I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Csüt. 26 Júl. - 16:35 | | | Molly Posy Weasley "I didn't know I was a phoenix til I learned how to speak. Even with ashes in my mouth I was still born to breathe."  Becenév: Anya. Kor: 29 év. Származás: Aranyvérű. Lojalitás: A családja. Csoport: Főnix Rendje. Play by: Rose Leslie. Karakter típus: Canon és egyben keresett. hamarosan.
hamarosan.
A lányok, akik ugyanabban a kabinban ülnek, mint Molly, pletykálnak, de ő nem figyel rájuk.
( Ez szokatlan, hiszen Molly szereti hallgatni, ahogyan kiteregetik mások szennyeseit. )
Valaki más vonta magára Molly figyelmét, valaki, aki a Roxfort Express folyosóján dőlöngél:
Magas és nyurga, kócos haja a hámozott sárgarépára emlékezteti.
Egy gyúnyosan vigyorgó szőke fiúval vitatkozik, aki egy apró vezetékes dobozt tart a kezében.
( Nem Répa kezdte, veszi észre Molly. Csupán nem néz ki úgy a vörös fiú, mint aki verekedni óhajtana. )
Valamilyen "rádióamatőr"-ről magyaráz a másiknak.
A szőke fiú a földre hajítja a dobozt, ami ennek hatására darabokra esik, s Molly felpattan az üléséből.
• • •
A szőke fiú mutogatva nevet, ahogyan Répa leguggol, és kétségbeesetten próbálja összeszedni a zenélő doboz maradékait.
A szőke fiú mutogatva nevet Mollyn, aki egy fejjel kisebb nála és aki, őszintén - ő maga, Molly az első, aki ezt bevallja - furán néz ki.
A szemei kitágultak és kissé dühösnek tűnik.
Veszélyesnek.
• • •
A szőke fiú valamilyen sértő dolgot akar mondani Mollynak.
Ő viszont nem törődik evvel. Pontosan tudja, hogy esélye sincs nála.
Van két idősebb testvére, Gideon és Fabian, akik a nyarat azzal töltötték, hogy a húguk agyára mentek.
( Valójában nem idegesítik. Molly szerint viccesek a bátyái, mint a kiképzetlen kiskutyák. Viszont tudja, hogy szeretik, ha zaklathatják, ezért tesz úgy, mintha fel lenne bőszülve. )
Molly töltött pár órát azzal, hogy azt a könyvet vizsgálta és tanulmányozta, amit a Czikornyai és Patzában vásárolt és ami különbözű ártások és rontások használati utasítását tartalmazza.
A nyár óta most használja először a pálcáját.
Meglepően hatásos.
• • •
A szőke fiú nem számított arra, hogy két vörös fog majd rá pálcát és denevéreket kelt majd az orrüregében.
( Látja őket, ahogyan felette állnak, miközben a szárnyaikat csapdosó denevérek repülnek ki az orrából. Szégyenteljes. )
Biztosan megtudjuk majd ezt javítani, csak előbb menjünk el ettől az idiótától, mondja Molly Répának, majd a fiú kezébe nyomja a rádiót.
Ezért bajba fogsz kerülni, Molly! hajol ki az egyik barna hajú lány a kabinból.
Molly válaszul megvonja a vállát. Kit érdekel?
Répa, mintha most látna először nőt, úgy bámulja Mollyt.
Molly elpirul.
Gyere, mondja. Molly Prewett vagyok. Hol ülsz?
• • •
A szőke fiú nem számított arra, hogy két vörös fog majd visszaszólni neki.
Arthur Weasley nem számított arra, hogy a zötyögő Roxfort Express folyosóján fogja megtalálni a legjobb barátját.
Viszont mikor Molly Prewett meglátta Arthurt, ahogyan egy fémdobozért harcol, - ami amúgy nem is működött volna, miután megérkeztek volna a Roxfortba - tudta.
Érezte azt a bizonyos érzést, 'mely a bordái közt izzott.
• • •
Arthur botlábú, de Molly imádja ezt benne.
Hadarva kér bocsánatot, mikor rosszul lép, de nem feszélyezett.
