"Kétféle ember létezik: az egyik megpróbálja felépíteni a jövőjét, a másik megpróbálja újraépíteni a múltat." Max Payne
"Már itt is lődörögsz öregem, nem volt elég Steve-nél?" Ohoho, rég kerekedett ki a szemem ennyire mint e mondat elhangzását követve. Szóval valami másik lepukkant, félreeső helyen is láttak, nem csak itt. Könnyedén arra fogtam sokat ittam, a részegeket imitálni elég könnyű ha eléggel volt dolgod. Szóval a gyártelepen, érdekes, minden bizonnyal a jóember csak összekever valakivel. Naivan ezt gondolnám, de mióta a Rendben vagyok, vagy mondjuk úgy, még régebb óta, mióta elloptam az első pálcám tudom semmi sem az amire elsőre gondol az ember. Legalább is általában, így felkerekedtem megkeresni "önmagam". Rengeteg oka lehet, hogy valakivel összekevernek és egyik sem kecsegtető. Ha kiszivárgott mit is művelek itt valójában, hogy halálfalók után kutakodom, akkor lehet igencsak nehéz nap elébe nézek. Dumbledore pont azt értékeli bennem szerintem, hogy végtelenül diszkréten nyomozok - a hímringyósságot és az újságírást vehetjük nyugodtan annak. Ahogy feszült, sietős léptekkel szelem az utcákat a gyártelep felé egyre több a szemét amit kerülgethetek, nehezebb a levegő a füsttől és a szmogtól, már-már egyre otthonosabb ez a lepusztultság, a falak mállottsága. Túl sok információt nem kaptam, csak a kocsmának csúfolt italozó helyét, nem messze innen egy lepukkadt városszéli motel az átutazó légyottoknak és drogdílerek sefteléseinek. Hiába adok magamra általában ehhez a környékhez passzol szakadtabb, megviseltebb ruházatom, majdhogynem elvált talpú cipőm, összeborzolt frizurám. Míg rágyújtok egy olcsó, szúrós szagú füstöt eregető cigarettámra nézem a kricsmit. Már pár óra is eltelt, semmi sem garantálja még ott van az illető vagy valaha látom még - amennyiben ez nem csapda, persze. Mint egy sárkány fújom ki bosszúsan orromon a füstöt, gyújtok rá újra, mikor kiszúrom az utcán sétálni. Magam. Milyen jól nézek ki! De csak rövid ideig nézegetem saját fenekem, hamar magam mellett termek ahogy megáll egy pillanatra, talán ellenőrzi magánál van-e valami, szerencsés egy alak vagyok, tudom. -Cigarettát? - Kínálom meg vele valóban az idegent, aki saját arcom viseli. Tekintetem kíváncsi, némileg méricskélő, hiszen saját jóképűségem érdekes felmérni, de a valódi ok a másik mimikája és gesztusai, abban eltér tőlem természetesen. Hacsak nem kiváló imitátor! Érdekelne metamorf vagy csak valami illúzió? Százfülé? Vagy anyám átvert és van egy testvérem? Igazából mind tökéletes válasz lenne a kérdésemre....