Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Clive & Draven EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Clive & Draven EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Clive & Draven EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Clive & Draven EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Clive & Draven EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Clive & Draven EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Clive & Draven EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Clive & Draven EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Clive & Draven EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 44 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 44 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Draven Crawford

Draven Crawford

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Vas. 25 Feb. - 21:05
Clive & Draven
Tell me you love me




Már kisgyermek koromban, amikor még a tojáshéj is ott lógott a fenekemen, odáig voltam a különböző bestiákért és élőlényekért. Mindenféle velük kapcsolatos figurát gyűjtöttem és emlékszem, hogy édesanyám már ki volt tőlük, mert nem fért a polcra rajtuk kívül semmi. Esténként, amikor ágyba bújtam gyorsan végigszámoltam, hogy megvan-e mind az akkor még csak huszonhárom darab figura. Ha csak egy is hiányzott képes voltam órákig keresgélni a szobámban, vagy akár az egész lakásban. Persze az édesapámhoz költözés után valamiért egy figurám sem volt meg többé. Sajnálatos.
A lények után érzett szeretetem miatt ülök itt több ezer ember között. Mindig is imádtam az ilyen fesztiválokat. Számtalan professzor, kutató és még ki tudja kik tartanak előadásokat, mutatnak be lényeket és adnak belátást az idomítás szépségébe. Tökéletes hely. Pont olyan, ahol elengedhetem magam. Itt nincs család, nincs probléma, nincs semmi, ami a jó kedvem szeghetné. Egyszerűen tökéletes!
A főszínpad – már ha lehet ezt színpadnak nevezni - melletti kis területet figyeltem éppen. Rengeteg lénnyel sétálgattak fel-alá a mágusok készülve saját produkciójukra. Még a mozgásuk is megbabonázott. Furcsa, hogy az egyetlen élőlény, ami képes érzelmeket kicsikarni belőlem veszélyes és még csak nem is beszél. Lehet pont ez tetszik benne. Fejemet, akkor kapom el onnan, amikor meghallom a következő felkonferálást: sárkány! Szívem hevesebben kezd verni még csak az említésétől is. Isteni szerencsém, hogy a harmadik sorban ülök. Innen mindent jól fogok látni. Amikor az imént emlegetett McGonagall bevonul a sárkánnyal az oldalán még a lélegzetem is elakad. Kihúzom magam a székemben és nyelek egy hatalmasat. Legtöbbször, ha meghallom azt a szót, hogy professzor beugrik egy ilyen idős, szakállas öregember, erre nézzenek oda! Egy fiatal, vonzó férfi vonul fel mellette egy lélegzetelállító sárkánnyal. Micsoda párosítás! A szívem a hevesebbnél is hevesebb ritmusra vált és szinte magamra sem ismerek. Több mint egy évtizede már annak, hogy bármi, vagy bárki megdobogtatta volna a szívem. Mi a franc van velem? Nem, ez nem történhet meg. Nem szerethetek bele senkibe. Nem adhatok senkinek sem esélyt arra, hogy érzelmileg tönkretegyen. Egyszer már pórul jártam ezzel, még egyszer nem fogom hagyni, hogy megtörténjen. Természetesen a testem akaratom ellenére cselekszik. Tenyerem izzadni kezd és torkom összeszorul. Hiába akarom, nem bírom levenni tekintetem a férfiről. Úgy ülök, mint a cövek és úgy érzem magam, mint aki kihúzottsága miatt kitűnik a közönség sorai közül, amivel lehet nem is nagyon lövök félre. Egész lényemnek ott van vége, amikor a fiatal professzor pillantása rátalál az enyémre. Szívem kihagy egy ütemet és arcomból kifut a vér. Érzem, ahogy a belső énem menekülőt fúj, ám a szívem, ami jelenleg átvette az irányítást a testem felett, nem engedi, hogy máshová figyeljek. Néha-néha azért rápillantok a mögötte tornyosuló sárkányra, hisz mégis csak miattuk jöttem ide. Érdekes produkciónak nézek elébe!


