Augusta Quinlan

Ennél nagyobb baj nem is érhetne. Kellemesnek találni egy olyan személyt, akit nem akarunk!

Gussie, A


23


Aranyvér


Semleges


Vérfarkas


Mágiahasználó


Nora Arnezeder


Keresett karakter

„Undorító bestia!” „Meneküljünk!” „Merlin szerelmére…” Csak hogy három tipikus reakciót említsek, mikor elkap az az átokverte Telihold. Mióta az eszemet tudom átváltozom. Mindig fájdalmas, mindig véresen ébredek és mindig az az első gondolatom utána, hogy mivel is érdemeltem ezt ki. Azt hiszem azért bírtam elviselni ezt a fél-életet, mert az ikerbátyám, August mindig velem volt. Mondani sem kell, néha egymás vérétől csatakosan tértünk magunkhoz. Akkoriban sokat gondolkodtam azon, apánk miért hagyta anyánknak, hogy megszülessünk. Mostanra tudom a választ, de erre inkább majd máskor térek vissza.
A szüleink aranyvérűek mindketten, bár nevük a kevésbé ismertek közé sorolható. A legtöbb felmenőnknek egyszerű, tisztességes munkája volt, szerény és átlagos varázslócsaládi életet éltek. Apám kapta el a kórt, mikor egy skóciai túrájuk során elkeveredett pár társával és egy vérfarkas megtámadta őket. Senki sem tudta, még anyánk sem, akivel akkoriban jegyesek voltak. Valahogy mindig remekül titkolta a jeleket, jól el tudta rejteni a nyomokat, de mikor anyánk bejelentette ikreket vár, akkor apánk muszáj volt, hogy elmondja. Nos, szerintem sok szerencsén is múlott, hogy nem tört meg ott a szüleink házassága és meg tudták beszélni. Együtt tudtak élni vele. Ennek ellenére, vagy pont emiatt, rengeteg figyelmet szenteltek nekünk a szüleink. August mindig nyugodt és kiegyensúlyozott, végtelenül jó lelkű srác volt, én az ellentéte. Ezt nem arra értem, hogy keresztbe tettem akinek csak tudtam, hanem egyszerűen nem voltam hajlandó mások személyes teréről tudomást venni, akaratos és követelőző jellemem lett és nehezen maradtam meg közösségekben. Iskolába sem tudtam járni, fiatalon nagyon rosszul viseltem az átváltozásaim. Ráadásul amint az iskolák megtudták, hogy mivel születtem féltek odaengedni a többi gyerekhez. Mintha a puszta lényem fertőzne, pedig át kell változnom ahhoz, hogy bárkinek is át tudjam adni ezt a rettenetet. Ha valakivel mégis közelebbi barátságba keveredtem ez csak addig tartott, míg el nem kezdtek sutyorogni a hátunk mögött és megjegyzéseket nem tettek. Azután végeredményben mindig egyedül kötöttem ki. Azaz nem, a bátyám mindig velem volt, ha Ő nem lenne, nem is tudom, hogy dolgoztam volna fel ezt a rengeteg sérelmet. Úgy döntöttem mikor nagyabbacska lettem, hogy dacolni fogok mások véleményével és kiváló boszorkát faragok magamból. Eleinte nehéz volt, August biztatott, hogy ne adjam fel, Ő látja a fejlődést, holott tudtam azokon a napokon pocsékabbul ment minden, mint amúgy. Azt hiszem, mára elmondhatom, hogy magabiztosan forgatom a pálcát és jaj annak, aki kötözködik velem vagy a családommal! A bátyám mindig is önállóbb volt, Lindával amikor megismerkedett pedig végképp önállóvá vált. Én… egyszerűen nem bírtam elviselni a gondolatot hogy párom legyen, hogy…. egyszer úgy lásson az a valaki. A szüleim Augustot elengedték, nem féltették, bár ha nem is mondják a szemébe, de nem látnak reményt a kórra, inkább arra buzdítják őt is és engem is, hogy tanuljunk meg továbbra is ezzel élni, illeszkedjünk be a varázsló társadalomba, ne kergessünk hiú reményeket, mert felőrölhet minket. Többek között emiatt sem engedtek velük… azt mondták nem állok készen a nagyvilágra, hogy túl heves vagyok és amúgy is adjak teret a bátyámnak és a párjának. Csak jót akartak, de majd beleőrültem. Egyrészt mert valami rém unalmas munkát talált apám szerezni. Az Abszol úton egy könyvesboltban