Nem lett volna másra szükségem, mint egy kis testmozgásra, ami azt illeti sok testmozgásra, mert.. annyi minden történt és oly sok feszültség van benne, hogy azt le kell valamivel vezetni, erre a legjobb a futás. Gondolom érdekel, hogy mi az a sok dolog és én talán meg is osztom veled, de egyelőre még gondolkodom, hogy hogyan mondjam el, hisz még magam sem tudom pontosan, hogy mi az az egész. Igen, Shane Zabini jár most az eszemben és az a rohadt csók, ami elcsattant kettőn közt. Nem hittem volna, hogy mi valaha is fogunk ilyen közel kerülni egymáshoz és most mégis megtörtént, aztán mikor még meg is akarta beszélni a történteket, az nagyon-nagyon nem volt jó. Azt hittem neki sem jelentett semmi a csók, de ezek szerint valamit mégis, ha annyira szükségesnek érezte azt a beszélgetést, én pedig olyan buta voltam.. Nem kellett volna olyan durvának lennem, mert hát mégsem érdemelte ki, hogy tökön térdeljem. De annyira idegesített, hogy mindent az orrom alá dörgölt és egyszerűen olyan volt az egész, mintha engem is egy lehetséges ribancnak nézett volna. Én az ilyet nehezen tűröm, sőt. Nem is tűröm el.. Gyorsan magamra kaptam a melegítőmet, felhúztam a kényelmes futócipőmet és el is indultam az udvarra. Eleinte mindent beleadva futottam és próbáltam nem gondolni semmire, de aztán mégis mindig a csókra kanyarodtak az emlékeim, ami egyáltalán nem jó. Nem akartam rá gondolni és arra sem, hogy mit vált ki belőlem, mert kellemes volt, azonban nem akartam, hogy az első csókomat Shane ellopja. Miért neki kellett megcsókolnia? Miért nem hagyta meg ezt Calibannak? De nem, nem fogok rá gondolni és most szépen csak futok mindenfajta gondolkodás nélkül, nincs nekem erre szükségem. Csak egyik lábamat tettem a másik után és futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Mikor már kellően elfáradtam, akkor megtámaszkodtam a térdeimen, hogy kicsit kifújhassam magamat, majd elindultam csak sétálva, kicsit később is futhatok.. Aztán megpillantom őt. Nem tudom, hogy miért érdekel annyira a dolog, hogy egy szőke lánnyal beszélget, de a lány annyira ismerős volt, olyan.. nem is tudom. Elindultam lassan feléjük és aztán mikor melléjük értem, akkor a lány letámadta a csókjával Shanet ő pedig készségesen visszacsókolt, majd visszanéztem és kikerekedtek a szemeim az a lány pont úgy nézett ki, mint én.. mintha az ikertestvérem lenne, de az lehetetlen, erre csak egy magyarázat van.. - Mi a.. - be se fejezem a mondatomat és elindulok vissza, majd a lány a hajánál fogva tépem hátra és ő a fájdalomtól felkiált én pedig csak nézem őt. Ki a franc veszi fel az alakomat, hogy Shane-nel csókolózhasson? És honnan szerzett tőlem.. Nem, valami itt nem kóser.. Természetesen nem engedem el a lányt –ha egyáltalán lány-. - Remélem tudod, hogy én vagyok az igazi. - nézek mérgesen Shane-re.. Biztos, hogy bekajálta, hogy ez a lány én vagyok, de nem fogom elengedni ezt a kis.. most szépen mindent el fog mondani nekem, hogy miért vette fel az alakomat és miért kellett megcsókolnia ezt a.. Igen, baromira ideges vagyok, de ki ne lenne az egy ilyen helyzetben?!
Az egész mai napom betegesen furcsa volt és már nem is tudtam beleképzeli mást. Azt hittem, lepörögtek a lényeges események, de aztán valami történt, ismét. Miután sikerült átvergődnöm magam az elsősök tömegén - szükség volt néhány lebegtető varázslatra is hozzá, hogy arrébb tuszkoljam őket a folyosón, mert még fen hangomra sem voltak képesek odébb lépni - kiléptem az udvarra. A jól megszokott, tömegtől messzebb lévő helyemre indultam, ahol azonnal előszedtem a fém cigaretta tartómat, amiből kivettem egy szálat. Kedvelem ezt a mugli találmányt, de azt nem tudom megmondani, miért. Könnyed mozdulattal gyújtottam meg a végét, és jólesően szívtam bele, majd fújtam ki a levegőbe a füstöt. Egyedül létre vágytam, de persze egy ilyen népszerű csávónak ez mikor adódik meg? Szinte soha. Egyfolytában köszöngetnem és intenem kellett a vihogó lányoknak, jó, persze azért néhányra szépen vissza is mosolyogtam. Mégis, kevés ideig tartott a 'boldogság', hiszen Doris Edwards jelent meg mellettem. - Hát nem hiszem el, hogy Te mindig feltűnsz! - Ekkor még mit sem sejtettem mindabból, ami a következő tíz percben várt rám. A beszélgetés valamiképp furcsa volt. Picit csipkelődtünk ugyan egymással, de valahogy mintha megpróbált volna rám érzelmileg hatni. Többször merült fel bennem, hogy vajon most valamiféle játékot játszik, vagy mi történt... de nem ellenkeztem. Mert nem akartam ismét ellökni magamtól. A cigimet a nedves betonra pöcköltem, és amikor visszafordítottam fejemet, ő már közelebb is lépett, és a száját a számra tapasztotta. Már éppen, hogy véget vetettem volna ennek, és hasonló szavaimmal illettem volna, mint ő a múltkor, azon a bizonyos éjjelen, de ekkor életem legfurcsább dolga történt meg: még egy Doris lépett elő és húzta hátra, a hajánál fogva a csókos lányt. Fejemhez kaptam a kezemet. - Te jó isten, belőled egy is elég! - Természetesen nem bírtam ki, hogy ne vágjak be valami teljes banális faszságot amikor konkrétan nem ideillő most. Felvont szemöldökkel és összeráncolt homlokkal néztem az igazi Dorisra. - Furcsa volt, és gyanús... felettébb gyanús. - Nem vallhatom be, hogy ilyesmire nem gondoltam. Hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet. Az álDorisra pillantottam, és bár igazából most legszívesebben kezet fognék vele, amiért ötletes volt, mégis tudtam, hogy ha jobb pontot akarok szerezni a lánynál, az igazinál, akkor pont az ellenkezőét kell tennem: - ÉS akkor ki is pontosan az ikertesó? - Érintettem össze ujjaimat. Mintha vallatnék. Abban pedig jó vagyok.
