Nyöszörgés, jajgatás, sírás, akárhová pillantok, csak meggyötört embereket látok. A többi ápolóval együtt forró italt osztogatok, engem is megnyugtat, ha segíthetek, nincs időm arra gondolni, hogy pontosan mi is történt. Nem is akarok, hatalmas tragédia, diákok, tanárok sérültek meg... Sok gyógyító kiment az iskolába, és sok mindenkit kellett átszállítani ide. -Cressy, kérlek vedd át! Nekem még vissza kell mennem...- Egy velem hasonló korú fiút lebegtetnek be a következő szabad szobába, én pedig az ágyra való fektetése után rögvest mellette vagyok. Egy pillanatra félni kezdek, de nem ismerem. Valamelyest megnyugszom, de mégsem teljesen, egyedül maradtam a beteggel. A felsőm ujját fel kell tűrnöm, hogy nehogy összevérezzem, ez az első alkalom, hogy nincs senki mellettem, hogy vezényeljen. Beharapom az alsó ajkamat, ahogy óvatosan lemosom róla a port, ami a robbantás után ragadhatott rá és azt a vért, amit seb nem egészen indokol, mintha valaki másé lenne... Vagy csak a fején lévő karcolásból? Nincs is időm ezen gondolkozni. -Magadhoz tértél? - pislogni kezd, mintha végre eszméleténél lenne. Margaret még éppen el bírta hadarni, hogy nincsenek komoly sérülései, de erősen beverte a fejét, több horzsolás is van rajta. Valamint, eddig még nem tért magához, csak néha-néha kinyitotta a szemeit. -Most már minden rendben lesz, biztonságban vagy. Ferula! - kedvesen mosolygok rá, miközben pólyába helyezen a kezét a bűbájjal. Az ágy korlátját el sem engedve, rögtön öntök neki egy kis forró gyógynövényteát. -Idd meg! Segíteni fog, hogy gyorsabban meggyógyulj. Fáj még valahol, valamelyik belső szerved? - A pálcámat még mindig a kezemben szorongatom készen egy Hippokrax-ra vagy ha ismét elveszítené az eszméletét, akkor egy Renervate-re. Egy igazi gyógyító már rég nekiállt volna végigtapogatni, van-e duzzanat a hasi részen, de...
Zúgás, por mindenhol, aztán a sziréna felerősödött. Pörögtem a megsüketülni kényszerítő lármában, bele a jótékony sötétségbe. Az utolsó kép összecsukló többiekről, sikolyok emlékéből, fémes vér szagából, ízéből, remegő végtagokból, tört omladékokból tevődik össze. Zavaros, gyomor kavaró és hirtelen magas, vérmes lázadás kúszik nyelőcsövembe. Élni akarás, tépkedő körmök, nem is tudom, talán az enyémek. Valahogy homályosan látok, víz szagát érzem, ez nem passzol abba a képbe, ami legutóbb érzékeltem. Kedves, mosolygó arcra számítok a legkevésbé. Felülök, szinte azonnal, amint rájövök, hogy fekszem, bár a szédülés visszatart, nem hagyja, hogy azonnal talpra pattanjak, pálcával a kezemben. - Úgy tűnik... Nyögöm az automatikus választ kérdésére, aztán felpillantok megint, a gyengélkedő ilyen állapotban lenne? Mit keres itt ez a lány? Á, a kezem, szóval eltört. Micsoda jelentéktelen seb... A fejem fáj, talán valaki meglékelte volna a koponyám, nem csodálkoznék, nem ismerek halálfalót, akinek az agya helyén nem répalé van. - Basszus, az nem jó. Kihoztak a Roxfortból? Francba! Nyögöm zaklatottan forgatva körbe hasogató fejem. Belenyúlok valami nyálkásba, kezem visszakapva látom, hogy vér. Simán beütöttem a fejem, csak ennyi? - Nem tudnál inkább valami mérget adni? Figyelj...van hulla részleg, nem? Be tudsz oda csempészni? Az italt eltolom, ha nagyon tukmálná, minden erőmmel próbálok elő kászálódni, de csak vergődök. A szédülés fokozódik, enyhe hányinger társul hozzá, mintha pörgetnének. Nagyjából olyan érzés, mint amikor seprűn ülök, kibírhatatlan. Rá kell méznem az ajtóra, de a kurva vérem a szemembe szivárog. Bármelyik pillanatban megjelenhet... - Az összes! Jelentem ki habozás nélkül. Oké, merész első ötlet volt eljátszani a halálom, ha visszamennék az iskolába, rögtön megtudná az igazságot, de minél tovább vagyok itt, annál kevesebb időt töltök Vele. Legalább a lábam szakadt volna le, kurvaéletbe!