voltam könyvtáros és raktáros, aki kezeli a rendeléseket, elrendezi a boltot. Tisztességes munka, ahol ha teliholdas napokon nem jövök be, nem szólnak semmit, mert rugalmas a munkaidőm. A bátyám közben írta a levelet, hogy valami Belby fiúval összebarátkozott, aki a bájital szakértő, segíti az üzletben és tényleg hat a főzete. Eleinte azt sem tudtam ki az, mit is csinálnak, majd rájöttem, bár nem egy kamasz fiúra számítottam amikor olvastam az újságban róla. Damocles Belby a farkasölő főzet megalkotója. Ugyan ki hiszi el, hogy megiszok egy löttyöt és tudatomnál maradok? Csábító, de a magamfajtának annyi ellensége van, hogy nehéz elhinni ez igaz is lehet. August levelei viszont… Mondani sem kell, azt hittem megkattanok abban a könyvesboltban a szüleim édes noszogatása mellett. De ehelyett inkább csak megpattantam. Hirtelen ötlet volt, nem szóltam senkinek, nem kérdeztem senkit se meg, egyszerűen összepakoltam, a boltban hagytam a felmondó levelem és elutaztam a birtokra, ahol August lakott, de nem csak Lindával, hanem Linda öccsével és azzal a sráccal. August eleinte nem örült, mert elég egy vérfarkas oda, akin tesztelgetik a főzetet, másrészt mert mindent ott hagytam csak úgy. De tényleg csak úgy. Ő küldött baglyot haza, hogy semmi baj, ott vagyok vele és ott is maradok. Mert megengedte, tudtam, hogy meg fogja. Nem akartam ezzel visszaélni, de ha én a fejembe veszek valamit… Amúgy is tudni akartam ki az a pasas, aki kísérletezik a bátyámon! Nagyon bizalmatlan voltam vele, undok és folyton kölyökképűnek hívtam és nyuszinak. Tudom, nem szép, főleg hogy emellett minden mozdulatát lestem mit tesz a főzetbe, amit a bátyám megivott. Idővel azonban beláttam, noha kölyökképe van nagyon okos és tényleg tudja, mit csinál, valamint… tényleg használ ez a lé. Én is elkezdtem kitanulni a növénytermesztést, kertészkedést, a bájitalkészítés alapjait, hogy ne csak lébecoljak ott. Persze inkább maradtam volna a bűbájoknál, azok mennek igazán, de segíteni akartam, pofátlan mód kiharcoltam, hogy segítsenek beilleszkedni a kis idillbe. Reginalddal, Linda öccsével folyton veszekedtünk, hiába volt csak keveset velünk, mindig közölte a kinti sárkányok semmik hozzám képest. Vagy épp fúria voltam, de könyörgöm, Ő meg egy taplógomba, undok doxy. A ház folyton tőlünk hangos, mert mondani sem kell, a bátyám, a mostanra jegyese, Linda, de még a Belby fiú is csendes alkat. Én meg a forgószél, ami felkavarja a kis életüket, de sosem fogom vissza magam. Tudják, hogy fontosak nekem, azóta meg, hogy kiderült hat a főzet és tudatomnál maradok azokon a napokon is… Damocles szerintem fülnövesztő bájitalt is kikevert már, mert olyan heves szenvedéllyel rágicsálom a kis porcogós testrészt a halántékánál folyamatosan, hogy szüksége is van rá. De ha tovább tudná fejleszteni… elnyomni az átváltozást… Merlin szent fülszőrére, az valami csodálatos lenne… Próbálok segíteni is, ahogy tudok, ha valami friss, ritkább komponens kell Reginald az, aki szokott hozni utazásai végeztével, de én is el szoktam szökdösni szerezni. Tenni akarok valamit, cselekedni, segíteni Damoclesnak, hogy még nagyobbat alkosson! No meg haza is hazalátogatok néha, ha el is szöktem, nem haragból tettem, hanem mert akkor azt kellett tennem.  A szüleim élete is jobb lenne, ha sikerülne, főleg a mostani zavaros időkben. Sok vád is ért minket, hogy vérfarkas családként bizonyosan Voldemortot szolgáljuk. Nem tetszett ez az általánosítás, de dacból nem kezdtem vakon csak ezért Dumbledoret követni. Úgy hiszem ez nem a mi csatánk, a mi csatánk egészen más, amire se a Sötét nagyúr, se az Igazgató nem tud megoldást nyújtani. Damocles Castor Belby az, aki tud.

