Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

floating above me EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

floating above me EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

floating above me EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

floating above me EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

floating above me EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

floating above me EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

floating above me EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

floating above me EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

floating above me EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 241 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 241 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Magnolia Woods

Magnolia Woods

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
phoebe tonkin

»
» Pént. 8 Feb. - 17:45
Gyűűűűlölöm a szerkesztőségi üléseket. A legjobban azt gyűlölöm bennük, hogy rendszerint megfeledkezem róluk. Egyébként sem vagyok a pontosság mintaképe (a leadási határidőimre természetesen ez nem igaz a rosszízű pletykák ellenére sem), vannak napok, amikor egészen egyszerűen csak képtelen vagyok bárhova időben odaérni, és attól tartok, hogy ez a mai, na, ez pont egy ilyen nap lesz. Pedig egyébként most nem feledkeztem el a reggeli ülésről. Egyszerűen csak elaludtam, de ez bárkivel megeshet, ha az éjszaka nagy részét ébren tölti, annak ellenére, hogy ágyban van... és bizonyára lehetnék bűnbánóbb annál, amilyen vagyok, de nem bánok semmit.

- Fú, ez megint borzalmas volt - besorolok Julie mellé kifele menet a teremből, de csak akkor szólalok meg, amikor már senki fontos nincs még csak hallótávolságban sem és közben persze azért nem úgy nézek szegény lányra, mintha a maximális együttérzést akarnám kisajtolni belőle. Kicsit inkább úgy, mint aki tökéletesen tudatában van annak, hogy rendszerint magamnak teszem borzalmassá ezeket a megbeszéléseket, és valójában sajnálom, ha emiatt másoknak is borzalmas, mert másoknak is végig kell hallgatnia, ahogy Henriette párhuzamot von a késésem és aközött, hogy nem vagyok hajlandó engedni leghőbb vágyának, ami természetesen nem más, mint az "ultraszemélyes interjúk a kviddis nagy sztárjaival!!" sorozat. Vagy valamilyen hasonló borzalmas címen futna, ha hajlandó lennék megírni, de természetesen nem vagyok hajlandó, mert ennél azért többre tartom magam. Ez még mindig a Reggeli Próféta, nem pedig a Szombati Boszorkány, kettőnk között szerintem Henriette van eltévedve, de hát az ember ugye jobban jár, ha nem akar okosabbnak tűnni a felettesénél és szerkesztőjénél...

- Főzünk egy kávét? - kérdezem aztán, mielőtt a fenti igazságok bármelyikére jogosan felhívhatná a figyelmemet, megvillantok még egy mosolyt is az ügy érdekében. Természetesen sem reggelizni, sem kávézni nem volt időm reggel, mielőtt kiszáguldottam volna a kandallón. Hogy nem reggelizek, az csak egy egészen átlagos reggel, de ha kimarad a kávé is... az a végítélet.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Julianne Vance

