-Cöh... tedd meg bánom is én... Majd felveszek valami más nevet... - Vetem oda mérgesen foghegyről, hogy na gyerünk, intézkedjen, legyek kitagadva papíron is, hol érdekel engem? Az inkább hogy mi lelte, miért nem szólt, miért így tudom meg és miért mondja nem érdekli semmi ha ezt hajtogatja?!
-Látom mennyire nem... - Mondom oda neki közönyösen, de érezheti pont ezzel árulta el magát. Kérdés ha mégsem utál annyira akkor mégis miért ilyen utálatos? Vedel is, rohadtul nem kéne ennyit innia, én mondom. Aztán meg már nem is igen a kérdésemre felel, akad a nyelve, sóhajtok. Szomorúnak hat minden mozzanata, félrepislantása, hogy ne nézzen rám. Nem is tudom, talán nekem is megártott az a kevés amit ittam hogy megölelem, de hátha hat valamit... akármit. Hagyja, már legalább is még élet, de amit mondd azt végképp nem értem. Aztán szólongatom és szólongatom, kicsit még meg is pofozom az arcát, de teljes KO. Hát ezért hagyta, fel sem fogta. Mondjuk lehet ez Merlin kegye... Minden esetre nem hagyhatom itt! De nem egy könnyed leány hogy csak felemeljem és vigyem, hoppanálni meg nem lehet a kastélyba. Azt se tudom pontosan merre a szobája, tegyük hozzá, a környékre sem mentem, nem hogy el előtte! Ha meg végiglebegtetem a falun és a birtokon utólag átkoz halálra hogy szégyenbe hoztam, jogosan. Úgy döntök bérelek neki itt egy szobát, jó lesz az. Mármint a faluban. Fel is nyalábolom, átkarolva, bár alig bír menni. Kidobom a pénzt az asztalra, ki tudja kifizette-e, nem számít, hagyott minket a tulaj, ha mást nem azt megfizettem. Átvonszolom az egyik fogadóba, veszek ki egy szobát, majd feltessékelem az emeletre, nyitom az ajtót és bedöntöm az ágyba, leveszem a cipőit és elfektetem rendesen. Ostoba... minek iszik ha nem bírja? Kutatok is egy kis fiola után a szütyőmben, egész karom elveszik benne, mire kiveszem. Hah... ez nem a seggrészegség ellenszere, csupán arra jó ne hányj és valamelyest magadhoz térj, esetlegesen elkerüld a másnapi fejfájást. Utóbbi Rowan esetében nem garantált. Leöntöm a torkán, majd lekanyarintom a vállamról a talárt és felakasztom a fogasra, gyújtok fényt, arra kezd el dünnyögni.
-Na vajon hogyan? Minek iszol annyit? Tönkreteszed magad belé... na gyere. Segítek levetkőzni és aludd ki magad holnapra. - Megyek vissza, nyújtom a kezem, fogalmam sincs az egyensúly érzéke mennyire állt helyre, ha nem akkor jobban jár ha nem ellenkezik. Utcai ruhában mégsem aludhat, nem lesz valami pihentető...

-Még szép! - Mondom dacosan, de hogy minek, nem tudom, nem leszek ezáltal több, csak gyerekesebb. Mindegy is, sóhajtok, majd miután rájövök olyan részeg, hogy gyakorlatilag azt sem fogja fel, hogy megöleltem, úgy döntök elviszem egy közeli fogadóba, ahol ki tudja majd aludni a részegségét. Azért hogy némileg magához térítsem és ne legyen atomszarul előkotrom az egyik bájitalom amit anno vettem és leöntöm a torkán. Magához is tér, de mivel eléggé kótyagos maradt meg kell állapítsam hogy az öcsém p.csarészeg. Így se láttam soha...
-El se mentem Te idióta, szerinted egyedül képes vagy bármit is csinálni?! - Már ebben az állapotban persze, nem tudom mennyire jut el most az agyáig amit mondok, nem is zsörtölődök igazán, nincs mire. Próbálom levetkőztetni, aludjon már kényelmesebben, de hah...
-Nem alszol... még nem. Vetkőzz le és ha elaludtál elmegyek. - Amolyan alku a részemről, hogy úgy hagyjam itt, hogy minden rendben lesz vele. Persze a fal felé fordul, még félrészegen is elutasít hát ilyen komolyan a mesében sincs!
-Héj... - Rázom meg minimálisan a vállát, szerencsére a pálcáját eltettem az asztalra a köpenyére így átkozni nem tud, de persze tudom jól verekszik, figyelek arra ne akarjon megütni. Valószínűbb persze, hogy nem fogja a füle botját se megmozdítani csak azért mert kérem, abban az esetben nem foglalkozom ezzel tovább, csak alaposan betakarom és valóban visszasétálok a kastélyba. A számlát rendeztem neki, vendégem volt egy éjszakára vegyük úgy, a fogadóstól úgy is megtudja ha akarja hogy a bátyja vitte fel... amit tagadni fog gondolom kapásból hogy nincs bátyja, de nem érdekel, akkor is az vagyok ha Ő nem akarja! Ez nem döntés kérdése és pont.