Nem érdekli, hogy rossz táncos.
Az érdekli, hogy nehogy megbántsa Mollyt. Még a lábát se.
Molly szíve túl nagy a mellkasához képest. Annyira szereti, hogy az már fáj.
Szereti a mugli őrületét. A szokását, miszerint úgy tesz, mintha ízlene neki a vajsör, de valójában nem.
Azt, ahogyan szereti őt.
Nem mondták el egymásnak sokszor és nem is érzik szükségletét.
Nem kell elmondanod a dolgokat, mikor ennyire erősen érzed őket.
Nem kell rámutatnod a nyilvánvalóra.
• • •
Mi vagyunk az első pár, akik Celestina Warbeckre táncolnak. mondja Arthurnak, miközben apró körökben forognak egy üres tanteremben.
Talán a legfiatalabb pár, akik ily' komolyan táncolnak Celestina Warbeckre. javítja ki.
El kéne szöknünk, majd megházasodni., mondja Molly hirtelen.
Most?
Egymásnak lettünk teremtve, válaszol. Mi értelme a várakozásnak?
Arthur tudja, hogy Mollynak igaza van.
( Mindig igaza van. )
Hamar eldöntötték.
Nem kell hezitálnod, mikor valaminek így kell történnie.
Mikor az a valami elkerülhetetlen.
• • •
A többi lány Molly hálókörletében izgatottan lapozzák végig a magazinokat, minden esküvői ruhát hosszasan megvitatva és zenekarokról társalognak, akik az esküvőjükön játszanak majd.
Molly és Arthur nem az egyetlen jegyes pár, 1962-t írunk, mindenki szerelmes és meggondolatlan.
Molly nem érti, hogyan lehetnek "szerelmesek", ha közben annyit foglalkoznak a csokrokkal és az ültetési renddel. Arthur szerint várniuk kéne, ameddig elhagyják a Roxfortot, és Molly számára minden nap olyan, mintha az száz lenne.
A ballagásukat követő napon Molly Prewett és Arthur Weasley összeházasodnak.
Bagollyal közlik az örömhírt a szüleikkel, mielőtt egy busszal Párizsba utaznak, ahol "mugli túrista"-ként töltenek egy hetet.
Arthur vidám.
Molly ételmérgezést kap, kétszer.
Könnyen meg tudná gyógyítani magát pár bájitallal, de Arthur oly' izgatottan mondja el neki, hogy akár le is mehet a mugli gyógyszertárba, hogy Molly megengedi neki.
Arthur próbál nem úgy viselkedni, mint akit szét csap az öröm.
Sikertelenül.
Molly boldog, hogy Arthur boldog.
• • •
Miután hazatérnek Párizsból, Arthur a Minisztériumban kezd el dolgozni a muglivédelem ügyosztályon.
Molly felszolgálni kezd.
A szülei szerint hibát követ el. Szerintük a lányuk egy rendkívül tehetséges boszorkány.
És az is. Jól teljesített az iskolában, bármiféle erőfeszítés nélkül. Nem aggódott a jegyei miatt.
Viszont mikor négy évvel ezelőtt leült McGalagony Professzorral szemben karrier tanácsadáskor, tudta, hogy semmi értelme az ottlétének.
Mivel nem tud semmit sem úgy csinálni, hogy nem adja bele a szívét-lelkét.
Az ő nagy, duzzadt, nehéz, folyton verdeső, kalimpáló, dobogó szívét.
Tudja, hogy a Minisztérium nem tudná kezelni a szívét.
Tudja, hogy a szíve nem tudná kezelni a Szent Mungót. A veszteséget, a kétségbeesést, az embereket, akiket már nem lehet megmenteni.
( Megölné, gondolja. Megölné az, ha nem lenne képes arra, hogy megmentsen valakit. )
A felszolgálás biztonságos. Nem lesz kihívás számára, de nem fogja darabokra törni a szívét és nem fogja kiszívni belőle a szeretetet.
Ő a legjobb felszolgáló, aki a Foltozott Üstben valaha is megfordult.
• • •
Egy nap, Molly hazaér az Üstből és Arthur meglepi.
Ritkán lepi meg őt a férje.
