A néma mandragóra arca torz fintorba rándult, mikor a küszöböt átlépve csontropogtató öleléssel üdvözöltem Vanessát. A nemesített növény visítani akart, ahogy az otthonaként szolgáló cseréppel együtt beszorult kettőnk közé, de ahogyan a neve is sugallta, néma volt. Éppen emiatt látogattam meg a sógornőmet, legutóbb Fabian azt mondta, hogy kérjem ki a felesége véleményét az anyunak szánt szülinapi ajándékról. Úgy gondolta, hogy amire Vanessa is rábólint, az biztosan nem öl meg senkit. Mellesleg a néma mandragóra ötletét már rég elvetette, csak én ragaszkodtam hozzá annyira, hogy Nessát is megkérdezzem róla. - Nagyon fontos kérdésem lenne hozzád, Nessie - kezdtem bele azonnal, miután úgy éreztem, eleget ölelgettem már. A Nessie becenevet az első találkozásunk alkalmával ráaggattam, természetesen a Loch Ness-i szörny adta hozzá az ihletet. Ő volt a kedvenc lényem, a Roxfort elvégzése után egy egész nyarat Skóciában töltöttem csak azért, hogy láthassam és megsimogathassam pikkelyes testét. Sajnos nem sikerült, de még mindig nem tettem le erről a vágyamról. Addig is beértem ezzel a kedveskedő becenévvel, igaz, Vanessa véleményét sosem kértem ki róla. - Szándékosan most jöttem, amikor Fabi nincs itthon, mert ő csak lehurrogna. Közös ajándékot szeretnénk venni anyu szülinapjára, én már meg is találtam a tökéletes jelöltet, de neki szokás szerint nem felel meg. Tudod milyen... Viszont azt mondta, hogy ha te is rábólintasz, akkor nem lehet baj az ajándékkal. Úgyhogy... ő volna az - nyomtam a sógornőm kezébe a cserepesnövényt. Groteszk, ocsmány kis lény volt, de én kifejezetten bájosnak találtam az emberi vonásaival és a kalimpáló ágacska-kezeivel. Úgy éreztem, anya kertjének a díszévé válhatna, ha már mostanában olyan gonddal öntözte és gyomlálta hétvégenként a muskátlijait. Reménykedve pislogtam Nessie-re, hogy talán nekem ad igazat a férjével szemben. Fabian futólag említette, hogy mostanság sokat vitatkoztak. Valójában nem is mondta ki ilyen konkrétan, csupán morgott az orra alatt néhány találkozásunk alkalmával, hogy már megint összekaptak valamin. Eleinte próbáltam faggatni, de nem akart beszélni róla, így mostanság egyszerűen ráhagytam a dolgot. Arra jutottam, hogy nem lehet komoly, csak apró összezördülések a mosatlan edények vagy Layla és Roxy nevelése miatt. Hiszen úgy szerették egymást, mindig is ők voltak a szememben a tündérmesébe illő szerelmi történet, amelyre mindenki titkon vágyik... Nekem nem volt ilyen szerencsém a nőkkel, de ők ketten elérték, hogy ennek ellenére is kitartóan higgyek a nagy, igaz szerelemben.