Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek? EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek?



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Moira G. Burke-McGonagall

Moira G. Burke-McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Vas. 10 Feb. - 21:24

Joy && Moira

Mi segítene most?

Nem tudod megfojtani magad. Erre már rájöttem. Nem volt, annyi lélekjelenlétem sem, hogy azzal a törött ütővel újabbat okozzak, csak a saját csontjaimban. Dühömben ütöttem ököllel a falba, a vitrinbe megint, most sajog és vérzik. Nem tudod mit csinálj, mit kell tenned még azért, hogy elég legyen. A mellkasodnak szegezed a konyhakést, amit ritkán használtál eddig, na majd most. Emelkedik és süllyed, hevesebben, mint valaha, visszatartod a lélegzeted, hogy ez lesz az a pillanat, majd kitör belőled az a csillapíthatatlan zokogás, és leereszted, kiesik a kezedből, mint legutóbb a whiskys pohár. Ma egyet a falhoz, egyet a földhöz vágtál belőle, hiába a készlet, el fog fogyni ez is, mint minden életkedved, és pocsékolás az egész, hiszen pia sem volt benne. Egy nagyobb darab üvegcserepet veszel a kezedbe a földön térdelve, az ujjaid közt forgatod, ezzel már kell kezdened valamit. Megkarcolod a csuklódat, pont annyira, hogy nem buzog fel belőle a vér, nem ömlik megállíthatatlanul, csak gyengén szivárog, erősen nekinyomod a pengét, hogy majd a következő vágással, de ez sem megy, nem tudod megtenni, ezt sem, gyáva vagy hozzá, hogy így végezd. Ha nyugodtabb lennél, most biztos megjelenne az a gúnyos félmosoly az ajkaidon, mindig azt mondtad, hogy nem félsz semmitől. És mégis. Most, hogy minden valóra válni látszik abból, ami úgy gondoltad sosem fog, most... most már félsz... félsz attól, mi a következő. Bőgve végighúzod a tenyereden, mert nem akarod megtudni. Remeg és hullámzik minden tagod és érzéked, pálcát rántasz és zihálva fogod magadra.
- Ava.. Ava... Avade - ott van a nyelved hegyén, még akkor is, ha soha nem mondtad ki, ha soha nem is akartad, csak Burke-ék mikor eszedbe jutottak emlegetted néhányszor, hogy megölöd őket, viszont ezt sem gondoltad komolyan, csak mérhetetlenül gyűlölted az egész további famíliát azért, amit tettek, és most is.
- Cru... cru... - ott van ez is, de nem mondod ki, képtelen vagy rá. Eszedbe jut, mit éreztél legutóbb, pedig valójában nem is ez tart vissza, hanem az, amit a Mungóban mondtak legutóbb, ha megismétlődik, nem biztos, hogy tudnak segíteni. Csak ők éljék túl, te nem számítasz. Mert halálfaló lesz, amíg neked bajod nem esik. Mert addig nem jön vissza, se élve, se... se halva...
- Mi van már? Gyere vissza! Vége van! Vége van... Mi a francot csináljak még...? - talán tényleg össze kellene zúznom a kezem azzal az ütővel, vagy felvágni az ereimet, valamelyiket meg fogom tenni...


music ∆ hát ez



A hozzászólást Moira G. Burke-McGonagall összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 9 Márc. - 12:05-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Joy Savernake

Joy Savernake

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
andreea diaconu

»
» Kedd 12 Feb. - 19:42
- Mo? - Magamhoz képest meglepő izgágasággal újabbat ütök az ajtóra, ezúttal nyitott tenyérrel, de aggaszt, hogy odabentről nem hallok választ, csak valami vészjósló motoszkálást, amiről csak remélni merem, hogy a barátnőm önmagáról megfeledkezve járkál, esetleg dúdol valamit, de amennyire Moirát és a késő reakcióit ismerem - Moira reakciói sosem késnek, ezért lett a Magpies hajtója -, egyre fokozódó balsejtelemmel állok a bejárati ajtó előtt, a küszöbön, mint valami elcseszett csendélet, mielőtt fognám a pálcámat, és Alohomora, már kattan is a zár, én pedig olyan óvatosan lépek beljebb, mintha a szent helyen járnék - nagyjából másfél másodpercig tudom tartani ezt, aztán meghallom a furcsa, elfúló zihálást, és az üvegtörmelék csikorgását, és rohannom kell.
- Moira! - Olyan metsző, pánikkal teli a hangom, hogy ismét meglepem magamat, de közel sem annyira, mint ez a borzalmas jelenet, ami úgy tárul fel előttem, mint azok a rémisztő képek a könyvekben, amiktől gyerekként félsz, mégsem tudod levenni róluk a tekintetedet sokáig. Hozzá lépek, és bár felfordul a gyomrom a vér és az alkohol keveredő szagától, átkarolom hátulról, hogy a pálcát kicsavarhassam a kezéből. - Tedd le ezt, most nem vagy ura önmagadnak. - Folytatom megnyugtatónak szánt hangon, de a torkomat sírás fojtogatja. A kérdéseimet majd felteszem később, előbb megfürdetlek, és tiszta ruhát adok rád, bekötözöm a sebeket, amiket magadnak okoztál. - Megengeded, hogy segítsek, igaz?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Moira G. Burke-McGonagall

Moira G. Burke-McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Kedd 12 Feb. - 22:34

Joy && Moira

Mi segítene most?