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Hétf. 26 Feb. - 21:30

Rave & Clive  


Mennyire vártam már az ovációt, hogy hosszú, sötét hajamba tépjen a szél. Cibálja, fújja és fekete köpenyem vadul lobogjon mögöttem, ahogy a tűz felcsap és a lángok utánanyúlnak, hogy megkóstolják. Karmesteri pálcamozdulatokkal védhessek ki mindent, Kisgömböc pedig felágaskodjon a jelre, megforduljon és engedje, hogy felüljek rá. Ez a mai terv az oroszlán, avagy Kínai gömblángsárkánnyal.
Rendszeresen szerveznek bemutatókat és még sosem hívtam el rájuk a családom. Véletlenül mindig elfeledkezem az időpontról, zavartan hehegve majd-ozok, azt is mondtam már, szégyellős vagyok. Ezt senki se vette be, de amikor babonákhoz kötöttem mindenki egyből elhitte. Rágom is a szám szélét, nem-e vittem feltűnő túlzásba mostanában valamit. Talán anya észrevette, hogy sót szórtam a hátam mögé, vagy háromszor megütögettem a fa étkezőasztalt, nehogy bekövetkezzen valami? Próbálom ezt mind elhessegetni. Ma nincsenek itt. Megint, végre Ő lehetek. Olyan, mint amikor a hétköznapok nyomorúságából hirtelen előtörsz, mint újszülött sárkány bújsz ki a vastag tojáshéjból. Levedlem az arcom, az elvárásokat, minden szigort, jómodort és visszafogottságot. Letörlöm a festéket, előjön a szabadság.
Úgy szaladok középre, az ováció sűrűjébe, mint ünnepelt porondmester. Mennyire élvezem, ahogy hang és levegő együtt rezonálnak, ahogy a nevem végigmennydörög az arénán. Arcomon ott feszít a mosoly, ami most mégis más. Pajkos, pajzán, veszélyes, merész. Minden, ami Clives McGonagallként, öltönyben, tökéletesen hátrafésült hajjal nem vagyok. Előhúzom pálcám, mint egy kardot, derék, vívíó mozdulattal, belemerevedve a szokásos, népszerű, sárkányváró pózomba.
A másik oldalon már jön is, száguld felém a vörös pikkelyes gömbláng, azzal a jellegzetesen fitos orral. Pofáját aranyszínű tüskék veszik körül, szeme jellegzetesen kidülled. Elbűvölő teremtés. Beleszagol a levegőbe, nem támad. Már ismer. Ahogy gyakoroltam, ahogy a többi, szélen álldogáló idomár is tudja, megemelem a karom. A sárkány már mozdul, ágaskodik.
És ekkor....valami megváltozik. Nem szoktam belebámulni a közönségbe, bár az ilyen fesztiválok elején betegesen átmustráltam a sorokat, nem-e bújt el valahol valamelyik családtagom. Hirtelen, mint valami bűbáj, csak egy embere fókuszálnak hatalmasra táguló szemeim. A legkékebb szempárba bámulnak, mintha az égbe néznének és egy mosolyra, arcra, ami valahogy...meghökkentő. Talán egyetlen másodperc, az idő mégis megáll. Semmi sem reális, minden elmozdul, csak nézem...látom, a következő pillanatban pedig. Valamiről megfeledkeztem? Á igen, mintha lett volna egy sárkány a közelben!
Erős ütést érzek. Hol? Mindenhol. Az egész testem beledöngölik a földbe, mégpedig egy tetemes méretű farok.
Mozdulni sem bírok Nincs...elég levegő és elfolyik minden gondolat. De az utolsó az ég, amit látok, a szem.

 ©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Draven Crawford

Draven Crawford

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Kedd 27 Feb. - 16:19
Clive & Draven
Tell me you love me




Amikor édesanyám hátrahagyta földi életét borzasztóan összetörtem. Tisztában voltam vele, hogy egy másik varázsló keze végzett vele, ám sokáig úgy gondoltam, hogy miattam történt az egész. Amikor egy fiú egyedül marad az anyjával, egyértelmű, hogy úgy érzi neki kell megvédenie. Így voltam ezzel én is, de csúnyán elbuktam. Összesen csak egyszer nem mentem vele, de az az egy alkalom végzetes hiba volt. Utána az akkori kis gyermek lelkem csúnyán összetört. Átkozottnak éreztem magam, ami nem volt nehéz, hisz az új "családomban" is vertek. Kezdtem azt hinni, hogy mindent tönkreteszek magam körül. Annyira, de annyira hibásnak éreztem magam. Később rájöttem, hogy nincs semmilyen átok, mivel sikerült jó dolgokat is elérnem az életben. Viszont most, ahogy a földön fetrengő, sárkánnyal harcoló kibaszott helyes professzort nézem, kezdem azt hinni, hogy az átok mégis csak velem maradt. Bárkit, ha egy kicsit is megszeretek, meg fog halni? Ha igen, csodás jövőnek nézek elébe.
A sárkány farka a földbe nyomja McGonagallt, amit én lélegzetvétel nélkül nézek végig egy percig sem levéve róla a szemem. Amikor a sárkány végre otthagyja, gondolkodás nélkül rohanok le a harmadik sorból, mint valami idióta folyamatosan félre tolva az előttem állókat.
- Gyógyító vagyok! Gyógyító vagyok! Félre az utamból! - ordítom egyre hangosabban, miközben lábaim hármasával szedik a lépcsőfokokat. Amikor odaérkezek hozzá, azonnal térde vetem magam teste mellett. Át se gondolva cselekedeteimet, mindkét kezemet arcára helyezem, majd magam felé fordítom a fejét. Egy pillanatra eltűnődök azon, hogy milyen csodásan mutatnak csontos, tetovált ujjaim arcán, valamint hogy szívesen nézegetném ezt a képet minden áldott reggel csak egy egészséges alannyal. Hogy visszatérjek eredeti feladatomhoz, megrázom a fejem, ezzel azt remélve, hogy félresöpröm gondolataimat is. Jobb kezemet leveszem arcáról, majd oldalra seprek pár homlokához ragadt, csapzott hajszálat... természetesen csak azért, hogy jobban lássam van-e fejsérülés.
- Hallasz engem? - kérdezem szemeibe nézve, majd bal kezemmel gyengéden megcsapkodom az arcát. Tekintetem szemeiről a szájára siklik, ám hamar elveszem onnan. A munkámra kell koncentrálnom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ez a gyönyörű férfi arc elvonja a figyelmem, hisz ha most nem mentem meg, akkor még annyi esélyem sem lesz arra, hogy megismerjem, mint amennyi jelenleg akad. Miket beszélek? Nekem nincs is szükségem szerelemre. A gyógyítás a mindenem. Azért élek. Az tart életben, és ennyi. Nem kell nekem semmi, ami ezt a tökéletesen kialakult egyensúlyt felrúgja.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Csüt. 1 Márc. - 18:05

