Bocs Ama! Drága Amadeus, komolyan, csíplek öcsi, ezért is próbálok a kedvedre tenni míg saját, azaz önön unalmam is elűzöm miután besokalltam az ötödik beadandó lekörmölését követve. Az ujjaim görcsössége szinte üzeni testemnek valami finommunka kellene nekik, nem ez... ó, szedjünk szét valamit és rakjunk össze újra! Némileg kótyagos vagyok, mivel egész este tanultam és belealudtam a klubbhelyiségben, jól össze is tintáztam magam, arra kelve hogy beállt a nyakam. Még hajnal van, még alszanak és tudom merre rejtegeti drága barátom a drága puskáját. Az tökéletes lesz, lévén nagyon nincs semmi magnixes dolog ami nekem most alkalmas lenne eme ideg és izomlazító hobbim megvalósításához. Amint megvan a szajré elgondolkodom hogy a fegyverek karbantartásához kell pár alapvető cucc és ez nem a szappan-víz kombó. Kéne valami olaj meg kis tisztító kefe, ilyesmi. Meddig tart venni? Magnix pénzem van, csak el kellene ruccanni az egyik közeli városba, mondjuk Adamsbe. De egyedül úgy már nem lenne olyan jó. Az egyetlen ilyen pajtim akiről bátran tudok nyilatkozni (hogy nem magnix ellenes és nem szeret annyira varázsolni ellenben érdekli a szerelgetés) az Mira. Ama barátom szerelme, rejtély miért nem szedte még fel a csajt. Én már azóta vagy öt új csajt is elcsábítottam. Már az előző ilyen beszélgetésünk óta.... Ahh. Legfeljebb kipuhatolom óvatosan Miránál mit gondol a drága haveromról és akkor talán kibújik a szög a zsákból! Szóval ahogy emberibb idő lesz a reggelinél lázasan keresem Mirát, vállamon a gitártáskámmal, amiben most nem a gitár, hanem a puska bújik meg. Ahogy kiszúrom a csajt már száguldok is mellé. -Csá Mira! Remélem ráérsz ma, mert kitaláltam egy meglepetést Amadeusnak de kellenél hozzá! - Már ismeri a sunyi mosolyom, hogy nem biztos hogy száz százalékig jó is lesz a meglepetés és az sem biztos csak ez hajt, ellenben az feltűnhet nem aludtam olyan egetverően sokat mégis pörgök, kimozdulnék, kell a társasága. Magnixes dolgaim kapcsán amúgy is általában Őt zaklatom. Közben ellopok az asztalról némi kaját, sürgető vagyok, remélem már evett, úgy mennék! Nem bírom a négy falat, az iskolát se, ki akarok szökni és leruccanni! Lehet kicsit aggódni fog, de majd hatok rá a... ö... mosolyommal? Meg persze a megnyerő dumámmal, áh, meggyőzöm, rendes csaj, csak nem hagy magamra mikor ilyen lelkes vagyok!
Amadeus meglepő mértékben meghatározó alakja lett az életemnek. Nem. Ha őszinte vagyok magammal, és számításba veszek ilyen dolgokat is, hogy úgy nyolc és tizenegy éves korom között jóval visszahúzódóbb lettem a campbelltoni közösségben is, hogy tizenegy évesen elszöktem otthonról, és vagy egy fél évet kizárólag Robert társaságában töltöttem, mielőtt az új tanévvel is elég visszahúzódóként kezdtem az Ilvermorny-s éveimet, egyáltalán nem meglepő. Viszont ugyanúgy jelentősen meghatározó fordulat volt, hogy negyedévben összebarátkoztam Amadeussal. A mesét már ismerjük, meg a kézenfekvő részt, hogy mennyit segített viccet csinálni a múltam nehezéből, amivel addig csak én és az eltelő idő birkóztunk. Vele úgy egy év alatt haladhattam a lelki békém felé ugyanannyit, mint az addigi három-négyben egyedül. De egy másik része a dolognak, hogy akarva-akaratlan, az ismeretségi körébe is behúzott ezzel. Ha nem is közeli, szoros, de néhány barátságot, ismeretséget még én - szürke, csöndes, visszahúzódó létemre - is összeszedtem. Ilyen például az a Will Bowman, Amadeus nagy haverja a felettünk évből, aki a reggelizőasztalnál rohamoz most meg, amikor alig ültem egyáltalán le. -Öhm... ja. Persze. Mi az, mi kéne? A nagy sürgésre gyanakodva, amivel ideviharzott, egy szendvicsek kezdek összerakni a biztonság kedvéért, ha nagyon továbbrángatni akarna, legalább könnyen magammal tudjam vinni, mert nem arra számítok, hogy türelmesen megvárná, hogy megreggelizek. Ez az arca sántikál valamiben. Kicsit tartok is tőle, mihez kellhetek pont én, meg mi lehet a nagy alkalom, hogy Amadeust meg kell lepni, nem mostanában lenne bármi, amit tudok. Ugye nem valami varázslatba akar segítséget? Tudom, hogy ő se túl jó ezen a téren, Amának meg köztudottan közeli barátja vagyok, de biztos ismer valaki sokkal jobb varázsolót nálam. Oké, jön egy lekvár-mogyoróvajas is a szendvics-szendvics mellé, igen, tudom, hogy nem ezzel kéne oldanom a megelőlegezett feszültséget, de legalább vékonyan van csak. És már érzem előre, hogy bármit tervel William, valaminek itt nem fogok igazán örülni. Jó is, hogy hétvége van, nem akarom cserbenhagyni, hogy nemet mondok, de ha még órára is be kéne érni a kalandjai mellett... semmi biztató kilátás. -Nyugtass meg, hogy nem varázsolni segítsek...