Nem hiszem el, hogy most kellett nekem ilyen helyzetbe kerülnöm, mert én tényleg nem akarok semmit sem Shane-től.. Másoknak azonban szemet szúrhat, hogy mi nekünk igazán érdekes a viszonyunk és ki hitte volna, hogy valaki kihasznál majd? De miért pont az én alakomat vette fel? Ott van Dakota, mindenki tudja, hogy köztük elég közeli viszony van, mélyreható az ismertségük.. Szóval én is csak pislogok és próbálok rájönni, hogy mi ez az egész, persze az már meg sem lep, hogy ez a hülye majom csak úgy visszacsókolt neki és talán még élvezte is, ilyenkor lenne jó legilimentornak lenni, akkor tudnám, hogy mi zajlik a fejében. De most komolyan! Miért az én testemben kellett megcsókolnia ezt a nyomoroncot?! Majd Shane megszólalására egy szúrós tekintet dukál. Még hogy belőlem egy is elég.. adok én neki, hogy ne gondolj ilyeneket, majd megkapja a magáét. - Mintha belőled nem lenne leég, Mr. Csókos. - mondom neki gúnyosan, bár nem is tudom, ez az egész helyzet gáz. Természetesen egy valamiben hasonlít rám a hamisítvány Doris, ő sem tudja befogni a száját, főleg nem akkor, amikor be kéne fognia, mert.. - Mikor veszítek észre, hogy egymásba vagytok es.. - nem tudja befejezni a mondatát, mert egy hatalmas pofont keverek le neki, amitől a földre esik. De hát ott sem tud kussban maradni, arcát fogva folytatja és magyaráz.. - Bár nem tudom, hogy mi tetszik rajtad neki.. - jegyzi meg gúnyosan, majd előveszem a pálcámat. - Pofix. - ejtem ki ezt a rövidke szót és szerencsére ez a semmitérő kis senkiházi figyelem éhes ribanc befogja a pofáját.. Egyre mérgesebb vagyok és Shane megjegyzései sem segítenek a lenyugvásban. Még mindig szúrós teintettel nézek rá. Nem tetszik, hogy még ebből is képes viccet csinálni.. miért nem tudja komolyan venni a helyzetet? Épp most alázott meg ez a liba, aki azt sem tudom ki jelenleg.. És nem tetszik az sem, hogy most ennyire fura minden köztünk, mert az és ezt be kell látni. - Muszáj poént csinálni?! Ez a lány megalázott engem! - mondom mérgesen és hangosan, szinte kiabálva.. Nem hiszem el, hogy mindig valami rossz történik, ha mi találkozunk.Tényleg minden sokkalta jobb lenne, ha mi nem beszélnénk, nem találkoznánk és tudomást sem vennénk egymásól.
Hasonló gúnyos tekintettel pillantok vissza a lányra, mint amivel ő illet. Mr. Csókos? Komolyan? Hiszen nem is én kezdeményeztem, nem értem a logikát ebben a megnevezésben. Igazából teljesen mindegy, csak egy legyintéssel viszonozom a mondandót, és tekintetemet a csókos lányra fordítom. Mondani próbál valamit, amire magasra szökik a szemöldököm. Őszintén nem bánom, hogy Doris pofon vágja, de viszont a félmondandója jól beleég az elmémbe. - Nem mintha bármi közöd lenne hozzá. Igazából nem tudom, ezt most jó vagy rosszindulatból csinálod? - Egyik kezemet gondolkodóan az állam alá helyezem, aztán odébb lépek, nekem elég volt ennyi az iker drámából. Remélem még azelőtt megadja a választ, mielőtt Doris végleg elcsitítaná a lányt. Vagy fiút. Mellékes. Természetesen nem mondom, hogy engem nem sokkolt a dolog, de hát Doris is tudja, hogy nem éppen úgy viselkedem ilyen helyzetekben mint mások. Mint ő. Most engem nem igazán érint amit mond: egyszerűen csak egy csók áldozata lettem. Bár mondjuk talán annyiban érint, hogy őt csókoltam megint. Vagyis ezt hittem. - Figyelj, viccesen könnyebb elfogadni a helyzetet. - Vonom meg a vállam, miközben a mosoly azért lekonyul az arcomról. - Persze, hasonló helyzetben biztos kiakadnék én is. De legalább megpróbálhatnád kiszedni belőle, mi a francért tette ezt! Mert gondolom elmondta volna, ha nem hallgattatod el. Talán úgy könnyebb lenne... nem? - Húzom össze szemöldökömet és fintorodom el kérdésem után. Miért kell nekem ilyenekkel foglalkoznom? Ma egyébként sem vagyok annyira jó passzban, de azért próbálom tartani a formám. Egy cigit ismét előveszek, de még nem gyújtom meg csak megforgatom a kezemben. Remélem, ez az egész helyzet nem fog jobban ellenem irányulni. Biztos, tetszettem a másik csajnak, és sosem kaphatott meg ... vagy a fene se tudja.
ez elég gáz, de tényleg.. Miért pont az én alakomat vette fel? Egyre csak ezen kattog az agyam és nem jutok semmilyen értelmes magyarázathoz, ami eléggé aggaszt. nem tudom, hogy az embernek egy ilyen helyzetben hogyan kéne reagálnia, mert még sosem hallottam ilyenről korábban, ami azért elég aggasztó, azonban igazat megvallva fura volt saját magamat megtépni, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok hajam van és ennyire könnyű benne megkapaszkodni. Nem is lényeg, beszólásomra legyint csak egyet, mire én megforgatom a szemeimet, mintha nem akarna velem veszekedni.. Magának csinálja a baj megint ez a Zabini.. - Érdekelt, hogy mennyire érdekel, de a csók alapján eléggé. - majd elkövet egy hibát és kérdez tőle egyet, mire kedves hasonmásom válaszol, de válaszától felkúszik a szemöldököm a homlokom közepére. ez fura, annyira fura és nem tehetek róla, hogy elhallgattatom és kérdőn pillantok Shane-re.. - Miről beszél?.. Te visszacsókoltál? - automatikusan hagyják el a számat a kérdések, de nem is kell válaszolnia, már megkaptam előre.. Nem is tudom, hogy mi ijeszt meg jobban.. az hogy visszacsókolt vagy hogy ezek szerint mások észrevettek valami olyat, amiről én nem tudok? - Nekem nem.. - mondom neki dacosa. Ez nem vicces, egyáltalán nem az és nem is lesz az sosem.. Természetesen mióta elnémítottam ezt a valakit, azóta rá se lesek, csak van annyi esze, hogy nem fog elmenekülni. - Jó. Lehet, hogy igazad van és inkább ki kéne szed... - már épp fordultam a kedves harmadik felé, akinek már csak hűlt helyét találtam, mert elment innen, ameddig nem figyeltem. Ha egyszer a kezeim közé kerül, akkor megfojtom és.. nem tudom, majd megkérdezek egy mardekárost, hogy hogyan kínozna egy embert, aki rossz dolgot tett. De most akkor mi lesz? Hogyan fogom kideríteni, hogy ki az aki ellopta a.. nem is tudom. Mi lett volna, ha nem áll le a csóknál és tovább megy?.. - Megszökött.. - motyogom nagyon-nagyon mérgesen..
Ahogy kiejti a száján a szavakat, egyik kezemmel a homlokomra csapok és ott is hagyom azt, pillanatokig a földet bámulva. Majd mély levevőt veszek és egy bárgyú vigyorral tekintek a 'csókos' lányra. - Mintha te nem csókolnál volna vissza, ha fordított lenne a helyzet. - Magyarázom teljesen beleélve magam, most már teljesen beleéltem magam a helyzetbe. Hiszen erre Doris is hirtelen megvádol. Tekintetemet rá vetem és értetlen képet vágok, összehúzom szemöldökömet, majd felemelem kezeimet. Neki is csak ugyan ezt tudnám mondani, mint az előtt a másik lánynak. Őszintén most már csak Doris mondandója érdekel. Mintha akkorát hibáztam volna. Hiszen tudja nagyon jól, hogy miért csókoltam vissza. A múltkor sem volt véletlen az a csók. Igaz, hogy ezt a másik lány nem tudhatja, mert épp senki nem volt ott... hacsak ki nem lestek minket. Bár a mi helyzetünk elég érdekes, mindig is furcsán viselkedtünk egymással és húztuk egymás agyát. Amikor viszont Doris más éppen beadná a derekát arra, hogy kivallassuk a másik személyt, annak csak hűlt helye marad. Elfintorodom. Őszintén nem értem, hogy miért engedte el. - Mi a fene... ez meg hogy szívódott fel?! Miért engedted el?! - Láthatóan most már engem is érdekel, hogy ki ez és mik a szándékai, azért reagálok ilyen hirtelen erre a kijelentésére. Mégis, csak meggyújtom a cigimet, majd pillanatok alatt kiötlök valamit. - Menjünk utána. Nem lehet olyan messze. Ott ni! - Mutatok előre, a birtokon egy szőke tincs mintha most tűnt volna el az udvari fák között. Igazából nem habozok. Ha jön a lány jön, ha nem nem, én azonnal utána iramodok.
Igen, még mindig nem tudom, hogy mitől féljek jobban.. bár azért Shane reakciója sem segít semmit sem, mintha a lánynak igaza lenne és ő ezt.. NEM! Nem fogok erre gondolni, inkább csak elengedem a fülem mellett a kérdését vagy nem? Úgy érzem erre kell valamit mondanom, de bármit mondok neki mindig sikerül valahogyan kiforgatnia. Még hogy visszacsókoltam volna, hát nem. De talán erről nem pont előtte kéne veszekednünk, inkább csak megforgatom a szemeimet és sóhajtok egyet. Ezt nem most fogjuk megbeszélni. Igen, jön az amikor eltűnik a hasonmás és én nem is tudom, hogy mit mondjak vagy tegyek, mert.. egyszerűen most nem jut eszembe semmi. Ideges, feszült, ingerült és mérges vagyok egyszerre, ami pedig nálam sosem jó. Az sem segít sokat, hogy engem okol, mintha én ehetnék róla, hogy meglépett. - Erről miért én tehetek?! A TE szemed előtt volt, én háttal álltam neki! - olyan barom és bunkó tud lenni néha, most pedig teljesen indokolatlanul ilyen velem. Ez majom állt vele szembe és nem én, neki kellett volna látnia és nekem, hogy ép meglép. Természetesen gorombán beszélek vele, mert.. megint csak felhúz engem, majd mikor meglátom a cigit és hogy meggyújtja, lendületből veszem ki a szájából és beleszívok egyet, majd kifújom a füstöt. - Siess! - megint csak ő a lassú, tényleg ráférne egy kis sport, nem csak a sakk, attól nem lesz fitt és edzett. Szóval sietek én is vele, persze egy lépéssel előtte, mégis csak az én alakomat vette fel ez a valaki. - Mellékesen köszönöm a cigit. - mondom neki pár pillanat múlva és kiöltöm rá a nyelvemet is, miközben a csajt követjük..nagyon reménykedem benne, hogy csaj!
Talán kicsit túlreagáltam a dolgot a végére, de most már engem is érdekel, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. A páciens megszökött a szemünk elől, kicsit mogorván tekintek a lányra vissza e miatt, ő pedig ismét egy igazsággal vág vissza. - Ja, de igazából miattunk van. - Emelem ki a 'miattunk' szót. - Mivel már megint a vitára koncentráltunk és nem a lényegre. - Fintorodom el és rántom meg mellé a vállamat. Tekintetemmel azonnal a lány után kutatok, és neki is indulok viszonylag gyorsan - persze Doris gyorsabb, mint mindig -, hogy ne veszítsük szem elől, mert én még szeretnék megtudni tőle ezt-azt. Őszintén meglepődöm, amikor a cigarettámnak hűlt helyét találom. Nem tudtam, hogy Doris pipál, így csak felhúzott szemöldökkel nézek felé, és nem izgatom magam túlzottan a dolgon, meggyújtok egy másikat. - Te meg mióta cigizel? - Úgy tűnik, ér még nagyon sok meglepetés Dorisszal kapcsolatban. Pedig azt hittem, már egészen jól ismerem, de úgy tűnik, csak az egyik, a vitás oldalát. - Jólvan, jólvan, sietek. - Futólépésben utolérem a lányt, majd oldalra mutatok, ahová elspurizott az illető akit követünk. - Hát nem hittem volna, hogy egyszer ilyenre is sor kerül... - Mármint hogy valamit együtt kell csinálnunk amiben összefogunk úgymond. Talán egyszer az életben meg tudunk lenni egymással két pillanattól tovább is?
Talán van némi igazság a szavaiban, hogy miattunk ment el, mert megint csak veszekedni kezdtünk.. Mindig ez van, mi valamiért mindig veszekedünk, azonban jelenleg haragszom rá, talán kicsit ciki bevallani, de az a csók amit lopott, az volt az első csókom. Talán jelentett volna nekem valamit, ha tudnám, hogy ez neki nem csak egy újabb játék, mert Shane-nek csak egy dologra kellenek a lányok, mindketten tudjuk, hogy mire. Nem tudom, hogy miért zavart az, hogy egy másik lánnyal csókolózott, eddig még sosem zavart engem, de nem is az hogy zavar, sokkal inkább hogy.. nem, semmi! - Mi mindig veszekedünk.. - én is elfintorodom és most csakis ezért nézem el neki azt, hogy fintorgott, mert én is megtettem. Majd aztán elindulunk, hogy megkeressük azt az átkozottat, aki az én alakomat vette fel és remélem, hogy nem fog semmi zűrt keveri.. Szerencse, hogy itt jártam és letépem őt Shane-ről, mert ha nem lettem volna itt, akkor.. nem, inkább nem is akarok belegondolni, csak még idegesebb leszek. Ő pontosan tudta, hogy mire van szükségem és az egy szál cigi kellett nekem. Örültem neki, hogy nem akadt ki, hogy nem veszett belém, amiért kivettem a szájából és én szívom el. Kérdése meglep, azt hittem hogy tudta ezt rólam, legalábbis azt gondoltam,de ezek szerint nem. - Tavaly nyár vége óta. - mondom neki egy vállrándítás kíséretében. Nem akartam én rászokni, sőt eddig utáltam is, majd Grace halála után segített lenyugodni és ezért rászoktam. Lehet, hogy nincs semmi összefüggés közötte, de már beszéltem magamnak, hogy tőle lenyugodom, szóval ez nekem így jó.. Annyira sokat nem is szívok, szóval nagy gond nem lehet. - Nem muszáj megtalálnunk, nem muszáj velem jönnöd.. nekem az is elég, hogy most már tudod, hogy nem másztam rád.. - persze nem lassítok, de azért tényleg nem kell velem tartania, biztos nem is érdekli.. meg hát tényleg annyi elég nekem, hogy tudja nem én másztam rá, mert olyat sosem tennék.
