Amikor megérkeztünk a suliba, olyan voltál, mint egy igazi marslakó. Nem elég, hogy semmihez nem értettél, de semmit nem is nagyon találtál meg, amit kerestél. Engem arra neveltek, hogy ne legyek előítéletes, úgyhogy azonnal be is robbantam a kis életedbe, mielőtt teljesen elvesznél. Egyébként már ez az első találkozásunk is nagyon izgalmas volt, mivel a beosztásnál a Szarvas kígyó és a Viharmadár is kiválasztott. A Viharmadarat választottad, mert engem már beosztottak és csak engem ismertél.
Chicagoból érkeztél ide, mindig nyúzlak, hogy hadd menjek el hozzátok nyaralni. Te viszont tartasz a dologtól, mert a szóleid magnixek én pedig nem tudok velük mit kezdeni.
13 éves voltál, amikor elárultad nekem, hogy a fiúkat szereted. Én egy évig rimánkodtam, hogy vállald fel a dolgot. Elvégre úgy soha nem találhatsz rá a Nagy Őre, ha azt sem tudja, hogy van esélye nálad. A dolog aztán nem úgy sült el, ahogy én gondoltam, sokan szekálnak emiatt. Azóta egy kicsit visszahúzódóbb lettél. Ezt valahol meg is értem. Viszont velem az összes hülyeségben benne vagy és igazán felszabadulsz.
Mivel te újabban inkább bebújsz a csigaházadba, általában én osztok ki mindenkit, aki piszkál. Te pedig rendszeresen sóhajtozol, hogy Wonder Woman-komplexusom van. Azt viszont még sosem árultad el, hogy mi az a Wonder Woman. Nincs igazság a Földön!!!
Nagyon várlaaaak!