Ama közös barátunk egyedi jelenség, de az egyediség alól a szememben Mira sem lóg ki. Azt sajnálom hogy nem wampusos mint mi Amával, akkor még többet lóghatnánk vele a klubbhelyiségben is. Emiatt is szaladok a reggelizőkhöz, ilyen tájt már ott szokott lenni, nem olyan hétalvó mint én. Igaz nem is bulizza, énekli és dobolja végig az éjszakákat... hm, megbocsátok magamnak nagyon gyorsan amiért sokáig alszom. -Szuper! Tudtam hogy Rád számíthatok! - Vigyorodom el, épp csak egyik lábammal feltérdelek a padra hogy tömjek magamba valami reggelit. Látva szendvicset csomagol - mivel nem hülye ötlet, okos lány ez a Mira! - magamnak is elkezdek gyorsban kenni valamit, noha nem igen nézem mi megy bele, olyan éhes vagyok úgy is megeszem... Persze a kérdésére vágok egy jellegzetes fintort. -Kinek nézel Te engem?! Frászt! Ki akarom pucolni Ama puskáját, úgy is szeretek szerelgetni és karban tartani, Te is, gondoltam meglepem az öcsköst, mert tudod milyen... kis rendetlen. De kellene hozzá pár megfelelő cucc, szóval gyere ki velem Adamsbe! Nincs messze, kis kirándulás! - Jó egy órás kutyagolás bár sosem számoltam utána, lehet több vagy épp kevesebb, nem is számít. -Mira, Te vagy minden reményem ezen a magányos, de annál önfeláldozóbb úton! Tök jó lesz, legalább kicsit kettecskén leszünk, magnixkodhatunk, nem bírom már ezt a... varázslatos légkört. - Egyszer már elszóltam magam neki, látva nem szívesen nyúl a pálcájához, azóta ha ketten vagyunk néha benyögök ilyesmiket. Nem vagyok varázsló ellenes, de a magnix világban otthonosabban mozgok. Ha összecsaptam magamnak valami szenyát, mondjuk kettőt, mint Ő, akkor szalvétába dobálom őket, Őt is erre ösztönzöm és már nyúlok is a kezéért hogy húzzam a sövényes felé, tudok egy jó utat ami kivezet a birtokról és nem is feltűnő, senkinek sem fog feltűnni kiruccanunk! -Áh hallod, péntek este jobb dolgom sem akadt mint az a rengeteg beadandó, teljesen kikészültem tőlük a nyakam még mindig sajog... jó lesz a friss levegő. Neked is, alig mozdulsz ki Mira, Ama mondja eljárhatnátok több fele. Remélem elmész vele is, jót tenne Neked! - Bizonygatom, egyrészt hogy velem jöjjön, másrészt ne jöjjön rá Ama karjaiba próbálom lökni. No meg ha szegény pára nem vigyáz, akkor simán kézen fogva sétálgatok vele mindenki előtt nagy vidáman, fáradt magyarázataim lázában égve, végtére is a lányok nem szoktak ágálni becses lökött személyem ellen.
-Szivesen- mondom, leginkább udvariasságból. Még mindig gyanakszok, mennyire volt jó ötlet elvállalni, bár mostmár hiába gondolnám meg magam, hogy mégse jó ötlet. Nem illene a beleegyezés után faképnél hagyni. Azon nézek egy közepeset, Williamnek a padlizsánkrém hogy fog összeilleni a mogyoróvajjal. Előbbit valahonnan az asztal mentén odébbról keríthette, utóbbi valószínűleg azzal került a keze ügyébe, hogy én leraktam a kenyerem megkenése után. Hát most vagy fura ízlése lehet, vagy csak oda se figyelt, mit készít magának, de nem akarok beleszólni. Hátha csak én nem tudom, közben zseniális kombináció. Vagy igen, csak véletlen, és William is meg fog lepődni majd. És jó ötlet volt a szendvics, valóban nagyon rohanni látszik, én is inkább elcsomagolom egyelőre. -Williamnek, aki nemigen lelkesebb nálam, ha varázsolni kell. És hátha inkább egy csöndes ismerőstől kérted, mint egy profibb de csak osztálytárstól. Csak sikerül nem telibe mondani az arcába, hogy mert én jobb eséllyel nem húzom le a hírnevét azzal, hogy véletlen terjedni hagynám, hogy egyedül nem boldogul valamivel, és ezen a téren inkább bízik bennem, mint valami jobb képességekkel bíró haverban vagy exben, vagy valami. Kényesek tudnak lenni a férfiak arra, hogy ők bizony mindent is megoldanak egyszál maguk, segítség a gyengéknek kell. Kicsit elszégyellem magam, nem illene ilyesmiket feltételeznem barátokról. De teljesítmény, hogy sikerült ezt mind csak gondolatban tartani, a végén még társasági lény fejlődik belőlem nagysokára. -Akkor jó. Várj, mivan!?