A - Álom. „Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni.” Voltál már vele úgy, hogy nem akarsz felébredni? Amikor úgy érzed, ha visszatérsz a valóságba, akkor valami szörnyű dolog történik veled. Én rengetegszer voltam ezzel így. Minden ébren töltött percem kínszenvedésnek tűnt. Olyan megnyugvást jelentett nekem az alvás, hogy azt szavakkal nem tudom leírni. Mikor végre beléphettem a képzeletem birodalmába, ahol olyan dolgokat tettem meg, amiket csak szerettem volna. De mostanában még az álmok sem a barátaim. Zaklatottak, kuszák, és örülök, ha pár órát sikerül úgy aludnom, hogy egyetlen rémálom sem tápászkodik elő a tudatom legmélyéről, és egyik sem a jövővel kapcsolatos.


B - Barátság. „Egyetlen jó barát is képes eloszlatni a sötétséget.” Vannak barátaim. Kinek nincsenek? Vannak köztük olyanok, akikkel viccelődni, tréfálni és nevetni lehet, akadnak akikkel komoly dolgokról tudok beszélgetni, és vannak olyanok is, akikkel már fél szavakból is megértjük egymást. De az igaz barátokból csak kevés van. Bennük az összes eddig felsorolt dolog megtalálható. Ami pedig a legfontosabb, hogy bármilyen őrültséget is tegyek, bármit is hibázzak, ők mellettem állnak. Mindig.

C - Csalódás. „Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat.” Mindenki csalódik valakiben, előbb vagy utóbb. Én nem egy emberben csalódtam, az életem során, de csak így tudtam megtanulni, hogy nem szabad minden emberben rögtön megbízni. Rengeteg mindennek kell történnie ahhoz, hogy én bárkiben is feltétel nélkül meg tudjak bízni.

D – Döntés. „Ha erőszakhoz folyamodsz, talán megoldhatod a problémáidat, de sokkal súlyosabbakat teremtesz. Az értékrendeddel ellentétes cselekedeteid nem csak a körülményeket változtatják meg, hanem téged is. És talán nem fog tetszeni, amivé válsz.” Ha visszatekintek a múltba, és arra a számtalan döntésre, amit valaha is hoztam… Nem vagyok teljesen elégedett. Úgy érzem, hogy többször is sokkal jobban dönthettem volna, de hát most már kár keseregni a múltban bekövetkezett dolgok miatt. Mert már nem tudok rajta változtatni.

E – Érzelmek. „Nem bizonyított tény, de aki hallgat a szívére, azt tudja, mit érez. Büszkeséget, mert valamit helyesen tett, örömet, hogy megmentett egy életet, vagy kétséget, hogy neki volt-e. Keserű emlékeket arról, aki darabokra törte a szívét, végtelen ürességet, mert soha nem szeretett igazán, mérhetetlen dühöt, mert nem tudja, összetört szíve meggyógyul-e valaha. Mégis, ha az ember hisz benne, össze tudja ragasztani a darabkáit, de soha nem lehet tudni, mikor lesz újra hely az ember szívében, és hogy ki foglalja majd el.” Képtelen vagyok az érzéseimről beszélni. Nem tudom mi okozza nálam ezt a falat, amit magam köré húzok, de egyszerűen képtelen vagyok kifejezni rendesen azt, hogy pontosan mit érzek. Nem is emlékszem mikor mondtam utoljára azt a testvéreimnek, a gyerekeimnek, vagy a szüleimnek, hogy szeretem őket. Ha én kimondom ezt a szót: „szeretlek”, vagy „utállak” annak hatalmas jelentősége van. Ez azóta különösen igaz, hogy a feleségem kómában van.

F – Felelősség. – „Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.” Úgy érzem mindenki iránt felelősséggel tartozok a környezetemben. A családtagjaimnak, a barátaimnak. Mindenkinek, aki bármilyen okból közelebb áll hozzám.

G – Gyász. „Eltölt a keserűség, és a veszteség szörnyűsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de... de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig minden nap gondolsz rájuk.” Amikor úgy érzed, elvesztettél valakit, akkor gyászolsz. Nem feltétlenül kell meghalnia annak az embernek, akit elveszítesz, előfordulhat, hogy egyszerűen csak külön válnak az útjaitok és soha többé nem keresztezik egymást.