Bólintok szavai hallatán. Mi tényleg mindig veszekedünk. Sosem volt még azt hiszem olyan alkalom, első óta, az első pillanatunk óta amikor ne kötöttünk volna bele egymásba valamiért. Végül is eddig nem is tűnt fel úgy igazán, valójában egészen élveztem, hogy van egy ilyen ellenségem mint ő. Mert sosem jutott eszembe másként. Csak a múltkori csók óta... - Azért, mert tisztára egymás ellentétei vagyunk. Meg mert te mindig belém kötsz. - Pimaszul vigyorodom el, miközben sietek utána vagyis a hasonmás után. Egyszer nem volt olyan alkalom, amikor elgondolkodtunk volna azon, hogy megismerjük jobban a másikat. Pedig vannak egymáshoz illő hülyeségeink. Mint például a cigi is. Amit eddig nem tudtam róla, hiába is néz rám olyan furcsán. Nem foglalkozom ilyen apró csepplő dolgokkal, csak ha a helyzet úgy hozza. Meglepetten látom, ahogyan lelassít szavai közepette. Én is lassítok, de csak annyira, hogy be szaladjak túl rajta. Összeráncolom a homlokomat, ez már jól bevált szokás lett nálam és Doris is jól ismerheti már ezt a nézést. - De érdekel. Mert meg akarom tudni a pontos okát annak, amiért tette. Meg, hogy ki ő. Mert ha jobban belegondolsz, akkor csak olyan lehet aki ismer minket... - Magyarázom teljes nyugodtsággal a hangomban, miközben a cigicsikket ledobom a földre és eltaposom. - Valahogy ezt már a kezdetektől is tudtam, valahol mélyen... Még ha jó is volt... - Forgatom meg szemeimet, és futni kezdek, meg sem várom, hogy elmondja amit mondani akar, mert erre tuti lenne neki mondandója. Elkanyarodom mert esélyt látok rá, hogy elkapjuk az áldozatot. Nem is tudom mi ütött belém. Kezdem azt hinni, hogy tényleg megváltoztam.
Egyszer majd eljön az a nap,, amikor mi nem fogunk mindig veszekedni, amikor békésen beszélgetünk.. Na remélem ezt nem hitted el, mert ilyenre sosem kerül sor. Mi nem tudunk meglenni egymás mellett, mi állandóan veszekedünk és egymásba kötünk és sértegetjük a másikat. Szavain nem is gondolkodom el, persze megint én vagyok a hibás és ő sosem az, mert ő Shane Zabini és ő sosem mond semmi rosszat. - Nem is akarok olyan lenni mint te, és szerintem nem is mindig én vagyok a hibás.- megforgatom a szemeimet é sóhajtok egyet. Meg is ölném magamat, ha olyan lennék, mint ő. Egy érzéketlen tuskó, aki sosem tudja, hogy mikor kellene befognia a pofáját és elmennie egy helyről. Nem is veszekedtünk volna, ha békén hagy és nem is keres fel többet. Persze vannak bennünk azért közös dolgok, mint például a cigizés, bár nem tudom.. talán ez is csak egy olyan dolog, amit nem kellene tudnunk egymásról. Nem tudom, mióta megcsókol nagyon is idegesít a jelenléte és nem is akarok vele beszélgetni sem, mert nincs miről. Elvette az első csókomat, most pedig a hasonmásommal smacizott és be is szólogat nekem, de valamiért.. mintha más lennem, de mégsem. - Ha akrsz, akkor gyere velem tovább. - mondom neki, majd mikor végzek a cigimmel, akkor eldobom és próbálok futni tovább, bár.. nem értem és mikor elkezd a csókjukról beszélni, akkor felemelem a kezemet és csak sóhajtok egyet. - Rohadtul nem érdekel ez engem Shane. - miért kell ennek már megint felhúznia engem? Miért nem tudja befogni ilyenkor sem? Mit akar elérni ezzel? Nem leszek féltékeny, mert nekem semmit sem jelentett az a csók, csakis azért vagyok ideges, mert ellopta az első csókomat és nem hagyta meg nekem, hogy én dönthessem el kié legyen. Persze amikor elkanyarodik, akkor felgyorsítok és már meg is pillantom magamat.. én nem is futok ilyen gázul vagy tényleg ilyen a fenekem?.. Na de most nem is ez a lényeg. - Most mi lesz? Van terved? - neki mindig vannak tervei, mert egy ravasz dög, szóval reménykedem benne, hogy most is van valamilyen ötlete.
Vállat vonok és elengedem fülem mellett szavait. Nem érdekel most az, hogy ő mennyire nem akar olyan lenni mint én. Főleg, hogy azt sem tudja, milyen vagyok pontosan. Ezt már annyira sokszor megemlítettük egymásnak, beszéltünk róla, de még mindig semmi súlya nincs. Ezért engedem el továbbra is. Csak sietek és nem tántorítok el mellőle. Az alkalmat keresem arra, hogy mikor tudok már tovább lépni és elkapni a másik csajt, aki pontosan úgy néz ki mint Doris. És mégis megáll, majd furcsán, kissé dühösen szól hozzám mondandómra. Elfintorodom, de egy apró félmosoly azért még fellelhető ebben a fintorban. - Hát, pedig érdekelhetne, mert én azt hittem, te vagy... - Vonom fel a szemöldökömet és remélem, most már érti mire célzok végre. Nem akarok túl érzelgős lenni, de be kell vallanom magamnak, hogy tényleg valami történt bennem, miközben átgondolom a két csókot. Inkább elfutok ez elől, és szerencsére sikerül egészen közel érnünk a másikhoz én pedig felemelem a kezem. - Petrificus Totalus! - Suttogom, nem túl jól hallhatóan, hogy még véletlenül se hallja meg a másik, hogy valamiféle varázslatot lövök rá, így hát biztosan meglepetésként éri és sóbálvánnyá változik, megdermed hirtelen. Így már könnyen a közelébe juthatunk és megállok előtte, vizsgálódni kezdek, ezzel együtt megválaszolva Doris kérdését is. - Szóval... végül is bezárhatjuk az alagsorba egy tömlöcbe, ameddig pl visszaváltozik, ha nem vallja be, miért tette. Például... - Pimaszul vigyorgok. - De akár meg is kínozhatjuk, nekem mindegy. Ha akarod, hogy beszéljen, oldd fel. - Intek és egy lépést hátrálok, összefonom karjaim mellkasom előtt. Remélem eléggé úgy tűnik, hogy én vagyok a gonosz és komoly Zabini, de ha sor kerülne rá, a második ötletet nem valósítanám meg, szerintem... de ezt ők szerencsére nem tudhatják.
Ijesztő az egészbe belegondolni, hogy mi minden történt velünk ebben a hat évben, de ennek ellenére nem rossz mindenre visszagondolni. Voltak szebb pillanatok is, például amikor belöktem a Fekete-tóba és kiröhögtem vagy ott van az is, amikor.. nem, hülyeségnek találom, de talán az a csók volt a legszebb emlék. Talán nem kéne már azt játszanom, hogy nem érdekel, hogy nem is izgat a dolog, de ismerem őt és még magam sem tudom, hogy mit gondoljak az egészről.. Nem szeretnék semmit sem tőle ő nem egy igazán jó ember, csak a gond van vele és állandóan az agyamra megy. Nem tudom miért hiszi azt, hogy én is ledobom a bugyimat, mert megcsókolt, sose fog ilyenre sor kerülni. - Várj.. - lesokkol az, amit mond és csak pislogok párat, nem.. nem célozhat arra, hogy neki az a csók jelentett valami, mert ilyen nem történhet meg, nem.. csak viccel és poénkodik, megint csak csinálja azt, amit szokott, igaz? - Mond, hogy viccelsz.. - nem is tudom, hogy mit kéne mondanom, de nagyon reménykedem benne, hogy csak viccel és nem gondolja komolyan, mert én nem akarok semmit sem, csak azt hogy békén hagyjon és ne szóljon hozzám többet. Nem akarok erről beszélni és remélem, hogy hamar elkapjuk ezt a csajt és mehet mindenki az dolgára. Be kell vallanom, hogy nagyon örülök annak, hogy itt van velem és segít nekem, majd mikor sikerül a varázslata, akkor ahelyett, hogy odamennék a lányhoz szembe fordulok Shane-nel. - Miért csinálod ezt? Mit akarsz tőlem? - ismerem őt, hogy nem csinál semmit sem ok vagy haszon nélkül, pont ezért kérdezek rá, de azért nem merek olyan közel hajolni hozzá, mert a múltkor is az miatt.. nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen. - Ameddig visszaváltozik van időnk ezt megbeszélni. - megmakacsoltam magam, így már értelmetlen lenne ellenállnia, mert.. ismer, akkor is megfogjuk beszélni, ha nem akarja. Ezt most meg kell beszélnünk, mert nem mehet így tovább.