- A megkönnyebbülésből hamar átbillenek abba a meglátásba, hogy bizony jó is, hogy beleegyeztem, hogy vele tartok, mert ezt nagyon nem kéne csinálnunk, pláne nem elrontani Amadeus puskáját, még ha véletlenül is, hátha ér valamit a jelenlétem ilyen nemkívánt bajok elkerülésében. Mér van az az érzésem, hogy "annál önfeláldozóbb" leginkább nekem lesz ez az út? -Na hé, várj már meg, én nem úgy készültem reggel, hogy túrázzak. El is sietek még a hálókörletemig, főleg ha Adamsbe megyünk, a talár biztosan nem lesz jó ötlet. Igazából a kezeslábasomba is átöltözök akkor már, az lesz a legpraktikusabb, úgyis csak nadrágnak látszik ha veszek rá kabátot. Fázós vagyok idefent Massachusettsben, én déli vagyok. Fura, hogy varázsló közegben kényelmesebben viselem ezt a szerelőoverált, mint bűbetlenek között. Bá az érthető, hogy a legtöbb varázsló csak annyira ismeri fel, hogy valami bűbetlen ruha, nem azt is, hogy rajtam mér kéne meglepő legyen, kevés diáklány szokott autószerelő műhelyben forogni rendzeresen. -Látom is rajtad. Hát kitartást, meg sok sikert majd évvégére.- Nem irígylem tőle azt a végzős évet, ahogy megközelítjük a birtok határát, mint ha csak beszélgetnénk egy séta közben. Nem tudok nem kiadósan szétnézni, hogy ne legyenek szemtanúk, pedig biztos kevésbé lenne feltűnő csak Willre bíznom magam, és gyorsan csusszanunk át a sövényen. -Szoktunk sétálni a birtokon, amikor jó idő van- mentegetőzök, - miért is kell mentegetőznöm ezen? - ahogy nekivágunk a lejtőnek a bűbetlen kisváros felé épp csak a hegy lábánál. Így menet közben már remélem ráérek megreggelizni végre, és előveszema jobbhíján zsebembe rakott szendvicsem, a szalvétáját egyelőre csak a tenyerembe gyűrve galacsinba.
Igazán nem figyelek oda mit is kenek a kenyérszeletekre, elvégre minden finom szokott lenni amit találok. Az másik kérdés, hogy elfelejtem ezeket még egymásra is fogom tenni, de nem baj... sokkal de sokkal fontosan küldetésem akadt! Nincs időm ilyen apróságokra koncentrálni mikor meg kell győznöm egyetlen kedvenc magnixoskodó csajszikám, Mirát arról hogy tuttttti ártalmatlan az egész kirándulás és hasonlók. De eléggé meglep miért pont arra kérném varázsolgasson nekem. Áh... hm... milyen logikus érvelés, eszembe sem jutott ilyesmi, de most hogy mondja... lehet legközelebb élek is vele, de megnyugtatom inkább. -Nem, hát utálod, nem erőszakolnám rád a dolgot. Amúgy is barátok vagyunk, barátokat nem szívatok azzal a kedvemért szívjanak olyannal ami nem tetszik nekem se, nem hogy nekik! - Alapjában valóban ez volt az alapelvem, és hogy újra végiggondoltam ez is marad, ha már varázsolni kell... majd úgy állítom be egy csajnál hogy tesztelem, aztán kap valami jutalmat, általában úgy is a jutalmazó rendszerem érdekli őket, megoldom okosba, nem piszkálom ilyennel Mirát vagy Amát. -Nincs idő várni, sosem érünk vissza! Meg... Ama lehet hamarosan kel, oda lenne a meglepetés! - Vigyorgok gonoszan, végtére is elcsentem a fegyvert, voltam ilyen galád. De hogy fog örülni hogy csináltam rajta egy karbantartást! Jó lesz ez! -Pfff... jó de siess, mondom nem akarom meglásson minket, akkor dugába dől az egész! - Ahh csajok... öltözködés, miegyéb... nem értem miért kell hatszor átöltözni, a talárt begyűrtem volna a fegyó mellé és csá, de nem, neki öltözni kell.... türelmetlen dobolva ujjaimmal és lábammal várom nem messze a klubbhelyiségükhöz vezető úton, Ama erre amúgy sem jár reményeim szerint, meg pár puckwudgies csajra rámosolygok, érezzék a törődést, szóval kibírom valahogy míg Mira elvan. Kissé meglep mit vett fel, de kellemesen. -Király ruha, tök menőn áll rajtad! - Halál komolyan, szerintem szexi is a maga nemében, vagány lesz tőle, de lehet rajtam kívül kevesen fogják fel mi ez a szerkó. A tudatlanok! Felkapjuk a kabátot és már húzom is a sövényesbe kiszökni. Nem tudom szebben körülírni, nincs mit tenni. -Kell is... Amával azt beszéltük hogy ha ez így marad nem lesz meg mindenből az E és akkor szívás van. Nekem mindenképp én nem terveztem itt maradni. - Neki ott a diri meg minden, lehet kimossa a csávókám de engem lehet tényleg csak az mentene meg ha Summer láthatatlan varázsolna helyettem. Mikor már lassan kiérünk elengedem a kezét, hagyom enni, hm, lehet nekem is most kéne? Végül is... előhalászom a táska oldalából. -Mira... király dolog a séta, komolyan, egészséges meg minden jóság, de elmehetnétek moziba vagy csinálhatnátok más közös programokat is ami élmény. Gyertek el a következő buliba legalább! Király a zene, mindenki táncol, van pia is tudod, könnyű kicselezni a preffeket. Ama tök jól táncol. - Hazudom a magam természetességével, mert fogalmam sincs hogy táncol de biztos jó benne. Ha nem, az lesz mire Mirával odakerül, megoldjuk. Aztán beleharapok a szendvicsbe és kikerekedik a szemem, hogy a mogyoróvaj veszett sóssága és a padlizsán krémessége valahogy... nyammogok rajta kicsit furcsán érdekes arccal ízlelgetve majd vállat rántok és eszem tovább. Ha nem f.som össze magam tőle akkor egynek elmegy. Ettem én már chipset tejszínhabbal...
