Apa és lánya

Általános vélekedés, hogy a kamaszlányokkal nehéz az apák élete. Azt mondják, egy apa ilyenkor folyton zsörtölődhet amiért a lánya próbál felnőni, érdekelni kezdik a fiúk és hirtelen kínos lesz a szülők jelenléte az életében. Arról viszont senki sem beszél, hogy vannak tizenhat éves lányok, akik mindezek helyett reggel lenyúlják az apjuktól a Reggeli Prófétát, de még azt az ostoba kutyát is, arra kényszerítve engem reggel nyolc órakor, hogy kivárjam a sorom egy csésze kávé felett.
- Elolvastad már?
A türelem az erényeim közé tartozott, teljes lelki békével tudtam várni, amíg bizonyos babérok megértek a learatásra. Csak éppen a hírek elolvasása nem tartozott azok közé, amit akár csak fél órával is utáltam halogatni, mielőtt bementem volna a Minisztériumba. És most mégis ott ültem Svetlanával szemben, az étkezőasztalon tologatva a kávéscsészét, hogy pont a tálca közepén legyen, szimmetrikusan a cukortartóval. Cukor és tej nélkül ittam a kávét, a manók mégis minden reggel az ezüsttálcára pakolták őket, ahogyan Ninának is legalább háromféle gyümölcslevet szolgáltak fel. Persze a kisebbik lányom még aludt ezen a korai órán, kihasználva a tanítási szünet adta lehetőséget.
- Egy óra múlva indulnom kell. - A világon összesen három ember létezett, akik belekontárkodhattak a szoros és tökéletesen megszerkesztett időbeosztásomba: Svetlana, Nina és Fiona. Mindenkinek van valami gyengesége, valakik, akik miatt félredobja az elveit és bármit megenged nekik. Egy újság nyilván nem volt hatalmas jelentőségű, de nekem, aki igényelte a napi rutint és nem szeretett tétlenül ülni, igenis zavarónak bizonyult, ha kizökkentettek az alaposan kigondolt rendszeremből. És még a kutya is inkább Svetlanávál foglalkozott, talán néhány falat után ácsingózott a reggelijéből. - Mit írnak a legutóbbi sajtótájékoztatónkról? Prewettet ismerve, gondolom semmi jót.
Amióta Prewett lett a Reggeli Próféta főszerkesztője, rólunk túl sok pozitív értékelés nem került kinyomtatásra. Probléma, de nem kiküszöbölhetetlen és végzetes.

Apa & lánya

Apa és lánya

A lányos apák átka: mégis ki nem lágyul el, ha a lánya kéri valamire? Bárki megmondhatta, hogy nem az engedékeny, kellemes természetemről voltam híres, ami azt illeti, nem örvendtem túl nagy népszerűségnek az alkalmazottaim körében. Fiona már számtalanszor megjegyezte, hogy az egyszerűség kedvéért kiírhatnám az irodám ajtajára a nevem alá a "gyakornokok rémálma" titulust is. Volt benne igazság, de mindehhez hozzátartozott az is, hogy következetes maradtam a maximalizmusban, magammal szemben is ugyanilyen követelményeket támasztottam. Svetlanától és Ninától is sokat vártam el - olykor talán túl sokat is -, de rájuk nem tudtam igazán haragudni. Még Ninára sem, tehetett bármit. Pedig hányszor okozott nekem kisebb szívrohamot az ügyetlenkedésével... És mégis hagytam, hogy újra és újra elsétáljon a kimondatlan határokig, talán engedékenységből és szeretetből, talán csak azért, mert jobban lekötött a munkám a gyerekeimnél. Olykor már magam sem tudtam megítélni.
- Igen, Alpharddal találkozom, holnap interjút ad a Mágikus Politikatudományi Szemlének, előtte még egyeztetnünk kell ezt-azt. Utána pedig Prewettel találkozom, mármint az ügyvéddel, nem a firkásszal. Minden bizonnyal ma is migrénem lesz tőle. - Erősen hajlottam afelé, hogy ezt a kellemetlen feladatot áthárítsam valaki másra, teszem azt Fionára. Gideon Prewett nagyszerű jogi tanácsokkal látott el engem és még megannyi aranyvérűt, de elviselhetetlenebb volt bárkinél, akivel életemben találkoztam. És minden túlzás nélkül kijelenthettem, hogy már rengeteg bosszantó emberrel volt dolgom.
Kinyitottam az újságot, rutinosan átlapozva a sporthíreket és a legújabb magizoológiai felfedezést. Ezekre ma reggel igazán nem volt időm, noha érdekelt volna, hogyan szerepelt a bolgár csapat a legutóbbi mérkőzésen - gyerekkorom óta nekik szurkoltam, ennyi elköteleződést mindig megengedtem magamnak.
- Á, már látom is. És micsoda meglepetés, hogy ismét személyeskedő megjegyzéseket tett humornak álcázva. Roppant szórakoztató, kár, hogy engem hat meg a legkevésbé. Remélem, Prewett és az újságírói tisztában vannak vele, hogy nyugodtan alszom az elcsépelt sértéseik után. - Az egyik bekezdésbe beleágyazott egy nem túl vicces párhuzamot a gyűrődésmentes öltönyöm és a kevésbé feddhetetlen politikai programunk között. Nem az első eset volt, feltételezem, nem is az utolsó. Nem sértett meg vele, inkább csak irritált, mint egy alattomos szúnyogcsípés.
- Jut eszembe - pillantottam fel az újságból. - Két hét múlva egy kisebb orosz delegáció érkezik a Minisztériumba tárgyalni egy különösen veszélyes bestia importálásáról. Ne kérdezd, milyen állat, elképzelésem sincs. Ha szeretnél, segíthetsz a gyakornokoknak, szerintem hasznos szakmai gyakorlat lenne. Semmilyen igazán komoly feladatot nem kéne elvégezned, de legalább látnád, valóban ezzel akarsz-e foglalkozni. Mit gondolsz róla?

