Marcia & Damocles

Sietve rontok be a konyhába egy apró üvegcsét tartva a kezemben, mintha legalábbis éppen a világot váltottam volna meg. Erre engedne következtetni az is, hogy a hajam tincei kissé ziláltan ülnek a fejem búbján és alaposan meg is pörkölődtek, ugyanakkor egy diadalittas arckifejezés is helyet foglal a képemen. Pedig egyébként semmiféle világmegváltásról nincs szó, Marciához sietek ennyire, akit ott is találok a helyiségben. A nadrágomat porolgatva lépdelek a nőhöz, hogy aztán az orra alá dugjam az üvegcsét, amiben zavaros állagú folyadék lötyög.
-Neked hoztam! – kiáltok rá nagy vidoran, majd továbbra is vigyorogva a tekintetem a dudorodó hasára siklik. –Meg persze neki. – motyogom, hozzá téve majd leteszem elé az üvegcsét az asztalra és helyet foglalok az egyik széken. Fintorogva veszem szemügyre a megpörkölődött hajszálaimat, majd idétlenül próbálkozva próbálom lecsippentgetni róla a feleslegessé vált, elhalt részeket. Ezzel azonban csak annyit érek el, hogy furcsán bepöndörödnek a hajszálaim, így elkeseredetten abbahagyom és előhalászom a pálcámat.
-Oldja a görcsöket és van benne egy csomó, tápláló gyógynövény is, ami segít a kicsinek a növekedésben. – legalább elbüszkélkedhet vele, hogy igazi kis vasgyúró növekszik a szíve alatt. Az megint más kérdés, hogy az igazi megpróbáltatások majd akkor várják az anyukát, ha majd ez a vasgyúró világra is jön. Már úgy amúgy is, nem csak azért, mert vasgyúró. Szörnyű élmény lehet! De nem akarom elrontani az örömét.

Marcia & Damocles

Kicsit talán túl lelkesen is rontok be a konyhába, legalábbis erre enged következtetni Marcia meglepett pislogása és értetlenkedése, ahogy berongyolok a kis üvegcsével, amiben a gyanús bájital lötyög. Mentségemre legyen, ezeket egyébként sem azért készítem, hogy kívánatos és finom legyen, hanem hogy használjon. Ez a kettő időnként kizárja egymást. De azért elárulom neki, hogy mit is hoztam tulajdonképpen, mert az üveg tartalma önmagában nem elég bizalomgerjesztő ahhoz, hogy magyarázat nélkül meg akarja inni.
-De neki még rengeteget kell nőnie akkor is, ha már kibújt! - nézek rá értetlenül. Hát csak nem képzeli, hogy a hasában akarom felnőtt méretűre a növeszteni. Jaj, istenem, talán kicsit szétszórt vagyok, hogy már megint nem értek valamit. Ezt valószínűleg ő is észreveszi, mert meg is jegyzi, húgy úgy nézek ki, mint aki tornádóval találkozott, én pedig zavartan nevetgélve simítom hátra a hajamat.
-Mi? Ja, izé... nem, csak egy kicsit bonyolult ez a bájital. - felelem, bár annyira azért nem bonyolult. Inkább az én dolgozószobámban bonyolult szinte minden, mert elég ritkán rakok benne rendet, szóval rendszerint nem találom benne, amit keresek. Persze, minden megvan, csak épp azt nem tudom általában, hogy hol is.
-Hát... nem is tudom, az az igazság, hogy az azért nehezebb ügy. - Nem mintha ne tudnék erős fájdalomcsillapítót készíteni, csak hát egy szülés elég összetett folyamat, minden tünettel még én sem tudok megbirkózni egyetlen bájital segítségével. Ráadásul arra nincs is befolyásom, hogy mennyire könnyen, vagy nehezen jön ki, mert ez a kicsin és az anyukán múlik elsősorban.
Aztán rajtam a meglepett pislogás sora, amikor én kerülök terítékre. Na, nem azért, mert megkérdezte, végül is egy fedél alatt élünk, nem olyan furcsa, hogyha érdekli, csak hát velem elég ritkán történik valami izgalmas. Mármint mások szerint, mert szerintem a tudomány állati izgalmas.
-Hát, igazán nem sok. Dolgozom a farkasos problémán meg... hát tulajdonképpen nem is nagyon csinálok mást. - ráncolom össze a homlokom. Oké, tényleg unalmas egy alak vagyok. Persze, akad néhány tanítványom is, meg tetszik egy lány, akit nem merek elhívni, de... ezek igazán apróságok. Meg az utóbbit nem is nagyon akarom bevallani. Valahol igencsak szégyenletes, hogy férfi létemre még ennyire se vagyok képes. Viszont amint ezen gondolkodom, kissé felderül a képem és egy fokkal lelkesebben fordulok Marcia felé.
-Mondd csak, ti hogy ismerkedtetek meg? - kérdezem kíváncsian. Most legalább egy nő szájából tudhatom meg, mi az, amivel igazán meg lehet őket csípni. Kellett nekem állandóan csak a bájitalokkal foglalkozni az iskolában... nem lennék ennyire elmaradva az élet más területein.