-Nem utálom, csak... elég bizonytalanul szokott menni. Azér köszönöm. De tudod is, hogy ismertem meg Amadeust. Gondolom legalábbis. Úgyis mindenki tudja. Tőlünk mindenki biztos látta is azt a katasztrófát, amit gyakorlópárbajnak hívni túl pontatlan lenne, de Amadeus mindenki másnak is egyenesen dicsekedni szokott azzal az átokheggel. William ugyan fölöttünk jár egy évvel, de kizárt, hogy ő pont ne ismerje a sztorit, amilyen jó haverok. Én mindenesetre nem akarom elmesélni, ha tévedek, én annál kevésbé vagyok büszke az egészre. -Igen, igen, sietek na!- csapom össze kissé a szendvicsek becsomagolását, de csak jó lesz így is. El se rakom, csak fogom kézbe egyelőre. -Értem, na, csak nincs nyár odakinn... Próbálok tényleg sietni, részemről ez tényleg nem hiúság vagy öltözködési mánia, soha nem alakult ki bennem a csinosság igénye túlzottan, tekintve, hogy eléggé összeütközne azzal, hogy csak szép diszkréten meghúzódjak a háttérben, ahol én se zavarok, engem is békén hagynak. Csak tényleg arra készültem, teljesen jó lesz nekem idebent is ma, ha így túrázok le a városig, és még a talár rétegét is leveszem, mer ugye bűbetlenek, az már nagyon nem az én éghajlatom lenne. A kezeslábas egyik praktikusan nagy zsebébe már a szendvicseket is tudom hova tenni, és indulok is, kicsit szégyellem is magam, hogy már ennyit várattam Williamet. -Öhm... köszönöm- motyogom lámpalázasan, erre így nem számítottam. Bár tény, ha valaki, akkor William fogja értékelni, ha már a gépkocsimechanikás háttéren megosztozunk. Azt be kell valljam magamnak, a szendvics előkerítése részben a keze elengedésére is ürügy, ismerem a hírét, és köszönöm, jól megvagyok pletykák nélkül is. Még ha nem is az a szándéka, hogy engem meghódítson. -Meggyőzni próbálsz valamiről?- gyanakodok helyette a valószínűbb esetre. -Ja, mer eladtam neki a saját tánctudásomat. Szándékozom ezzel sugallni, az igazából csak humorral próbálkozva mufurc hangomon, hogy köszönöm, én viszont biztos nem tudnék sehogy. És nagyon próbálom visszafojtani a derűmet az arca láttán, ahogy ő is felfedezi a saját véletlen konyhaművészetét.
-Hablatyolt nekem valami "ördögösségrűl" meg mutogatott a karján valamit baromi büszkén, ami mai napig nem tudom micsoda, de néha annyira szórakozott... Meg szeret színesíteni is, szóval... maradjunk annyiban hallottam valamit mint mindenki más. Tudom, nekem is, általában nem akarja azt csinálni a pálca mint amit kigondolok, de hát na. - Kezelem lazán bukásom egyenesági okát, de az látszik erős kétségeim vannak arról hogy ha véletlenül is de Mira megátkozta Amát. Pont Mira... De nem is faggatom, meg nem is félek Mira egy suhintással leátkozza a fejem. Nem mondom nem színezném össze a gatyám ha a pálcája valami durva dolgot csinálna, mert ilyen pletykát is hallottam, de amíg nincs gond nem én fogom neki generálni! Legalább is... nem ilyet, ehm. Hüledezem és siettetem hogy menjünk má' menjünk má' uccu neki (túl sokat voltam tegnap Amával...) de hát még pepecsel a szalvétával meg a ruhájával is, ahh, nők. De lefoglalom magam, a lányok nézegetése egyik kedvenc hobbim, ez Mira szerencséje. Őt is megnézegetem kivételesen jobban, mert tetszik ez a hacuka, jól áll neki a maga lezserségében. Nem egy fürdőruha (azt nehezen übereli más) de azért még tetszetős. Nekem, aki érti mi ez. Az olyan aggályai miszerint hírbe hozzák velem fel sem merülnek bennem, sok lány kezét fogdosom teljes lelki nyugalommal, de emiatt az sem zaklat fel hogy elkéri hogy ehessen. Mivel innen már nagyjából laza tempót diktálhatunk és egyenesen előre, nem pufogok rajta (komolyan amúgy sem szoktam ilyen miatt). -Igen, hogy mozdulj ki! Tök fasza csaj vagy de begubózol a könyvtárba, holott ott semmi érdekes nincs csak egy csomó porfogó tekercs. Velem is jöhetsz, de hát én általában hívom Amát is vagy a csajom, aztán Neked szerintem jobb ha kettesben vagy emberekkel, könnyebben beszélgetsz. Régen a bátyám is ilyen volt, onnan tudom, de neki is jót tett, hogy ismerkedni kezdett. - Rá is szorult, mert nem voltam ott hogy a nyakára járjak mert itt az isten háta mögött kettővel kell lennem elzárva tőle... megszoktam ennyi év alatt, csak eleinte bosszantott és aggasztott. -Hmm... úgy érzem piszkálódni próbálsz kislány! Ne csináld már hogy duzzogsz, táncolni mindenki tud és tök király bulikat tartunk. Hmm szerintem eljöhetnél. Ha nem akkor az utca közepén fogok énekelni neked és táncolni veled! Tudom hogy igazából erre vágysz szóval még szívességet is teszek! - Villantom rá gonosz mosolyom, tudom egy rohadék vagyok hogy nem hagyok neki választás. Azaz miről beszélek, hát hagyok, tök király lenne az utcán a magnixek között táncikálni, szóval de, választhat! Ez a mosoly csak azért torzul el és válik elég érdekessé és megfoghatatlanná, mert követve a példáját én is enni kezdek. -Ahm... csak jót akarok tudod-e? - Mondom aztán már kizökkenve a szerepből és komolyan kérdezem, a látszat ellenére nem csak tahó tudok lenni és fel fogom fogni ha nemet mond. Már nem az előző kérdéskörre, ott elhiheti szerenádozom Neki, de amúgy.