Rave & Clive  


Ez a jelenet nem illik a történetbe. Stimmelt a fekete haj és megnéztem, mielőtt megjelent volna a sárkány, senki miatt nem kell aggódnom. Tiszta volt a terep, az elmém nyugodt, fegyelmezett, csak vérem buzgott, mint általában és főként ezzel a fizimiskával.
Hogy kerültem a porba? Mi volt az a kékség, ami kizökkentett? Valaki... Biztosan egy szép nő. Megláttam a sorok között és annyira fel voltam buzdulva, hogy tétováztam.
Hallgatnom kellett volna anyámra és elmenni szórakozni. Sőt, ebben a formában egyenesen a piros lámpás negyedbe menni. Most még menő is vagyok. Annak kéne lennem... Ha nem szúrom el, öt perc dicsőséget zsebelek be ma is, mielőtt visszavedlek jóságos nagytestvérré és köteleségtudó professzorrá.
Hogy gondolhatok ilyenekre éppen ebben a pillanatban? Szó szerint földbe döngöltek. Két oldalamról lépéseket hallok, beronthattak oldalról a gondozók. Nem merem forgatni a fejem, csak tehetetlenül pislogok. Hirtelen megragadják az arcom és akkor látom, hogy a nő egy férfi. Merlinre mekkora idióta vagyok, komolyan a szemeit nézem? Fáj mindenem, az egy dolog, de hogy ilyen megalázó helyzetbe kerüljek, én McGonagall, egy sárkánnyal szemben? Még csak nem is vad bestia volt, vagy élet-halál harc, egy...fiú. Ez így sok, agyrázkódásom van. Nézek rá, olvassa ki a szememből, megbuggyantam. Hallom őt, érzem is, piszkálja a hajam. Örülök a fájdalomnak, mer nincs más dolgom csak arra figyelni, nem igaz?
- Hallak, tompán.
Nem olyan tiszta mint szeretném, mintha vízzel ment volna tele a fülem, de felteszem az vér lesz. Biztos...kontaktlencséje van. Megint ezek az ordenáré gondolatok! Reszketek. A fájdalom, attól lehet. Pont ő? Miért van itt éppen ő?
- Gyógyítót...kellene hívni
Közlöm vele. Lehet, hogy tuja, hogy őt bámultam? Vagy mindenki rájött? Mi lenne, ha megfújnék egy időnyerőt a Misztériumügyről? Ennek a dolognak nagyon nem kellett volna megtörténnie.
- Valószínűleg eltört néhány csontom. Lehet, hogy a bordám is. Ki tud itt forrasztani?
Teszek fel egy tíz aranygalleonos kérdést. Megmókolják és már jól is leszek, lehet, hogy még a produkciót is be tudom fejezni. Ezt az ürgét meg hátulra ültetik, vagy egyszerűen tudom hová ne nézzek többet. Fűzfakéreg! De beüthettem a fejem!



 

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Draven Crawford

Draven Crawford

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Szomb. 3 Márc. - 18:27
Clive & Draven
Tell me you love me




