Elmúlt már este tíz mikor összepakoltam a csillagászati anyagokat a táskámba, hogy elinduljak a tornyok felé. Könnyű balerina cipőt vettem és copfba fogtam a hajam, kényelmes melegítő nadrágom felett egy fekete póló volt a mardekár ház jelével a szívem fölött. Kiléptem a klubhelyiségből és lépteim felfelé irányítottam. Még menet közben betértem a konyhába pár szem almáért és egy fürt szőlőért, amit útközben sikeresen elfogyasztottam. Így az egyik kukába került az ehetetlen rész. Az egyik sarkon sikerült Hóborcba is belefutnom, aki a gyanútlan diákokat vízzel telt lufival dobálta. Mérgemben nem a megszáradás járt először a fejemben, hajam is csúnya kék színre váltott ez pedig éles kacagásra késztette a kopogó szellemet. -Meglásd Hóborc, egyszer még ellátom a bajodat!-lóbáltam felé ökölbe szorított kezem, majd előhúztam a pálcám és gyorsan megszárítottam a könyveimet, jegyzeteimet, végül pedig magamat is. Nem sokkal később pedig már felfelé baktattam a Csillagvizsgáló terembe, remélve, hogy egyedül lehetek ott és kicsit felkészülhetek a másnapi tesztre. Benyitottam a terembe és a legtávolabbi teleszkóphoz sétáltam. Letettem mellé a táskám, majd egy pillanatra leültem az egyik székre, előbányásztam a cigarettám a táskám legaljáról és az ablakhoz sétálva rágyújtottam. Még mindig dühös voltam Hóborc hülyesége miatt, majdnem tönkre tette a jegyzeteimet.... Kiengedtem a hajam és bele túrtam. Azt már sokkal jobb szemmel néztem, hogy ismét természetes színében pompázik így hagytam is kiengedve. Végül elnyomtam a cigim és laza mozdulattal kihajítottam az ablakon, végül újra a dolgomra kezdtem koncentrálni. Igyekeztem beállítani a teleszkópot és belőni az Orion csillagképet. De figyelmetlen diákhoz rossz csillagkép társul, amit megtaláltam elsőre, az a Kis Medve volt. Elnyomtam egy szitkot, majd újra próbálkoztam, ám ezúttal sem sikerült, majdnem felrúgtam a távcsövet. Előhalásztam a jegyzeteim és igyekeztem kikeresni az Orionra vonatkozó részt, míg meg nem zavart az ajtó nyílása. Érdeklődve fordultam a hang irányába és egy ismerősnek tűnő lánykát láttam meg belépni a tanterembe. Hol láttam már Őt?! Agyam lázasan járt, majd megjelent a világító villanykörte a fejem mellett. -Flora?-hangom kissé esetlen, de lépek egyet a lány felé. Ám eszembe jut a bátyám mondandója, így inkább megállok egy helyben. -Szia. Richard már sokat mesélt rólad.-köszöntöm inkább, el tudom képzelni, most milyen feszélyezve érezheti magát. -Charlotte vagyok, az apukád húga. Örülök hogy végre találkozunk.-ha nem szalad el sikoltozva, talán nyert ügyem van. Reménykedem a legjobbakban!
Nem éri meg az asztronómia házit besötétedés előtt megcsinálni, hiszen úgy semmi értelme. Sok buta diák feljön még a világosban, hogy ők itt és most elkészítik, de semmit sem érnek vele. Világosban még csak a csillagokat sem látni. Mikor ilyet látok csak sóhajtok egyet és megforgatom a szemeim, szóra sem érdemesek. Nyolcat üt az óra és úgy határozok, hogy elindulok a csillagvizsgáló terembe. Biztosan egy jó ideig ott leszek és házit fogok csinálni meg előre is tanulok. Most van rá időm, másból nem kell tanulni és azt a könyvet is kiolvastam, amit apától kaptam és a nagy kobold lázadásról szólt. Eléggé érdekes volt, habár néhány részen vontatott, de nem is vártam mást tőle, hiszen valós eseményeket ír le. Lényegében egy történelem könyv, mindent megadott, ami a feladata. Tízből olyan kilencesre értékelném. Sokszor az a problémám az ilyen olvasmányokkal, hogy túl sok bennük a szakszó, ami végülis jó, mert gyarapodik a szókincsem, de nem jó mindig szótárazni. Én meg persze nem bírom ki, hogy egy szót is ne értsek az olvasmányból. Egyszerűen kikészít. Azt sem tudom mióta figyelhetem a csillagokat. A házim már rég kész, mindössze elvarázsol a látvány, így nem tudok elszakadni tőle és ahelyett, hogy előre tanulnék vagy a puha ágyamban pihennék még itt vagyok. Egyszer csak ajtónyílást hallok és hirtelen megfordulok. Hajam lobog körülöttem a gyors mozdulatnak köszönhetően és rögtön felismerem a lányt, aki belép a terembe. Most ehhez annyira nincs kedvem. Mármint tudom, hogy ki ő és igazából nincsen bajom vele, de előre látom, hogy mi fog történni. Charlotte Avery apa húga és biztosan elkezd majd érdeklődni és nem igazán vagyok beszédes hangulatomban. Nem beszéltem még vele, mindössze képről láttam, ezért ismerem meg. Eddig sikerült jól elkerülni a Roxfortban, ha távolról megláttam másik útvonalat kerestem. Nem azért, mert nem lenne szimpatikus vagy bármi, de nem szívesen beszélgetek az apukáim rokonaival. - Igen – válaszolom rezzenéstelen arccal, s rögtön vissza is fordulok a távcsőhöz és az eget kezdem kémlelni újra. Még szerencse, hogy a csillagok nem változnak és ugyanolyan gyönyörűek maradnak. – Tudom, hogy ki vagy – jelentem ki és még mindig ugyanabban a pózban figyelem a csillagokat. Nem fordulok vissza hozzá. Talán, ha lefutjuk azt az egy-két udvariassági kört békén hagy.