H – Harag. „Ha szereted magad, meglepődve tapasztalod, hogy a többiek is szeretnek. Senki sem szereti azt, aki még önmagát sem képes szeretni. Ha te magad képtelen vagy szeretni magadat, ugyan kitől várhatnád el, hogy megpróbálkozzon ezzel? És aki nem szereti magát, az nem maradhat semleges sem. Ne feledd, az életben nem létezik semlegesség! Ha valaki nem szereti magát, az biztosan gyűlöli magát - az élet nem ismeri a semlegességet. Az életben mindig választani kell. Ha nem szeretsz, akkor nem maradhatsz egyszerűen ebben a szeretet nélküli állapotban. Nem. Akkor gyűlölnöd kell! Aki pedig gyűlöli magát, az rombolni fog. Önpusztító lesz. Aki gyűlöli magát, az mindenki mást is gyűlölni fog - dühös lesz és erőszakos, szüntelen haragban mindenkivel. Aki gyűlöli magát, hogyan is remélhetné, hogy a többiek szeressék?” Haragszom önmagamra. Nem tetszik az az ember, akit nap, mint nap látok a tükörben. Pontosan nem is tudnám, megmondani, hogy miért. Azért, mert nem voltam a feleségem mellett, mikor az a támadás történt? Vagy, hogy sokkal jobb apa lehetnék? Sok mindent fel tudnék még ide sorolni.

I – Irodalom. „Az olvasónak is vannak jogai. Az író úgy írja meg a könyvét, ahogy neki tetszik. Azt művelhet vele, amit akar. Összezavarhatja a központozást, és annyit bolondozhat a szavak értelmével, amennyit csak akar. De az olvasó is úgy olvashatja a könyvet, ahogy neki tetszik, az író nem akadályozhatja meg ebben.” Amióta az eszemet tudom, imádom a könyveket. Már kiskoromban is, elképesztett az a rengeteg képeskönyv, később pedig, mikor megtanultam olvasni, akkor mindig lehetett nálam találni valamilyen könyvet. Bármilyen műfaj jöhet, mugli és mágikus írótól egyaránt, én mindent képes vagyok elolvasni. Ritkán van olyan könyv, ami még nekem sem tetszik. A házam is tele van könyvekkel, örülök, ha lépni lehet tőlük. Nem hiába jártam én a hollóhátba…

J – Jóság. „A jóság az, amikor a gyerek az egyetlen játékát adja oda.” Sokan azt mondják jószívű vagyok, mindig segítek a szeretteimnek, ami így is van. Rám tényleg mindig lehet számítani, főleg azoknak, akiket kedvelek, vagy szeretek. Sajnos akár az önfeláldozásig is képes lennék bárkit megvédeni, aki fontos a számomra. Én ezt nem tartom feltétlenül jónak, de hát nézőpont kérdése.

K – Képzelet. „A képzeletnek szerintem nincs más célja, mint megnyugvást és menedéket nyújtani az élet máskülönben elviselhetetlen pillanataiban és helyzeteiben.” Hatalmas képzelettel rendelkezem, ami lehet a sok könyv hatása, vagy csak egyszerűen az, hogy menekülök a valóság elől. Ez a “képesség” jól jön akkor, amikor a gyerekeknek mesélek esti meséket.

L – Lelkiismeret. „Tudod, mi a pokol? Nem tűz és ördögök... nem az, amit gyerekkorunkban tanultunk! Mi magunk építjük a magunk poklát... még életünkben... ahányszor fájdalmat okozunk... ahányszor szenvedést okozunk!” Sajnos sokszor bántottam meg embereket, még ha akaratlanul is. Sokszor tettem olyan dolgokat, amiket borzalmasan megbántam, és van amelyiknek még ma is iszom a levét. De amennyire fűt a lelkiismeret furdalás ilyenkor, meg is kapom a büntetésemet ezekért a dolgokért.

M – Mosoly. „Ha a lányok tisztában lennének felelősségükkel, oly óvatosan bánnának a mosollyal, hogy talán mindenestül fel is hagynának vele. Vannak a férfi életében pillanatok, amikor egy lány mosolya olyan messzeható következményekkel jár, mintha egy láda dinamit robbanna fel.” Az az igazság, hogy ha éppen egy nőn megakad a szemem, akkor az első, amit megnézek rajta, az nem a keblei, nem a feneke, de még csak nem is a szemei, hanem a mosolya. Elképesztően nagy hatással tud lenni rám, egy bájosan mosolygó nő, mert annak nem tudok ellenállni. Azt tapasztalom, hogy minden egyes nő szép, amikor mosolyra húzódnak az ajkai. Ezt csodálatos dolognak tartom, és szörnyen hiányzik az, hogy a feleségem újra mosolyogjon, hiszen ezért is szerettem bele még anno.