You can waste your life drawing lines, or you can live your life crossing them
You make only once Once in your life, you will find someone, who will bring you up
Hirtelen kel fel, így természetes, hogy rögtön el is szédül. Az újabb próbálkozás elkerülése végett a saját kezeimmel nyomom le óvatosan az ágyra, miközben kissé gorombán tekintek rá. -Örülök, hogy magadhoz tértél, de Merlinre! Kérlek, maradj nyugton. Megsérültél, feltételezhetően agyrázkódásod van és ki tudja még, hogy milyen belső szerveid sérültek meg...- aggódva pillantok végig rajta, de mégis elengedem őt, reménykedve, hogy ért a szép szóból, legalább sokadszorra. -Természetesen! Minden sérültet kimenekítettek, amint lehetséges volt. Szerintem inkább örülnöd kéne, teljes a káosz és a zűrzavar... - értetlenkedve figyelem, amint forgatgatja a fejét, képtelen vagyok nem lefogni és ráparancsolni. -Maradj nyugton! Így csak rosszabb lesz a szédülés. Mennyire fáj a fejed, hozzak valami főzetet rá? - kérdezem, miközben egy gyógyító varázslattal begyógyítom, majd egy tisztogató bűbájjal el is tűntetem a vért a fejéről, valamint a kezéről egyaránt. A kérdését meghallva viszont majdnem eldobom még a pálcámat is. -Te jóságos Mungo Bonham! Miről hadoválsz? Ennyire beverted volna a fejedet? - Ismét le kell nyomnom az ágyra, rettenetesen izgága beteg, valószínűleg nagyon erősen beüthette a fejét, de akár az is lehet, hogy valami elmezavaró bűbáj érte. Le is jegyzetelem, hátha a főnővérnek még jól jöhet. -Figyelj, a főnővér hamarosan ideér, addig bírd ki és ne ficánkolj! Csak rosszabb lesz, először is ellenőríznünk kell a belső szerveidet... - egy pálcaintéssel felhúzatom a pólóját és határozott mozdulattal kezdem el kitapogatni először a beleket, majd a májat és a vesét. Ciccegek, elégedetlenül szüntetem meg a bűbájt és már varázsolok is. -Hippokrax! - Aztán már megint az italt próbálom felé tartani, neki is érdeke lenne, hogy megigya, de ötletem sincs, hogy mivel vehetném rá erre... -Mindenképpen meg kellene innod, segít, hamarabb össze tudod szedni magad ééés... Igen, hamarabb elmehetsz innen! Gondolj bele, nem tudom mi elől akarsz ennyire elfutni, de minél előbb meggyógyulsz, annál előbb leléphetsz. - Elvigyorodok, és minden ellenkezést elkerülve nyomom a kezébe azt a, bár egészen jó illatú, még az átlaga és a színe sem feltétlenül borzasztó, ellenben az íze... Rettenetesen, azaz RETTENETESEN keserű! De cserébe varázsütésre segít a szédülésen, valamint a hányingert is teljesen megszünteti. Véleményem szerint teljes mértékben megéri.
Kapaszkodom minden szavába, hátha kinyög egy halálosnak ható betegséget, agyrázkódás! Van remény szemekkel nézek rá és kell ez a lány, hogy bizonyítsa mennyire súlyos ez, bent kell maradnom egész nyáron rázkódni fog benne a káposztalé. Forog velem a világ, ez éppen jó, hányhatnék is. - Súlyos agyrázkódás és belső sérülés, sőt vérzek is belül egész biztos Szögezem le hadarva, lázasan, ebben a szédült rémálomban még több betegség után kutatok. Kénytelen vagyok nyugton maradni, de irtó szaporán lélegzem, mintha agymaratont futnék. Űzött pillantásom vissza-visszatér az ajtóra. - Ne, az a jó ha fáj Ez igazán a legkevesebb, simán leküzdöm. Nagyokat nyeldekelek, forgok, látnom kell bejön-e és minden ezen a lányon múlik. Lehet, hogy kiskutyaszemeket kell használnom, bár fogalmam sincs melyik tarsolyomból rántsak elő olyat, mondanom kell: könyörgöm. Ahogy mérlegre teszem lehet-e egy nyugodt nyaram a Mungónál némi pitizésért, vagy vissza kell mennem Vele, elég egyértelműen körvonalazódik. Közben törölget és ez nem jó, sokkal hatásosabb lesz, ha véresen lát meg. - Ne, jó vagyok így, sőt…tároltok még valahol vért? Rá kellene önteni a fejemre egy egész vödörrel Azt hiszi megőrültem, ez igazán leeshetne zseniként, sóhajtva dőlök hátra és próbálok még apró, elillanó reményfoszlányokba kapaszkodni. - Nagyon Bólogatok mennyire beütöttem a fejem, valóban fáj, de érzem ez semmi, főleg ahhoz képest, amit Tiberius szokott okozni napjában. Zsigereimben előre érzem kegyetlen crucioját, csak azért mert nem térdeltem le rögtön a halálfalóknak. A főnővér szó hallatán ijedten felkapom fejem, egy fiatal dolgozónál még lenne esélyem, de valami begyöpösödött banya mellett?! Hipertérsebességgel megragadom a lány karját. - Ne hívd ide kérlek, nekem te kellesz! Ekkor jövök rá, annyira baszottul félek, hogy képes vagyok hozzáérni valakihez. Gyorsan elengedem, annál rémültebben bámulok rá viszont, amikor bögrével a kezében közelít, eldarálva a varázslöttytől egyből jobban leszek, azonnal elvihet Ő Mintha Voldemort állna velem szemben, úgy bámulok a lányra és még a nevét sem tudom, hátrálok, ameddig a támla engedi. - Nem akarok elmenni…értem fog jönni valaki. Nagyon fontos, hogy beteg legyek, hagy maradjak itt, muszáj. Merlin szent szarára könyörgöm! Szorítom össze szemeim, ahogy kibököm a varázsigét. Még egy ilyen nyár, megint ő. Igen, minden év végén be vagyok szarva, hetekkel indulás előtt rémálmokkal küzdök, körmeim húsomba vágom, direkt azért növesztem, legyen min levezetnem ezt az…őrületet.
You can waste your life drawing lines, or you can live your life crossing them
You make only once Once in your life, you will find someone, who will bring you up
Kezdőlap
| Zene | 
| Zene | 