Tekintetem az övébe vésem. Értetlen fejet vágok. Ugyan elég csak a vállam felett hátranéznem rá -mivel közben én már előre siettem, mert nem akartam erről dumálni sokat - hogy lássam azt a meglepett arcot, amit őszintén szerintem még sosem véltem felfedezni amikor egymással beszéltünk. Kicsit elfintorodtam, de igazából nem álltam meg túl sok ideig, mert még elveszítenénk az áldozatot. - Mintha annyira meglepett volna ez a dolog... ugyan, Edwards. - Azt hiszem a múltkori csók is már érdekes előjel volt, és mindketten tudjuk, hogy pillanatokig ő is élvezte, belemerült. Abban a pár pillanatban éreztem azt a kis szikrát, ami talán felgyújtott valamit bennem, de éppen csak egy picikét. Tovább is állok, nem firtatnám ezt az egészet, és mikor a varázslatot sikerül elvégeznem, ő elébem vág megtorpan ott, szemben velem. Nem közelítek. Nem játszom el az a múltkori szerencsétlenkedést újra. Kérdésére pedig csak hirtelen felnevetek. - Miért kell rögtön azt gondolni, hogy akarok valamit?! - Emelem fel kezeimet értetlenül, majd összefonom mellkasom előtt, ismét. Az áldozatra pillantok. - Pontosan mit is akarsz akkor megbeszélni? Szerintem azt a múltkori esetet már megdumáltuk. Vagyis részben... szóval, mit akarsz még hallani, hm? - Vonom fel szemöldökömet és úgy meredek rá. Szerintem előbb magunkban kellene dűlőre jutnunk, és nem egymás között. Vagy ki tudja. De igazából ha így ellenségeskedik velem és így rám förmed... amikor nem csak én vagyok ebben sem a vétkes, mert ez közös... akkor talán semmit sem akarok továbbra sem megbeszélni vele.
Én nem erre a válaszra számítottam és nem hittem volna, hogy ő egyszer komolyan fog venni, hogy egyszer nem csak poénból mond nekem ilyeneket. Nem kellett volna kimennem a Tiltott Rengetegbe, nem kellett volna találkoznunk, egyáltalán meg sem kellett volna ismernem, de akkor.. talán én nem is én lennék, mert hát.. Hiányoznának a piszkálódások, hiányoznának a veszekedések és valamilyen szinten ő is hiányozna.. Talán itt az ideje leállni, nem kellene tovább firtatni ezt a témát, az a legfontosabb, hogy elkapjuk azt a valakit, aki felvette az alakomat, aki olyan helyzetbe hozott, amit nem akartam volna sosem. Neki sem kívánom, hogy valaki felvegye az alakját és random embereket csókolgasson meg vele, bár nem hiszem, hogy ez egy ilyen csók volt.. ez tudatos volt. Mikor elvégzi a varázslatot és a lányból sóbálvány lesz, akkor én vele szeretném megbeszélni a dolgokat és talán kicsit hevesebben kezdek bele. Olyan ösztönszerűnek tűnik, hogy megigazítsam a pólóját és hát meg is teszem, majd felnézek rá. - Most nem akarok veszekedni, nem akarok kiabálni, csak beszélgetni. - hangomból kihallatszik, hogy kedvesek a szándékaim és tényleg nem tervezek veszekedni, nem akarok semmi rosszat sem. Remélem nem lesz bunkó, nem fog megint beszólni valami olyat, amit nem kéne. Természetesen meg kell azért tartanom a távolságot vele, múltkor is túl közel voltam hozzá és abból lett a baj. Veszek egy mély lélegzetet és a földre nézem. - Sajnálom, hogy múltkor olyan heves voltam és ingerült.. sajnálom, hogy.. - nem is kell kimondanom, pontosan tudni fogja, hogy mire gondolok, hisz tökön térdeltem. Nem kellett volna, tényleg nem érdemelte ki semmivel sem és én voltam a bunkó, az esetek többségében tényleg miattam fajulnak el a dolgok. Nem tudom mit mondhatnék még, de megint csak rá emelem a tekintetemet és őt nézem. Van benne valami, egyfajta ellentmondás, ami olyan fura és egyszerre.. vonzó? Nem, még nem tudom milyen értelemben és azt sem értem, hogy miért jut eszembe most a múltkori csók, de megrázom a fejemet. - Mit szólnál hozzá, ha nem esnénk mindig egymás torkának? - kérdezem tőle bizonytalanul, mert ki tudja, nem csodálom ha nem is akar már velem nagyon beszélni.
Értetlen arckifejezésemet nem rejtegetve hagyom, hogy megigazítsa rajtam azt a fránya pólót. Mégis kérdőre vált a tekintetem: ezt most miért? Ugyan nem kérdezek rá, hiszen ez csak egy egyszerű mozdulat volt, csak a helyzet az, hogy Doris Edwardstól felém, túlságosan szokatlan. - Oké. - Teszem hozzá mondandójához, és hasonló kedves hangnemre váltok, mint ő maga is. Egyelőre úgy érzem, én már elmondtam a magamét, és körülbelül ennyi őszinteségre tellett egyelőre. Így hát mozdulatlanul meredek rá, tekintetét állom amikor csak lehet és csak akkor fintorodom el amikor a múltkori esetet emlegeti. Kiráz a hideg, hiszen akkor is miatta értek úgy véget a dolgok, ahogyan véget értek. - Hát igen, több mint valószínű, hogy jobban alakultak volna a dolgok a akkor nem úgy ér véget... ahogyan. - Nyelek egy nagyot utolsó szavaim között és még mindig próbálom megtartani azt a tisztes távolságot. Valamilyen szinten kicsit elásta akkor este magát nálam, de mégis látok benne valami mást is. Amit még nem fogok kimondani, hogy micsoda pontosan. De egyben biztos vagyok, hogy ha úgy alakulna a helyzet, akkor most én sem fogom vissza magamat, és tutira elátkozom a csajt. Kérdésén nem kell elgondolkodnom. Mégis úgy teszek, mintha azt tenném. Elkapom tekintetemet, az előttem fekvő sóbálvánnyá meredt lányra vetem. - Szerinted menne? - Váratlanul szólalok meg pillanatokkal később, és hirtelen fordulok vissza az igazi Doris felé. Kicsit elnevetem magam és közelebb sétálok a másik csajhoz. - Hiszen, már hat éve mást sem csinálunk. Furcsa lenne, nem? - Próbálok nem bántó, piszkálódó szavakat használni, hangomban sincs semmi ilyesmi, ez teljesen normális részemről. - Talán kipróbálhatjuk magunkat úgy, hogy közösen kivallatjuk az illetőt, vita nélkül. - Ez felhívás a táncra. Csak a kérdés az, mennyiszer fogunk közben egymás lábára taposni.
