Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

A helping hand - Damo & Marcia EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

A helping hand - Damo & Marcia EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

A helping hand - Damo & Marcia EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

A helping hand - Damo & Marcia EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

A helping hand - Damo & Marcia EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

A helping hand - Damo & Marcia EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

A helping hand - Damo & Marcia EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

A helping hand - Damo & Marcia EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

A helping hand - Damo & Marcia EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

A helping hand - Damo & Marcia



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

D. Belby

D. Belby

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 25 Nov. - 19:51

Marcia & Damocles



Sietve rontok be a konyhába egy apró üvegcsét tartva a kezemben, mintha legalábbis éppen a világot váltottam volna meg. Erre engedne következtetni az is, hogy a hajam tincei kissé ziláltan ülnek a fejem búbján és alaposan meg is pörkölődtek, ugyanakkor egy diadalittas arckifejezés is helyet foglal a képemen. Pedig egyébként semmiféle világmegváltásról nincs szó, Marciához sietek ennyire, akit ott is találok a helyiségben. A nadrágomat porolgatva lépdelek a nőhöz, hogy aztán az orra alá dugjam az üvegcsét, amiben zavaros állagú folyadék lötyög.
-Neked hoztam! – kiáltok rá nagy vidoran, majd továbbra is vigyorogva a tekintetem a dudorodó hasára siklik. –Meg persze neki. – motyogom, hozzá téve majd leteszem elé az üvegcsét az asztalra és helyet foglalok az egyik széken. Fintorogva veszem szemügyre a megpörkölődött hajszálaimat, majd idétlenül próbálkozva próbálom lecsippentgetni róla a feleslegessé vált, elhalt részeket. Ezzel azonban csak annyit érek el, hogy furcsán bepöndörödnek a hajszálaim, így elkeseredetten abbahagyom és előhalászom a pálcámat.
-Oldja a görcsöket és van benne egy csomó, tápláló gyógynövény is, ami segít a kicsinek a növekedésben. – legalább elbüszkélkedhet vele, hogy igazi kis vasgyúró növekszik a szíve alatt. Az megint más kérdés, hogy az igazi megpróbáltatások majd akkor várják az anyukát, ha majd ez a vasgyúró világra is jön. Már úgy amúgy is, nem csak azért, mert vasgyúró. Szörnyű élmény lehet! De nem akarom elrontani az örömét.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marcia L. Cross

