Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

ménage à trois EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

ménage à trois EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

ménage à trois EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

ménage à trois EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

ménage à trois EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

ménage à trois EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

ménage à trois EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

ménage à trois EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

ménage à trois EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Valkyrie Nordahl

Valkyrie Nordahl

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
lily macapinlac.

»
» Szomb. 11 Május - 23:53
whenever there's a party i'm the first one with my drink in the air ----
Azt hiszem, anyám partijai határozottan azon társasági események közé tartoztak, amiken a norvég varázsvilág nagy százaléka részt akart venni.
A bálterem egyik sarkában meghúzódva figyeltem az ismeretlen és ismerős arcokat, elegáns ruhákba öltözött, gyönyörű nőket és méretre szabott öltönyökben pompázó, jóképű férfiakat, próbálva felidézni magamban, kiket láthattam már itt a karácsonyi bál, vagy valamelyik bankett alkalmával, melyikük lehetett már háttérszereplő anyám babaházának előadásában, de minél jobban igyekeztem, annál kevesebb embert ismertem fel - és ezt végül elkönyveltem annak, hogy talán nem is volt esélyem megismerni őket eddig, hiszen a legfiatalabb nővérem, Malaya barátai voltak, esetleg a férjének rokonai, akik mind azért érkeztek, hogy lássák anyám híres szervezési képességeit akcióban - most éppen egy babavárón.
Nem igazán akartam itt lenni; félreértés ne essék, nagyon szeretem a nővérem és örültem neki, hogy ennyi év után végre vannak kilátásai a családjának megnagyobbítására, de számomra evidens volt, hogy minden arra ment ki, hogy megint anyám legyen a középpontban, hogy kiélvezhesse a figyelmet, amit mindenkitől kapott, miközben újra és újra átsétált a termen a halvány aranyszínű koktélruhájában, ahogy mindenkire mosolygott és mindenkivel váltott néhány kedves szót, ugyanezzel sikeresen háttérbe szorítva a testvérem, akiről ennek az estének szólnia kellett volna. Nem is tudom, mire számítottam; így, ennyire a háttérbe veszve kezdtem unatkozni, és mivel a macskámat is kényszerültem a szobámba zárni, társaság nélkül maradtam. Igaz, valahol a csevegő, pezsgőt iszogató vendégek tucatjai között ott voltak az én barátaim is, az iskolai társaságom két tagja, akiket sikerült becsempésznem anyám vendéglistájára, de most őket sem láttam, hiszen a magam apró termetével még így, magassarkúban is elvesztem a tömegben, semmiféle esély nélkül arra, hogy átlássak az emberek között, vagy épp a fejük fölött; talán ezért is döntök végül úgy, hogy egy időre hanyagolom a bankettet és inkább kilépek a teraszra, a késő tavaszi, meglepően langymeleg éjszakába, megigazítva magamon a rövidke, piros koktélruhát, mintha ettől bármivel is jobban melegítene... Nem tudom, miből gondoltam azt, hogy ez a falatnyi ruha majd jó választás lesz, de minden bizonnyal, amikor még öltöztem, valami oknál fogva jó ötletnek tűnt felvenni...; csak épp teljesen fölöslegesnek, tekintve, hogy úgy sem figyelt rám senki - a nővereimen kívül, a bankett első tizenhét percében, mielőtt mind visszatértek volna a férjeikhez.
Apró sóhaj kíséretében gyújtom meg az utolsó szál cigarettám; a vége felizzik egy pillanatra, majd megint sötét lesz, és tekintetem egy hosszabb pillanatra az égre függesztve, keresve a kedvenc csillagképeimet, de egyet se látok belőlük, hiába igyekszem. Lélekben le is szidom magam azért, hogy végesincs unalomra ítéltem magam azzal, hogy sikerült elveszítenem azt a két szerencsementest, de valahol örülök, hogy talán nekik sikerült élvezniük a bankettet, meg az ingyen alkoholt, meg... Nem tudom, minden mást; nekem meg csak kell néhány perc, hogy összeszedjem a gondolataimat, meg visszaöltsem a semmitmondóan kedves mosolyt az ajkaimra, addig meg úgyse fogja észrevenni senki, hogy eltűntem, ugye?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ragnarök Sigur Nygård