Marcia & Damocles

Valójában tényleg olyasmit kotyvasztottam, ami segít majd a kicsinek növekedni és egészségesnek maradni, de látom, hogy annyira nem győztem meg a dologról Marciát. Rápillantok az üvegcsére és elnevetem magamat. Tulajdonképpen a legtöbb bájitalhoz hasonlóan nem néz ki túl bizalomgerjesztően, nem hibáztathatom, ha nem győztem meg vele. A szülésben viszont sajnos az üstöm nem segíthet. No, meg az egyébként sem az én szakterületem, mert bár bájitalokat is használnak a gyógyításban, az orvoslás gyakorlatában már kevésbé vagyok jártas. Legfeljebb borogatást tudnék tenni a homlokára, bár azt valóban precízen.
-Hát legutóbb azt hittem, hogy igen. Aztán az lett a vége, hogy az üstöm alja egyszerűen elolvadt. - vakarom meg a fejemet. Egyébként biztos vagyok abban, hogy nem járok messze, csak valami hiányzik és ez az az apró részlet, amit egyszerűen nem lelek. Pedig szent meggyőződésem, hogy ez a kirakós utolsó darabja, amit ha megtalálok, akkor végre elkészül életem fő műve és akkor Quinlanék családjának is könnyebb lehet majd az élete. Nehéz ügy.
De mivel ez nem egy túl vidám téma, inkább el is terelem a dolgot másfelé. Elvégre minden erőmmel azon vagyok, hogy elkészítsem a főzetet, csak még nem készült el egyszerűen. Annyira viszont vagyok már gyakorlott, hogy tudjam, attól nem lesz jobban kész, ha agonizálok rajta. Bólintok, amikor Marcia visszakérdez, majd kényelmesen elhelyezkedem, akár egy kisgyerek a mesedélutánhoz. Most legalább gyakorolhatja rajtam az esti mesét is.
-Azért valami csak megvan. Különben nem lennél itt. - nevetem el magam. Azt már persze nem árulom el, hogy nem csak kíváncsiságból érdekel a dolog, hanem abban reménykedem, hogy talán én is egy kicsit okosabb leszek, hogy dűlőre juthassak a nőügyeimmel. Pontosabban azzal az egy nőügyemmel, ami egyébként nem is létezik.
-De. De a te szádból más. - felelem, mert azért mi férfiak egészen más oldalról szoktuk ezt megközelíteni és hajlamosak vagyunk túlzásokba is esni, főleg ha hódításról van szó. Mondjuk én nem tudok túlzásba esni, mert nem hódítok, de azért ez általánosan elmondható rólunk. Hogy én fogok-e túlozni, az majd talán egyszer kiderül. Legalábbis nagyon remélem.
-Valamivel csak meghódított. - vigyorodom el, mert hát engem ez érdekel leginkább. Bár ha van egy kis sütnivalója – márpedig nyilván van – akkor valószínűleg ezen a ponton ő is rájött, hogy nem a mesedélután iránti szenvedélyből kérdeztem.

Marcia & Damocles

Egy pillanatig felháborodottan pislogok a nőre. Végül aztán csak megcsóválom a fejemet. Tény és való, nem vagyok éppen a szocializáció csúcsa, de arra már rájöttem, hogy aki nem tudós, az nem is minden esetben érzi meg ezeknek a helyzeteknek a súlyát. Számukra ezek triviálisnak tűnnek. Érteni ugyan sosem fogom, de tudom.
De most egyébként sem ezért vagyok itt. Egyrészt azért vagyok itt, hogy átadjam a kotyvalékot, másrészt azért, mert igyekszem javítani a helyzetemen Augustával. Merthogy láthatóan nem jutok egyről a kettőre a dologgal. Ez persze nagyrészt az én hibám, mivel nem is nagyon merem feszegetni a határokat. Ami valahol nevetséges, mert a tudománnyal is folyton ezt teszem. Azt viszont mégis rosszabbul viselném, ha Augusta esetleg elfordulna tőlem, mint a tényt, hogy új üstöt kell vennem. Az pótolható.
-Mesélj! - dőlök hátra kényelmesen és láthatóan türelmesen. Arra számítok, hogy valami tanulságosat hallok majd és azt a kevésbé hencegő verzióban, mit a párjától. Nem mintha nem érteném meg Augustot, valószínűleg én is legalább ennyire büszke lennék, ha Augusta a barátnőm lenne.
-Mi? Nem.. nem értem, miről beszélsz. - rázom meg a fejemet ártatlan arckifejezéssel. Nem vagyok valami jó hazudozó, de eszem ágában sincs elárulni Marciának, hogy kiről van szó. Nem akarom, hogy elmondja a dolgot Augustának. Elvégre én szeretném, hogy a barátnőm legyen, egyértelmű, hogy azt akarom, hogy tőlem hallja a dolgot.
-Olyasmi... - motyogom végül beletörődve, miközben megcsóválom a fejemet. Nem akarok neki hazudni. Csak nem akarom elárulni, hogy kiről van szó.