A családom… akarom mondani a „családom” a mai napig azt hiszi, hogy heteroszexuális vagyok. Hülye lettem volna közölni velük az igazságot, miután még így is kiverték belőlem a szart. Nem akartam egy valós okot is adni rá. Sokan azt gondolják, hogy ha valaki a saját neméhez vonzódik azt nem lehet takarni. Azt hiszik, hogy előbb, vagy utóbb elszólja magát az adott személy, ezzel elárulva féltett kis titkát. Nos, ez lehet igaz az átlag emberekre, de mi van akkor, ha nem csak ezt, hanem semmi mást sem mondasz el? Mi van akkor, ha mindent magadban tartasz? Mi van, akkor, ha minden érzelmedet eltemeted? Én tudom a választ: akkor születek meg én.
- Az jó, egész jó – mondom ki, majd fejét visszafordítom oldalra, hogy jobban szemügyre tudjam venni az említett testrészt. Hogy tegyek a tompaság ellen, előhúzom a pálcámat, majd egy igen jól begyakorolt gyógyító varázslatot mondok fülére remélve, hogy ezzel megszűnik a tompaság. Csak a gyógyítás után tudatosul bennem, hogy mennyire szexi hangja van, ám a gondolatot azonnal kiverem a fejemből, hogy ne engedjek utat az érzelmeknek. Egyszer már voltam szerelmes. Akkor is egy férfibe. Azt hittem, hogy ennyi szarság után, amit kaptam az élettől végre lehet sikerem valamibe. Abban az időben szükségem lett volna valakire, akire támaszkodhatok és valakire, akit szerethetek. Eleinte hagyta elhitetni, hogy ő is hasonlóan érez. Elhívott randikra, együtt töltöttünk igen sok időt, majd akaratom ellenére megnyíltam neki. Belelátott a lelkem minden apró kis részletébe. Az övé voltam teljes egészében. Imádtam, hogy végre nem voltam egyedül. Aztán a sors megmutatta a valódi arcát, amit már annyiszor láttam… az akkori szeretett férfim a lelkembe tiport felhasználva minden megosztott titkot. Tönkretett érzelmileg, majd elhagyott. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, nem kell nekem senki. Ez volt az, amikor teljesen egyedül felszedtem magamat a földről, majd olyan erős lettem, mint még soha.
- Micsoda szerencséd van, hogy pont az vagyok – mondom neki és hangomból próbálom elnyomni a felkívánkozó érzelmeket. – Most pedig, ha teheted, maradj mozdulatlan. Meg fogom vizsgálni a tested, és ha valóban eltört bármid is helyrehozom, ígérem – mondom egy mosoly kíséretében, amiért legszívesebben pofon vágnám magam. Mosolygok? Komolyan? Hát mi a jó büdös francokat csinálok? Gyakorlott kezeimmel gyorsan távolítom el felsőtestéről az anyagot. Amikor szemeim bepillantást nyernek a ruhanemű alá, elkerekednek. A férfi mellkasa már most tiszta véraláfutásos… na és még ki tudja milyen. Esküszöm meg is lepődnék, ha egyszer nyugodtan végig tudnék nézni egy műsort. Most már biztos vagyok benne, hogy engem átok üldöz. Mielőtt tudósítanám betegemmel jelenlegi helyzetét, mély levegőt veszek.
- Jobban jársz, ha lefújod a mai produkciót. Hosszú napnak nézünk elébe.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Kedd 13 Márc. - 17:46

Rave & Clive  



Kínos. Ez a szó visszhangzik fejemben annak minden arcpirító voltával. Alulmaradni egy sárkánnyal szemben, akivel trükköt trükkre halmoztam az utóbbi időben, csak mert egy szép szempár rabul ejtett. S ha az még nem volna elég, hogy földbe döngöltek, még sokkal zavarba ejtőbb, hogy valaki hatására történt és amikor már úgy gondolom, semmi sem fokozhatná kínjaim, kiderül, hogy az illető férfi. Hát ezt benéztem, ahogy mondani szokás és viccesen upsz fejet vágnék, ha a másik énem lennék, de most...most vagánynak kellene lennem. A legkevésbé menő pózban, mélyen a földben pislantok a kék égre és a fiúra, miközben átkozom magam. Ajkaimon mégis halovány mosoly táncol, ahogy ijedt arcát nézem és együtt örülünk annak, hallok. Reszketek, de remélem csak a sokkhatás miatt. Szemeim ide-oda cikáznak üregeikben, amikoris a tompaság szűnni kezd. Félig elnyílt ajakkal fordulok felé. Hangosan nyelek. Gyógyító. Már el kellett volna múlnia a megdöbbenésnek, igaz?
- Micsoda...mázlim van
Nyögöm, beszélni se könnyű.
- A testem?
Ezt tényleg hangosan megkérdeztem? Becsukom a szemem és vágok egy grimaszt. Semmi baj, összekevertem valakivel, ilyesmi történhetett, teljesen indokolatlanul. Gyógyító, persze, hogy meg fog vizsgálni, voltam én már medikamágusnál, nem egyszer, kétszer ennek az egésznek nincs nagy jelentősége.
Éppen akkor nyitom ki szemem, amikor mosolyog, a túl gyors reakcióm az, hogy újra becsukom. Francba.
- Lehet, hogy súlyos fejsérülésem van.
Közlöm csukott szemmel, összezárt ajkaim közül préselve a szavakat. Szakadó ruha reccsenését hallom, de nem nyitom ki a szemem, még egy olyan mosoly és a földet fejelem le. Kimelegszem, Merlinre mennyire, aztán...mégis ránézek, amikor megszólal.
- Ennyire rossz a helyzet? Be kell bennem az Ispotályba?
Rémülten kérdezem, mert én még menőzni akartam nem végeztem és olyan sűrű, bosszankodó pillantással nézek az időközben felém hajoló többiekre.
Hogy történhetett ez?
- Semmi baj Clive, ne agyalj most ezen. Elszállíttatunk.
Közli az egyik gondozó haverom, akire kínos mosolyt vetek. Fantasztikus...most még a szállíttatásom is! Közben a zúgó, aggodalmaskodó közönség is megnyugtatásra kerül, én, én én beragadok a kínos fogalmába, valószínűleg küldenek erősítést a sráchoz és együtt bevisznek valahogy.