Hóborccal való találkozásnak sosincs jó vége, hallottam már róla, de első ízben így találkozni vele nem túl korrekt. Sokáig fortyogok még, de már szárazon lépek a csillagvizsgálóba, ahol meglepetés vendég vár. Majdnem dobok egy hátast, erre igazán nem számoltam hogy pont Flora jár erre. Hirtelen azt sem tudom mit tegyek, de végük csak-csak szóra nyitom a számat. Válaszaiból kisüt hogy nulla kedve hozzám, a beszélgetéshez, én pedig nem vagyok hülye, veszem is a lapot, az egyik szabad teleszkóphoz lépve kezdek neki a dolgomnak. De persze mindenek előtt egy cigi! Aztán a táskám tartalmát kipakolom a közeli asztalra. Még az almákat is. Fél szemmel a lányra sandítok majd köhintek egy aprót, hátha ezzel magamra vonhatom a figyelmét. -Flora, nem szeretnék tolakodó lenni, meg semmi. Csak szeretném elmondani, örülök annak, hogy végre van lány a közeli rokonságban. Remélem egyszer majd te is kicsit nyitottabb leszel egy társalgásra. Minden esetre, csak szeretném ha tudnád, hogy most már rám is számíthatsz. Örülök hogy a bratyó örökbe fogadott, mindig is jó szíve volt!-huhh ezt így egy szuszra... nem vagyok semmi. Idegesen beletúrok a hajamba, nem tudom mit mondjak a lánynak, illetve, hogy esetleg Richard említett-e már neki, hogy ide kerültem? Tétován lépek egyik lábamról a másikra, majd mély levegőt veszek, a reakcióját várom. Vajon meddig lesz majd ilyen velem? A végén még kiderül, hogy a tesóm engem is elátkozott az egész elfuserált családunkkal együtt. A távcsőbe nézek és igyekszem kivenni a csillagok képét, de nem éles a kép, a csuklómon lévő hajgumival laza kontyba fogom a hajam és igyekszem beállítani a képet, hogy lássak is valamit. -Tudod az én gondolkodásom nem változott meg Richard iránt, pedig aztán apám tűzzel vassal kergetett, hogy verjem ki a fejemből idősebbik fivérem.-hangom halk, az is lehet, hogy nem ér el hozzá, de körülbelül csak ketten vagyunk a terembe, bármi megtörténhet. Ideges vagyok, nem akarok rossz benyomást tenni a lányra, de hát ez a része nem csak rajtam fog múlni sajnos.
De jól esne most egy kis csend míg csinálom azt a nyamvadt asztronómia házit! Persze, hogy nekem van akkora szerencsém, hogy ilyenkor kell apa húgával találkoznom, aki láthatóan a fejébe vette, hogy össze akar ismerkedni velem. Ezzel nem lenne semmi gond, de hogy őszinte legyek haragszom az egész Avery famíliára még ha Charlotte rendesebb is a bagázs többi tagjánál. Egyszerűen csak nem érzem megfelelőnek az alkalmat a jópofizásra. Ha apa hozta volna elém a testvérét azzal a szöveggel, hogy barátkozzunk össze nem lenne semmi gondom az egész szituációval, de ez most tényleg nem tetszik. Talán kicsit lazítanom kellene és akkor minden jobb lenne. Tanácstalan vagyok. - Én is örülök – ennyit tudok kituszkolni magamból, s már ezzel is felülmúltam minden várakozásomat. Igazából legszívesebben azt mondanám, hogy nem is vagyunk vérszerinti rokonok és ne mondjon ilyet mások előtt, de tudom, hogy azzal megsérteném őt is és apát is, amit egyáltalán nem akarok. Mindössze azt szeretném ha béke lenne az új családomban, hiszen mostantól már életem végéig velük kellesz élnem, s őszintén mondom, hogy hihetetlenül hálás vagyok apának és apunak, amiért annyi mindent tesznek értem folyamatosan az első perctől fogva. Nem lehetek bunkó így apa húgával, esélyt kell adnom neki és ki tudja, hogy mi lesz. Mondjuk az már bőven egy mínusz pont, hogy mardekáros. Félreértés ne essék, nem vagyok híve a vitáknak a házak között, de a kígyóknak köztudottan megvan a maguk rossz híre. - Tudom, hogy a te tested meg minden, de tudod te, hogy mennyire káros a cigi? Jobban tennéd, ha nem gyújtanál rá – rivallok rá. Nem örülök, hogy a közelemben dohányzik, de nyilván nem arra megy, hogy rám fújja a füstöt meg ehhez hasonló dolgok. Mindegy, az ő dolga. - Ezzel már be is bizonyítottad, hogy jobb vagy az apádnál – mondom közönyösen, s közben belenézek az egyik távcsőbe, hogy el kezdjem csinálni a házi feladatomat. Szívesen szólítanám apám édesapját nagyapának, de túl sok rosszat tett ahhoz, hogy ezt a jelzőt kiérdemelje tőlem.