Apa & lánya

Apa és lánya

Mindig is vegyes érzésekkel töltött el a lányom olthatatlan érdeklődése a politika és a közügyek iránt. Egyszerre éreztem büszkeséget, amiért minden bizonnyal én inspiráltam és amiért ennyivel érettebb volt a korosztályánál, és egyszerre voltam tanácstalan, hiszen kevesen nézték jó szemmel egy fiatal lány ilyen ambícióit. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy a politika olykor felért egy valóságos csatatérrel, ahol elég egyetlen rossz lépés és az ember máris egy visszafordíthatatlan karaktergyilkosság áldozata lett, amit aztán az életben nem moshatott le magáról. Nem kívántam ezt Svetlanának, talán a lelkem mélyén jobban örültem volna, ha például a botanikában akar kiteljesedni, ahol legfeljebb néhány tüskés növény szurkálhatta össze és nem valóságos ellenlábasokkal kell szembenéznie. Márpedig aranyvérűként, mitöbb, aranyvérű nőként aligha kerülhette volna el mások áskálódását.
- Objektíven, törekednek az értékmentes írásra. Több-kevesebb sikerrel, de a lényeg, hogy színvonalas lap és nem olyan rémesen egyoldalú, mint a Próféta.
Bólintottam, az arcomon rosszul leplezett fintorral. Igen, határozottan arról az elefántőrült szerencsétlenről beszéltem, aki jelenleg a legkevésbé sem hiányzott az életemből. Néha felmerült bennem a gondolat, hogy néhány hét erejéig pihennem kéne, csak azokkal időt tölteni, akikkel akartam - és ez kimerült a családom meglehetősen szűk körében -, de tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ez jelenleg lehetetlen. Ha valami csoda folytán Alphardék nélkülözni is tudtak volna átmenetileg, a Nagyúr biztosan kapott volna az alkalmon, hogy a nyakamba sózzon valami olyan feladatot, amit nyilván bárki más el tudott volna végezni, aki képes egy főbenjáró átokra. És nem meglepő módon a halálfalók többsége nagyon is képes volt rá, ha másra nem is.
- Majd elküldöm Fionát. Úgysem találkozott még Prewettel, biztos belemegy. - Aljas húzás volt tőlem, de Fionát nem éri majd meglepetésként. - Igen, már létrehoztak egy munkacsoportot a megvitatására, meglepően sokan támogatják a Wizengamot tagjai közül is. Valószínűleg átmegy majd a törvényjavaslat, csak egy kis idő kell hozzá.
Tulajdonképpen hidegen hagytak a sárvérűek. Nem tartottam őket veszélyesnek, kiirtandónak, de még különösebben alantasnak sem. Nyilvánvalóan hátrányban voltak velünk, aranyvérűekkel szemben és nem is láttam értelmét annak, hogy ezen változtassunk - nyilván, mert az nem szolgálta sem az én érdekeimet, sem a családomét -, azonban a legyilkolásukban semmilyen rációt nem láttam. Egyszerű demográfia, nélkülük megnézhettük volna a varázstársadalmat... Akinek volt egy csepp esze, az hozzám hasonlóan gondolkodott, de akinek ehhez eléggé vágott az esze, az nyilván azt is felfogta, hogy ennek az álláspontjának nem adhat hangot. Én is hallgattam. Hallgattam a Sötét Nagyúr miatt, mert köszönöm szépen, nem szándékoztam eldobni magamtól az életemet a közeljövőben, és hallgattam, mert már-már rémisztően sok ember támogatta a mágus felsőbbrendűség eszméjét. Egyszerű politikai fogás, begyűjteni azokat, akiknek a véleménye eddig nem kapott helyet vagy nem tudták elég hangosan artikulálni azt. Ennyi az egész, semmi több. A meggyőződés és a lelkiismeret vajmi keveset ért manapság, én már nagyon rég félredobtam mindkettőt. És még csak önzőséggel sem vádolhattak, mert mindez nem pusztán az én érdekeimet szolgálta. Hittem, hogy a lányaimat is biztonságban tudhatom, amíg zokszó nélkül teszem a dolgom a Nagyúr szolgálatában.
- Biztos vagyok benne, hogy át is fogja lépni azt a határt. Ez pedig manapság nem túl biztonságos. - Prewett és a hozzá hasonlók valószínűleg nem is sejtették, mennyire pengeélen táncoltak. Tudtam, hogy a halálfalók többsége önként és dalolva jelentkezne, hogy apró darabokra átkozza őket és ami maradt belőlük, azt gyufásskatulyában küldjék el Dumbledore-nak.
- Ott leszek, persze. Egy-két napig tart majd, ha minden jól alakul. Márpedig miért ne alakulna jól? - Gyűlöltem a hibákat, épp ezért nem is követtem el őket túl gyakran. - Fiona is ott lesz, biztosan szívesen segít neked bármiben.
Többnyire csak kerülgettem a témát, sosem kérdeztem rá konkrétan, hogyan érez Fionával kapcsolatban. Pedig érdekelt, nagyon is, egyszerűen csak nem tudtam, hogyan tegyem fel a kérdést.