N – Nők. „Megjelent a fiú, akibe beleszeretett. Tudta, hogy megbízhatatlan, tudta, hogy semmirekellő, csakhogy ilyesmi még nem tántorított el egyetlen lányt sem a fiújától. Nem bizony. A fiatal lányok szeretik a csirkefogókat. Mindig is szerették. Beléjük szeretnek és meg vannak győződve róla, hogy ők majd megváltoztatják. A kedves, jóravaló, megbízható férjjelölteknek pedig az én időmben azt válaszolták, hogy testvérként fogják szeretni őket, amivel azok a legkevésbé sem érték be.” Ez nálam nem egy egyszerű téma. Mivel a feleségem volt az első és egyetlen szerelmem, egyértelmű, hogy azóta egyetlen más nőre se néztem rá. De ez nem könnyű, még nekem sem, pedig a szerelmem erős, és azóta se csökkent egy pillanatig sem. De három év hosszú idő, és habár a remény továbbra sem hagyott el, köszönhetően egy látomásnak, ezért még ha gyűlölöm is érte magam, pár dolog megfordult a fejemben, de eddig még sosem tettem az ígéretem ellen. Remélhetőleg ez a jövőben is így fog maradni.

O – Otthon. „Hazatérni... tudnom kellett volna, hogy sohasem lehet visszatérni. Már nem az vagyok, aki egykor voltam, ezért semmi sem olyan, amilyen volt.” Habár nagyon szeretem az ikreket, és mindig öröm velük lenni, de a ház már egyáltalán nem olyan, mint régen, és ez érződik. Ha tehetném nem sok időt töltenék otthon, de így is keveset látom a gyerekeket, és nem szabad, hogy a saját szomorúságom és nyomott hangulatom őket is megfertőzze. Nekik kell anya nélkül lenniük ilyen fiatalon és ők azok, akiknek támogatásra van szükségük, nem nekem.

P – Pesszimizmus. „Tudod, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved.” Nagyon rossz tulajdonságnak tartom, de sajnos pesszimista vagyok. Inkább felkészülök a legrosszabb dolgokra, elképzelem, hogy olyankor mit tennék, és így szinte esély sincs arra, hogy csalódjak, sőt sokszor sokkal jobb, ha rosszra számítok, aztán mégis olyasmi történik, ami jó. De azért ezen a pesszimizmuson változtatni akarok. Csak nem olyan egyszerű.

Q – Quattro. „A kutyának (...) rendkívüli képessége van arra, hogy mintegy aláállványozza az emberi ént. A kutya számára az ember, akinek a tulajdonában van, egy isten, akit imádni kell, és nem csak imádni, hanem civilizációnk ezen dekadens szakaszában, szeretni is. A legtöbb kutyatulajdonosnak a fejébe száll a dicsőség. Fontosnak és hatalmasnak érzi tőle magát.” Van egy kutyám. Eszméletlen nőszemély, félelmetes vadászösztönnel. Kegyetlen ellensége a környék macskáinak. Evégből minden séta úgy végződik, hogy Quattro megszökik, és egyedül kell visszamennem a házamba.Imádom őt, ahogy a gyerekek is. Igazi egyéniség, és tudom, hogy ha bármilyen veszély fenyegetné is az ikreket, akkor Quattro biztos hogy megvédené őket.

R – Remény. „Legbelül minden a lélek egyetlen elemének, a reménynek meglétén vagy hiányán múlik. Az ember minden cselekedete, minden vállalkozása feltételezi azt az élő reménységet, hogy Benne eléri reménye végső célját. Ha kialszik ez a remény, tettei értelmetlenekké, szétszórtakká és bizonytalanokká válnak, akár a magasból lezuhanó emberé.” Mint mindenki, én is számtalan dologban reménykedek. Még akkor is, ha tudom, hogy valószínűleg sosem fog bekövetkezni az, amit remélek. De ez egyfajta gyógyír. Hogy arra gondolok, hogy ez még lehetséges, akkor nem látom olyan pesszimistán a jövőt.

S – Szerencse. „Vannak a Föld forgásában ritka pillanatok (...), amikor megesik, hogy valamennyi dolog és lény, még a legtávolabbi csillagok is soha nem ismétlődő módon együttműködnek, úgyhogy olyasmi történhetik, ami se előtte, se utána soha nem. Sajnos az emberek általában nem értik, hogyan éljenek vele, így aztán a csillagórák észrevétlenül múlnak el. De ha akad valaki, aki érti, felismeri őket, nagy dolgok esnek a világon.” Nem tagadom, világéletemben szerencsés embernek mondhattam magam. Mikor egyszer-egyszer úgy adódott, hogy még anno a Roxfortban tilosban jártam, soha nem kaptak el. Hiába szegtem meg a szabályokat, mindig sikerült megúszni a büntetést, talán ezért is lehettem prefektus.  A tanárok is szerettek, pedig ha tudták volna, hogy hányszor döntöttem úgy, hogy az éjszaka kellős közepén sétálni indulok! De mindig elkerültem a bajt. Ez pedig csak is a szerencsén múlott.