Kezd nagyon kényelmetlenné válni a ruhám, a saját bőröm... Flora azért ítél el amit az apám csinált. Meg kell hogy értsem, valószínűleg most neki a legnehezebb, én meg idejöttem és kb rá mászok. Pedig igazán nem akarok én rosszat. Pusztán szeretném ha tudná, hogy innentől akár rám is számíthat. Mindez attól függ, hogy Ő mennyire lesz a társalgásra nyitott, mert oké hogy én próbálkozom, de azt a kutya szokta csinálni, szóval elég kellemetlen. Pedig tényleg örültem mikor Richy mondta, hogy mit tettek Rodyval. De még valószínűleg a tesó párjával is le kell fussam a tisztelet köröket. Előre borsódzik a hátam tőle. Végül rá gyújtok idegességemben, ám ekkor Flora határozott éles hangja töri meg a csendet köztünk. -Ó! Sajnálom, kényszercselekvés.-mentegetőzök, de elszívom a cigit, mielőtt kipöckölöm az ablakon. Még elmondom amit akarok, de az erre érkező halk reakció megakaszt a gondolat menetemben. Az a közöny pedig... még a hideg is ki ráz tőle. Legszívesebben oda lépnék hozzá és átölelném, de akkor nyilván sikítva rohanna ki a teremből, így csak beállítom a távcsövem és belenézek, ahogy a kislány. De persze nem találom amit akarok, így csüggedten megereszkednek a vállaim. -Engem meddig fogsz utálni?-hát akkor fogjunk bele a nehezébe. Majd támad egy még merészebb ötletem, hátha az jobb lesz. -Mesélnél nekem az apukáidról? Biztos vagyok benne, hogy Ricsiről is többet tudsz, mint én.-vidul fel egy pillanatra a végén az arcom.
Érzem a feszültséget köztünk, pedig most rá sem pillantok a lányra. A füzetemben firkálok, próbálom csinálni a házi feladatomat, de egyszerűen nem megy. Csak mindenféle hülyeséget írogatok a feladatokhoz, s közben néha belepillantok a távcsőbe, majd újra a füzet felé görnyedek. Semmi értelme úgy tenni, mintha csinálnák is valami érdemlegeset. Hála Charlotte-nak az a büdös cigarettafüst is megcsap. Nem értem, hogy miért jó ez neki vagy hogy mért jó ez egyáltalán bárkinek. Csak az életüket rövidítik meg vele és még büdösek, ráncosak is lesznek tőle. Mondjuk van akinek valóban ennyit ér az élet, az gondolom még nem szembesült olyan mértékben a halállal, mint én. Elvégre nem az ő családját mészárolta le egy csapat halálfaló. - És mi kényszerít arra, hogy ezt tedd? Tudod, ennél még az is jobb, ha kiabálnál vagy mi tudom én – rántom meg a vállam és közben rá sem nézek a lányra. Érzékelem, hogy nem nyomja el rögtön a csikket, hanem végigszívja az egészet. Pont akkor pillantok oda, amikor a maradékot kipöcköli az ablakon, mitől automatikusan megforgatom a szemeim. – Nagyszerű, még a környezetet is szennyezed! – tapsolok egyet és sóhajtok. Lemondóan rázom a fejem, mintha mit sem tehetnék a lánnyal. Mintha nem hatna rá semmi, amit mondanék, pedig nem azért vagyok itt, hogy megneveljem, sőt még idősebb is tőlem és amúgy sincs hozzá semmi közöm, ahogy fordítva sem. - Nem utállak, mindössze nem ismerlek és nem vagyok ismerkedős kedvemben – tárom szét a karom őszintén. Valóban nem utálom a lányt, tudtommal még ő a legnormálisabb az Avery családban, de ettől függetlenül még nem fogom a szívembe zárni. Ahhoz nekem sok idő kell, meg kell, hogy ismerjem, de jelenleg nem hajlok semmi ilyesmire. - Az apukáim kedvesek, szeretetteljesek és még sorolhatnám, de most nincs ehhez kedvem – húzom el a számat és becsukom a füzetem. Nem akarok az apukáimról beszélni neki. Honnan tudjam, hogy nem rohan majd rögtön levelet írni az apjának, miután elváltunk egymástól?
Kezdőlap
