Féloldalas mosoly ezért a sok vigaszért, noha kínos, kell ez nekem, sőt jól esik most ez nekem és mégsem annyira égő, mert Merel ért hozzá humorral fedni a dolgok élét.
Azt hiszem a buborékelefánt pont ilyen szurka dolog lesz, mint a BB egyszer talán és először azt hiszem, érvényesnek mondja az összes férfira, de hogy magára is vonatkoztatja, fél fej fordulat a tagadásért.
- Te mínusz barommal indulsz, csak egy B-t kapsz, hogy bizonytalan.
Meghát nőknél ez logikusabban óvatosságra int, sőt én is így álltam hozzá a több kosár után, vagy hirtelen rádöbbenéseknél, ez sem volt több egy éjszakánál. Hiszen nemrégiben még hogy szidtuk Gideonnal az elköteleződőeket, vagy legyintettem anyámnak könnyelműen mennyire ráérek.
Felfújok egy ádáz tincset, szeretnek az arcomba mászni és még jól is jön ki Merel titkos múltjának barmához, aki kicsit több volt, mint bizonytalan.
- Vajon mit csináltál vele…
Kis kajánság megfordul ajkam szegletében, ahogy ártatlanul célzok arra, mint hallgatóság örömmel állok rendelkezésére, ha nosztalgiára vágyna.

Bújásában élvezkedem, gratulálok a nyereményhez, miközben nem firtatom a pontokat meg mégis ki számolta? Nem is számít csak a pillanat és törleszkedés egy újabb hosszú nap kezdete, hogy majd a spagetti két végét szívjuk, valami néptelenebb velencei utca magányában, most egy csók és majd akkor, mindenkor, ízlelése egymásnak most még ebben a térben pillanatokkal később már egy másikban.
- Mindig!
Állok rendelkezésére izgalmassal. Rómát nem szeretem, de a pesto és a pizza elég laktató, egy gondola elkötés majd remek program lenne, de hogy vessünk egy pillantást rá madártávlatból, a Szent Márk tér egyik templomtornyának tornácára hoppanálom magunk, őt jó erősen fogva, tudva hová érkezünk.
Kell a szilárd talaj kezdetnek és majd bemászni a harangtoronyba és majd bűvölni magunknak hangos játékot, megejteni a már kitalált spagettizést és gondolalopás tervével beúszni Merellel a várost kellemes napi programnak tűnik.
Mintha az egész csak elkezdődne éppen.

//Köszi //

Jót kacagok a kinyilatkoztatáson.
-Elfogult vagy. Mondanám, hogy nem ismersz, de de, ismersz, főleg a barom mindenféle oldalát.- kicsit elkomorodva pontosítok rajta. -Oké, másik értelmezése a baromnak, mint amilyennel végigcsörtettünk Londonon, de ebből a fajtából is bizonyítottam valamennyit.
"Bírlak"? Hogy csak a legfrissebbet mondjam? De beletúrok-borzolok Frank hajába, mert ezzel együtt is itt vagyunk, hogy túrok-borzolok a hajába, a mindkettőnk bénázásain viccelődve mindketten, nem mondjuk kínosan szedelőzködve, hogy mindketten menjünk tovább a magunk útjára, mert megsértődtünk egymáson, és csak a baj meg a szégyen lenne tovább maradni.
Szóval annyira nem lehetünk szörnyűek.
-Vajon,..- incselkedek szemöldökemelgetve, bájvigyorral. -Csak amit egy megsértett, összetört, bosszúszomjas Merel csinál a... szerintem mondhatjuk úgy, hogy áldozatával. De ez marad is örök rejtély már, mert minden kíváncsiságod ellenére is azon leszel, hogy ne tudd meg. Ugye?
Mielőtt válaszolna, vagy fenyegetésnek venné, belefújok az arcába épp csak annyit, hogy megpislogja, aztán belekarolva, kacarászva eldőltöm magunkat még az ágyon, mielőtt tényleg felkelnénk már, megkeresni a tegnap lenthagyott ruháinkat.

-Transzport, amint kész vagy- karolok bele, felkészülve és engedélyt adva a hoppra, direkt Treket nem idézve többet, másban is van teleport, amiből talán nem csinál Freud-i elszólást.
-Woó!- húzom is magam közelebb Frankhez, ahogy odaát leér a talpunk, kacagva hátrálunk a harangtoronyba, nehogy egy gyors és függőleges városnézés legyen a programból, bármit is készült elkövetni.

//Qapla' //