Első ránézésre merész, szókimondó, néha kissé tapintatlan, cselekvő nő vagyok. Második ránézésre is. Talán még a sokadikra is, ezért nehezen barátkozom, rettenetesen bizalmatlan tudok lenni. Ám ha megbékélek valakivel, akkor szelídebbé is válok, próbálom nézni a másik igényeit is, nem csak a sajátjaimét vagy a családomét. Ha a szükség úgy hozza aranyvérű neveltetésem részeként udvarias és illő viselkedésű is tudok lenni, csak épp ez sokszor frusztrál. Hűséges típus lévén, aki eléri, hogy megkedveljem a zavaróan sok bizalmatlankodás után, amellett a végletekig kitartok. Jelenleg kevés ilyen személy van, de az ember, még ha vérfarkas is, reménykedik szüntelen abban, hogy ez a szám nőni fog az évei számával együtt.  Mint a legtöbb hozzám hasonló magam is rettegek attól, hogy egy olyan személyt bántok átváltozva, aki kedves nekem vagy egyszerűen csak rosszkor lenne rossz helyen, mint az apám volt. Ezt a kórt senki sem érdemli. Mivel sokkal szeleburdibb és szelesebb vagyok, mint a bátyám, társnak is olyan partnert remélek magam mellé, aki amellett, hogy el tudja fogadni a velem kéz a kézben járó veszélyeket, tudom hogy elég rátermett is, hogy cselekedjen, ha a szükség úgy hozza. Nem vagyok egy romantikus alkatú szerintem, de ez talán nem lányos képzelgés, hogy egy erős, megbízható, férfias férfit képzelek magamnak, aki kikacagja a veszélyt, de mégis törődő alkat. Legbelül, magam elől is titkolva, de azt hiszem, szükségem lenne valakire, aki elfogad, aki kitart mellettem és akinek képes lennék teljesen megnyílni. Annyiszor próbáltam, annyiszor csalódtam, hogy kezdem feladni, mert valahogy nőként elviselni, hogy egy olyan fenevaddá változom… taszít. Nem csodálkozom hát, hogy másokat is…

Sokan ostobaságnak tartják a búcsúlevelek írását, pedig a boszorkány sosem tudhatja, mit hoz a jövő, főleg ha vérfarkas. Noha Damoclesnek hála a helyzet sokat javult, de míg nincs ellenszer a veszély ugyan úgy fenn áll, hogy valami szörnyű történjen. August, tudom haragudni fogsz, mikor ezeket a sorokat olvasod, de bármennyire is ellenkeztél volna, akkor is megírtam volna. Mert számomra ez egy megnyugvás, hogy leírhattam. Ismersz annyira, hogy tudd, a legbensőbb dolgaimról még én is nehezen beszélek, pedig szeretek beszélni. Sokat. Utólag is elnézést, hogy folyton belétek fojtom a szót Lindával…

August! Te vagy a legcsodálatosabb báty, akit Merlin megálmodhatott. Nélküled már rég összetörtem volna, mint vékony üvegű kristálypohár egy durva vasmarok szorításában. Hála Neked sosem éreztem azt, hogy szörny vagyok, számkivetett és nem csak azért, mert Te is ezzel születtél, hanem mert mindig megtaláltad a lelkemet és szívemet leginkább megnyugtató szavakat. Hála Neked és Lindának megértettem, hogy a szüleink miért vállaltak annyi nyűgöt velünk. Te leszel a legcsodálatosabb apa a világon! (Apa után, bocsi, tudod, hogy imádom Aput)