-Na, az tényleg egy átokheg, és igen, tényleg tőlem. Ez van abból, ha elrontok valamit. Az hagyján, hogy saját ötletei legyenek a varázslatoknak, az enyém van hogy úgy önálló, hogy direkt nem akarom, hogy bármit csináljon. Félreértés ne essék, nem felüllicitálni akarom Williamet, hogy melyikünk a mégrosszabb, ha varázsolni kell,.. bár valljuk be, lehet, hogy pontosan ez történik. De legalább meglepően csekély - persze még mindig meglévő - bűntudattal számolok be újra az egyik nagyobb balesetemmel varázslás terén. Legalább nagy baj nem lett belőle, Amadeusnak megvan még a keze is, csak kapott egy csigavonalat dísznek. Fibonacci-spirál egész pontosan, és hát persze, hogy csak akkor alkotom a tökéletesség egyik közismert jelképét, amikor véletlenül majdnem leégetem valakinek a kezét, mer bepánikoltam. És mégis, bele lehet gondolni úgy, anélkül nem barátkozok meg Amadeussal, rajta keresztül nem ismerem meg az ő barátait se közelebbről, még mindig a múltam démonaival küzdenék, és nem az lenne a legnagyobb bajom, hogy William - akit csak hírből ismernék, a híre miatt - próbál rábeszélni, hogy szökjünk ki a bűbetlen városkába a Greylock lábánál, kirakósozni az Amadeustól elcsórt puskával, a barátság nevében. Lehet, hogy igazából elég ideillő az a Fibonacci-spirál mégis. -A könyvtárba nem is szoktam annyira. Csak ha utánanézek valaminek épp. Meg ha nagyon el akarok vonulni valaki elől, ott nem piszkálhatnak hangosan... És ezt nem kellett volna elmondanom, mostmár William ellen nem fog működni. Mostmár mindegy, gondolom. A szándékot persze értékelem, hogy segíteni akar, csak néha kicsit sok tud lenni. -Nem is duzzogok. Csak nem hiszem, hogy jól tudnék. Nem, azt nem kell! Azt semmiképp... Ijedten nézek körül, ez idekint, a hegyoldalon lehet, hogy kissé hangos volt még az erdős terület ellenére is, halkabbra is veszem a végét. De csak az hiányzik, hogy a pűbetlen utcán csináljon még műsort is magunkból, így is túl feltűnőek leszünk már, nem kell tetézni. Inkább baktatok is lefele, reggelizve közben. -Köszönöm, tényleg. Csak... nem kell azt siettetni annyira. De tényleg köszönöm azér, mind olyan jófejek vagytok velem. Még ha néha jobban is pártfogolnak, mint én szeretném, de a szándék a lényeg.
Préselem a szám, hogy "átokheg". Ennek most tudnom kéne minden pontos háttérinfóját, mert komolynak hangzik, de... SVK-ből elég gyatra voltam mindig is, minden féle-fajta átkos dolgokról hallani sem szerettem volna, általában kottát írtam óra alatt. -Mmm... Ettől ilyen tökkelütött akkor Ama... nem gáz, bírom így, ne emészd magad miatta Mira. Meg aztán vele a diri, ha komoly gáz lenne nem császkálhatna szabadon kedvenc kis muksónk. - A pálca miatt csak fintorgok.- Az enyém ennél lustább szerencsére, bár... egyszer megvédett, de... sssh. - Osztom meg, de látszik a fejemen tényleg ne adja már tovább, mert akkor egyszer nem kaptam fejmosást hogy bírtam védekezni és azért nem buktam még. Az nem én voltam, de ha eltalál az az átok vélhetőleg komolyabb bajom is lehetett volna, ez tény. Ettől független nem kezdek nagyobb távolságot tartani a csajszitól, hát valami csak beindítja azt a pálcát, mondjuk hogy Mira megijed vagy hasonló, mellettem nyugiban lehet, vigyázok rá. Még puskánk is van jelenleg! -Aham... szóval az esetek 90%-ban, mi? Erről beszélek, többet kéne kimozdulnod kisanyám, a könyvtár ugyan kussolós hely, de ritka unalmas is. Ülnél ki legalább a parkba vagy valami... na mindegy. - Ez is amolyan gyerekkoromból megragadt gondolat, ha már ücsörögni akar csinálhatja a levegőn is, nem kell benn kuksolni a szobában. Az viszont eszembe sem jut ezentúl levadásszam a lányt a könyvtárban, bár legalább tudom merre keressem ha semerre sincs. -Nnnnnna itt a kulcsszó! "Nem HISZEM", de nem hinni kell, hanem kipróbálni! Tehát nem tudod, tehát meg kell tapasztalni, lehet rájössz táncosnő akarsz lenni Vegasban, ki tudja? Lehet ez egy létfontosságú pillanat! - Ragadom meg a vállát, hogy dramaturgiám a tetőfokára hágjon, de azért nagy részben hülyülök. Főleg mert kétségbeesik itt felkérem a nyílt utcán. -Akkor ezt megbeszéltük, legközelebb jössz bulizni és táncolsz! - Bólintok, remek-remek, Will öregem zseni vagy. Vagy egy szemétláda, részletkérdés. Túllépve aztán a reggeli ízkavalkádon azért csak normális leszek úgy fél percre, nem vagyok teljesen gyökér és bunkó, szóval érteni fogok a szóból, az más