Egyszer talán, egy szép napon mi jóban leszünk vagy talán van egy párhuzamos univerzum, ahol legjobb barátok vagyunk, de mi most itt nem. Már a kezdetektől fogva nem voltunk a legjobban és ez az évek alatt semmit sem változott, talán csak romlott a helyzet. Mi egyszerűen nem vagyunk képesek arra, hogy békésen éljünk egymást mellett, egyszerűen lehetetlen VOLT, de most a csók után minden annyira más lett, olyan fura és mégis jó. Nem a csók és nem is az miatt, hogy jelentett volna, hanem már tudom, hogy van egy olyan oldala, amiről eddig még nem tudtam és ne mis olyan rossz. Persze a pólóigazítás talán nem volt a legjobb ötlet, mintha nem tetszene neki, de hát.. én sem tudom, hogy miért volt. Persze itt az ideje, hogy én is olyan legyek egy picit, mint ő, nekem is kell egy esélyt adnom a dolognak, hogy kedvesebbek legyünk egymással. Talán előbb is megtehettük volna, akkor most minden máshogy lenne, de hát akkor is ott van a tény, hogy ő egy Mardekáros. Azonban tartozom egy bocsánat kéréssel, mert nem volt szép, amit tettem, egyáltalán nem volt szép. - Könnyen mondod.. te már csókolóztál másokkal, én meg.. hagyjuk. - szép volt Doris, sikeresen közölted vele azt, amit nem akartál! Tényleg, annyira okos vagy, hogy pezsgőt kéne bontani a nagy sikereid miatt!.. Nem, nem akartam, hogy megtudja azt, amit nem kéne tudnia.. Nekem tényleg az volt az első csókom, én még nem csókolóztam senkivel se. Nem, talán jobb is, hogy rátérünk a vallatásra és nem ezzel foglalkozunk. - Talán furcsa lesz, de menni fog. - bólintok egyet mosolyogva, majd vele szemben megállok a csaj felett és nézem őt. Annyi éven át állandóan veszekedtünk és most megtudunk maradni egymás mellett anélkül, hogy megölnénk a másikat.. Igen, biztosan furcsa lesz, de nem érdekel, mi lehetünk jóban is és tudom, hogy menni fog, annyira nem is rossz fej, most teljesen kedves, ami nagyon is jól esik. Talán először most kap tőlem őszinte és barátságos mosolyt. - Rád bízom magamat, de nem kell kíméletesnek lenni, mint láttad kapott már pofont és egy hajtépést. - rákacsintok. Nincs semmi szükség arra, hogy finomak legyünk, ki szedünk belőle mindent és én már bebizonyítottam, hogy nem lesz szükség kegyelemre. Én már megtéptem és megpofoztam, sőt. Nem is vetném meg a Cruciatus átok gondolatát sem..
Felvont szemöldökkel tekintek rá miután kijelentette, hogy valójában még senkivel sem csókolózott. Kicsit elmerengek ezen, majd hirtelen torpanok meg egyhelyben, értetlenül meredve rá. - Mi? Azt mondod, hogy te még nem ... neked nem volt előttem senki? - Persze, én nem ebben a hitben éltem és természetesen nem így reagáltam volna le ezt az egészet... nem így történt volna meg ha ezt tudom. Ez meg sem fordult a fejemben. Mégis próbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne, hátha akkor nem érzi majd olyan szarul magát, de voltaképp, lehet hogy pont az ellenkezőjét kellene tennem. Sokszor fordított emberként működöm, de ezt szerintem a legtöbben már megszokták. Aztán térünk rá tématerelésképp -vagy nem- a kapcsolatunkra. Furcsa belegondolni, hogy most egy ideig ne veszekedjünk vagy próbáljunk meg normálisak lenni... de hát én igazából rohadtul nem vagyok az. - Jó, de figyelmeztetlek, hogy én nagy többségben genyó vagyok. Még amikor jófej akarok lenni akkor is. - Magyarázom elmerengő képet vágva, miközben kicsit oldalra billentem a fejem és félmosollyal kápráztatom el a lányt. Mintha ezt nem tudná. Pedig ez az amit legjobban tud rólam. Tekintetem most mégis a sóbálvánnyá vált lányra barangol, végignézek rajta, elmerengve beharapom az ajkam, Doris szavai hallatán. - Szerintem már nem kell sok idő, mire visszaváltozik, ott ni, látod? A bőre már kezd változni! Finite Incantatem! - Kezemet a lány felé teszem, miközben térdemmel a lábára nehezedem, hogy most ne próbáljon meg elszökni. Előveszem a pálcámat, azzal mégis csak könnyebb fenyegetőzni mint a kezemmel. A torkához nyomom. - Mondd el ki vagy és mit akarsz! Vagy különben rosszabbul jársz...
Nem akartam, hogy megtudja a dolgot, megtudja hogy nekem az volt az első csókom. Tényleg nem volt még senkim sem, még csak randikra sem hívtak el a fiúk, talán túl ijesztő vagyok, esetleg túl ronda. De nem is izgatott a dolog, mert nem is akartam randizni, nem olyan lány vagyok, aki arra vár, hogy egy lovag érkezzen fehér lovon.. Nincs nekem senkire sem szükségem, meg vagyok egyedül is, nem is értem miért hiszi minden lány, hogy szükségük van valakire, aki szeretni fogja. De meglep a reakciója, mert tényleg meglep.. - Se kapcsolat, se randik, se csók. - de ez most úgy jön le, hogy én miért nem kavartam még senkivel, mintha baj lenne. De hát nem tehetek róla, hogy nem úgy alakulnak a dolgok az életemben, ahogyan én szeretném. Talán az első olyan eset, hogy elhív egy fiú valahova, az idén van, hisz Caliban meghívott a buliba. Ha minden jól ment volna, akkor az övé lett volna az első csókom, de hát Shane bekevert.. Talán jobb is, hogy nem firtattuk tovább a témát, hanem sokkal inkább rátértünk arra, hogy kikérdezzük ezt a valakit, aki volt oly kedves és felvette az alakomat. Nem tudom, hogy mi szándékból tette, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, de alám tett és ez nem jó.. Még szerencse, hogy erre jártam, mert ki tudja mi lett volna, ha nem. - Ismerlek, de most nem kell visszafognod magadat. -mondom neki, majd kiroppantom az ujjaimat. Nagyoon is jól tudom, hogy mindig is egy faszkalap, de most kivételesen próbál velem kedves lenni, szóval látszik is, hogy nem vagyok vele bunkó. de mikor az ajkaiba harap, akkor én csak pislogok, lehet hogy én ezt nem akartam látni, de nagyon nem.. Ezek szerint mégis igazam van, hogy ő akar tőlem valamit?-- - Kíváncsi leszek, hogy ki lesz.. - mondom neki és nézem az illetőt, mikor feloldja és megkérdezi tőle azt, amit szeretne. Szerintem én csak csendben figyelem az elejét, majd később lépek közbe, ha szükséges.. Az utánzat először rám, majd a fiúra pillant, olyan mint egy sarokba szorított patkány.. na talán van abban valami, hogy hasonlít egy patkányra.- Én nem akartam semmit.. csak azt, hogy ti ketten.. hát mindenki látja, hogy odavagytok egymásért.. és.. és.. így talán elkezdtetek volna járni.. - na jó, én erre inkább nem merek mondani semmit sem. Csak kérdőn felvonom a szemöldökömet és Shane-re nézek, reménykedve benne, hogy neki van valamilyen ötlete vagy terve a továbbiakra, de hogy egy ilyennel áll elő.. Nem is látszik rajtunk ilyen és nem is vagyok érte oda, csak egy hülye mardekáros, akivel hat éve veszekedem, nem is volt sosem több és nem is lesz. Igaz most megpróbáljuk elásni a csatabárdot, de azt is csak teljesen baráti szándékból.