Marcia L. Cross

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Miranda Kerr

»
» Hétf. 10 Dec. - 14:41
Damocles & Marcia


Épp a konyhában teszek veszek ezt meg azt. Na jó megint valami kaját próbálok készíteni magamnak. Az utolsó hónapokban járok mégis még mostanában is olyan éhes vagyok és úgy megkívánok néha dolgokat, hogy csak na. Szegény August sokszor azt se tudja hova rohanjon és mit hozzon nekem. Olyan kedves és aranyos, lesi minden kívánságomat. Teljesen elkényeztet. Nem mintha eddig is ne lett volna velem nagyon rendes.
Olyan boldog vagyok, hogy megtaláltam magamnak a másik felemet. És olyan jó, hogy most tőle várok gyereket, még akkor is ha August nagyon aggódik emiatt. Az én kis drágám lassan elfelejti, hogy maga miatt is aggódhatna néha. Édesem. Elmosolyodom gondolataimon.
Miközben így elmélázok és a kaját készítem magamnak Damocles majdnem rám hozza a szívbajt. Elém tol valamiféle üvegcsét,a miben egy fura lötty van.
- Mi ez? - nézek rá elkerekedett szemekkel. El se tudom képzelni, mit készíthetett nekem Damoclas, amitől ilyen büszke. Mintha minimum feltalálta volna az örök élet titkát. Ráadásul nem csak nekem szól, hanem a picinek is. Hm. Kíváncsivá tett.
Ah már értem. Nevetnem kell. Milyen aranyos és gondoskodó mindenki. Úgy csinálnak, mintha é nem tudnék vigyázni magamra. Kicsit idegesítő de ugyanakkor nagyon édes is.
- Oké Köszönöm. - mosolygok rá - De nem tudom hova kell még növekednie ennek a picinek - mutatok rá az éppen így is jó nagy pocakomra. Nem csoda hisz az utolsó hónapokban vagyok. Csak azt nem tudom, hogy hogyan fogom kinyomni ezt a kis vasgyúrót odabentről majd. - De minden esetre nagyon aranyos vagy - teszem hozzá kedvesen azért és a szétzilált hajára nézek. - Úgy nézel ki mint akit elgázolt egy tornádó. - nevetek hangosan. Nem akarom kinevetni, de muszáj, olyan viccesen néz ki. - Ne haragudj - motyogom kuncogva. Remélem nem haragszik meg rám. Én tényleg nem akarom kinevetni. De ez a frizura. Amint sikerül abbahagynom a nevetést megszólalok. - Figyelj. Nme tudnál kitalálni valamit arra, hogy könnyedén kicsusszanjon belőlem ez a kis csöppség? - oké tudom, hogy ez szinte képtelenség. Nem is komolyan kérdeztem, csak megpróbálkoztam vele. - Inkább arra válaszolj, hogy mi újság veled. Mostanában keveset beszéltünk, még úgy is, hogy egy fedél alatt élünk? Mondjuk Augustal is keveset beszélek, úgy el van foglalva. - szontyolodom el magam elé nézve. Kicsit elgondolkodom, aztán mosolyogva ismét Damoclesre nézek. - Szóval? Mesélj, mi van veled?

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

D. Belby

D. Belby

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 13 Dec. - 7:48

Marcia & Damocles



Kicsit talán túl lelkesen is rontok be a konyhába, legalábbis erre enged következtetni Marcia meglepett pislogása és értetlenkedése, ahogy berongyolok a kis üvegcsével, amiben a gyanús bájital lötyög. Mentségemre legyen, ezeket egyébként sem azért készítem, hogy kívánatos és finom legyen, hanem hogy használjon. Ez a kettő időnként kizárja egymást. De azért elárulom neki, hogy mit is hoztam tulajdonképpen, mert az üveg tartalma önmagában nem elég bizalomgerjesztő ahhoz, hogy magyarázat nélkül meg akarja inni.
-De neki még rengeteget kell nőnie akkor is, ha már kibújt! - nézek rá értetlenül. Hát csak nem képzeli, hogy a hasában akarom felnőtt méretűre a növeszteni. Jaj, istenem, talán kicsit szétszórt vagyok, hogy már megint nem értek valamit. Ezt valószínűleg ő is észreveszi, mert meg is jegyzi, húgy úgy nézek ki, mint aki tornádóval találkozott, én pedig zavartan nevetgélve simítom hátra a hajamat.
-Mi? Ja, izé... nem, csak egy kicsit bonyolult ez a bájital. - felelem, bár annyira azért nem bonyolult. Inkább az én dolgozószobámban bonyolult szinte minden, mert elég ritkán rakok benne rendet, szóval rendszerint nem találom benne, amit keresek. Persze, minden megvan, csak épp azt nem tudom általában, hogy hol is.
-Hát... nem is tudom, az az igazság, hogy az azért nehezebb ügy. - Nem mintha ne tudnék erős fájdalomcsillapítót készíteni, csak hát egy szülés elég összetett folyamat, minden tünettel még én sem tudok megbirkózni egyetlen bájital segítségével. Ráadásul arra nincs is befolyásom, hogy mennyire könnyen, vagy nehezen jön ki, mert ez a kicsin és az anyukán múlik elsősorban.
Aztán rajtam a meglepett pislogás sora, amikor én kerülök terítékre. Na, nem azért, mert megkérdezte, végül is egy fedél alatt élünk, nem olyan furcsa, hogyha érdekli, csak hát velem elég ritkán történik valami izgalmas. Mármint mások szerint, mert szerintem a tudomány állati izgalmas.
-Hát, igazán nem sok. Dolgozom a farkasos problémán meg... hát tulajdonképpen nem is nagyon csinálok mást. - ráncolom össze a homlokom. Oké, tényleg unalmas egy alak vagyok. Persze, akad néhány tanítványom is, meg tetszik egy lány, akit nem merek elhívni, de... ezek igazán apróságok. Meg az utóbbit nem is nagyon akarom bevallani. Valahol igencsak szégyenletes, hogy férfi létemre még ennyire se vagyok képes. Viszont amint ezen gondolkodom, kissé felderül a képem és egy fokkal lelkesebben fordulok Marcia felé.
-Mondd csak, ti hogy ismerkedtetek meg? - kérdezem kíváncsian. Most legalább egy nő szájából tudhatom meg, mi az, amivel igazán meg lehet őket csípni. Kellett nekem állandóan csak a bájitalokkal foglalkozni az iskolában... nem lennék ennyire elmaradva az élet más területein.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marcia L. Cross