 

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Draven Crawford

Draven Crawford

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Pént. 30 Márc. - 20:57
Clive & Draven
Tell me you love me




Annyiszor törtem azon a fejem, hogy mi rosszabb… melegnek lenni, vagy titkolni azt. Talán maga az egész: szerelmesnek lenni. Mégis ez az egyik leggonoszabb és legragaszkodóbb érzés a világon. Gonosz, mert nem tudod kontrollálni, de ha elő bújik minden zsigeredben és mozdulatodban ott van. A ragaszkodón gondolom nem kell mit magyarázni. Én nem igazán vagyok romantikus típus, és valószínűleg szörnyű ízlése lesz annak, aki majd engem akar, de erre tessék! Itt vagyok, látom őt magam előtt és bármennyire is próbálok hazudni magamnak nem tudok. Kétség sem fér hozzá, hogy érzek valamit iránta. Már akkor felgyulladt bennem valami, amikor fellépett erre az átkozott színpadra. Használhatnék itt más hasonlatokat is, mint például a zászló, de azért ott még nem tartunk. Bár, ha most megszabadítom a ruháitól lehet nem sok fog tőle visszatartani.
- Igen, a tested – felelem értetlenül. - A melletted heverő homokból nem sok mindent szűrnék ki az állapotoddal kapcsolatban – viccelődök, bár van egy olyan sejtésem, hogy csak az én arcomon marad majd mosoly. Valamiért a körülöttem lévők sosem nevetnek a poénjaimon. Lehet azért, mert az összes többnyire csak a páciensem és betegen, olykor tátongó lyukkal az oldalukon lehet nincs kedvük jókat röhögcsélni. Hmm… igen, megeshet.
Kezeimmel tovább kutatok újabb sérülések után, de mást nem igazán találok. Remélem a látásomra nem terjednek ki az összekavarodott érzéseim. Már csak az kellene, hogy a kezdetleges vonzalmaim még a munkámra is kiterjedjenek. Akkor fel is akasztom magam. Micsoda drámai zárása lenne ennek a napnak.
- A helyzet nem a legrózsásabb, de nem kell aggódnod, jó kezekben vagy – vetek rá egy újabb mosolyt. Esküszöm, ha még egyszer elmosolyodom, lenyúzom a pofámról a bőrt. Komolyan ez vagyok én? Lehet megmérgeztek… baszki lehet megmérgeztek. Tuti valamelyik kolléga, aki nem kedvel –amiből, hát…akad sok- megitatott velem valami szart. Várjunk csak! Ma nem is mentem dolgozni, szabadnapot vettem ki a mai nap miatt. Jó, akkor csak meghülyültem. Remek.
A susmusoló tömeg kezd az agyamra menni.
– Kuss legyen már és mindenki lépjen el a színpadtól! – ordítom dühösen. Ekkor veszem észre, hogy már más is kezébe vette a dolgot. Csodás, sikerült beégetnem magam. Már csak könnyek kellenének a szemembe a végső megaláztatáshoz. Néhány perc és még lehet jönnek is.
Utoljára végignézek a testén, majd, amikor megállapítom, hogy felemelése nem tesz kárt benne, teste alá csúsztatom a kezeimet.
- Kicsit arrébb viszlek innen. Próbálj meg nem mocorogni – utasítom kedvesen, majd felemelem testét a földről és a színpad mellé viszem, ahol immár jobban elbújhatunk a kíváncsiskodó tekintetek elől.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Hétf. 2 Ápr. - 13:48

Draven & Clive


Por, amit beszippantok, rövid krahácsolásokra késztet, hogy legyen valamit szégyellnem. Folyamatosan ég a pofám itt a földön, fuldokolva, háttérben sárkányüvöltéssel. Meg kellett volna mutatnom ki az ász, ilyenkor bizonyítani, villogni, hogy abba az ábrándképbe ringatom magam senki sem ismer hétköznapi valómban.
Viszont mosolya a kék háttéren, az egész furcsa, kedves lénye, hogy először nőnek néztem és ostobábbnál ostobább gondolatok ostromolnak, az egyik szerint annak kéne lennie. Milyen pompás volna megint ismerkedni, mert mióta kerülöm a fehérnépet? Időhiány, mindig erre fogtam, aztán szégyenkező arcpírokra, amikor közöltem a családdal, faképnél hagytak. Azt hittem nem lesz kínosabb pillanatom, de az élet cáfolja önmagát folyamatosan, ez a porba tiprós pillanat versenyezhetne…
Vezényszóra vörösödöm el a test hallatán, mosolya, villódzik fejemben ez a vigyor, furcsa késztetést érzek, hogy lefényképezzem, vagy összezsugorítsam és eltegyem egy medálba magamnak. Ő pedig férfi, jut eszembe, mégis olyan hülyén vihogok, hogy az hihetetlen. Ebben a helyzetben, összetörve vele nevetek, hogy a homok nem sokat mutatna neki.
Furcsán veri szívem a mellkasom, jobban izgulok, mint a fellépés előtt és arcomon a megszilárdult, idióta vigyorral figyelem, ahogy kussra int mindenkit. Benne aztán van elán, ha tehetném vele kiabálnék, mert csak, indokok sem kellenének hozzá.
Kiesem kicsit a szituációból, ahogy így alulról nézve azt figyelem harciaskodik, úgyhogy meglep, mert alám nyúl és én még annak ellenére is ficánkolok, hogy lehet jó néhány csontom eltörött.
Szól, hogy ne csináljam, mire megmeredek, ez az a pillanat, hogy egy hülye vigyornál többet kellene produkálni.
- Biztos, hogy elbírsz?
Hagyja el ajkaim rögtön a leghülyébb kérdés. Mert felemel, Merlin dobhártyájára, belekapaszkodom és el is felejtem fáj, mitől olyan vörös a fejem?
- Nagyon…erős vagy.
Fokozom, mintha a sors kezére játszanék, ha egyszer eldöntötte, hogy megszívat asszisztálok hozzá. Nyugalom Clive, biztosan csak dehoppanálunk a Mungoba.
- Megtennéd, hogy kihagyjuk a családos, értesítős részt? Volt már ilyen, felesleges őket stresszeltetni a nap végére úgyis készen leszünk, nem?
Az előbb ijedt tőmondatok nyögésben, most szófosás zavaromban. Miért viselkedem úgy, mint a tulajdon, kamasz diákjaim?