Megfeszítem a kezem, ökölbe szorítom az ujjaimat, így vágom el a bal csuklómat az egyik üvegdarabbal, felbuzog belőle a vér, pont mielőtt megérkezne, ez már elég kell, hogy legyen. Rettenetesen fáj, mégis, igyekszem nem ordítani, beharapom az ajkaimat, aztán zihálni kezdek, nyöszörögni, egy-két pillanatra visszatartom a lélegzetem, hátha nem érzem olyan élesen. Nem történik semmi. Ismét magamra fogom a pálcát egyre reszketőbb kézzel. Gyerünk Moira, csinálj még valamit!
A nevem hallatára felpillantok, azt reméltem máshoz társul, és ettől csak egyre szánalmasabbá válok a saját szememben is, reménytelen. Még mindig semmi. Azt hittem az a rohadt halálfaló jött, egyedül, vagy Leoval, de nem, a kurva életbe...
- De... de ura vagyok... Sosem voltam még ennyire józan... Joy... Joy, eressz... eressz el... Minden... minden rendben lesz... Mindjárt itt lesznek... - nyögöm fájdalmasan. Bizonyára azt hiszi megőrültem - és talán igaza is van -, hiába hecceltük egymást hülye és gyerekes viccekkel régen, és mutattam be nagy vidáman, ahogy éppen megfojtom magam mikor Holmes magyarázott, és nevetett ő rajta, vagy mondtuk azt egy edzőtáborban este, hogy kipurcantunk, játszottunk a kviddicspályán is bolondot, ez most teljesen más, valóságos, és ez az ijesztő, hogy tényleg megtörténhet bármelyik.
A nyílt sebre szorítom a tenyerem, és előregörnyedek, ránehezedem, amennyire a testem képes erre egyáltalán, azonban jobbára csak a hasamhoz  szorítom, így csúsztatom fel a mellkasomhoz, fogva, iszonyatosan fáj.
- Kérem... - nyújtom ki felé a vérző tenyerem, a másik a földre csúszik, képtelen vagyok megtartani, épp elég erőfeszítés az, hogy nyugodt hangon beszéljek. - Add vissza... Add már vissza azt a kibaszott pálcát! - kiabálok ingerültebben, ha mégsem kapnám vissza, potyognak a könnyeim.
- Nem tudsz segíteni... senki sem tud... nem érted? - rázom meg a fejem, keserű félmosolyt erőltetek az ajkaimra, aztán zihálok, egyre nehezebben veszem a levegőt, azt is lassan semmi mást nem is érzékelek, csak a saját szuszogásom hallom egyedül. Aki tudna segíteni, ő nincs itt, elment, hogy segítsen, és pont ebbe rokkanok most bele. Joy viszont tényleg el kell, hogy tűnjön innen, mert ha csak az ügyeletes halálfaló érkezik, akkor még a végén ő is megsérül, vagy megöli. - Ha segíteni akarsz, segíts magadon... Menj el... menj el mielőtt benned is kárt teszek... hallod?! Menj... menj el! - villan a tekintetem egy másodpercnyi időre, majd megremeg a szám széle, ismét előtör belőlem a zokogás. Nem tudnám, és nem is akarom szándékosan bántani. Senkit sem akartam, és tessék. Baszki, baromira szédülök.