( Ezt is szereti benne: A megbízhatóságát. )
Vett maguknak egy házat.
Molly kíváncsi: a lakásuk, ami London külvárosában helyezkedik el, ütött-kopott, szűkös és hűvős.
Arthur elviszi a Widra St. Capdelbe.
• • •
Próbálj nyitott lenni, könyörög.
Tudom, hogy kicsi, esedezik.
Csak ennyire jutotta, kér bocsánatot.
Mint a lakásuk, a hely kicsi. Sivár: csupasz, vékony falak és egy ferde tető, egy ferde ajtóval; minden ferde a házban.
A nap fényei viszont bevilágítják az ürességet, amely finoman varázslatos így, s bár kopott, de varázslatos. Úgy érzi, mintha a hely azt dúdolná neki, hogy:
Üdvözöllek otthon.
Ez egy kunyhó, sajnálom, mondja Arthur, szégyenkezve.
A mi szerelemkunyhónk, válaszol.
Dehogyis, horkan fel.
( Elkezdi bánni, hogy megvette a birtokot. )
Olyan mintha vadállatok élnének itt.
Talán mi is vadak vagyunk egy kicsit, von vállat Molly. Ez az Odúnk.
• • •
Éppen akkor, amikor úgy gondolta, hogy a szíve már nem tud nagyobbá nőni, úgy érezte, hogy az mégis az Odú minden szegletébe nyúlik.
Saját maga által kötött szőnyegekkel fedi le a padlót, amiknek készítését a kézműves könyvéből sajátította el.
Vékony függönyökkel és kis cserepes virágokkal borítja be az ablakokat.
A nappaliba kanapékat és székeket rendez be, amiket egy kiárusításon szerzett.
( Még mindig nem érti Arthur muglikkal való őrületét, de attól még szeret a mugliknál vásárolni, csevegni az idősebbekkel, akik ugyan csak akkor látják őt, mikor egy vázára vagy egy új székre van szüksége, de akkor is oda vannak érte. )
Molly az ütött-kopott kunyhót otthonná változtatja.
A gyomnövényekből kifogástalan kert keletkezik. Egy tucat csirke járkál fel-alá a ház elülső részén. Molly egyszer rajta kapja Arthurt, ahogyan egy biztos helyet keres a mugli írógépének, majd mikor Arthur másnap hazajön, a kert végében egy kisebb fészert talál, munkaasztallal és működő villanykörtével.
Arthur vidám.
• • •
Egy nap, mikor Arthur hazajön, azt gondolja egy pillanatig, hogy a ház magasabb.
Ez azért van mert az Odú, valójában, magasabb.
Mikor átlép a bejárati ajtó küszöbén, Molly dudorászása köszönti, ahogyan Celestina Warbecket énekel a konyhában, mezítláb.
Csak nem magasabb lett a ház? kérdezi.
De igen, válaszol.
Elmosolyodik.
Több hely kellett a babának.
• • •
Hagyománnyá növi ki magát az, hogy Molly bővít az Odún, mikor bővül a család.
Olyanok vagyunk, mint a nyulak, mondja egy nap Arthurnak.
Igaz, ért vele egyet. Folyton ássuk a kis gödrünket. öleli át hátulról.
Körülbelül, mondja. De valójában úgy gondoltam, hogy nagyon termékenyek vagyunk.
Talán mások azt gondolták, hogy majd az anyaság meglágyítja, de Molly még hangosabb és keményebb mint valaha.
Az anyaság csak megerősítette a szeretetét mások iránt. Ösztönös, vad, olyasmi, amit nem tud irányítani.
A szíve még mindig túl nagy a testéhez képest, de nem bánja.
Azt reméli, hogy sose nő vissza a szíve az eredeti méretére.
Gyalázat is lenne, ha csak egy véges mennyiségű helyet adnál önmagadnak.
• • •
Mikor Molly felmond az Üstben, aggódik, hogy hibát követett el.
Hogy elveszti önmagát.
Viszont mindennap olyan, mintha újra, s újra megtalálná önmagát.
Minden nap, egy bizonyos pillanatban rájön - ez az ő élete, és ez így tökéletes.
