- Áááááááá. - Nagyjából ennyi telt tőlem kilenc évesen, mikor a nővérem szobájában megláttam az állatsereglet legújabb tagját, egy böszmenagy óriáspókot. Hála az égnek a nővéremnek nyomát sem láttam, ő nem volt a szobában, így egyenesen Jonathanhoz rohantam és holtsápadtan rebegtem el neki az élményemet. Hitt nekem, mert nem szokásom a levegőbe beszélni. Lekapta a puskát a konyha faláról, - mert nálunk dísztányérok helyett puskák lógnak a falon, - csőre töltötte a páncélszekrényből, és bementünk vele a szobába. Hárman, mert addigra Victor öcsém is előkerült és a pókfanatikus nem akart lemaradni az óriáspókról. A jószág még Jonathannál is magasabb volt, pedig a Callen-fiúk megtermett legények. A pók a sörétest meglátva a szoba legtávolabbi sarkába húzódott. Félt, és bármilyen ronda dög volt....
- Már hogy lenne ronda? Ez az egyik legszebb pók amit valaha láttam.
Szóval nem volt szívünk lelőni már csak azért sem, mert egyszer csak Victor odaszaladt, átölelte az egyik lábát és keservesen sírni kezdett.
John rögtön célra tartotta a fegyvert, én meg odanemtem, hogy elrángassam onnan ezt a hülyét.
- Nem látod, hogy ez Andrea? - Förmedt rám és sírt tovább.
- Ez? - Néztem hitetlenkedve a pókot.
- Igen. Ő.
John erre leengedte a puskát és megfogta Victor vállát.
- Ettől még nem kell sírni, anyu majd jön és rendbe hozza.
Szóval a nővéred, akit az egész családban a legjobban szeretsz, épp óriáspókká változott, de nem kell ebből ügyet csinálni. S bármilyen hülyén hangzik, igazából tényleg felesleges ezért itatni az egereket, hisz az úgy sem változtat semmin. Így végül Victor is felhagyott vele.
- Ezzel Anyu sem tud mit kezdeni. - Toppant be Simon. - Anyu párszaszájú, nem animágus.
- Animágus? Szóval ez nála normális?
A másik kifejezést értettük, nem véletlenül volt Anyunak anakondája.
- Teljesen. Nem is értem mit ijedeztek itt a tűzvész után.
A tűzvész mi voltunk Victorral, három évesen. Álmunkban felgyújtottuk az egész szobát és olyan forróságot csináltunk, hogy megolvadtak a vezetékek a falban. Anyu sírógörcsöt kapott. Csak akkor hagyta abba, mikor Apu észrevette, hogy az ikrek tulajdonéppen békésen alszanak az elszenesedett szobájukban és a világon semmi bajuk. Azóta a házban olyan komoly  tűzvédelmi rendszer van, hogy az épület gyakorlatilag felgyújthatatlan.
- Miféle tűzvész?
Robbant be Nagymami, aki még a szót sem állhatja, mióta azt hitte odaveszaett benne két unokája. Kővé dermedt a pók láttán.
- Nyugi Nagymami, ez Andrea.
Simon kijelentése nyomán Nagymamin szemmel látható volt, ahogy a póktól való félelem helyét átveszi az unokájáért való rettegés. Úgy szaladt oda a pókhoz, mint ha azt is tűzvész fenyegetné.
- Fáj valamid csillagom? Hozzak egy teát? Fázol?..
A válaszokra már nem figyeltem, mert elhagytam a szobát. Hasznomat úgy sem veszik, Anderának baja nem lesz, hisz Simon egyértelműen megmondta, hogy mi történt. Úgy tettem magam hasznossá, hogy megkerestem Aput.
Ő szokás szerint a Farmon volt valamerre, épp egy fiatalemberrel beszégetett. Ismertem látásból, pár hete dolgozott nálunk.
- Ez az ásó is jó nekem Főnök.
- Ez a szar? - emelte fel Apu az említett tárgyat, mint valami szemetet. - Legalább ötven ásó van ezen a szerencsétlen farmon és neked pont a legszarabb kell? - Meglátva engem felderült az arca.
- Pont jókor. Hozz neki egy normális ásót, ezt meg selejtezd le.
Kilenc éves voltam. De a Callen-farmon nincs olyan ember aki ne dolgozna, aki ne tenne hozzá valamit a közöshöz a maga ereje szerint. Tudtam melyik ásó számít jónak és hogy mit jelent a leselejtezés. Kihúzni a szöget az ásó nyeléből, ami rögzíti az ásót, a nyelet a nyelekhez tenni ha jó még, a fejet meg a vashulladékba.
- Megyek. Téged Andrea keres demárazonnal.
Ez is Callen-vívmány. Mint a Callen-féle punktum. Előbbi azt jelenti, hogy szükségem van rád, légy szíves sietve gyere ide, ha nincs épp halaszthatatlan dolgod. Utóbbi azt jelenti, hogy ne vitatkozz velem, mert úgy van jól ahogy mondtam és ebből nem engedek.
Az ásót hamar elintéztem. Visszafelé a húgomba botlottam, aki épp a feje tetején ülő baglyot védelmezte a macskáitól. Legalább száz ember dolgozik itt, de senkinek nem tűnt fel a dolog, mert Callenéknál teljesen normálisnak számít, ha egy öt éves kislány egy bagollyal a feje tetején mászkál. Még akkor is, ha a bagoly egy levelet tart a csőrében. Átvettem a madarat, mert Hugi már elfáradt a cipelésben, de rendületlenül szemmel tartotta a macskákat.
- Andreának jött. - Olvastam el a címzést és egyben el is indultam a bagoly végcélja felé. Hugival a nyomomban, meg vagy húsz macskával. A macskák csak a házig jöttek. A házba csak a madárpókok, az anakonda, az aranyhalak, az ékszerteknősök és az aranyhörcsögök lehetnek.
Mire visszaértünk Andreához, már ott volt a felmentő sereg. Papa és Mama, Anyu szülei. Ha a végtelen káoszban már minden veszni látszik, akkor hozzájuk fordulunk. Ők találtak Végül Andreának tanárt az animágiához, ugyan azt aki később a húgomat is oktatta a cicamica-élet rejtelmeire. Rebeca nénihez is anyu szülei vittek el minket Victorral, még a tűzvész utáni reggelen. Rebeca néni nem volt ugyan pyromágus, de valaha ő is tanított a Roxfortban. A legfontosabb amit megtanultunk tőle, hogy nincsenek sem gonosz, sem jó képességek. Csak képességek vannak és rajtunk múlik, mire használjuk őket.