-Hát tudod ezt én is elmondhatnám, annyi különbséggel, hogy én akartam Neked segíteni még az elején csak folyton megaláztál inkább az elfogadása helyett... Támaszkodhattál volna rám, más kérdés, hogy Te nem akartál.... Neked volt választásod, nekem már kevésbé. - Hőbörgöm, mert ne adja már be nekem, hogy magányos farkas volt, mert Őt velem ellentétben nem nézték semmibe otthon meg máshol se. Még hogy neki áll feljebb! Azzal engesztel kissé, hogy hagyja, hogy segítsek neki vetkőzni, míg Ő a felsőit veszi le én a zokniját, a nadrágját, gondolom nem ellenkezik, a többi levetett ruhával együtt leteszem ezeket is a székre, a pálcáját meg a kupac tetejére, hogy véletlen se hagyja majd itt.
-A széken de az jó helyen van ott, ilyen állapotban ne varázsolj, nem mindenható bájitalt itattam veled, csak egy szimplát. Feküdj vissza. - Tolom finoman a mellkasánál hogy betakarhassam, most már talán pihentető is lesz az alvása. A testét csak annyiban nézem meg, hogy ép-e, nincsenek rajta sérülések, mint férfi meg sem fordul a fejemben megnézni, elvégre az öcsém... Mosolygok is rá, hogy annyira idióta hogy ilyesmit kérdez.
-Mert attól hogy Te kitagadsz, én sosem tagadtam ki egyikőtök sem. Amikor öt éves voltál hagytad utoljára ezt... - Sóhajtom, de ha már így idefordult akkor leülök az ágya szélére és megvárom míg elalszik. Pontosan tudja hogy tőlem nem kell tartania, fordított esetben nekem már félig halálfélelmem lenne... Na igen, furcsán működünk mi ketten.
-Legközelebb ne igyál ennyit. Nem segít és nem is biztos hogy lesz valaki aki összeszed, hm? Nem akarlak téged is elveszteni... - Kérem halkan, nem utasítom, de kezdem tapasztalni valóban háborús idők vannak, nem biztonságosak már az utcák, mint pár éve, nem akarom hogy baja legyen. Józanul nincs ellenfele, de részegen egy diák is kiüti egy átokkal...

-Bocs, hogy el akartam dönteni mihez értek és mihez nem! Apának soha semmi nem volt jó amit csináltam! Soha és semmi! Akkor sem ha abban nem volt hiba! 17 voltam mikor kitagadott mert beadtam a papírt bestia tagozatra, ezért tagadott ki! Meg Te bármit elrontottál az is jobbra volt a szemében értékelve mint amit én tökéletesre megcsináltam! Miféle maradásom lett volna hm? Ha akartad volna Te is megmondod mit akarsz Neked nem mondott volna nemet... neked sosem mondott. - Legalább én erről nem tudok, végtére is ki mondott volna el nekem ilyesmit? Egyikük sem volt hajlandó szóba állni velem... Mindegy. Elmúlt, rég volt Apa... elnyomom a gombócot a torkomban és arra fókuszálok hogy ne a kényelmetlen ruhában aludjon Rowan. Bármire jobb koncentrálni mint Apára.
-Lassan 10 éve nem láttál, nem tudhatod biztosan. És nem csak szédelegtél, kibaszott részeg voltál, azért nem vagy mert itattam veled gyógyszert. - Dörgölöm az orra alá szigorúbban, hogy eszébe ne jusson ebből rendszert csinálni.
-Soha nem akartam az lenni. És tagadj ki, nem változik majd semmi. - Azaz de, talán kötelezhet adjam le a családnevem, nem mintha kéne családnév... sosem éreztem úgy lenne értelme, hogy a családomat nem érdeklem. Inkább visszanyomom ezt a hülyét az ágyba ne akarjon itt varázsolgatni, inkább aludja ki magát ez az ostoba.
-Most is azt csináltad... - Sóhajtom beletörődve, hogy fel se fogja miket beszél. De legalább alszik, betakarom és ott hagyom, jobb lesz ez így. No meg... egy szabad és gondtalan estém van a Roxfortban... juhú.. ah.

//Tényleg Te vagy a mumusa xD Köszi a játékot <3