Ragnarök Sigur Nygård

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Simon Loof

»
» Vas. 12 Május - 19:36


Az ifjú Ragnarök bizony a legkevésbé ideillő mozaikdarab a norvégok színes skáláján, hacsak nem nézzük a származást, vagy a piszkos anyagiakat, hiszen a svindlisek asztalánál joggal lehetne díszvendég. Ragnarök, első ezen a néven és első mocsokban, a babák tüntető utálója, egy babavárón.
A szülei persze elsők között bazsalyognak Nordahléknak, anyja olyasmit rebegett, igazán nem haragszanak meg, ha ő most ezen nem teszi tiszteletét, mire Ragnar flegmán közölte, hogy „megyek” és mert 17, férfi már, az anyja nem mondhatott ellent.
Futólag megjegyezték, viselje jól magát, talán a szégyen szó is belekerült a kontextusba, aztán továbbra is nagy ívben szartak rá, ahogy húga halála óta, szokásosan mindig.
Ragnar pedig volt kegyes elfelejteni minden óvaintést.
A legelső, amit gyűlöl ezen a bulin, hogy nem lehet félmeztelen. Belekényszerítették egy szmokingba, ami persze szörnyen jól áll rajta, de nem villan semmije sehol, szűk és melegíti.
Amint rájött, hogy ez egy babaváró, legszívesebben helyben agyérgörcsöt kap, mert mit keres ő valami ilyen orbitális baromságon. Az üzletet meg kell ünnepelni, hogy valaki a világra szarik majd valami bőgő fosógépet, gyászolásra való ok, sőt a faszi helyében fejét verné a falba, hogy ez azt jelenti 9 hónapig semmi szex. Mert azt is vágja, undorító aliennel felcsinált nőt tolni, mintha a saját gyerekeddel…és kész, erre gondolni sem akar, hanem variál, hogy szerencsétlen fickó biztos hátulról tömi akkor, ő is ezt csinálná, ha ekkora katasztrófa érné.
Persze neki soha nem lesz gyereke, ő nem fog ilyen hibákba beleesni, akármilyen bájitalt lenyom a tyúkok torkán csak szabadságában ne korlátozza senki, különben is irtózik a babáktól.
Nevezhető ez Ragnar gyenge pontjának is, más a férgektől viszolyog, neki is megvannak a maga rigolyái. A keresztelőre már az isten se rángathatná el, hiába venne fel Valky pirosat.
Mika persze itt van, amint belépnek, megböki, a kedves mama elszambázik előttük aranyban.
- Azért kurvára megtolnám ezt a milfet.
Súgja kaján vigyorral, mégiscsak véla, látványosan utána fordul. Hogy ki veszi ezt észre, cseppet sem érdekli, az italoskocsi annál inkább, rögtön leemel kettőt az ingyenből. Mert a csajnak ő fogja odaadni, ő hódít, mindig, Mika is a seggét másolja.
Keresi is merre lehet, majd szája tátva marad, rá úgy hat ez a szín, mint a bikákra. Persze Valky sznob csaj mert nem ájul el Ő lehengerlőségétől, azt meg kell hagyni… felbolygat benne egyet, s mást.
- Tuti direkt csinálja. Felhúz minket ezzel a megjelenéssel, aztán eljátssza a megközelíthetetlent. Lehet azt akarja egymásnak essünk. Máris áll a farkam baszod, azt a segget nézd, azt a kivágást.
Mindezt persze Mika kapja, mielőtt lelécelne mellőle, mert vérszemet kap, utána kell mennie. De valószínűleg tovább sétál vele Mika is, az erkélyen tartózkodó tünemény után.
- Csá Legszebb! Kijöttél a sznob ködből, mi? Te se bírod a baba légkört. Igyál, az mindig segít.
Tukmálja is a lány kezébe vigyorogva, tekintete megcsillan, ahogy belebámul a gyönyörű arcba, általában így is szólítja, nyilván legszebb, az anyja után félvélaként és legalább olyan háklis is, különben tudná kinek kellett volna már rég szétraknia a lábát.
Ha elvette a poharat, még koccint is vele, futó pillantással felméri a dekoltázst, nem bámul feltűnően, de ha kirakta megnézni, ezzel a nők vállalják a stírölők kockázatát.





Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mikael Åkerman

Mikael Åkerman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Fabian Gray

»
» Hétf. 13 Május - 21:29


Ezért nem hívnak minket elit bulikra.
Vagy sehova
⋉ ❈ ⋊


Ki gondolta volna, miféle társadalmi események kerülnek még terítékre ezek után, egy jó esküvő, egy meg jobb temetés? Rettentő szélsőséges gondolatok, de mindenhol úgyis az a lényeg, hogy alkalomhoz illő, finom és elegáns öltözék, igazából egy is lehet a kettő, a férfiak ezt nem fogják túlbonyolítani amúgy sem, hát ki ő, hogy most ne adja meg a látszatot? Otthon úgyis mindenkinek dolga van, aki kicsit is számít, meg mindig mindent egyedül old meg úgyis, annyi, hogy most kimarad apja vállveregetése, vagy épp valamelyik okos szava, ő meg mire észbe kap, fel is van öltözve. Nyakkendő, mint valami elegáns kötél, úgy fojtja majd lassan meg, mit számít, majd az egész közben egyszerűen leveszi, az első egy óra a formalitás, utána már csak a sallang és persze az alkohol marad.
Vagyis… Ez egy babaváró, fogalma sincs, mi fog történni. Ha elszabadul, akkor végül biztos valamelyik hátsó szegletben készül majd az újabb, nem kell félteni az előkelő népet, minden kimért és kikent eseményen ezt művelik végül, tiltott gyümölcsbe harapva, hisz úgyse figyel senki.
Ő ma biztos nem fog, ezt a közeget nem kell, aranykör, magas és elegáns, aranykalitka és láncok, minden fénylik és csessze meg, hogy dresscode-ot kér. A gallér már most irritálja a nyakát, a levegő túl fülledt, és amúgy is, ő aztán végképp túl faeke, hogy ilyesmin vegyen részt. Ott áll Ragnar mellett, néz, tapsol, ó hát nem tökéletes báb a babaházban? Az lehetne, aztán poharak után nyúl, zsebéből lazán kilóg a nyakkendő, épp nyakal, majd követi tekintetével a nőt, a csillagot, a véla vér, háborút lehetne indítani egy pillanat alatt érte, de csak fejét rázza, utálja ezt a delejező erőt. De aztán mint az arconcsapás,minden véget ér amint nincs a látótérben.
- Ááá. Túl nagy falat lenne neked, belefulladnál - azonban azt sem mondhatja, hogy ő nem, mert.. De. Hiszen ebben ott az a vonzerő, a tiltott vágy, meg minden szar, kimossa az agyát és kész is az állat. Kész lenne. Inkább nyakal tovább. Ma úgy döntött, kikapcsol mindent, lötyög a hülye zenére, vigyorog és még jobban, kedve és mellkasa egyre könnyebb, ma nem kell harcolni, küzdeni, vérben fürdeni. Meg ha ez egy tetves kis semmiség az életében. Egyszerűbb lett volna valami saját cuccot összehozni, de érezte a meghívásban azt, hogy szükség van rájuk, hogy számítanak, még ha látványosan is kitűnnek, állatok és nyersebbek a friss húsnál.
- He..?! - mert hát elmerült a pohárban, mert miért ne és mert ha már nem volt a látnivaló közel, miért ne tompítsa az agyát, fogalma sincs, mit emelt le, valami kimondhatatlan névvel illették, neki meg nagyon is ízlik a kesernyés és édes marás a torka mentén. Megint ezt szlopálva fordul arra, amerre a másik is, aztán diszkréten köpi is vissza a kortyot, no nem azért, mert annyira szar lenne, vagy épp a látvány. Nem részeg, így lábai biztosak, spicces, így aztán ő is úgy néz, ahogy nem illik, állát megtörölve méri fel a mérnivalót, amire felhívták a figyelmét és aztán elismerően füttyent.
- Dugd a jeges vödörbe, te majom, nem farkalhatod meg pont ma, hát itt a család, kibeleznek – de hát tény, tényleg felhúz az a megjelenés. Megcsóválja a fejét, újabbat kortyol, aztán kicsit lemaradva követ, ő is szerez új és teletöltött poharakat, mert azzal cseszi el az időt, ahogy ott áll, várakozásra inti szerencsétlen felszolgálót, az meg bura és „ez proli” fejjel nézi, ahogy addig öntögeti össze a madáradagokat, ameddig az emberes poharat nem alkotnak.
- Na ombre, ez a mérce, nem a gyűszű – mutogatja, majd lépked Ragnar után, ki az erkélyre, már majdnem kecsesen kerüli ki a tömeget, egy cseppet sem kilöttyintve, épp jókor érkezik, megáll az ajtóban, kortyol, kezével a cigisdobozát kajtatja.
- Még mielőtt belemelegedsz a naaagy csajozós szövegedbe. Baba. Szokd a légkört inkább, amennyit a pöcsödre húztál a fehérnépből, tuti egyhamar lesz egy sajátod, már szinte látom magam előtt, valaki csak bekapja már a legyedet – gyújt rá, hülye és dög vigyorral, majd fordul a lány felé, elvégre, miatta jöttek ki. - Szia Val, szia – hát igen, ma nem lesz sok esze. De nem is azért jött.