kérdés néha kell némi noszogatás hogy próbálja ki legalább a dolgokat, mert anélkül sosem fogja nyugodt szívvel mondani: utálja. -Siettetni? Gyors vagyok? - Pislogok rá meglepetten, jó Amától hallottam nincs valami jó háttere szegény csajnak, de nem faggatóztam, tudom egy magnix-szal lakik, tőle tanult szerelni meg hogy nincs sok barátja, leginkább mi, de... épp ezért fura azt mondja siettetem. Néha úgy érzem vagy lyukas az agyam vagy baromi figyelmetlen vagyok. Mindkettőre van bőséggel esély, hát ez van. - Amúgy nincs mit, hát kedvelünk. Még az idióta Pottsot is kedvelem, pedig Ő egy beképzelt liba tud lenni és okoska is, de... kedvelem. Ne mondd meg neki, a fejébe szállna. Na de a lényeg hogy ezután gondolhatod, ha még Őt is kedvelem, akkor Veled aztán tényleg jó lenni, nem véletlen rángattalak el pont Téged ám! - Magyarázom neki nagy elánnal, majd jó pár percig befogom és hagyom enni Őt is, magam is, addig is kitartóan baktatunk a város felé, lassan célba is érünk, legalább is ami a város elérését illeti. -Na akkor a terv a következő. Mondom apa puskáját ki kell pucolni és mondta hozzak neki cuccokat hozzá mert most nem ér rá eljönni a boltba de hétvégén kell a vadászathoz neki. Elmondom milyen puska ez, aztán tuti segít a csávó aki ott lesz. A húgom vagy a csajom akarsz lenni? - A világ legfontosabb kérdése a terv szempontjából, ezen állhat vagy bukhat a terv, a keresztkérdéseken! Mert bejön velem, nincs mese.
-Nem, az előtte is az volt már. Csak azt mondom, hogy én meg ilyeneket tudok okozni, tényleg, és veszélyes. Már nem emésztem rajta magam, de ténynek még mindig tény. Nem tudom, minek titok annyira, hogy meg tudta védeni magát - bár valóban el tudok képzelni olyan helyzetet, ahol ettől még nem szivesen híresztelném, de az inkább az én szerencsémre lenne jellemző - de bólogatok neki, hogy én nem mondom el senkinek. -Nem is!- inkább csak ötven, legfeljebb. -És a parkban nem kussoltat a könyvtáros, ha beszélni akarnál hozzám. De amúgyis, oda is ki szoktam üldögélni, ha jó az idő. Kutatni meg legutóbb még ezt a magától játszó hangszer bűbájt kutattam, amivel még tavaj Amadeus hegedűjén játszottam neki. Éppenséggel bogarat is ültettem vele a saját fülembe, néha azóta is gyakorolgatok magamban, zavar, hogy még ezt a varázslatot se tudom egészen úgy végrehajtani, ahogy a könyv szerint kéne működnie, meg irígykedek minden zenélni tudó ismerősömre. Hiába dícsérnek meg, ha hallanak tőlem egy bemutatót, ez, ahogy én csinálom, csalás, a nyomukba se érek igazából. A táncosnő felvetésre pár pillanatig csak pislogni tudok. -Ja, egyértelműen. Minden bizonnyal ebben áll a jövőm, semmi másban. Még alakom sincs hozzá igazán, nem hogy tánctudásom, köszönöm, de jól megleszek én a kocsikkal akkor már. Amilyen nagyratörő álmaim vannak nekem, úgyis annyi lesz belőle az Ilvermorny után, hogy maradok Robertnél segíteni, esetleg teljesen véletlenül összevadászni neki az összes javítást igénylő autós varázslót. Értve ez alat mind az átlag egyet, ami egy nyár alatt arra tévedhet. A vállamatmegpróbálom kimozdítani William keze alól. Megbeszéltük, ja. Ő megbeszélte, aztán közölte velem. Bár gondolom nem árthat végülis, kimozdulni kicsit, ismerős társaság legalább, talán nem leszek olyan feszült, mint gondolom lennék mondjuk idegen környezetben. -Csak... mindegy. Nem kell rámerőltetni. Főleg, hogy én se vagyok biztos abban, amit ő akarna nagyon lelkesen protezsálni. Illetve, magamban nem vagyok egészen biztos még, vagy csak félek beismerni valamit teljesen, de az egyre egyértelműbb, hogy aminek mindenki szurkol Amadeus és köztem, az elég valószínűtlen, talán már rég összejöttünk volna másképp. A hegyibeszéd - és amerre járunk, végülis tényleg az - alatt inkább csak elnyammodok a szendvicseimen, figyelve közben Williamre, csak nem szólva ráhagyom. -Öhm... maradjunk annál, hogy a húgod. Hasonlítunk annyira, hogy rá lehessen fogni, hogy csak mindketten másik szülőnkre ütöttünk inkább, és így is túl sok buktatót látok már a tervben, nem akarok mégtöbbet hozzátenni. Hihetetlen barátnő lennék. Mármint tényleg, nem nagyon lehetne elhinni, amilyen idegenkedő leszek mindenhogy, már most is stresszel az egész szituáció, és még le se értünk a hegyről. Bele se akarok gondolni, mi lesz itt élesben. Ami pont mindegy is, mer mingyár leérünk, és nem fog kelleni belegondolni, mer tényleg ott leszünk.