Julianne Vance

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Vas. 3 Márc. - 19:17
Kezemben a pennát forgatva próbáltam figyelni az ülésen elhangzott szavakra, de a gondolataimat képtelen voltam a jelen medrébe terelni. Sokkal inkább a saját, személyes sztorimmal, annak menetével és buktatóival voltam elfoglalva, ami nem tette lehetővé, hogy a többi szakterület feladataira is figyeljek vagy egyáltalán megjegyezzem, hogy jelenleg milyen cikkeket várnak el a többi riportertől. A hajnalban megivott kávé sem segített, sőt, mintha még rendezetlenebbül kavarogtak volna az információk a fejemben: lehet, hogy tényleg le kellene állnom a kávéval és találhatnék egy másik módszert a koncentrációm feljebb srófolására. Valami gyógynövényt… vagy a muglik által annyira kedvelt meditációt.
Fél füllel hallottam, hogy valaki késve érkezett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Bárkivel előfordulhat, bár volt egy tippem, ki esett be majdnem a végére és amikor az értekezlet végén felálltam a helyemről, rájöttem, hogy a megérzésem helyes volt. Magnolia arcán szinte még mindig lehetett látni a sietség okozta pirosságot és a fáradt tekintetéből kiindulva arra sem volt ideje, hogy rendesen felébredjen. Egymás mellé sodródtunk, aztán rá mosolyogtam és helyeselve bólintottam.
- Ez a mostani különösen kegyetlen volt. – Nem hinném, hogy bárki ebben az épületben szerette ezeket a reggeli összeröffenéseket, mivel nagyon hosszú volt végighallgatni az elhangzottakat. Persze, szükséges volt, de reggel tiszteletére borzalmasan sok volt az információ. – Látom, hogy rád fér egy kávé, gyere. – Bár pár perccel ezelőtt a leszokást ízlelgettem, úgy éreztem, nekem is muszáj meginnom még egy feketét ahhoz, hogy képes legyek megfelelően funkcionálni. – Most miért késtél? – Kérdeztem viccelődve, mikor a konyhába értünk és elkezdtem lefőzni a mindkettőnk számára megmentőként funkcionáló löttyöt. – Henriette már az elején megemlítette, hogy eggyel kevesebben vagyunk. Utána már nem is igazán figyeltem rá. – Vallottam be őszintén. Az a nő nekem mindig is túlzottan rosszindulatúnak tűnt, örültem, hogy nem kell a közvetlen közelében dolgoznom.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Magnolia Woods

Magnolia Woods

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
phoebe tonkin

»
» Hétf. 11 Márc. - 11:54
- Miért kések bármikor is? - kérdezek vissza nem minden iróniától mentesen, de legalább nem akarom magam jobb színben feltűntetni, mint ami kijár nekem. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy jobb, ha a greenwichi időt nem hozzám igazítják, meg azzal is, hogy talán nem pont olyan egy felelősségteljes, huszonéves fiatal felnőtt, mint amilyen én vagyok. Nem is mondom, hogy nem igyekszem javítani a késési tendenciáimon, de... azért igaz az is, hogy vannak napok, amikor nem hogy nagyon, de kicsit sem igyekszem, hogy mentsem a menthetőt. Az önkritika fontos - Kicsit hosszúra nyúlt az éjszaka és elaludtam - teszem aztán hozzá, mielőtt Julie félreérti és azt hiszi, azért válaszolok érdektelen, költői kérdésekkel, mert nem áll szándékomban rendes feleletet adni. A rendes felelet jelen esetben azt jelenti, hogy akarva-akaratlanul is picit ábrándossá válik a teljes arcberendezésem, és kis híján elpirulok, de ezt persze még mindig foghatnám a reggeli sietségre.

- Ó, Henriette... - a szerkesztőm neve hallatán persze azonnal darabokra törik képzeletem cukormáza, amivel a tegnap estét dédelgetem a szívem bal kamrájának egy egészen különleges kis csücskében. Henriette meg az én kapcsolatom valószínűleg már az a kategória, ami menthetetlen.
- Szerintem akkor is lenne velem valami baja, ha egyébként a pontosság mintaképe lennék. De talán még akkor is, ha megfogadnám a tanácsát egy új rovattal kapcsolatban. Mármint, komolyan, Julie, én biztos vagyok benne, hogy zsigerből utál engem, mindegy, mit csinálok - bizonygatom fojtott hangon, nem mintha különösebben bizonygatni kéne ezt, hiszen biztos vagyok benne, ez a szerkesztőség nagy részének már feltűnt, és az sem lepne meg, ha fogadásokat lehetne valakinél kötni arra, ezen a héten hányszor fog ordibálni velem.

Meglehet, elfogadtam már, hogy ezek nem csak vesztes csaták, de egy elveszített háború - csak a jelek szerint sosem adom meg az ellenfélnek azt a mámoros örömöt, hogy bedobom a törölközőt. Eszem ágában sincs felmondani, Henriette-et leszámítva én nagyon is szeretem a munkám.
És szeretem az irodai kávét is. Ahogy Julie bögréje tele lesz feketével, elhúzom és a helyére teszem a sajátomat, míg a már teli poharat a kolléga felé nyújtom - És akkor ma még fel sem hozta, hogy szerinte mi legyen a következő cikkem témája...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

floating above me

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» floating around
» blow me like a floating feather

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-