Marcia L. Cross

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Miranda Kerr

»
» Pént. 4 Jan. - 22:16
Damocles & Marcia


Milyen édes, hogy így aggódik és törődik a kicsiért. Jó tényleg nőnie kell majd ha kijön is, de nem az ilyen izéktől fog megnőni. Nevetek magamban.
- Oké. persze. tudom, azt nekem kell megoldanom. - felelem a szülésről feltett kérdésem válaszára. Bár nagyon jó volna ha arra is kitalálnának valamit, akkor szerintem sokkal több gyerek lenne a világon. Meg a nőknek is sokkal könnyebb lenne. Én igazából nem félek tőle. Nagyon várom már, hogy megpillanthassam az én kis pocak lakomat.
- Oh igen - helyeselek. Már csak August kedvéért is nagyon remélem, hogy sikerül valamit kitalálni a farkasos dologra. Nagyon aggódik a pici miatta, ő nem is nagyon vállalta volna be szerintem. Ha én nem erősködöm. Valahol megértem. Tényleg kissé félő ez az egész dolog. De én pozitívan próbálok gondolkodni és tudom, hogy nem lesz semmi baj. Az nem lehet. - Találtál már valamit? - kérdezek rá kíváncsian. Nem tudom mit fog válaszolni, de reménykedem benne, hogy jó hírt közöl.
A következő kérdése kicsit meglep. Még sosem meséltünk senkinek arról, hogy hogyan ismerkedtünk meg. Legalább is én biztosan nem. Már nem is emlékszem tisztán rá.
- Hogy hogyan? - nézek rá, miközben a gondolataimba merülök. Majd elmosolyodom, amikor eszembe jutnak az emlékek. Olyan édes volt és kedves, amikor először udvarolt nekem. Ő is pont annyira zavarban volt, mint én. - Hát... - kezdek bele a felidézésbe. Nem akarok minden részletet elmondani, csupán néhány fontosabb dolgot. - Nem sok mindenre emlékszem már. - vallom be. Olyan régen volt és olyan sok minden történt azóta.
- Még a Roxforthos idő alatt történt. - mondom kedvesen. Erre nagyon jól emlékszem. Még iskolás voltam, ahogyan ő is. A többiek folyton mondták nekem, hogy né hogy figyel az a srác. De én nem hittem nekik. Nevetek. Pedig igazuk volt. - De erről nem mesélt neked semmit sem August? - kérdezek rá. Hiszen ők ketten mégiscsak többet beszélnek egymással. És ha már elmondta ezt a sztorit, akkor nem akarom én is elmondani még egyszer. Főleg azért nem, hogy két különböző sztori legyen belőle.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