-Aha... - Nézek rá, hogy veszélyes, jah, de hát így most mit csináljak ha belenézek a kis megszeppent arcába és valahogy nem fog el a rettegés? De jó tudni Ama eleve gyári hibás, nem a varázslatán múlt a dolog. -Menj el aurornak. Ott ez hasznos. - Már ha nem kap idegbajt attól, hogy lépten nyomon pálcát kell suhogtatni, de szerintem hasznát vennék a veszélyességének a gonosztevők ellen. Főleg mert ilyen titoktartó, legkirályabb tulajdonságai egyike! Simán pofázhatok neki mindenféléről szégyentelenül. -Hát mert nem a jó részére ülsz a parknak, vannak eldugott kis zugok, imádtam szétugrasztani a csókolózó párokat anno, de szerintem ezt már meséltem. - Legyintek, nem aludtam sokat, hirtelen nem tudom idefelé jövet most mondtam neki vagy csak akartam... vagy keverem azzal Desnek mondtam? Áh... aludnom kellett volna. Mindegy is, nem ezen a lényeg. -A lényeg, hogy vannak jó kis félreeső olvasós sarkok, majd mutatok párat. De hidd el, ha kiülsz a fű közepére sem történik katasztrófa, hogy beszélgetsz pár emberrel... - Vágok egy juj fejet, miket nem merészelek mondani. De komolyan, kis könyvmoly, még a végén lefújják egyszer levendulaspray-vel! Aztán a Vegasban való táncikálásnál nem érzem ki az iróniát, kedveskedve megveregetem a vállát. -Akár, jól mutatnál a színpadon, de... lehetsz akármi! - Egy kis biztatás, az mindenkinek jól esik, tudom ám! Persze nem igen kedveli ha fogdosom, gondolom, el is veszem a kezem, én megszoktam hogy közvetlen vagyok, neki is muszáj lesz. -Nem teszem, csak buzdítalak hogy jó lesz, mert mindig király! Szerinted miért akarom ezt hivatásomnak? Jó megosztani a zenét, meg a táncot, hidd el, egészen egyedi az atmoszféra! - Jó, lehet kicsit ráerőltettem, de ez baráti gesztus, törődöm vele! Meg Amával is, na... de hát kedvelik egymás társaságát, szóval mégsem a hülye ideggyenge prefivel akarom én összeházasítani! -Jó, mindig is akartam egy húgit! - Cseppet sem csüggedek, hogy nem a csajom státuszt választotta a briliáns tervemben, a kaját is befejezzük és már látom is a távolba a boltot ami első állomásunk lesz a mi kis remek délelőttünk alatt! Mira tudja a tervet, szóval egyenesen besétálok a boltba, lelkesen mosolyogva nézve szét a sok menő cucc között és el is darálom a csávónak a sztorit a pultnál, hogy a faternak lesz tisztítani a cuccost, mibe fáj az ára meg mit kell venni. A csávó már-már unottan köpi elém a szót. -Engedély? Csak pislogok párat, engedély? Kéne ilyen papírt magamnál tartani. -Öööö Húgi Te elhoztad? - Nézek rá Mirára, hátha bedobja magát mint csaj és ha szépen pislog nem kell ide semmi köret, megkapjuk amit akarunk! Bár... Miráról beszélünk... remélem azért válaszol legalább valamit. Khm.
-Feltétlen... Hasznosnak végülis hasznos. Ha az aurorok is olyasmik, amilyen a bűbetlen hadsereg, minden bizonnyal az egyik kedvenc fegyverük vagy legalábbis kísérleti alanyuk lennék. Ledobhattak volna Vietnámban napalmként, volt is, szerintem pont akkoriban, tüzet gyújtós "balesetem". Szerencsére nem égett le sokminden, de kellett új szőnyeg meg egy-két bútort kicserélni. -Hasznos, ja, de még véletlen se szeretek bántani másokat, direkt meg végképp nem. Erre olyan állást, ahol eleve direkt kell általában? Nem szeretem elismerni - sem pláne csinálni - de az igaz, hogy a párbajos órák mennek a legkevésbé rosszul... Leszámítva a katasztrofális eseteket, amikor mondjuk maradandó átokheget adok a gyakorlótársamnak, miközben elméletileg pajzsbűbájt kéne varázsolnom. Nagyon örülök is a gyökeres témaváltásnak ehelyett. -Nem hiszem, hogy könyvtáros része lenne a parknak, de mindegy. És nem katasztrófa, hogy beszélgetek pár emberrel, nem ezt mondtam, csak vannak olyan napjaim, amikor nem arra van szükségem, hogy mindenkivel beszélgessek. Kap egy rosszalló pillantást, igazán nem kötelező még ki is figuráznia. -Gondolod?- nézek rá bizonytalanul. Elég biztos vagyok a saját kétségeimben ezzel a táncos karrierrel kapcsolatban, és továbbra sem hiszem, hogy nekem lenne való, de kicsit meglepett ezzel a biztató vállveregetéssel, és valóban, ő jobban ért ehhez a zene meg tánc meg előadós témához. Talán lát kívülről valamit, amit én nem veszek észre? De eljutunk a megállapodásig, hogy akkor testvérek vagyunk, meg aztán a városig, a keresett boltig, és egyre közelebbről fogad tárt karokkal a régi ismerős, ez a feszültség épp csak a pánik határán, hogy mi lesz ebből. Biztos semmi jó. -Mi?- Engedély? És mér fordul hozzám úgy William, mint ha én tudnék bármit kezdeni ilyen szituációkkal? -Te raktad el! Nem raktad el? Kurvaélet... Williamre pislogok nagyokat, azér is, mer így a boltos felé legalább a hajfüggönyöm néz, és nagyon reménykedek, hogy nem látszik keresztül rajta a pánikoló ábrázatom, ami biztosan sokkal gyanúsabb látvány, mint ha csak otthonfelejtettünk volna valami papírt. Valószínűleg inkább tettenérős. -Mondtam, hogy inkább várjuk meg vele Apát...- próbálkozok enyhíteni a szituációt, nem tudom, ér-e igazán bármit.