- Hát, nem gondoltam volna rólad. - Aztán ezt a megjegyzést annak gondolja aminek csak akarja. Az én meglepettségem azt hiszem mindet tükröz, de nem ítélem el, végül is egy korunkbeli nő... hát nem mindegyik nőnek kell olyannak lennie, mint egyeseknek. Kellenek a tiszták is, akiket aztán az apjuk dicsekedve ad férjhez. Bár ez inkább aranyvérű családokban módi, nem másikokban. Hacsak nem akarják beházasítani őket. Na mindegy. Inkább leteszek a témáról, hiszen nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, még mindig. Végül is egészen meglepően, sokáig, normálisan szólaltunk egymáshoz az előző pár percben. Azért ez egy halovány félmosolyt is megért tőlem, de persze nem mondom azt, hogy nem tudok hirtelen úgy beidegelni, hogy majd nem fog jelenteni ez az 'egyesség' semmit sem. Mindent megteszek most azért, hogy a másik fél ne csússzon ki ismét a kezünk közül, most még van rá lehetőségünk, hogy megtudjuk ki az, de pár perc múlva talán már nem lenne. Ahogy Doris kiropogtatja az ujjait, felnevetek, de gyorsan visszafordulok az áldozat felé, nem tántorítva pálcámmal sem. - És neked ebből mi hasznod van?! Mi vezérelt erre? Ki vagy te, hogy beleszólj az életünkbe?! - Dühösen meredek rá, hangom is felbőszült. Nem tudom elhinni, hogy egy idegen ilyet tenne. Talán egy barát, valamelyikünk részéről. A hasonmás bájitala hatástalanodni kezd, szép lassan visszaváltozik. Nem mozdulok róla, így ha nemis mondja meg kicsoda ő, akkor hamarosan meg fogjuk tudni... mondjuk, most.
Felvonom a szemöldökömet.. - Ezzel arra célzol, hogy ribancnak nézel?.. - meg kellett konkrétan kérdeznem tőle, mert ez eléggé úgy jött le nekem, de inkább mikor szóra akarná nyitni a száját felemelem a kezemet és legyintek egyet.. Nem kéne most pont elkezdenünk veszekedni, mert most nem kéne és kész. Talán én nézek ki belőle rosszat, de talán jobb is, ha nem hallom a magyarázatát, sokkal inkább fontosabb most az, hogy megtudjuk ki ez a valaki és mit akar, mert szándékai azok biztos vannak, vajon indítékai is? Mert jó lenne tudni, hogy akkor miért tette azt, amit tett. Nem árulta el, hogy ki is ő valójában és hát egyre jobban kezd megmutatkozni, hogy ki az előttünk fekvő illető. Nagyon reménykedem benne, hogy nem egy olyan ember, akit mindennél jobban gyűlölök.. Na jó, Dakota biztos nem lehet, mert ő nem éppen néz ki így és Shane kérdéseit is feleslegesen teszi fel.. nem fogja elmondani, most már felesleges lenne, pillanatok kérdése és kiderül, hogy ki is ő. - Hát.. ömm.. Shane? - csak pislogok és nem is leplezem a meglepettségemet, mert az előttem fekvő valaki, egy fiú.. Egy fiú?! Na jó, veszek egy lélegzetet és még egyszer ránézek, azonban még mindig egy fiú van előttem, szóval ő.. Nem, én ezt nem értem és talán nekem ez kicsit magas, hogy miért egy fiú vette fel az én alakomat. Jobban megvizsgálom az arcát és biztos vagyok benne, hogy láttam már.. elkezdem hüvelykujjamat rágni, miközben gondolkodom és mielőtt bárki megszólalhatna beugrik, hogy ki ő. - Szarkeverő Tristan.. - mondom ki hangosan a srác becenevét.. Jogosan kapta a nevét és senki sme érti, hogy hogyan került a mi házunkba, mert ez a gyerek mindenbe beleüti az orrát és keveri a szart. - Most komolyan ez a szőke liba kell neked Zabini? - igen, hát ő nem éppen egy kedves fiú, de nem gondoltam volna, hogy meleg is. Na jó, talán a járása és a mozgása, még talán a hangja is utalt erre, de hát.. Most komolyan? Talán ki kéne akadnom, talán fel kéne pofoznom, de csak röhögés tör ki belőlem. - Te most komolyan ezt tetted? De hát miért? - próbálok lenyugodni és nem nevetni, de hát nehezen megy. Annyira vicces, hogy már sírnom kell, majd mikor ránézek Shane-re, akkor még jobban rám tör a röhögés, egy fiúval csókolózott. Esküszöm, ha nem lenne közöm mindehhez, akkor mindenkinek elmesélném röhögve.
Egyik tenyeremmel homlokon csapom magamat amikor felteszi azt a bugyuta kérdését. Miért kell mindjárt a legrosszabbra gondolni? Kicsit támasztom a homlokomat, majd kinyitom a szememet és a szemeibe tekintek. - Mondták már, hogy túl negatív vagy? - Rázom meg a fejem és ezzel együtt megvonogatom a vállamat is. Sosem gondoltam róla, hogy ribanc és most sem ez jutott eszembe. Csak egyszerűen nem gondoltam volna róla, hogy ennyire tiszta. Mindenesetre teljesen figyelmen kívül hagyom most a vitát és a hülyeségeinket, mert annál fontosabb, hogy sikerült leterítenünk az illetőt és lassacskán kezd visszaváltozni az eredeti formájába. Tekintetem egy pillanatra veszem csak le róla, amikor Doris a nevemen szólít. A NEVEMEN. Ez akkora szó, hogy még lehet hogy sosem hallottam tőle. Így amikor visszapillantok az alattam fekvő lányra... hát ő már nem lány, hanem fiú. Azonnal leugrom róla, felkelve, vörös fejjel -talán olyan vörössel, amilyet még Doris sem látott azelőtt- és pálcámat még mindig rá szegezem. Ugyan nem ismerem a srácot, csak látásból, és gyorsan ki is derül, hogy Doris felől érkezett. - MI A JÓÉDES....?! FÚ! Buzi vagy bazdmeg, hogy ezt tetted?! - Ordítok, ahogy csak a hangom kiadja, és remélem a közelben senki nem lát minket, mert ez aztán biztosan emlékezetes maradna a Roxfort életében. De itt még a falnak is füle van, hát előbb vagy utóbb biztos visszahallanám a sztorit valahogyan. Közelebb lépek a sráchoz, pálcámat a farzsebembe dugom, majd a felsője nyakánál kapom el és rángatom meg egy kicsit, egészen közel hajolva hozzá. - Ha még egyszer, az életben ilyenen kaplak. Vagy csak meghallom , hogy hasonlót teszel. Vagy ha meghallom, hogy valakinek elsuttogod, hogy mit tettél velem... velünk... én esküszöm a következő reggelt már nem éled meg. Barom. - Engedem el, de erőteljesen meg is lököm, hogy mikor a földhöz ér, biztos ami biztos fájjon neki. Aztán nézek fel Dorisra. Egyáltalán nem mosolygok. - Szerinted ez ennyire vicces? Az előtt még fel voltál háborodva, hogy ezt tették veled. Most meg csak röhögsz? - Lépek pár lépéssel közelebb, ugyan hangom vele kedvesebb mint a fiúval, de kicsit még mindig be vagyok pöccenve. Most már nem érdekel, ha a másik elmenekül, hiszen gyáva féreg, és meg is mondtam neki a magamét, már nincs hozzá több szavam. Talán jobb is, mert ha még egyszer rá kellene néznem, biztos hogy nem fognám vissza magam.
