Mintha a sors akarta volna, hogy így alakuljon a helyzet. A ház elé hopponált, szívében óriási boldogság lakozott. Kinyitotta a kissé rozzant, fából készült kaput, majd szinte futva sietett be, elújságolni a hírt feleségének. Pandorát a konyhában találta, most először történt meg, hogy nem jegyezte meg, milyen csodás illatok lengik be a szoba minden pontját, a nő ebből már tudta, valami történt. Közelebb lépett hozzá, felkapta feleségét, megpörgette, persze óvatosan, a kis konyhában éppen, hogy ketten elfértek.
- Mi történt Xeno, mi ez a nagy öröm? - Nevetett, együtt nevettek. Óvatosan tette le Pandorát, majd a talárjában kezdett el matatni, és miután kipakolt az asztalra egy rakás elbűvölt tárgyat - amiket mindig magával hord egyébként -, előhúzta az első igazi példányát a Hirverőnek. Meglebegtette felesége előtt, aki örömében felsikkantott, ő pedig lelkesen lapozta fel lassan, óvatosan, hogy jól megtudják nézni együtt minden oldalát. Ugyan még csak ők ketten voltak a cikkek írói, de a jövőben nagyon szeretné, ha más varázslók is hozzá tudnának tenni nézeteikhez, de természetesen ehhez el kell indulni valahonnan. Ez pedig most megtörtént.
- Vége a háborúnak és ugyan ezen a napon megjelenik az újságunk első példánya is! Ez egy igazán fenomenális nap számunkra kedvesem. Az Abszol úton az egyik újságárus holnaptól népszerűsíti a Hírverőt. - Miután kijött a nyomdából, első dolga volt odalépni az árushoz, akit egyébként igen jól ismert még régről. Szerencsére vannak, akik kedvelik a történeteit, a kutatásait, adják a nézeteit. Innen már csak egy lépés, hogy híres legyen a nevük és beleírják magukat a varázslók történelmébe!
Órák teltek el, a boldogság átjárta az egész birtokot már. Xeno egy kézzel festett táblával vágtatott ki a bejárati ajtón, majd sietett vele a kapuhoz, és egyetlen pálcaintésre biztosította helyét annak, igen jól látható helyen. A táblán gyöngybetűkkel ez állt: HÍRVERŐ. Szerkesztő: X. Lovegood.
Erre volt a legbüszkébb mindközül. Csak állt ott még percekig, bámulta, szinte el sem hitte, hogy végre beteljesült az álma.

A baglyok már napokon belül ellepték a kis birtok csodálatosan virágzó fáit. A levelek amelyeket hoztak, mind a házaspár frissen megjelent újságáról érdeklődtek, az első számban megírt történetekről, kutatásokról, Xeno eszméiről. Szinte el sem akarták hinni, hogy mindez velük történik, de lelkesen, idejüket nem sajnálva válaszoltak minden kérdésre. Természetesen az ünneplés sem maradt el, a maguk módján, az egyik reggelen, piknik kosárral a kezükben vágtak neki a csodálatos környéknek. Pandora már nagyon várta, hogy ismét elmerülhessenek a körülöttük lévő tájban, hiszen már itt éltek egy éve, de még mindig nem sikerült mindent felfedezniük. Ám most mégis, a közelben lévő kis patakocskát választották úticélul, a mellette lévő dombocska és a zöld mező tökéletes helyszín volt egy kis pihenésre. Szinte táncolva vették labuk alatt a talajt. Mindig sokat nevettek, Xeno ilyenkor felszabadultnak érezte magát, nem csak a szívében, lelkében is boldogság lakozott. Megbeszélték, hogy ha tehetik, természetesen fognak élni, a lehető legtöbbször teszik el a pálcáikat, ám már megszokásból is magukkal hozták, hisz a háborúban nem lehetett tudni, kivel mi történik, hol bukkan fel legközelebb ellenség. Xeno mindig abban a hitben volt, hogy ők biztonságban vannak, messze a fővárostól, messze a Minisztériumtól, de mivel nem volt titok, hogy melyik oldalt támogatja, ezért lézengett benne némi félelem. Most már megnyugodott, és békésen ülhet le a kockás plédre, jóízűen falatozva szerelmével, az imádott természetben. Mindig a tavasz volt a kedvenc időszaka, ilyenkor a levegő még friss, ám már a nap sugarai melegítenek, feltöltik őket. A madárcsicsergés zeneként futkos körülöttük, a pillanatot Pandora szavai törik meg.
- Örülök, hogy végre mind megnyugodhattunk. Egy új fejezet nyílik most az életünkben Xeno. Olyan tökéletes... - Tekintete Xenora szegeződik, ő pedig csodás szemeit kémleli, mosolyogva, miközben keze az övére kúszik. Nem tud betelni vele.
- Nekem te vagy a nyugalom szigete, kedvesem. - A legrosszabb időkben is meg tudta nyugtatni, oly egyszerű és könnyed ez a házasság, jobbat soha életében nem tudott volna elképzelni. Panda mosolya egyre szélesebbé válik, kicsit megszorítja kezét.
- Nem is lehetne jobb az időzítés... gyermekünk lesz. - Először nem is fogja fel mint mond a felesége, de miután megismétli szavait, erőteljesebben, nevetve, azonnal közelebb hajol és oly szorosan öleli magához, mintha többé nem akarná elengedni. Szerelmük kiteljesedik, a mindig vágyott család képe végre igazzá válik számukra.