D. Belby

D. Belby

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 8 Jan. - 6:56

Marcia & Damocles



Valójában tényleg olyasmit kotyvasztottam, ami segít majd a kicsinek növekedni és egészségesnek maradni, de látom, hogy annyira nem győztem meg a dologról Marciát. Rápillantok az üvegcsére és elnevetem magamat. Tulajdonképpen a legtöbb bájitalhoz hasonlóan nem néz ki túl bizalomgerjesztően, nem hibáztathatom, ha nem győztem meg vele. A szülésben viszont sajnos az üstöm nem segíthet. No, meg az egyébként sem az én szakterületem, mert bár bájitalokat is használnak a gyógyításban, az orvoslás gyakorlatában már kevésbé vagyok jártas. Legfeljebb borogatást tudnék tenni a homlokára, bár azt valóban precízen.
-Hát legutóbb azt hittem, hogy igen. Aztán az lett a vége, hogy az üstöm alja egyszerűen elolvadt. - vakarom meg a fejemet. Egyébként biztos vagyok abban, hogy nem járok messze, csak valami hiányzik és ez az az apró részlet, amit egyszerűen nem lelek. Pedig szent meggyőződésem, hogy ez a kirakós utolsó darabja, amit ha megtalálok, akkor végre elkészül életem fő műve és akkor Quinlanék családjának is könnyebb lehet majd az élete. Nehéz ügy.
De mivel ez nem egy túl vidám téma, inkább el is terelem a dolgot másfelé. Elvégre minden erőmmel azon vagyok, hogy elkészítsem a főzetet, csak még nem készült el egyszerűen. Annyira viszont vagyok már gyakorlott, hogy tudjam, attól nem lesz jobban kész, ha agonizálok rajta. Bólintok, amikor Marcia visszakérdez, majd kényelmesen elhelyezkedem, akár egy kisgyerek a mesedélutánhoz. Most legalább gyakorolhatja rajtam az esti mesét is.
-Azért valami csak megvan. Különben nem lennél itt. - nevetem el magam. Azt már persze nem árulom el, hogy nem csak kíváncsiságból érdekel a dolog, hanem abban reménykedem, hogy talán én is egy kicsit okosabb leszek, hogy dűlőre juthassak a nőügyeimmel. Pontosabban azzal az egy nőügyemmel, ami egyébként nem is létezik.
-De. De a te szádból más. - felelem, mert azért mi férfiak egészen más oldalról szoktuk ezt megközelíteni és hajlamosak vagyunk túlzásokba is esni, főleg ha hódításról van szó. Mondjuk én nem tudok túlzásba esni, mert nem hódítok, de azért ez általánosan elmondható rólunk. Hogy én fogok-e túlozni, az majd talán egyszer kiderül. Legalábbis nagyon remélem.
-Valamivel csak meghódított. - vigyorodom el, mert hát engem ez érdekel leginkább. Bár ha van egy kis sütnivalója – márpedig nyilván van – akkor valószínűleg ezen a ponton ő is rájött, hogy nem a mesedélután iránti szenvedélyből kérdeztem.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marcia L. Cross