Olykor ez a pillanat akkor van, mikor Bill lefekvés előtt megkéri Arthurt, hogy énekeljen neki, miközben Molly egy mugli mesekönyvet olvas fel.
Olykor akkor van ez a pillanat, mikor Charlie újabb képet rajzol, ami mindig örömet szerez Mollynak: pálcika emberek, nagy hassal, mert, anyu, te annyira finomakat főzöl, vörös hajjal és az egyiknek nyitott szájat rajzol, mert, anyu, te folyton beszélsz.
Molly szülei mindig felajánlják, hogy vigyáznak a fiúkra, ameddig Molly és Arthur nincs otthon, Egy bizonyos állásban, mondják neki a szülei, [/i]egy rendkívül tehetséges boszorkány lehetnél.[/i]
Ez elég, válaszol nekik.
Ez több mint elég.
• • •
Most úgy érzi magát, mint egy porcelán.
Érzi a repedéseket a bőrén.
Érzi, ahogyan szétesik.
Nem azért, mert Molly törékeny lenne.
Hanem azért, mert Molly dühös.
Honnan jön ez a harag? Szokatlan ez a puha, lágy testén belül.
Miért érzek ennyi mindent?
Egy májusi reggel egy mugli újságban olvas egy walesi családról, akiket lemészároltak; mindennapos dolognak tűnhet, de bármelyik varázsló vagy boszorkány felismeri az avada kedavrát.
Az anyukára gondol, az apukára és a két fiukra.
És a repedései helyén lángok lobbanak fel.
Ő maga a düh. Ő maga a bosszú.
• • •
Velünk is megtörténhetett volna, mondja Arthurnak.
De nem történt.
De megtörténhetett volna.
• • •
Molly jobban szereti a fiait, mint bármi mást az ég adta világon.
Billt, aki az egész nyarat egy idős mugli asszonnyal töltötte a közelben, aki a közösségi hirdetőtáblán keresett társaságot és segítséget a bevásárlással.
Charliet, aki úgy beszél a kertben élő gnómokkal, mintha azok a legjobb barátai lennének.
Kedvesek, tisztelettudóak, de ami a legfontosabb, hogy jó gyerekek.
Tudja, hogy jó emberekké nőnek majd fel.
Annak kell lenniük.
Molly rémült, hogy a világ, amiben élünk, kipofozza belőlük a tiszteletet.
Hogy a világ kirúgja belőlül a kedvességet, a fehér fogaikkal együtt.
Vagy ami ennél is rosszabb, hogy a világ kifacsarja belőlük a jóságot, mint ahogyan azt ő teszi egy piszkos ronggyal mosogatás után.
Hogy a világ tönkreteszi őket.
Hogy a világ szörnyekké változtatja őket.
• • •
A nappaliban liszt illat van, az embernek köhögnie kell tőle, érezni lehet a friss fűszernövényeket, amiket az ablakpárkányon tárol, hallani lehet ahogyan a tűz serceg a serpenyőben piruló marhahús alatt.
Ez azért van, mert idegességében, Molly túllépte a konyha által nyújtott szolgáltatások határait. Albus Dumbledore egy férfi, de erőteljes, és Molly nem tudja pontosan, hogyan fog tudni megbírkozni ezzel a feladattal.
Molly, mondja a férfi - nem kedvesen, hanem türelmesen; a hanggal, ami már tudja a választ, csupán hallani szeretné, ahogyan kimondod. Egy ritkán varázslatos családod van, és veszélyes az, ami most előtted áll - Miért szeretnél csatlakozni a Főnix Rendjéhez?
Dumbledore egy túlméretezett kanapén ül, a tányérján négy darab marhahúsos szendvics vár rá az asztalon. Letolja félhold alakú szemüvegét, hosszú, keskeny orrán és végigméri Mollyt, aki úgy ül előtte, mint egy dolgozatát író diáklány.
A szoba halk, csupán Molly hatalmas szívének dobogása hallatszik.
Egy anya dolga az, hogy megvédje a gyermekeit.
Hogy biztonságossá teremtse a világukat.
Hogy megtartsa szépnek a világukat.