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Draven Crawford

Draven Crawford

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Kedd 3 Ápr. - 18:51
Clive & Draven
Tell me you love me




Megérintettem. Édes Istenem, megérintettem. Annyira hiányzott már ez. Az utolsó szeretettel teli érintést akkor kaptam, amikor még élt édesanyám. Azóta vagy vertek, vagy betegek érintettek meg mialatt kezeltem őket. Én mindig próbáltam kerülni a fizikai kontaktust. Elvégre, ha fizikailag bántalmaznak szinte egész gyermekkorodban nem biztos, hogy vágyni fogsz érintkezésre. Ám most ez annyira más. Annyira akartam már, hogy a bőröm az övéhez simuljon. Magamnak is nehéz ezt bevallani, de így van. Szinte minden egyes kis hámsejtem bizsereg, ahogy a kezemben tartom. Ez így annyira tökéletes.
Halkan felnevetek, amikor megkérdezi elbírom-e. A kis naiv. Habár az fix, hogy kevés ember néz erősnek. Magas vagyok és elég nyurga. Ehhez pedig nem párosítják a dagadó erőt, de hát mindenkinek vannak titkolt képességei, nem? Ahogy bókol nekem és elvörösödik karjaimban nem bírom ki, hogy ne nevessek fel egy aprót.
- Imádkozz, hogy ne csak azért csináljam, hogy felvágjak aztán meg elejtselek itt félúton - mondom neki egy hatalmas mosoly kíséretében, miközben tekintetem azon van, hogy összefűzze azt a kezemben tartott professzoréval. Eddig próbáltam kontrollálni mosolyaim számát, de nagyon úgy tűnik, hogy teljesen felesleges erőlködnöm. Ez a szaros mosoly leverhetetlenül ott ül az arcomon, szóval csináljon vele valamit az, aki tud. Nekem egyértelműen nem sikerül.
- Szerencsédre az nem az én feladatom, hogy felhívjam őket. Plusz szerintem már nagykorú vagy. Amennyiben nincs szükséged arra, hogy anyuci kezét fogd felesleges értesíteni bárkit is. Nem vagy halott - közlöm hidegen és nagyon úgy érzem, hogy a hangulatváltozásaimba még ma belehalok. Hát igen, ez történik akkor, ha a kőkeménnyé formált Draven szembe találja magát a felszín alatt lakozó, szinte már elfeledett Dray-el. A két srác véres csata elé néz az biztos. És hogy én ki oldalán állok? Hát tudja a lófasz.
- Egyébként Draven-nek hívnak. Csak hogy tudd ki nevét kell ordibálni fájdalmadban - nevetek rá ismét, ahogy lefektetem őt egy eldugott sarokban lévő padra. Igen, most már nevetek, mert hát miért ne. Nem kell aggódni, öt perc és elmúlik. Vagy nem.
- Azt hinné a varázsló, hogy ha egyszer kivesz egy szabadnapot nem kell dolgoznia, erre tessék. Viszont ha már így alakult melletted maradok. De csak azért, mert évek óta te vagy az első, aki nevetett a poénomon - mondom kacsintva. Várjunk már, mi? Kacsintva? Azt a jó büdös kurva élet! Én tudok ilyet? Szuper...


