Mindig is tudtad, hogy halálfaló leszel. Szüleid is őket szolgálták és felnéztél hatalmukra. Koreában a Man család karjai alá tartozik a tiéd, ezért is ismered őket olyan mélyrehatóan. Amint lehetett te magad is kivetted részed a munkálatokból és hűséget fogadtál apámnak, akivel együtt nőttetek fel, de az ő ereje nagyobbnak bizonyult a tiédhez képest és sokkal erősebb vérvonallal rendelkezett. Nem bántad ezt a különbséget, mert nem nézett le, ahogy anyám sem, családtagként tekintettek rád, egyenrangúnak és te is annak érezhetted magad. A hivatalos találkozókon persze tudtad hol a helyed és addig kissé háttérbeszorultál, míg máskor lassan és megfontoltan nyilvánítottad ki véleményedet. Ma is így teszel és talán pont ez az, ami annyira tetszett apámnak, hogy ennyire higgadt vagy és bármikor az tudsz maradni, így sokszor lehűtötted az ő heves természetét, mikor már anyámnak sem sikerült.
Kitanultad mellettük hogyan lehet minden információt megszerezned, bármiről, amiről csak szeretnél, pontosabban, amire szükségük volt. Sosem szegülsz ellen, hűséged határtalan a családommal szemben. Így mikor apám, aki egyben legjobb barátod felkért, hogy menekítsed ki elsőszülöttjét a háborúskodás közepéről te zokszó nélkül megtetted, bár legbelül tudtad, hogy talán soha többé nem láthatod őket viszont, ahogy otthonodat sem. Ez az első alkalom, hogy Koreán kívül tartózkodsz, mivel apám mindig maga mellett kívánt tartani, de követve az előírásokat Londonba vittél és felneveltél.
Bölcsességgel, türelemmel és féltéssel, de kemény kézzel bántál velem, aminek gyümölcse egy erős és jó vezetői képességekkel rendelkező felnőtt férfi lett, aki számára nemes gondolatokat birtokol és. Sokat meséltél az őseimről, de nem eleget, amiért mindig is nyakadra jártam, hogy mindent megtudhassak, de te a megfelelő alkalomra várj, hogy mindent megossz róluk, csak győzzem kivárni. Ezt az ellentmondást csak tőled tűröm el, mástól soha nem. Igazi apa karakter vagy, bár sose volt vérszerinti gyermeked, de engem annak tekintesz és én is apámnak téged, lévén, hogy nem ismertem az igazit.
Ma is mellettem vagy, segítesz munkámban, néha terelgetsz, bár már egyre kevésbé van rá szükség. Te vagy az egyetlen, akiben megbízok és akit a legbölcsebbnek tartok. Hiszek minden szavadnak, mondhatni te vagy a gyenge pontom. A jelenlétem hiányában te irányítod az ügyeimet, mert pontosan tudod, hogy én miként járnék el. Nem mosolyogsz sokat, arcod szigorónak hathat, de melegszíved páratlan a halálfaló köreinkben, de pont ezért vagy annyira különleges.

Még a Roxfort falai között töltött éveim során találkoztunk. Minden tanár és ezzel együtt diák is került. A tanárok azért, mert tudták milyen vér folyik bennem, a diákok meg azért mert kellemetlen volt a közelemben lenni. Sok mindenki igyekezett megvonni tőlem bizonyos tudásokat, amiket én így is megszereztem, csak nem a tanárok segítségével. Te voltál az első és egyetlen professzorom, a szürke falak között, aki felfigyelt rám. Talán te magad is sötét ügyletekben dolgoztál, vagy csak reménykedtél erőm jó irányba való felhasználásában, ez sose derült ki, de megtanítottál mindenre, amire szükségem volt. Te voltál, ki a velem született tehetség egy részét kibontakoztatta, mivel kevesek tudják alkalmazni és főleg professzionálisan a legilimenciát így külön öröm volt számomra, hogy te igazán mestere vagy ennek a varázslatnak. Útmutatásoddal én is egyike lettem azoknak, kik tökéletesre fejlesztették ezt a képességet.
Jellemedet illetően sugárzik rólad az elkötelezettség és sokat elárul személyiségedről, hogy bírtál velem és erőmmel. Ezt nem sokan mondhatják el magukról és hatni is tudtál rám, képes voltál arra, hogy lekössed a figyelmemet és a fékezhetetlen vágyamat a mágia elsajátításához. Alapesetben mindig jókedvűnek láttalak, de ha munkáról van szó, akkor nem ismersz szórakozást, csak kemény munkát. Nem fűz hozzád különösebb érzelmi kapcsolat pedig sokat köszönhetek neked, de ez nem a te hibád, nem alakítok ki barátságokat.
Párszor kérdezősködtél a múltamról, nem tagadhatod, hogy érdekelt az, aki vagyok, de mivel én sem tudtam sokat (ma sem nagyon, csak amit egyetlen barátom tudomásomra ad) nem is szolgáltam információról. Persze az eszem is megvolt ahhoz, hogy ha tudnék se teregetném ki a családom történelmét, vagy bármit, ami velük, vagy velem kapcsolatos.

//A játékok többsége a múltban folynának, mivel Jiog már nem az intézet tanulója, de akár a jelenben is történhetnek találkozások, a régi múlt eseményeitől függ minden. //