És úgy fogja megadni a fiainak a világot, amit megérdemelnek, hogy kiírtja belőle az összes gonoszt.
Amit mond, megrémiszti egy pillanatra Dumbledoret.
Megakarok ölni valakit.
Valami a hangjában egyértelművé teszi, hogy nem a hatás kedvéért mondta.
Dumbledore visszahelyezi tekintetét a szendvicsekre.
• • •
Mikor Dumbledore elmegy, Molly végre fellélegezhet.
Pöccint egyet a pálcájával és küldi a koszos tányért a mosogatóba, ahol elmossa magát.
Lépteket hall a lépcső felől, Arthur az, karjaiban az alvó Percyvel.
Kit akarsz megölni? kérdezi halkan.
Bármelyik halálfalót. válaszol. Nem válogatós.
Arthur mem biztos abban, hogy többé ismeri-e Mollyt:
Éles és lassú mozgását a konyhában, komoly, mély hangját.
De aztán Molly ránéz és elmosolyodik.
És a nő, akit szeret, ott van.
Talán jobban szereti most őt mint valaha.
Az arca kemény, a tekintete lángol: ő egyaránt a szeretet és a düh és Arthur megijed.
Nem fél, inkább izgatott.
Ha Molly úgy véli, hogy képes rá, akkor meg fogja tudni csinálni.
• • •
Hagyomány, hogy Molly bővít az Odún, mikor bővül a család.
És bővít is. Rengetegszer.
A pince: mintha a második világháborúban lennénk, egy csapóajtóval lehet lejutni, ahonnan pár lépcsőfok vezet egy ajtóig. Az ajtón túl, egy hatalmas szoba van. Molly rendezte be a hűvös termet, falakat épített, kanapét és emeletes ágyakat hozatott, szőnyegeket varrt és próbálta otthonossá tenni a hamarosan érkező vendégeknek.
A fiúk nem tudnak róla.
Már öten vannak, és az Odú úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban összeomolhatna.
Viszont Molly így szereti.
Tudja, hogy Dumbledore nem véletlen adta neki ezt a pozíciót.
Ő egy nevelő. Egy gondozó. Egy anya.
És Arthur szereti a muglikat.
Molly Weasley felügyelete alatt, a védett ház inkább otthon.
De még így is megakar ölni valakit.
Azt kívánja, bárcsak megengedné neki Dumbledore.
• • •
A konyhaasztalnál ül, körbe ülik a fiai, próbálja megtanítani az egyikőjüket, Percyt, számolni, miközben az Abszol úti vásárlás költségvetését számolja ki. Alig emlékszik Bill gyermekkorára, még Charliéra sem. Percy és Fred és George elég nagyok ahhoz, hogy rájöjjenek maguktól is a dolgokra. ( Főleg az ikrek, akik már most nagyon nagyon kreatívak. )
Még nem tette tönkre a gyermekkorukat, és nem is szeretné.
Viszont tényleg annyira koncentrált arra, hogy fényes jövőt építsen nekik, hogy elfeledkezett a jelenükről?
Már megtörtént, és semmi értelme ezen emésztenie magát.
Mégis emészti a gondolat, hogy valamit rosszul csinált.
Tényleg annyira elfoglalt volt azzal, hogy védte őket - szerette őket -, hogy elfeledkezett róluk?
Ezt hozzáadja ahhoz a listához, amin azok a dolgok szerepelnek, amiket Voldemort és csatlósai vettek el: a gyermekei gyermekkorát.
• • •
Minden reggel, Molly korábban kel fel. Megeteti a csirkéket. Megteríti az asztalt a reggelihez. Celestina Warbecket dudorászva szürcsöl egy csésze teát, egyedül a konyhában.
Arra a napra vár, mikor megvalósíthatja a terveit. A szükségre, hogy megöljön valakit, arra, hogy bosszút állhasson azokon, akik az elmúlt évekért felelősek. Arra, hogy hallhassa, ahogyan a csontjaik összeroppanak. Arra, hogy lássa, ahogyan elhalványul az élet a szemükből.
Ez a nap még nem érkezett el.
|
|
Kezdőlap
