Mond valamit az a név, hogy Harry S. Truman? Bizonyára, hisz kerek kettőezer-nyolcszáznegyven napig volt ő az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Szép tisztség, s ezidő alatt felesége, mivelhogy volt neki, volt a First Lady. Ők az én nagyszüleim, akik alkalomadtán talán kiejtették a nevemet - ünnepnapokon -, de érdemben sosem törődtek és már sosem fognak törődni velem.
Érdekes, hisz a nagyszülők legtöbbször mindenüknek tekintik az unokájukat, és ez így van a mi „családunkban” is. Annyi a gubanc, hogy engem sosem kezeltek Harry bácsiék családtagként. Talán ez így még mindig zavaros…

Mary Margaret Truman Daniel (1924. február 17.)
Énekes, színész, újságíró, rádiós és televíziós közszereplő és író.
I. A. és további 4 gyermek anyja, Clifton Daniel felesége, Harry S. Truman, 32. elnökünknek és feleségének lánya. Chicagoi lakos.

Anyám és apám kilenc hónappal születésem előtt találkoztak először egy nemzetközi színházi fesztiválon. Hajnal volt, mindketten ittak már. Egyikük sem volt józan. Ekkor fogantam, majd a szüleim megszöktek Illinois fővárosába, Springfieldbe. Margaret itt élt apám lakásában, amíg meg nem szült. Nem mehetett vissza terhesen a férjéhez, és egy idő után már csak a kényszer tartotta őt apám mellett. Ahogy teltek a napok, egyre elviselhetetlenebbek lettek egymás számára.
Aztán megszülettem, és anyám eltűnt az életünkből, mintha soha nem is lett volna részese. Visszament Chicagoba, de hamarosan apám felkereste, és leleplezte hajdani kapcsolatukat Margaret családja előtt. Kiharcolta, hogy fizessék a taníttatásomat, majd nem látták egymást többé. Én sosem láttam őt. Nekem nincs anyám.

Ephraim Meshach Alflatt (1923. július 5.)
Operetténekes, színész. I. A. apja, M. Margaret T. D. volt szeretője. Springfieldi lakos. Jelenleg klinikánk sebészeti osztályán kezelik. Állapota nem stabilizált.

Apám… Apám egy igazi ember. Ő tényleg jelen van az életemben… jelen volt. Mindent megtesz… megtett azért, hogy jól érezzem magam, jó életem legyen. Szívügyének tekinti… tekintette a taníttatásomat, és mindig is azt vallotta, hogy az együtt töltött idő a legértékesebb, ha az ember szeretteiről van szó. Az ajándékok nem fontosak, a szavak annál inkább. Kiköpött színész… volt. Most pedig egy kórházi ágyban fekszik, holott… holott már nem kellene. Már rég nem beteg. Egészségesnek kellene lennie, de… nem az. De már nem is beteg, soha nem is lesz az.
Reggel leejtett egy kést, ami beleesett a benzines vödörbe. Felvette, el akarta mosni, de valahogy, nem figyelt eléggé sem a kezére, sem pedig a lába elé, elesett, és a benzines, poros, szutykos kés az oldalába állt. Vérzett… annyira, hogy túl sok vért vesztett, mire beértek vele a kórházba, én pedig… én láttam, ahogy mindez megtörténik. Ott voltam vele a mentőben is, most meg áthoztak ide. Láttam út közben, hogy az egyik kórteremben leszíjazva vergődött egy ember. De én nem vagyok őrült. Csak láttam az apámat… Láttam, hogy… Ő… Bennem él tovább.

Testvére nincs.