music ∆ a trágárságért elnézést

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Joy Savernake

Joy Savernake

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
andreea diaconu

»
» Pént. 22 Feb. - 9:06
Megrettenve nézek rád, nem túlzás azt állítani, hogy még sosem láttalak ilyennek, és felfordul a gyomrom, ahogyan megpróbálom a pálcádat elvenni, mintha egy háborodotthoz beszélnék, és úgy is nézel rám, hatalmas, sírástól és még ki tudja mitől feldagadt szemekkel. Annyi mindent mondanék, de azt hiszem, még nem értem el a könyörületességem határára, még képes vagyok közelről vívni veled ebben a dologban, mert jobban szeretlek sok más embernél, szinte az egész világnál, többet jelentesz nekem, és borzalmas így látnom téged. Miattad összeszorított fogakkal igyekszem erősnek mutatkozni, és tudomást sem venni a szagról, amit a keveredő vér és alkohol áraszt.
- Moira, nem. - Jelentem ki ellentmondást nem tűrően, ha gyerek akarsz lenni, és össze akarsz omlani, akkor baszd meg, én nem fogok benne segíteni, és nem fogok asszisztálni sem hozzá. Kihúzlak önmagadból, ahhoz kell értenem ilyenkor. - Segítek felállni! Na, gyere, nem maradhatsz így. - A hónod alá nyúlva megpróbállak felhúzni. - Moira, gyerünk! - nógatlak, de már most elegem van ebből a rohadt cirkuszból, hogy egyszerűen nem hagyod, hogy segítsek, pedig mi okod van megtagadni, mi okod van így kivetkőzni magadból, és pláne veszélyeztetni a kisbabádat?! Ez a gondolat új erőt önt belém, és úgy döntök, taktikát váltok, hátha valahogyan elérhetlek. Eléd lépek, leguggolok hozzád, és egy határozott mozdulattal, nyitott jobb tenyérrel arcon csaplak. Remélem, ez megdöbbent annyira, hogy végre magadhoz térj, és elkezdj emberhez, nőhöz és anyához méltóan viselkedni. - Végeztél? 
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Moira G. Burke-McGonagall

Moira G. Burke-McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Szomb. 9 Márc. - 11:59

Joy && Moira

Ez a szövetség is életfogytig tart, mi?

- Joy... - könyörgő szempárral fordulok oda, rászólok én is erélyesebben, ahogy gyerekre szokás, ahogy anya dorgálta csupán a hangja játékával és a tekintetével Rose-t, vagy Willt egyszer régen, vagy bárki mást, ha éppen valami nagy butaság szándéka csillant fel a szemében, mert ő már a tekintetünkből is olvasott. De most melyikünk a felnőtt, melyikünk a gyerek, mindkettő vagyunk, mint eddig? Mintha ezt az döntené el, visszakapom-e a pálcámat, avagy sem.
Nem engedelmeskedem semmilyen erőhatásnak, semmilyen unszolásnak. A fejemet rázom, tehetetlen és mozdulatlan testtömeg vagyok, amit lehetetlen kimozdítani ebből az állapotából, az a törhetetlen, makacs szirt vagyok, ahonnan seprűvel egyszer alábuktunk, egy másik, amit a tenger edz, nem koptat... És mégsem vagyok, mert egy kurva nagy klisé vagyok, valami harmadosztályú szappanopera, amit a tévében is továbbkapcsolsz, mert szkeptikus tekintettel figyelsz minden vergődő szenvedést, mert a megoldás sokkal egyszerűbb, sokkal kézenfekvőbb, mint amit ők kitalálnak. De akkor mi most a megoldás?
Nagyot csattan az a pofon, megérdemlem. Elnémul minden, mély levegőt veszek, és pont úgy fújom ki, így meredek rá, mintha először látnám, mert ezt a Joy-t először látom. Érzem a tenyere nyomát az arcomon, a bizsergő, égő érzést, amit maga után hagyott, ha teljesen eszemnél lennék, talán felfognám a jelentését, és annak a néhány másodpercnek, ahogy utána bámulom őt. Odakapok a vérző tenyerem ujjaival, mintha érezném, érezhetném, meg tudnám érteni a jelentését, kitapogathatnám, és felszakad egy újabb sírásadag, mert valahol mélyen legbelül értem is.
Utálom érte, hogy józan tud maradni, hogy van lehetősége annak lenni, mintha választható lenne a nyugalom és az ésszerűség. Utálom, irigylem, csodálom érte, hogy nyugodt bír maradni akkor, amikor az egész világ darabokra hullik körülöttünk, s mi nem győzzük kiásni magunkat a törmelék alól, és fulladuk tőle, a portól, és a tüdőnkön ül egy hatalmas mozdíthatatlan kőtömb, és valahogy mégis lélegezned kell, mert muszáj, másokért, magadért nem is akarnál.
Elkapom róla a tekintetem. Most először nem bírom elviselni, hogy belémlát, minimum a vesémig, nem lát és nem is tud mindent, és mégis. Újabb ok, hogy elüldözzem, mert nem fogja hagyni, semmit, és a végén neki is baja esik az én hülyeségem miatt. A gondolatra megint mindennél joban félek, szeretetből féltek, és megint tettes vagyok, végletekhez, képtelen ötletekhez nyúlok. Ha valóban józan lettem volna, ostobának neveztem volna magam.
- Menj... Menj el... Nem maradhatsz itt... El kell... el kell menned, Joy - nyöszörgöm zihálva, nagy levegővételek között, ráfogok a csuklómra, azt szorítom amennyire bírom, a végén elcsuklik a hangom, mint én perceken, másodperceken belül.



music ∆  Embarassed

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Joy & Moira, öngyilkossági tippek kezdőknek?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Meditáció kezdőknek felsőfokon
» Leo && Moira
» Jo && Moira
» Yves && Moira
» Moira & Myron

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-