I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : ▽ Avatar : Blake Lively
| » » Szomb. 24 Aug. - 2:48 | | Izzad a tenyerem a kesztyűben, ebben a megbocsáthatatlanul hatalmas, fantasztikus, giccses szalonban, de valahányszor felállnék a szófáról, a pillantásom Serge arcára téved, és meggondolom magam. Izzad valami idebent is, a gondolat, hogy az apró, jelentéktelen szerepektől egy villanásnyi idő alatt idáig jutottam, sportból életeket teszek tönkre - oké, nem az én ötletem volt, és ha jól csináljuk mindketten, senki sem sérül meg. Ezzel nyugtatom magam. A berendezést bámulom. Ha csak néhány dolgot lenyúlnék, nem is akármilyen lakást vehetnék anyámnak és a húgomnak Londonban, milyen mérhetetlenül igazságtalan, nem lenne szükség a színjátékra, az alakoskodásra, és nem a Serge iránt érzett elkötelezettségem tart vissza attól, hogy megtömjem a zsebem. Sokkal inkább az, hogy úgy fest, az előkelő francia nők ruháját nem díszíti előkelő francia zseb. Ez a ruha, amiből háromhavi bérleti díjat ki tudnék pengetni, nem tudja eltakarni a térdem remegését, de még a mellkasom kényszeres hullámzását sem. Sem a számra kúszó ideges mosoly, sem pedig az árulkodó, antibesi akcentusom nem való ide. Csak idő kérdése, míg erre Serge is rájön, felbontja az egyezségünket, hazaküld, és eljátssza, hogy megszöktem az egyik kertésszel - idefelé jövet ellenőriztem, a földeken rengetegen dolgoznak, nem lenne nehéz beadnia egy ilyen mesét a rokonainak. - A bátyád alaposan megvárat - nyögöm ki végül, és ezúttal minden előzetes kérésre fittyet hányva felpattanok a szófáról, kinyújtóztatom a lábaimat. Egy pillanatig jól megnézem magam az egyik ablaküvegben, azután elkezdem kibontani a hajam. Ne nézzek már úgy ki, mint aki most szökött egy közeli panoptikumból. - Vagy ez amolyan testvéri vicc köztetek? Versengtek, hogy ki tud többet késni? - Ami ismételten nevetséges, tekintve, hogy talán csak egyetlen lépcső választ el minket a vendéglátóinktól. Serge felé fordulok, miközben egyesével kihúzkodom a hajtűimet - persze, varázslattal gyorsabb lenne, de semmi kedvem a könnyebb utat választani, mikor ki tudja, meddig kell még itt ücsörögnünk. - Ő nagylelkűbb lenne, ha neki játszanék? - Lehalkítom a hangom, de ahogy itt állok a megbízóm előtt, napok óta első ízben nyeregben érzem magam. |
|