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Szer. 18 Ápr. - 20:18

Love is a serial killer - we're all just innocent victims.
Draven & Clive

Ez egy olyan pillanat, amikor a valóság szövetekre foszlik. Mintha hántanák, akár a narancshéjat, megbizseregtet lábujjam hegyétől egészen fejem búbjáig. Valljuk be ez némi aggodalomra ad okot.
Helyes lenne azt éreznem, milyen kínos, a legjobb, fekete formámban, vagy tanári mivoltomból kifolyólag csupán aggodalom, megszakad, olyan törékeny. Ez…más. Nincsenek szavak, csak ijedten beszívott levegők, összezavarodások. Felkavarodik minden, mintha ez a fickó élő forgószél lenne, táncra perdíti a belső szerveim, összekuszálja minden gondolatom és cseppet sem tetszik a gyomromban ugrabugráló remegés, mintha golymókok szaltóznának benne. Veszek egy nagy levegőt, rendezem enyhe csodálkozásba merevedett vonásaim és minden rendben lesz. Múló rosszullét, poszttraumás stressz, amiért ennyire béna voltam. Most kellett volna a legelsöprőbbnek lennem, mindenhatónak, Adonisz szó szerinti fordításának és én? Miért bámulom elnyílt ajakkal? A szívem miért dobog, ha mosolyog? Hogy lehet egy mosoly ennyire? Merlinre, lemaradok a pénról! Gyorsan, gyorsan reagálnom kell, vagy legalább nevetni és megkésve kinyöszörgök valami kínlódást.
- Ugyan, eggyel több törött borda
Hülyeséget mondok, természetesen. Hogy lehet ilyen hirtelen megbuggyanni?
- Arra gondoltam agyrázkódásom van, azt majd meg tudod vizsgálni bent?
Valami elmozdult benne, nincs rendben, hiába veszek sok-sok levegőt, próbálom helyén kezelni a dolgot, mintha kivetítették volna őt elmém hátsó falára, akár egy szentképet. Rám néz, egyenesen, hogy lehetek ennél is vörösebb? Hová lett a legyőzhetetlen álcám, az egyetlen, amit szeretek, a bevállalós, veszélyes menőségi maszk? Még hülyébben érzem magam, amikor beolt, ahogy a diákok szokták mondani és én jobb napjaimon, átvéve tőlük. Szigorúan lazán és kizárólag fekete hajjal.
- Szerencsére, mert nem így terveztem felpatkolni.
Behunyom a szemem, ajkamra harapok, ahogy egyre lejjebb süllyedek gázságban.
- Elpatkolni és oké, ne fáradj, már rég nem fogom anyám kezét. Nem szoktam ordibálni.
Jelentem ki, próbálom hűvösen, ezt már megszoktam Willtől. A Dravent valamiért megjegyzem, pedig nem akarom. Megint változik egyet, elképesztő gyorsan, rosszabb, mint én. Talán elő kellene vennem a menő stílusomat. Hetykén rávigyorgom.
- Legalább gyakorolsz, gyógyító vagy, folyton nyaggatnak majd. Mert van humorérzékem és jó, megengedem, ha már ordítani nem szoktam. Egyszerűbb lesz, ha el sem mész.
Berozsdásodtam, hogy csak ennyire futja, miközben ő itt nagystílűen kacsintgat. Próbálom nem agyonszánni magam, rosszul mutatna a vonásaimon, inkább belemarkolok  vállába, erősebben, ha dehoppanálunk ne csússzak ki. Rosszul mutatna egy leszakadt láb, kar, vagy fej,  bár ez utóbbit talán végleg elvesztettem.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Draven Crawford

Draven Crawford

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Kedd 22 Május - 15:50
Clive & Draven
Tell me you love me




Amióta rájöttem, hogy meleg vagyok, hajt a kíváncsiság afelé, hogy megtudjam milyen az amikor egy férfi szerelemből nyúl hozzám. Nem csak azért mert megtámadták, vagy mert egy bizonyos varázsige rosszul sült el ezzel kárt okozva a személyben. Az évek során nem engedtem magamnak, hogy szerelembe essek. Kontrolláltam minden érzelmemet. Legalábbis azt hittem azt tettem, de a mai nap bebizonyította, hogy az akaratomnak semmi köze nem volt az egészhez. Szimplán azért nem szerettem senkit, mert egyik sem volt a megfelelő alak számomra. De most, ahogy a karjaimban tartott férfit nézem tudom, hogy bármennyire is próbálnám nem tudnék közömbös érzelmeket táplálni iránta. A valódiakat el tudnám rejteni a bőröm alá, de nem érne semmit, mert azok csak sokasodnának kitöltve minden űrt, ami a testemben maradt.
Torkomból felszakadó apró nevetést küldök felé, amikor kijavítja saját hibáját. Őszintén szólva nekem fel sem tűnt volna, hogy felcserélte a szó elejét. Habár hogy is tűnhetett volna fel. Testének minden porcikája rabul ejtett és még azért is hálát adok, hogy képes vagyok az egyetlen feladatomra koncentrálni, ami az, hogy meggyógyítsam őt.
- Gyakorlok az egyszer biztos – mosolygok rá és ajkamba harapok. Legszívesebben az övét harapdálnám, addig amíg az nem vérzik, hogy utána nyelvemnek is jusson valami elragadó szerep. Gondolataimat jobb ha minél hamarabb leállítom, mert a végén még nem karjaim, hanem a kis Crawford odalent fogja őt tartani.
Ahogy vállamba markol halk nyögés hagyja el számat. A pír azonnal megjelenik arcomon. A legelején nem terveztem, hogy elvigyem őt innen. A sérülései nem tűntek annyira súlyosnak, hogy nem lehetne itt meggyógyítani őket. Viszont azóta több száz szempár kettőnkre szegeződött, ami borzasztóan kezd zavarni.
- Kapaszkodj, mert távozunk – mondom neki hagyva egy kevés időt arra, hogy összekuporodjon kezeimben. Gyorsan hopponálok, majd azonnal egy orvosi szobában találom magunkat. Ez a szoba egy eldugott folyosó végén található. A legtöbb betegemet ide szoktam hozni, mert erre még a madár sem jár. Az pedig köztudott, hogy utálom ha megzavarnak, így ez a hely tökéletes számomra. A professzort lefektetem a vizsgáló ágyra, majd a feje fölé lépek.
- Szóval agyrázkódásra gyanakodtál. Szerencséd van, mert arra tudok egy remek gyógymódot – mondom elhalkuló hangon. Mielőtt meggondolhatnám magam, felé hajolok, majd ajkaimat az övére tapasztom. Pár másodperc után gyengéden nyitom szét őket, hogy birtokba vegyem szája alsó részét. Lágyan csókolom. Azt akarom, hogy ajkaink minden összeért millimétere gyógyszerként hasson a lényére. Időérzékemet elvesztve távolodok el tőle. Nem tudom meddig csókolhattam, de jelenleg az önuralom minden formájára szükségem van ahhoz, hogy ne essek neki. Érezni akarom, ahogy nyelvünk táncot jár a másiké körül. Érezni akarom, ahogy kezeim végigcsúsznak bársonyos bőrén felfedezve minden területet, ahol eddig még nem jártak. Valamint érezni akarom, ahogy ezt mind viszonozza. Könyörgöm Clive csókolj meg, mert bármennyire is akarom nem bírok betelni veled…


