Vajon melyikünk a rosszabb ember? Én, amiért elfogadom a segítséget, ő, amiért politikai székfoglalóst játszik rajtam keresztül: vagy a miniszter, aki mindkettőnket elítélne? - összefonja karjait, az ablaknak dől, elmosolyodik, mert végül is a nosztalgia ilyesmit művel az arcunkkal, kínvigyort csihol a leglehetetlenebb kényelmetlenségből is, és a Roxfortba visszatérni szürreális élmény, előre nem látható körülmény, míg rágyújt, karmolásnyomokkal teli karjaira könyökölve figyeli az elrobogó felhők seregeit, nem tudja, merre és hogyan tovább, a vár nem olyan erődítmény, amin ne lehetne átjutni. Ha neki sikerült, másnak is fog, és innen az út már csak lefelé vezet. Dumbledore hunyorgott a megszokott szemüvege mögött, de ha volt valamilyen véleménye a személyével kapcsolatban, azt megtartotta magának, nem kérdezett és nem ítélkezett - hogy mégis, azt egy részéről vesztes háborúval már rég lerakta az asztalra a többi, ettől függetlenül zseniális találmányával - Dumbledore jó politikus, de rossz vezető - és viselkedhetett úgy, mint mindannyiuk szerető nagyapja - ükapja, javítja magát egy fintorral - de ez nem változtat azon, hogy se nem elég gyanakvó, se nem elég jó emberismerő. Ha az volna, őt is kihajítja, nem számít, milyen kompetenciákat tud felmutatni, bőrkabátjától kezdve a csizmájáig lerí róla, hogy nem egyszerűen nem tisztelte a törvényt, ami persze az ilyen alakok báját adja, de értelmetlenné tette annak létezését. Mélyet sóhajt, és becsukja a szemét - szorítja, orrlyukai kitágulnak, körmeivel a tenyerébe váj - ...hogy a francba fogok ezzel együtt élni? - mikor kopognak, és a válla felett hátrapillant. Mint akit rajtakaptak: és valóban, a szeme alatti, másodpercre érzékelhető karikák bűntudattól teltek, és sötétek. - Nahát, a Főosztályvezető személyesen. Nem számítottam ilyen meleg üdvözlésre, de gondolom a bűneimet egy teameghívás sem kisebbítené. - csak lassan fordul meg, de nem éppen a dohányzás miatt - az nyilván nem érdekli a férfit, bár kétségkívül része lehet abban az anomáliában, mikor Karen mindig összeszedett arca főmunkaidőben füstöt ereget egy ilyen elit intézményben, még ha a maga kis helyiségében is - a karjait összefonja maga előtt, és számít a várható kérdésekre a karmolásokkal kapcsolatban, a viselt dolgaival kapcsolatban, úgy eleve, az itt tartózkodásával kapcsolatban. Mr. Tennington hiába férfi, bizonyára csak magát viseli el ezen minőségében, vele nem lehet tervezni, békülni, semmit igazán. - Mit tehetek önért?