Linda! A bátyám egy mázlista, hogy Rád lelt (vagy inkább Te rá, tudom, hogy mindketten másképp látjátok). Nálad csodálatosabb sógornőt elképzelni sem tudtam volna. Te vagy a legjobb barátnőm és legkedvesebb női rokonom Anyun kívül. Amikor túlzottan földhöz ragadt voltam segítettél pár lépést a levegőben megtenni, hogy szebb legyen a világ. Mióta terhes lettél érzem azt, igazán önmagad vagy, de nem is csoda, hiszen tökéletes anyuka leszel. Vagy ha tökéletes nem is, de nagyon közel fogsz járni a fogalomhoz! Sokszor mondod, hogy engedjek magamhoz közel valakit, valakit, aki megvéd és támaszom lesz, aki a férjem lesz, de ismered a véleményemet. Ahhoz annak a személynek nagyon rettenthetetlennek kell lennie és magabiztosnak… mostanában sokat mondtad, hogy egy csendes, intelligens, megértő társ, aki bármit megtenne értem sokkal többet érne, mint egy harsány idegen misztikus vasakarattal és céltudattal. Sajnos nem jöttem rá, hogy vajon utalgatsz nekem valamire vagy csak a bátyámból indulsz ki, akit valóban imádok, minden jellembeni vonásával együtt…

Damocles!  Hogy Neked mennyit kell rágni a füled! Új értelmet adtunk a szótárban annak a bejegyzésnek, hogy noszogatás. Azt hiszem nem titok, hogy eleinte az agyamra mentél. Néha még most is. Ha valaki ilyen okos, akkor miért nem használja az eszét? Damocles, nálad eszesebb pasast nem ismerek, ehhez még hozzájön, hogy megértő és kedves is vagy. Könyörgöm, ha ezt olvasod valami történt velem, de akarom, hogy tudd, hogy benned látom minden reményünk arra, hogy jobb életet adj nekünk! Az egész világnak. Hála Neked, amikor feljön a telihold akkor is a magam ura lehetek, sose tudd meg milyen, amikor nem vagy az, de hidd el, szavakkal nem lehet leírni, hogy mennyire hálás vagyok Neked. Mivel nem lesz, aki a nyakadra járjon, ebben a levélben utasítalak, hogy folytasd a munkád! Ha nem, szellemként jövök vissza kísérteni Téged, azt pedig amilyen kis nyuszi vagy nem akarod…

Reginald! Eleinte Téged sem kedveltelek, mert nagyszájú és csökönyös tudsz lenni, nem is értem, hogy lehet Lindának ilyen fafejú öccse. Téged bízlak meg, hogy járj Damocles agyára nyakára, hogy találja meg a gyógymódot, mert Te tudsz elég harsány és akaratos is lenni ehhez. De egy sárkánykutatótól nem is várhat kevesebbet az ember, minden utazásodkor veszélyes fenevadakkal és váratlan helyzetekkel kell helyt állnod és eddig mindig sikerrel jártál, amiért csodállak. Sosem mondtam, mert nem akartam a fejedbe szálljon, de minden vitával azt akartam elérni, hogy maradj még, ne utazz el véglegesen. Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam és a többieket, ha ott vagy, akkor is, ha feljön a telihold. Emiatt kérlek Damoclesre is vigyázz és Lindára ezeken az éjszakákon! Tudom, hogy sokat vitázunk a semmin, de csak mert szeretek Veled veszekedni. Remélem ezzel Te is így vagy, mert igazából kedvellek, akartam tudd.

August, apuéknak add át, hogy szeretem őket és a legjobb szülők a világon és unokázzanak sokat!

Azt hiszem csak ennyit szerettem volna, de remélem, sosem kell ezt olvasnotok, hanem egyszer személyesen is lesz merszem kiönteni így Nektek a szívem…

Ölel Titeket,
Augusta