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Vas. 3 Jún. - 16:50

Love is a serial killer - we're all just innocent victims.
Draven & Clive


Biztosan elmozdult valami a fejemben és kihatással van az egész szervezetemre. Agyamat képtelenségek sora önti el, biztosan nem lehet valóság az olyasmi „csodálatos” nem ismerem, férfi, gondoltam egyáltalán ilyesmire házasemberként? Sosem tartottam magam kifejezetten romantikus alkatnak, csendesen megvoltunk Victoriával, közös hobbik, nagy mosolygások, de gyomrom nem hányt bukfencet, ádámcsutkám sem mozgott őrülten és nem rémlik, hogy torkom bármi is fojtogatta volna a közelében, ne lett volna levegő, vagy remegés tört ki volna rajtam. Hirtelen, ijesztő és balesetem volt! Ez a jóképű, ez az átlagos, magas, szóval fiatal gyógyító úr valami beteg fantazmagória. Mármint létezik, de csak a sokkhatás tévképzete, mint a mikor az ember csillagokat lát.
Ne! Miért mosolyog? Miért teremtettek ilyen mosolyt? Nincs erőm megrázni széthasadó fejem, érzem, hogy reped, darabokra hullik, nem marad levegőm, értelmem, gyorsan, sürgősen csinálnom kell magammal valamit.
Legalább ne harapdálná az ajkát! Sosem gondoltam volna, hogy ez perverz is lehet. Megkapaszkodom a vállában, úgy teszek, mintha magabiztos lennék, hoppanáltak már így el velem, ő csak egy mezei gyógyító, Merlinre, mintha most érnék először emberhez!
Kicsit jobb ágyat érni egy megszokott terepen, mint egy vizsgáló. Bizonyára fokozatosan lelassul majd minden, visszakattan agyamban az elgurult fogaskerék és megfelelő mederben folynak tovább a dolgok. Sokat segít, ha kerülöm betegkék tekintetét. Mert győzködöm magam, ilyen szép, vagyis ennyire furcsa szemek nem léteznek, biztosan sérült a látásom.
Hosszan fújok ki levegőt, megspékelve egy kacér (de nem annak szánom) vigyorral.
- Biztos, hogy valami nincs rendben velem, egy csomó más fizikai tünetem is van. Szuper, ide vele!
Pillantok és ülök fel merészen, senki sem akarta egyébként rabolni a drága úr, vagyis drága idejét. Éppen erről beszélek, valamit összekutyultak odabent, elrontott bájitallá savanyodott az agyvizem.
Ami aztán jön, az életem teljes szétbombázása, a pillanat, amikor világképem kettéreped. Puha ajkak férkőznek az enyémhez, minden testi funkcióm felerősödik, sőt más panaszok is társulnak hozzá. Kezem például önálló életre kel, felkúszik nyakára, beletúr dús folyóvíz hajába, szemeim lehunyom, mint valami beteg eufóriában sodródom Draven tengerében. Belefolyok, mint egy patak, magával ránt valahová, ahol nincs idő, gátlások és abban a pillanatban nem létezik félsz. Ajkaink, nyelvünk összeforr, ahogy automatikusan magamra vonom, ahogy lényem sikít valami igazért, az első igaziért életemben. Mintha most először vennék levegőt, sírnék fel csecsemőként, mártóznék meg valami valódiban. Percekre elveszik öntudatom, elsöprő vágy, eltörhetetlen izgalom mozgat és csak nagy lassan, amikor agyam utoléri magát, fogom fel ezt, de addigra már feszít a nadrág, nyelvem az övét követeli, addigra már levegőm is elfogy.
Kiáltva húzódom el és váltja vörös arcom a sápadás. Nagyon lélegzem, hullámzó mellkassal, rohadt ijedten, de kezem még ott van a nyakán, csak nagy lassan vánszorog az információ vissza tagjaimba.
- Mi? Mi volt ez? Mi ez?
Hebegem teljes kétségbeesésben, remegő ujjaim ajkamra téve. Nem, ezt nem hiszem el…és a farkam is csak lassan lankad. Nem történhetett ilyesmi, csak múló nemistudom, ez csak nemistudom!

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Clive & Draven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-