-Rosszul fogod fel. Nem bántani kell másokat hanem megvédeni. Tök más a kettő. - Kicsit állítani kell a tükrökön és máris jobban kilát a verdából ami az életpályáján száguld! Szerintem simán lehetne akár auror is. -De ez a napjaid 97%-a! - Pont annyira amennyire az óvszer véd. Legalább annyira pánikol az ember attól a 3%-tól! Szóval nem egészséges hogy ennyire befordul, na. Többet kéne beszélgetnie. -Persze! Én se vagyok egy hú de nagy énekes, de attól még tehetek azért befussak. Benned meg ki tudja mi rejlik még! - Biztatom tovább, egyem a szivit, hogy ilyen kis elveszett. Majd én megmondom a tutit, menedzselem! Akár táncosnőt is faragok belőle Vegasban! Végül odaérünk a bolthoz, tesókként de őőő... nem számítottam az engedély nevű bűvös stop-táblára. Legalább Mira is megszólal de hát nyilvánvaló egyikünknél sincs, miért is lenne? Pedig úgy kitaláltam ezt a fegyós dolgot Amának! Erre nem segít... apró sóhaj, próbálom bevetni a lehengerlő lyukat-beszélek-a-hasába stylom, de rázza a fejét az ipse és csalódottan kullogok ki. -Francba... hát Mira, lehet megúsztad, nem tudlak akkor bajba keverni, pedig én megpróbáltam. Na mindegy, legalább sétáltunk egy jót! Igyunk meg egy limonádét vagy valamit! - Ha nincs ellenvetés meghívom valami üdítőre, kitikkadtam, magnix pénzem meg több van mint varázslói, szóval no para. Aztán visszasétálok vele, sokat mesélek a bandáról, meg Desről, hátha kedvet kap csatlakozni majd máskor is a kis brigádhoz. A suliban meg megköszönöm megint hogy elkísért, jövök neki eggyel!
-Igen, megvédeni a civileket a bűnözők eltávolításával. Az auror nem a forgalomirányítós rendőrbácsi. Az auror a SWAT-os rohamrendőr, azok nem az öreg néniket kísérik át zebrákon- védem az álláspontom. Értékelem, hogy biztatni, meg támogatni akar, csak másik ötlettel kapcsolatban több értelme lenne. Nem mondom, hogy képes nem lennék aurornak, hanem nem szeretném. Ha a kettő közül muszájna választani, maradjunk a vegasi táncosnál. -Nem is! Licitálni szabad, de a realitástól azér ne rugaszkodjunk el. 75% fölé semmiképp nem megyek. Tény, szocializálódhatnék többet is, de annyira azér nem vagyok remete, mint ahogy mondja. A táncos karrierről se győz meg jobban, mint az aurorról, de be kell valljam, van értelmes abban, amit mond. -Nem előadói pálya, annyi szent. Tudod, milyen lámpalázas tudok lenni ...igazából mindig, színpadon még egy helyben állni se tudnék. De igaz, valami másban... lehet csak nem fedeztem még föl. Még az is lehet, hogy visszatartom magam a sok kételkedéssel. Csak hogy meg is próbáljam a pozitív irányból nézni a dolgokat, ez a puskás kaland is rávilágított egy karriermeglátásra: hihetetlen színész vagyok. Mer ezt az előadást még én se hinném el, úgyhogy nagyon bízom a tincseim zuhatagában, ahogy kisunnyogunk az üzletből, hogy eltakartak a boltos elől, és semmit nem látott a fejemből. Ha nekem kellett volna bárki szemébe hazudni, azelőtt lebukunk, hogy elkezdjük. ...Ennyit arról a "pozitív irányból nézni" dologról? -Most mondd, hogy... Szóval. Ezt most úgy veszem, hogy szófordulat volt csak, nem a bajba keveredés volt a terv. A séta része jó volt, az lehet rám is férne többször. Nekem mindenesetre nem szakad szívem attól, hogy inkább egy kis plusz sétával folytatjuk a napot pengeélen táncolás helyett. -Igen, az jobban hangzik- bólogatok a limonádés ötletre. -öhm... A puskát rendesen rakd el, jobb ha egy rendőr nem kérdez rá az engedélyre.
Kezdőlap