Nem, most nem az a lényeg, hogy mire gondolt akkor, mikor.. legyintek egyet, nem is érdekes, nem fogunk veszekedni, mert hülyeség. Tuti, hogy nem akart leribancozni, na de ami utána jön, az még engem is meglep. Azt gondoltam, hogy majd egy lány lesz, hogy egy igazi lány lesz az illető, aki megittam a százfülé főzetet, de az alak, aki előttem fekszik, az Tristan nevű FIÚ. Nem tudom elképzelni, hogy ez milyen lehet Shane-nek, mert hát.. engem is zavarna, ha fordított esetben egy lány felvenné az ő alakját és megcsókolna, de a fiúknak ez a téma szerintem sokkal kényesebb. Csak pislogok Shane reakcióján és persze nevetek, mert ez azért valamilyen szinte vicces, de abbahagyom a nevetés, amikor meglátom, hogy milyen vörös a feje.. Még nem láttam ilyennek és nem is tudom, nagyon reménykedem benne, hogy nem fogja megölni ezt a szerencsétlent.. - Shane. - mondom ki halkana a nevét reménykedve benne, hogy kizökkentem, de nem hiszem, hogy sok sikerrel menne.. Még mindig olyan, mint egy igazi.. azok, akik múlt nyáron megtámadták az iskolát. Eddig reménykedtem benne, hogy talán ő más, hogy hiába aranyvérű nincs benne ekkora vérszomj és harag, de talán tévedtem. Aztán mikor már.. annyira eldurvul a helyzet, hogy földhöz vágja, akkor mondanék valamit.. - Húzz el innen, amíg még megteheted! - végül is nem azt mondtam, amit szerettek volna, inkább figyelmeztettem Tristant, hogy menjen, mert Shane jelenleg nincs olyan állapotban, hogy beszámítható legyen. Aztán mikor elindul felém én csak hátrálok.. Nem tudom, igaz kedvesebb a hangja, de tudom, hogy nála sokáig tart a harag. Shane nem egy könnyen lenyugvó típus. - Sírnom kellene? Fordított helyzetben te is ezt tennéd. - mondom neki nyelvemet kiöltve és most én lépek hozzá közelebb és reménykedem benne, hogy nem fogom megbánni. Nem is tudom, hogy mit kéne tennem, így tehát a kezeimet a vállára helyezem és szemébe nézek. - Nyugodj le.. Már minden rendben van és.. köszönöm. - mondom neki őszintén és tényleg hálás vagyok, hogy segített nekem. Már csak az kellene, hogy lenyugodjon.
Amikor másodszor szólít meg, már észre sem veszem a düh és a mérgelődésem miatt. Mondjuk lehet, hogy az is beleszól a dolgokba, hogy éppen ordibálok az 'áldozatommal'. Olyan érzések elevenednek fel bennem, olyan tűz gyúl a mellkasomban, hogy talán ilyet nagyon kevésszer éreztem még életemben. Persze, hogy kiakadok, és nem türtőztetem magamat, hiszen engem, Shane Zabinit senki nem alázhat meg. Senki... Arrébb lépek és Doris felé fordítom a tekintetemet már amikor ő szól a másikhoz, hogy húzzon el. Remélem elmegy, nem is nézek többé hátra, csak közelítek a nevető lányhoz, aki úgy tűnik, észreveszi rajtam a haragomat. Hátrál pár lépésnyit, mire én megállok. Lehet, hogy megijesztettem. Ez az első gondolat a fejemben, de hiszen nem is csodálom. Elég ijesztő vagyok amikor eldurran az agyam. Betegesen. - Nem hiszem, hogy nevettem volna, ha valaki felveszi az alakomat. - Forgatom meg szemeimet és rázom meg a fejem. Közelebb lép. Csak nem ijesztettem meg annyira, mint gondoltam. Halovány félmosolyra húzódik a szám széle. Kezeit rám teszi, amire odapillantok majd szavai mélyen, belém férkőznek. Hangja nyugodt és valamilyen szinten engem is megnyugtat. Őszintén nem tudom, mit köszön. Azért pillanatokkal később bólintok egyet. Tekintetét állom, ez a helyzet különös érzéseket kelt most bennem. - Szívesen... azt hiszem. - Nem tudom mit mondjak még? Csak próbálok egyenletesen lélegezni, hogy visszanyerjem az eredeti színemet. Hirtelen sok volt a felgyülemlett düh.
Ki gondolta volna, hogy egyszer mi majd ketten fogunk ilyet csinálni, mert az erdei dolog az teljesen más. Ott kénytelenek voltunk egymásnak segíteni, mert az életünk múlt rajta, de most mások a körülmények, mi döntöttünk úgy, hogy egymás mellett leszünk. Nem csalódtam benne, azonban kicsit talán átesett a ló túl oldalára.. Tudom, hogy dühös és jogosan az, de akkor is túlzásnak érzem azt a haragot, ami hirtelen előtört belőle, sose láttam még ilyen mérgesnek. De most már tudom, hogy nem akarom felidegesíteni sose, főleg nem ennyire. Tristant meg tuti elfogja még kapni egyszer, biztos vagyok benne, hogy agyonveri, ami talán nem is ártana.. Tényleg megérdemelne ezért egy kiadós verést.Aztán mikor közelít, hátrálok és ő szerencsére megáll. Szerintem rájött, hogy nem akarok most ebben a pillanatban a következő áldozata lenni. Szavaira csak én is megforgatom a szemeimet és sóhajtok egyet, szóval már ezen is túl vagyunk és nem volt semmi olyan.. - Legalább ez is alátámasztotta, hogy "ellenállhatatlan" vagy. - miközben mondom, akkor az ellenállhatatan szónál mutatom az idézőjelet. Valóban jóképű és elég helyes srác, de amilyen szép a csomagolás, olyan rohadt a belsője is.. nem, még sosem néztem rá úgy, mint férfira és most sem tervezek, ő csak Shane, az a srác, aki mindig az agyamra megy és felhúz, mert rajta kívül senki sem tud nagyon kihozni a sodromból. De azért kíváncsi lennék, hogy ő mit gondolhat rólam, hát biztos, hogy számára én vagyok a legidegesítőbb fruska a világon. Csodálom, hogy nem rázta le a kezeimet, de le is veszem hamar a válláról, nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát miattam. - Azt köszönöm, hogy megmutattad milyen, ha nem veszekedünk és hogy kiálltál mellettem, segítettél. - kezdem el neki magyarázni és nem is tudom, hogy hogyan tovább, mert mi nálunk ilyen helyzetek nem is szoktak lenni, sosem képzeltem el mi lesz egy ilyen helyzetben. Veszek egy mély lélegzetet. - Fenébe is.. megérdemelsz egy ölelést, még ha utálsz velem érintkezni. - mondom neki, megforgatom a szemeimet, majd megölelem. Még sose ölelkeztünk, de nem is baj, reménykedem benne, hogy visszaölel és nem fog ellökni, mint egy idiótát, mert akkor biztosan összeveszünk és minden úgy fog menni, ahogyan eddig..
Kezdőlap