T – Türelem. „Van a türelem... A türelem, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges. Kivárni egy szépséges rózsa nyílását. Megvárni egy gondolat szavakká érését. Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet. Megkomponálni egy zenét, mely a Kedveshez repít. Mind-mind türelem, idő, kitartás. És hit. Hit a szeretetben, a szépségben, a csodában. Hit a türelem gyümölcsében.” Mindenki végtelen türelmes embernek ismerhet, mert az is vagyok. Képes vagyok akár órákig is várni valakire, ha megbeszéltük, hogy találkozzunk, és nem bosszankodok, ha az illető elkésik. Türelmesen ki szoktam várni, ha valaki esetleg dühös szavakat intéz hozzám, és én nagyon ritkán kapom fel a vizet és viszonzom a sértő megjegyzéseket, egyszerűen nem én lennék, ha ezt tenném.

V – Vélemény. „Magának nem az a véleménye (...), hogy az ember elég erős jellemmel kell bírjon ahhoz, hogy a Paradicsomot el tudja viselni?! Mint azok a réges-régen élt emberek, akik közül az áldottak sorban ültek a fák alatt, koronával a fejükön... mindig az jutott eszembe, hogy azok a koronák annyira nehéznek látszanak... és aranykoronáikat levetik magukról az üvegesen csillogó tenger előtt... ez egy egyházi ének, ugye? Talán Isten megengedte, hogy levehessék a koronát, mert olyan nehéz volt. Nehéz örökösen koronát hordani. Az ember semmit sem bír sokáig elviselni, ugye? Azt hiszem...” A dolgokról mindig megvan a magam véleménye, amit általában meg is osztok azzal, akit érdekel. Lehet hogy ettől unalmasnak tűnhetek, nem is állítottam soha azt, hogy érdekes lennék.

X – Xanthe. „A madár nem azért dalol, mert valami mondanivalója van. Azért dalol, mert dala van.” Xanthe a baglyom, amit még tizenegy éves koromban kaptam a szüleimtől, mikor éppen beszereztük a Roxfortba a tankönyveimet, és minden szükséges dolgot. Imádja a pirítóst, minden reggel, mikor azt reggelizem, a vállamra ül, és a leggusztusosabb falatokat ellopja a tányéromról, hogy aztán teljes elégedettségben elfogyassza. Ugyanígy szereti a kávét és a narancslevet is, így gyakran azt vehetem észre, hogy a felére csökkent a poharamban, illetve a csészémben a mennyiség. Megbízható bagolynak mondom, aki mindig el tudja végezni a feladatát, minden levelet a megfelelő címre szállít, csak egyetlen rossz szokása van. Ha tudja, hogy olyan embernek küldtem levelet, akit én abszolút nem bírok, akkor hajlamos arra, hogy a papírost ledobja a tengerbe repülés közben. Így nem nagyon szokott azokhoz eljutni a levelem, akiket nem kedvelek…

Y – Yamal. „- Sündisznó. El lehet tréfálkozni azon, hogy távoli rokonunk.
- Talán nem is tréfa (...). Hasznos állat, mint mi vagyunk, és a fajta tapasztalatai megtanították (...), hogy alkalmasint azonnal begubóddzon a tüskéi közé.” Igen, van egy sünöm is. Egyszer egy sétám során bukkantam rá az erdőben, még egész kiskorában. Nehezen nyertem el a bizalmát, mert igen félénk kis állat volt, de végül sikerült, és most már órákig képes a tenyeremből nézelődni, sőt a kezemből eszik, amikor csak teheti, mert nagyon ragaszkodik hozzám. Amikor az apró kis gombszemeibe nézek, hatalmas értelmet látok bennük, és biztos vagyok benne, hogy ő nem egy közönséges kis sün.

Z – Zene. „A szépség olyan, mint egy kitartott hang a hegedűn, amit nem tudsz ábécével meg dórémivel meghatározni, és bár a négy évszakon meg a partyszemüvegen edződött fülnek talán kicsit hamis, mégis az ember azt kívánja, bárcsak ne érne a vonó a végére. A szépség egy örökké-dolog.” Tudok hegedülni. Ehhez nem is fűznék több dolgot, nem szoktam hangoztatni.