Marcia Lyndsay Cross

“Be yourself; everyone else is already taken.”

Marcy, Lin, Lind, Linda, Linds, Linni, Linzi,



21


Félvér


Semleges


Metamorfmágia


Mágiahasználók


Miranda Kerr


Keresett

Szüleim: Anyám aranyvérű lányként látta meg a napvilágot. Emlékszem még annak idején, ő mesélte, hogy a szülei kitagadták, miután összejött apámmal. Ők még úgy gondolkodtak, hogy félvér és aranyvér, az nem megy együtt és anyának is inkább aranyvérű társat kellett volna választania. De győzött a mindet elsöprő szerelem. Az övék tényleg ilyen volt, szenvedélyes lángoló, sok sok év után is. Mindig csodálattal néztem rájuk , olyan boldogok voltak és annyira édesek. Kívülről úgy festettünk, mint egy idilli család. Az ő szerelmüket látva én is mindig olyanról álmodtam kislányként.
Reginald öcsém: már gyermekkorunkban is elég jól kijöttünk egymással, lévén, hogy én kissé csendesebb voltam, mint te. Így nem igazán volt kivel veszekedned. Néha azért megdorgáltalak ha úgy gondoltam valamit nem jól csinálsz, akárcsak most. Nagyon örülök, hogy ha csak ideiglenesen is de velünk élsz és feldobod avagy megkeseríted a napjainkat. De én így is szeretlek, hisz az öcsém vagy. Egyébként azt még most sem értem, hogy a Lindsayből, hogy lettem Linda. Anyák szerint valószínű rövidíteni akartál, vagy nem tudtad kimondani és Lind mellé került egy a. Így maradtam Linda mostanáig is, bár lassan próbálok mindenkit átszoktatni a Marcia-ra.
August: szerelmem. Olyan boldoggá teszel nap mint, nap, hogy azt el sem tudom mondani. Nagyon örülök, hogy megismertelek, még akkor is ha te eleinte visszakoztál a kapcsolattól. Vérfarkas vagy és féltél elmondani, mert még eddig egyetlen lány sem fogadta ezt el benned. De én beléd szerettem, minden hibáddal és minden lényeddel együtt szeretlek. Olyan férfi vagy akit el képzeltem magamnak, még kiskoromban. Megtudsz védeni ha kell, és úgy gondolom bármit képes vagy megtenni értem vagyis most, már értünk. Nagyon remélem, hogy sikerül Damoclesnek egy gyógyitalt kitalálnia, ami teljesen megszünteti a kórságot amiben szenvedsz és végre nyugodtan élhetjük az életünket. És ne félj biztos vagyok benne, hogy remek apuka lesz belőled. :*
Augusta: Drága sógornőm. Annyira imádom azt a harcias, szókimondó természetedet. Bár néha idegesítő tud lenni a közted és öcsém között lévő veszekedésetek, amit mostanában nap mint nap hallgatnom kell. De lassan kezdem megszokni. Tudom, hogy legbelül egy érzéki és gyönyörű lelked van csak hagynod kell kibontakozni mások előtt is. Tudom, hogy egy társra vágysz, de veled ellentétben én azt gondolom, sokkal jobban illene hozzád egy csendesebb, megértő férfi, mint egy hozzád hasonló jellemű. Te vagy a legjobb barátnőm és örülök, hogy ez így van és remélem sokáig így is lesz.

