|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 665 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 665 vendég A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Taylor Kinney
| » » Hétf. 19 Nov. - 0:14 | | Hűvös, őszi szél fúj most is, mint a hét eddig eltelt minden pillanatában, de a csapat most is csak azért fáradozik, hogy jobb legyen, és ez az, amiért én a leginkább hálás vagyok. Minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy fejlődjenek. Minden játékos azért van itt, hogy a legjobbat hozza ki magából. Ez az, amiről a sportoknak általában szólniuk kellene, ehelyett viszont mindenhol azt látom, hogy a cél mások legyőzése. Mikor a Falconban játszottam, ott is csak a győzelem és mások legyepálása volt a fontos. Pont ezért sosem voltam képes felszabadultan, örömmel játszani. Nem ment. Minden egyes edzésen és az összes meccsen az volt bennem, hogy ha valamit elrontok, talán nem csak a seprűn, de repülök a csapatból. Ez pedig sokáig tartott. Egészen addig, míg három éve le nem járt a tíz éves szerződésem. Öröm volt szabadulni, mégis tudom, hogy sok mindent köszönhetek annak a tíz évnek. Megtanultam ugyanis, hogy keménynek kell lenni minden helyzetben, ami megkívánja, de nem szabad túlzásba vinni az akarat másokra erőltetését. Megtanultam kitartóan küzdeni, és ezt talán látták rajtam, mikor felajánlották a Magpies edzői posztját. Örömmel fogadtam el. Kitörő örömmel írtam alá a három éves szerződést, és eddig még nem bántam meg, hogy ezt meghosszabbítottam még két évvel. Érzem, hogy ez csapat sokkal inkább vagyok én. Mert ez nem az erőszakról szól, hanem a játékról és az egészséges küzdelemről. - Három kör levezető futás! - kiáltom el magam a hangerősítő bűbáj segítségével, de a szokásos három kör után még hozzáteszek egy kevésbé megszokott utasítást is. - McGonagall, az irodámba, most! - azzal leszállok, és belépek az öltözők melletti, kis helyiségbe, ami az irodámat hivatott jelképezni. Egy asztal, mögötte fotel, előtte két kartámlás szék. A falon Falconos és Magpies-es érmek, trófeák, egy faliújság pedig tele van tűzdelve fényképekkel és újságkivágásokkal. Felülök az íróasztalra, és így várom a lányt.
A hozzászólást Ignace C. d'Agoult összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 25 Jún. - 14:07-kor. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good Moira G. Burke-McGonagall C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : ▽ Avatar : Imogen Poots
| » » Hétf. 19 Nov. - 0:57 | | Szar a szezonbeli rátám, nagyon szar. Csak így tovább Moira, ha elég ügyes vagy hamar kiteszik a szűrödet a csapatból! Vaaagy átdobnak cserének. Ezen a ponton nem tudom melyik megalázóbb. Utálom ezt az egész helyzetet! A legutóbb elaludtam és elkéstem, aztán egy fél edzést végighánytam, egy másik meccsen meg leszédültem a seprűmről, aztán itt van az a tény, hogy a szervezetem annyira le van gyengülve, hogy nem bírom az erőnléti edzéseket és egyébként szerintem elhagytam egy mugli terhességi tesztet valahol a klotyó és az öltöző közti távon, csak a hülye nem rakja össze a képet. Pedig fontos: fontos, hogy az égegyadta világon senki ne tudja meg Jo-n kívül, különben nekem és a karrieremnek is reszeltek, ami ebben az élethelyzetben szerintem padlóra küldene. El kellett volna mennem, még azelőtt el kellett volna intéznem ezt a porontyot, hogy Yves-nek vagy bárki másnak szóltam volna, akkor most nem lennék ekkora slamasztikában. Mindegy, megpróbálok a teljesítményemre koncentrálni, akkor nem vághatnak ki, ha én szerzem a legtöbb pontot. Efféle ambíciókkal vágnék neki a levezető köröknek, reményt és kitartást gyepálva magamba a folytatásra, ezeket még talán bírnám is, nem vészesek, ha külön utasításra nem kéne d'Agoult irodájában folytatnom az edzést. Remek! Jo rémülten pillant rám, akárcsak én rá, bármennyire is szokatlan ez tőlem. Leszállok, megtámasztom a seprűmet és indulok. Összefont karokkal állok meg előtte, takarják a hasamat, amit be is húzok, pedig a rajtam levő pulóver is kellőképpen bő, úgy takargatom, mintha muszáj lenne, mintha már ez is látszana. Nem akarok leülni, túlságosan feszült vagyok. - Parancsolj. Itt vagyok. Megtudhatom miért? - morgom hisztisen - újabb hangulatingadozás, mi más? |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Taylor Kinney
| » » Kedd 25 Jún. - 14:24 | | Idegen nekem az érzés, hogy valakit az irodámba hívjak. Számtalanszor meg kellett már tennem, és ha ilyesmire került sor, ugyanazt éreztem, mint amit most is. Elvégre ilyen esetben az áldozatom jó eséllyel félelemmel telve lép be az irodámba, mert fogalma sincs, hogy mi fog itt történni, vagy hogy éppen mi nem fog történni. Számomra is kellemetlen tehát, hogy más rossz érzésekkel tér be hozzám, és ez akár tartósan meg is marad a lelkében. Most azonban mégis meg kell ejtenem egy számonkérő, szemtől szembeni találkozást. nem kenyerem az ilyesmi, ám ez Moira javát is szolgálja, ha beigazolódik a sejtésem. Márpedig adja az ég, hogy ne igazolódjon be, mert akkor nem engedhetem tovább játszani , és akár még a csapatból is ki kell tennem. A legsúlyosabb elméletemet persze követi egy másik is. Annak csak egy kispad lenne az eredménye, semmi több igazából. Nem akarom mindenáron elvenni egy ember munkáját, ha nem szükséges. Márpedig csak az első ötletem következménye lenne mindez. A nőt követve belépek az irodámba, és becsukom az ajtót. Van egy olyan sejtésem, hogy nem lenne szerencsés, ha más is végighallgatná a beszélgetést, az ajtó pedig szerencsére tökéletes hangszigeteléssel bír, amit nem győzök elégszer áldani, ha hevesebb természetű emberekkel hangos... vitákba bocsátkoznánk idebent. - Foglalj helyet kérlek. - intek a kényelmes karosszékre, én pedig helyet foglalók a sajátomban. Egész komfortos vallatószobám van, ami azt illeti. Megvárom, míg leül, és csak utána kezdek bele a mondandómba, ellenben ha nem él a kényelmes lehetőségével, akkor sem hibáztatom. Nyilván nem egy széktől függ majd a válasz, és ha az elméletem igaz, úgyis tagadni fog. - Nos, ez egy elég kellemetlen helyzet, és sosem gondoltam, hogy meg kell ezt kérdeznem, de... - persze nem indítok a drogtémával, ezért az utolsó pillanatban a másik kérdést teszem fel neki. - Hadd kérdezzem meg, hogy terhes vagy? - mondd, hogy igen, mondj igent! Kérlek, ne szedj semmiféle doppingszert, és legyél csak terhes! Azzal mindketten jobban járunk. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | | | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |