Ekkora egy elmaradott gót palotát bazzeg! Ablak minden négyzetcentin, mázli, hogy az alagsorba kerültem az egyik ilyen baromságba: Mardekár. De legalább ez zöld címeres, mennyire buzisan festenék pirosban és sárgára szállnak a méhek, mindenki tudja. Én vagyok az az ember, aki nem olvasta és soha nem is fogja átrágni magát a Roxfort történetén, csak fél füllel, hallomásból volt szerencsétlenségem regisztrálni van ilyen elmebetegképző. Átkozni, ez az egyetlen cucc motivál, de ilyen baromságok szerepelnek az órarendemben, hogy gyógynövénytan. Tök úgy hangzik, mint régen a biosz, kurvára untam a dudvákat. Simán maradhattam volna magántanuló, de az új apák persze profok, nehogymár egyszerű legyen az életem, ragaszkodnak ehhez a fűtetlen kíséretkastélyhoz, megjegyzem majdnem beszartam, amikor szembeszállt velem egy ilyen szellem. Kezd az életem valami másodrangú horrorhoz hasonlítani, be nem vallanám mennyire majrézok, hogy bekerültem a bolondokházába, teljesen meggyőzően alakítom a magabiztos gyökeret, aki rohadtul várta, hogy szétátkozhassa a nép seggét. Bár egyelőre lapítok, mert nem tudom kibe érdemes belekötni, komoly lemaradásokat érzek ugyanis nem csak a tantárgyak, de a világ tekintetében is. Ez itt valami klubhelyiség, oké, kezdetnek mondjuk nem ártana presztízst szerezni. Fingom nincs hogyan lássak hozzá, ki az istenbe kell itt belekötni, hogy én vagyok a fasza csávó. Nem ártana beszerezni valami átkos könyvet, ide az kell, nem rúghatom ki mindenki lábát poénból, ilyen, hogy ragyarontás, egészen másképp hangzik. Egyelőre azonban nem mászkálok, még egy olyan szellem faszság és felkenődöm a falra, vagy kiugrok egy random ablakon. Állítólag lézeng errefelé egy rokon, RichardRody, nemtommelyik kishúga, pletykálják, hogy nem szaros. Az egyetlen királyság ebben a bűbájbaszomban, hogy Flora valami toronylakó a kékeknél, azt hiszem Holló, pedig nála ezt totál elrontották, sárgának kellene lennie. Ő legalább nincs itt, a másik asszony meg remélem jól néz ki.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen unalmas lehet egy nap a Roxfortban... Pedig nekem igazán nem kellene unatkoznom! Az utolsó órám végén, túl nőiesre sikeredik egy ásítás, és fej vakarva lépek ki a teremből, szívesen felkeresném Richyt de, nyilván van ezer meg egy dolga, mint velem foglalatoskodni. Így a nagyterem lesz az első célpontom hogy magamhoz vegyen valami táplálót, aztán elhúzom a csíkot az alagsor felé, hogy felkeressem "kedvenc" klubhelyiségem. Kihúzom magam mielőtt belépnék, lássák csak hogy tartani kell tőlem, aztán célirányosan a szobám felé indulok, hogy össze kapjam a holnapi házijaimat. Na neee, a bátyámnak lógok egy négy oldalas házi dolgozattal, aminek holnap jár le a határideje. Hatalmasat csapok a homlokomra, csak visszhangoznak bele a falak, felkapom a mágiatörténetet és az ágyamra telepszek, hogy mielőbb lekaparjam a betűket, aztán pedig szabadulhassak! Két oldal után aztán mégis csak feladom, nem tudok négy oldalt összeszedni, hiába ez van feladva, amit tudtam leírtam a naaagy troll háborúról. Megrázom a fejem, van már este fél tíz is, mire vissza érek a klubhelyiségbe. Már csak egy-két ember ücsörög még az olvasmánya felett. Lehet hogy le kellett volna jönnöm csoportosulni a menőkkel... Ugyan, sosem tartoznék közéjük! A kandalló felé lépek és belezuhanok az egyik szabad fotelba, kicsit lóbálom a lábam, majd előveszem varázspálcám amivel kis köröket rajzolok a levegőbe, aztán meghallom a helység ajtaját nyílni, ezért kissé kitolom magam a fotelból, hadd lássam ki jön meg késve a vacsoráról, kissé oldalra billentem a fejem mikor meglátom, sosem láttam még. -Csőváz! Ki vagy? Még sosem láttalak itt.-kezdek is bele, nem törődve a még lent lévők csend terápiájával. Ki is pattanok a fotelból, hogy üdvözölhessem az idegent. Elé érve jó fej leszek és még kezet is nyújtok neki. -Charlotte Avery vagyok. Megtudhatom a neved?-térek is egyből a tárgyra, mert hát ha nem Mardis diák, akkor posta fordultával vissza intézem oda ahonnan jött. Ha elfogadja a felé nyújtott jobbom, akkor határozottan megfogom a kezét és kissé meg is rázom. -Tudok valamiben segíteni?-teszek fel még egy kérdést, hátha a célja is kiderül annak, hogy miért jött. Új diák az év vége előtt? Lehetetlen!!! A vezetőség csak nem ilyen oktondi... Oké én kivételnek számítok, másik suliból jöttem, de hát na... A bátyámmal akartam lenni!