Marcia L. Cross

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Miranda Kerr

»
» Szomb. 16 Márc. - 12:31
Damocles & Marcia


Elolvadt az üstje alja? Nem akarom megbántani de nevetnem kell. Hát igen. Ez Damocles. Ha nincs rendetlenség valahol ő gyorsan csinál. Na de tényleg nem akarom megbántani elvégre Augustusnak akar segíteni meg nekem. Ez nagyon is kedves tőle. Hagyjuk is ezt. Inkább térjünk más témára.
- Persze vannak emlékeim. - helyesbítek előbbi kijelentésemen. Nem igaz, hogy semmire sem emlékszem abból, hogyan ismerkedtünk meg Auustussal. Csak már olyan régen történt, de mégis olyan mintha most lett volna. Az én drága Augustusom. Mennyi szép közös emlékünk van és mennyi vicces is.  
Elnevetem magam. Még hogy az én számból más, van benne valami. A férfiak általában nem emlékeznek a részletekre. Nekik csak nagy vonalakban rémlik valami és az elért cél a fontos. De arról se feledkezzünk meg, hogy amikor afféle udvarlásról szól a dolog, akkor úgy tüntetik fel magukat, mint valami nagy szívtiprók. Amolyan ellenállhatatlan férfiak. Hát igen... Az én Augustuszom is ellenállhatatlan volt számomra. Még ha ő félt is a kapcsolatunktól vérfarkas mivolta miatt.
Kezd gyanússá válni, hogy miért érdeklődik annyira, hogy hogyan hódított meg a férjem. Csaknem készül valamire. Rá nézek pajkosan.
- Damocles mire készülsz? - kérdezek rá mosolyogva. - Csaknem végre van egy hölgy a láthatáron? - folyatom a kérdezést. van egy sejtésem, hogy így áll a dolog és ezért érdekli annyira, hogyan hódított meg Augustus. Lemernék fogadni, hogy azért ennyire nem érdekli őt a magánéletünk és a mesénk se. Csupán érdekelné, hogy mivel lehet megfogni a lányok szívét. Igazából én nagyon örülnék neki ha végre Damocles is megtalálná magnak a megfelelő párt. Elég régóta van már egyedül. - Eltaláltam? - nézek rá élesen. Mit ne mondja, hajt a kíváncsiság. Remélem nem haragszik meg a kérdezősködésem miatt. Nem akarok túlságosan indiszkrét lenni. Ha úgyse akarja elmondani, akkor nem mondja el. Engem nem zavar. Csak kíváncsi vagyok, mint mondtam.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

D. Belby

D. Belby

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 23 Márc. - 19:37

Marcia & Damocles



Egy pillanatig felháborodottan pislogok a nőre. Végül aztán csak megcsóválom a fejemet. Tény és való, nem vagyok éppen a szocializáció csúcsa, de arra már rájöttem, hogy aki nem tudós, az nem is minden esetben érzi meg ezeknek a helyzeteknek a súlyát. Számukra ezek triviálisnak tűnnek. Érteni ugyan sosem fogom, de tudom.
De most egyébként sem ezért vagyok itt. Egyrészt azért vagyok itt, hogy átadjam a kotyvalékot, másrészt azért, mert igyekszem javítani a helyzetemen Augustával. Merthogy láthatóan nem jutok egyről a kettőre a dologgal. Ez persze nagyrészt az én hibám, mivel nem is nagyon merem feszegetni a határokat. Ami valahol nevetséges, mert a tudománnyal is folyton ezt teszem. Azt viszont mégis rosszabbul viselném, ha Augusta esetleg elfordulna tőlem, mint a tényt, hogy új üstöt kell vennem. Az pótolható.
-Mesélj! - dőlök hátra kényelmesen és láthatóan türelmesen. Arra számítok, hogy valami tanulságosat hallok majd és azt a kevésbé hencegő verzióban, mit a párjától. Nem mintha nem érteném meg Augustot, valószínűleg én is legalább ennyire büszke lennék, ha Augusta a barátnőm lenne.
-Mi? Nem.. nem értem, miről beszélsz. - rázom meg a fejemet ártatlan arckifejezéssel. Nem vagyok valami jó hazudozó, de eszem ágában sincs elárulni Marciának, hogy kiről van szó. Nem akarom, hogy elmondja a dolgot Augustának. Elvégre én szeretném, hogy a barátnőm legyen, egyértelmű, hogy azt akarom, hogy tőlem hallja a dolgot.
-Olyasmi... - motyogom végül beletörődve, miközben megcsóválom a fejemet. Nem akarok neki hazudni. Csak nem akarom elárulni, hogy kiről van szó.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

A helping hand - Damo & Marcia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Everyone needs a helping hand
» Augusta & Marcia
» Marcia Lyndsay Cross
» beating every hand away
» Play in the snow, grab a friend's hand and don't let go - Karen & Ian & Seb

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-