Boldog: Ennél boldogabb már nem is lehetnék. Hiszen szinte mindenem megvan amit csak szeretnék az élettől. Itt van August akit mindennél jobban szeretek és  itt lesz velem a kicsi is, akit már alig várok. Imádom a gyerekeket és annyira vágytam már arra, hogy anya lehessek. Végre eljött ez a perc, madarat lehetne fogatni velem.  
Barátságos: Sokan mondták, hogy könnyen megtalálom a közös hangot bárkivel. Már ha sikerül. Próbálom mindenkiben a jót észrevenni és akkor sokkal könnyebb ez az egész dolog. Szeretek új arcokat megismerni és új barátokat szerezni.
Kedves: A szüleim számtalanszor figyelmeztettek már, hogy egyszer a túlzott kedvességem miatt fogok porul járni. De hát mit csináljak. Ez vagyok én. Ha meg látok egy gyereket például, nem tudok nem kedves és aranyos lenni. Akkor sem ha egy elkeseredett, beteg, esetleg sérült emberrel futok össze az utcán. Segítenem kell rajtuk, úgy érzem mindig.  Igen. Tudom olyan mintha én magam lennék a szeretet szolgálat. A családomnak akár minden szervemet és tagomat odaadnám, ha csak azzal menthetném meg őket.
Mindig mosolygó: Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ha meglátja a mosolyom rögtön jobb kedvre derül. August szerintem a mosolyomat szereti leginkább, de ki tudja. Ha bánatos vagyok, akkor is próbálok inkább mosolyogni és visszafojtani a szomorúságomat. Emlékszem sokszor fogadtak volt a diáktársaim, hogy kibírom-e 5 percig mosolygás nélkül, de hát vesztettek. Nem sikerült. Ez a személyiségem része. Így vagyok én.
Romantikus: Igazi romantikus alkat vagyok. Szeretem a csillagokat bámulni este, kedvelem a verseket, a hosszú sétákat a parton, vagy egy erdőben. Eléggé álmodozó típus is vagyok, sokszor elkalandozok és valahol messzire repülnek a gondolataim. Szerencsére ez nem szokott a munkám hátrányára menni, azért arra figyelek.
Okos: Ezt már csak abból gondolom, amit általában az emberek mondanak rólam. Roxfortos éveim alatt a csoporttársaim gyakran irigykedtek, amiért jobb jegyeket kaptam, mint ők. Persze én sem voltam stréber, csak a fontosabb tantárgyakból sikerült ilyen szép jegyeket szereznem. Meg abból, amiket szerettem: Bájitaltan, bűbájtan, gyógynővénytan.
Optimista: Próbálom pozitívan felfogni a dolgokat és így élni az életemet. Ha hibázom, rosszul esik ugyan, de úgy fogom fel, hogy legalább tanulhatok belőle. Többé kevésbé sikerül is.
Türelmes: végtelen nagy türelmem van mindenkihez. Bármit végig hallgatok még akkor is ha nem érdekel. Lakótársaim szerint túlságosan is nyugodt vagyok, sose hallottak kiabálni. Való igaz elég nehéz kihozni a béketűrésemből, de mint ahogy másnál is egyszer nálam is betelik a pohár és akkor veszélyes is tudok lenni. Akárcsak egy vulkán ami évekig csendben van, aztán majd kitörik és hatalmas pusztítást végez.
Jó az üzleti érzékem August szerint, ügyesen vezetem a boltunkat és nagyon jók a meglátásaim ezzel kapcsolatban. Meglehet, nem tudom. Nem szeretek dicsekedni az ilyesmivel. Szenvedélyesen szeretem Augustot és remélem, hogy az idő múlásával, vagy bármi folytán nem fog ez változni közöttünk.

 
A legboldogabb nap az életemben:

