Bagnold valahogy úgy gondolta, éppen most, tudja a fene miért, hogy nekünk kettőnknek van némi lerendezetlen dolgunk. Persze sokáig nem sejtette, hogy miattam került tavaly heteki a gyengélkedőre, vagy csak Mulciber próbálta eltussolni a dolgot, ezt valójában sohasem tudtam biztosra, de már kezdtem volna elfelejteni a történteket, ha most hirtelen nem bátorodott volna fel anniyra, hogy többedmagával visszatérjen a tett helyszínére. Először azt hittem, hogy csak némi szájkaratéra számíthatok, mint bárki mástól, de hamar a földön találtam magam, bevérzett ajkakkal és az orrom olyan közel van a csempéhez, hogy ha még egy kicsit előrehajolok, simán feltörlöm vele a padlót.
Normális esetben még mepróbáltam volna ellenkezni, kihúzni valahogy magam a csávából, de az első pofon után valami elégtételt éreztem, mintha egy rég várt rokon jött volna látogatóba. Ez a pofon már régóta várt rám. Senki másra, és én csak tűrtem, hogy hozzám vágjanak minden válogatott aljasságot.
Egyetlen pálcaintésbe került volna, és ő is meg a barátai is simán a padlón találják magukat több átokhegből vérezve, de képtelen voltam megtenni. Képtelen voltam megint olyan messzire menni. Aztán a második pofon után már semmi sem érdekelt, de tényleg. Csak azt vártam, hogy minél hamarabb véget érjen az egész. Amúgy sem tudnék semmit mondani, a vér megtölti a számat, mikor már kezdene kényelmetlenné válni, a nyállal vegyült testnedvet a csempére köpöm. És felemelném már a fejemet, de akkor egy ismerős hang üti meg tompán, két sípolás között a fülemet. Az egész jelenet olyan, mintha hallucinálnék, mert ezer közül is megismerném Cveta csivitelő, affektáló hangját, de a szavak valahogy olyan karakter idegenek.
De annyira meglepődök, hogy még csak el is felejtek ellenkezni, amikor puha ujjaival megmarkolja tétován lógó kezemet. Szokatlan engedelmességgel követem őt, vetek még egy utolsó pillantást Bagnoldra és bandájára, ahogy utánunk bámulnak, félig elnyíló ajkakkal, és hagyom, hogy a pici Cveta vonszoljon maga után. Tétován rakom egyik lábamat a másik után, így amikor megáll és szembefordul velem, szinte átesek rajta. Szabad kezemmel meg kell kapaszkodnom a felkarjába erősen. Kérdésére csak felszalad a szemöldököm látványosan, mintha én kérdeztem volna előbb.
Hat év alatt senki sem jött a segítségemre. Nem tudom, mi ez a hirtelen érdeklődés a személyem iránt, hogy már Cveta is kezdi. Pont ő. Simán megátkozhattam volna őket, de tudjuk az hova vezet és most már a Selwyn vagyont is zárolták, miből fizethetném titokban a kórházi költségeket? Úgyhogy talán mégis csak jó volt, hogy közbelépett, de hogyan is mondhatnám el ezt neki?
- Bagnold egy régi tartozást jött leróni. A többiek meg... – csak ki akarták használni az alkalmat, hogy szembeköpjenek az apám árulása miatt, ami valójában az Auróra sara volt, de ezt sem igazán köthetem az emberek orrára, úgyhogy inkább csak makacsul hallagtok, miközben sziszegve próbálom kitapogatni a sebet a számon, de tekintetem kitartóan fúrom az övébe. – Ura voltam a helyzetnek. Nem kellett volna... Nem kért senki...