I solemnly swear
I am up to no good
Dixon Avery-Lestrange
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Robert Sheehan
»
»Hétf. 30 Ápr. - 17:35
Charlotte
Nem szenvedek elmebetegségben. Minden percét élvezem.
Bénának hat, ha valaki kering, mint egy kisbolygó, vagy fel alá járkál. Kiszúrok egy teljesen átlagos helyet a terem közepén, lazán, fitymáló arccal odasétálok és levetem magam egy kényelmes karosszékre. A Roxfort minden deficite ellenére meg kell hagyni, odafigyelnek a seggek jóérzésére. Egy olyan székbe se estem bele, ami kényelmetlen lett volna, vagy furcsa, tekintve hogy eddig főleg törős faszékeken, jobb híján a padlószőnyegen dekkoltam. Hideg csempék, kemény földek, sima virágágyas. Utóbbival nem volt baj, ha száraz napon feküdtem bele és nem hangyabolyba. Nem igazán merek reménykedni a dolog tartósságában, mégis úgy fúrom seggem a puha párnázott aljba, mintha megnyugodhatnék… Szerencsére mielőtt beleélném magam egy veszélyes gondolatba, belibben egy kurva jó nő. Állnék fel, hogy csősziaszevasz szivi, de csapkodja magát és elinal, ilyen mákom van megint! Eszem ágában sincs tanulni, de el se nagyon mászkálok, csak vacsorára verődöm egy menőbb társasághoz. Olyan lazának adom el magam és valamiért harapnak a vezetékneveimre, hogy az új, kurvajóarc háztársuk leszek és már pacsiznak feszt. Kezdek feloldódni, nem olyan nehéz, legalábbis amíg kussolok a mugli múltamról. El is baszakszom velük fél tízig, amikor valami prefektust és Fredet emlegetnek, annál a kölyöknél se ártana benyalni magam. Hullára nem kockáztathatok túlvilági élményeket, egyszer komolyan befosok, ha arra száll egy szellem. Visszaesz a fene fél tíz után, az ajtóban megtorpanok, ahogy regisztrálom a felhozatalt. Csinos kis csaj hatvan foknál, ugyan az, aki a fejét ütögette, csak most Ufo köröket rajzol franc tudja miért. Pár lépést teszek felé, csak óvatosan ki tudja mi az istent idéz meg éppen. Meglepetésemre ő áll fel, ő kérdez és különben itt is van. Próbálok, erőszakkal nem a körök irányába bámulni, felvenni a legcsibészesebb félmosolyt. Szemöldök felvonogatás, félmosoly állandósul, gyors mint a villám, szinte faggat. - Dixon, friss hús. Évközi járat, de a legjobb buké Nem épp rázogatni szoktam a lányok kezét, de boszorkaként lehet rossz néven venné, ha rögtön leállnék csókolgatni. Avery??? Dülledt szemeimmel ajkam is tágra nyílik. - Aztakurva, hát én is! Dixon Avery-Lestrange, akkor te lennél a….várjál melyik az? A bajszos? Nem a bajszos… a stöpszli húga? Lelkesen bámulom, miért Flora? Annyival klasszabb lenne egy ilyen húg, nővér, fogalmam sincs hány éves, de minimum velem egy korú. Ennyire rám van írva, hogy új vagyok? - Izé. Ja, végülis. Nem ismerem a kastélyt. Annyit tudok, hogy abban a marha nagy teremben kell kajolni. Vannak itt jó helyek? Mert ez a Klubhelyiség vagy mi elég okés, de csak nem dekkoltok itt egész nap. Megint azt a helyet nézem, ahol a köröket rajzolta fel, nem-e nyitott dimenzió kaput, vagy tudja franc, mászik ki belőle az alien. Simán kinézem a csajból, hogy utat nyitott Narniába. Próbálom óvatosan csinálni, szemem sarkából lesni, milyen egyértelmű lenne már, hogy fingom nincs erről az egészről, vagy ne adj isten mennyire parázok mindentől.
Kezdőlap