Izgatottan állok a fürdőszobában, kezemben a terhességi tesztel. Érzem szívem majd kiugrik a helyéből. Annyira vágynék már egy kisbabára, olyannyira szeretnék anya lenni. Tudom attól lenne teljes az életem, ha hasamban elkezdene növekedni egy apró pici emberke, attól az embertől akit a legjobban szeretek a világon.  
- Marcia! - hallom August kiáltását. Hirtelen eszembe se jut, hogy válaszoljak, szemeim még mindig a tesztre merednek. - Marcia! Vagy inkább mondjam úgy, hogy Linda! - kettőnk között ő mindig Marcianak szólít, de öcsém  jóvoltából, ha annak nevezhetem, a házban mindenki Lindaként ismer. Rám ragadt, de én próbálok mindenkit átszoktatni a Marcia-ra, több kevesebb sikerrel.
- Mindjárt jövök! - kiáltom ki, felpillantva az ajtóra. Mély levegő vétel közepette pillantok vissza újra  a tesztre. KÉT CSÍK! Istenem. Millió érzés kavarog bennem, szám szinte a fülemig ér. Akaratomon kívül is könnycseppek vonulnak le az arcomon. El se hiszem. Merlinre. Terhes vagyok. Végre. Gondolkodás nélkül nyitom ki a fürdő ajtaját, egyenesen August felé rohanok. szegény azt se tudja mi van, megörültem, vagy megtámadtak. A nyakába ugrom.
- August kisbabánk lesz! - nevetek hangosan.
- Hogy mi? - látom rajta, hogy ő is örül csak még nem bírta fel fogni mit mondok. Így hát újra elismétlem, miközben lábaimat a földre helyezem karjából.
- Apa leszel. - hosszan és szenvedélyesné megcsókolom. Ő meg felkapva körbe forgat és most már együtt nevetünk.
Tudom, hogy ő is boldog és örül, hogy kisbabánk lesz. De azzal is tisztában vagyok, hogy aggódik, nagyon is, jobban mint én, amiatt, hogy a kicsi örökölheti az ő állapotát. Próbáltam nyugtatni, hogy megoldjuk és hátha addig Damocles kitalál valamit, de úgy hiszem nem győztem meg túlságosan. Így hát csak reménykedni tudunk, hogy nem lesz semmi baj.
Nagyon régóta próbálkozunk megtalálni a megfelelő gyógyitalt August és a hasonló kórban szenvedők számára. Nagyon sokat segítene rajtuk. Én már csak tudom, hisz ebben élek, ilyen emberrel élek egy fedél alatt.
Amikor megismertem Augustot, visszahúzódó volt, nem mert barátkozni senkivel, egyáltalán még csajozni sem igen. Félt attól, hogy nem fogadná el senki, az előző barátnője sajnos ebbe a a kategóriába tartozott. Illetve nekem nem sajnos, hisz így megismerkedhettünk. Eleinte nekem se merte bevallani, de én sejtettem, hogy valami nincs rendben. Aztán elmondta, és kérte, hogy próbáljam meg megérteni. Kissé össze voltam zavarodva nem tudtam hová tenni ezt, de azt igen, hogy ezért nem fogom elhagyni őt. Azt mondtam majd megoldjuk valahogy.
Nyitottunk egy gyógynövény és bájital összetevőket áruló boltot, ami csak a miénk. Eleinte ketten voltunk, most már többed magunkkal dolgozunk itt. Köztük a sógornőm Augusta és Damocles is. Emlékszem ebben az időben August teliholdkor mindig kérte, hogy zárjam a pincébe és ne engedjem ki onnan, amíg vég nem lesz. Le sem mehettem hozzá, nem akarta, hogy úgy lássam. Nehéz volt, iszonyatosan nehéz. Alig bírtam uralkodni magamon, hogy le ne menjek. De megtettem, bezártam, tudtam, hogy egyelőre ez a jó megoldás.
Szerencsére mióta nálunk lakik, próbálkozik Damocles a segítségünkkel találni valamit ami megszünteti ezt a kórságot. Annyit sikerült már elérni, hogy tudatnál legyenek azok akik ebben a kórságban szenvednek. Remélhetőleg később sikerül egy olyan keveréket létrehozni, ami teljesen megszünteti majd ezt a kórságot.
Végtére is nagyon jól megvagyunk mi így 5-en, Damocles, Augusta, August és én, mint egy nagy család. Néha becsatlakozik hozzánk öcsém is, ha éppen nincs valahol külföldön sárkányok nyomában. Legalább nagyon sok bébiszitter-e lesz majd a kisbabánknak ha megszületik.