@Ragar & Valkyrie


A hozzászólást Mikael Åkerman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 23 Május - 22:27-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Valkyrie Nordahl

Valkyrie Nordahl

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
lily macapinlac.

»
» Kedd 14 Május - 2:34
whenever there's a party i'm the first one with my drink in the air ----
Kellemes a csend, a magány; még a cigarettám édes, vaníliaillatú füstjén át is érzem a friss virágillatot, amit a szél hoz magával, szemeim lehunyva igyekszem kiélvezni, ahogy a hajamba kap, az arcomba simítva néhány kósza hajtincset. Gyengéden simogat, mint a tilosban járó szerető; talán ez utóbbiból is találnék magamnak, ha visszatérnék a bálterembe, hiszen minden lépésen akadt volna valaki, akit elég lett volna invitálni az emeletre, az üres szobák egyikébe - hiszen igyekeznem sem kéne ahhoz, hogy bárkit az ujjaim köré tudjak csavarni, anyám véla vére ott folyt az ereimben, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem használtam ezt ki. Végülis a nő, aki életet adott nekem, hosszú éveken át tanított arra, hogy ismerjem a saját értékem, hogy tudatosan használjam fel a szépségem, amivel a genetikája megáldott... És ezt meg is tettem, most is, meg minden másik alkalommal, szűk, falatnyi ruhákba bújva, mindenkinek felajánlva egy aprócska félmosolyt vagy futó pillantást, ahogy azt megtanította, de mégis... Vele nem versenyezhettem, az árnyékában voltam most is; és csak egy apró, irritált morranással konstatálom ezt a gondolatot, visszatérve ugyanoda, ahol elkezdtem ezt az egyszemélyes filozófia szakkört: hogy valamelyest unatkoztam. Talán jobb lett volna diszkréten, angolosan távozni és visszavonulni a szobámba, visszatérni a tananyaghoz, amit épp feldolgoztunk jóslástanon; de még a fél cigarettám megvolt, vaníliaíze édesen áradt szét a nyelvemen és igazából nem akartam magam megfosztani attól az élvezettől, hogy befejezhessem, így hát a korlátra támaszkodva vártam, talán a csodára, talán a semmire, talán arra, hogy valaki végre észrevegyen.
Végül nem kell sokáig várnom; nyílik a terasz ajtaja és ismerős lépteket hallok, ami arra késztet, hogy végül csak felé forduljak, szelíd mosolyra húzva ajkaimat, mikor a pezsgős pohár megjelenik a látóteremben, és nagyon még rám tukmálni sem kell, szinte már magamtól veszem ezl, mert valahol szükségem van rá, valahol tudom, józanul még nem állnék készen erre a beszélgetésre.
- Ragnarök. - Poharam halk "cling" hanggal koccan az övének, ahogy gerincem mentén apró borzongás fut végig, mikor tekintete végigsiklik rajtam; aprót kortyolok az alkoholból inkább, várva, hogy jöjjön a kellemes meleg, a bizsergés, de nem történik semmi, csupán a cigarettám ég le lassan, amíg válaszolok, óvatosan ingatva meg a fejem. - Igazából semmi bajom a gyerekekkel, meg hát Malaya örül neki, szóval...
Óvatos vállvonással fejezem be a mondatom, nagyjából ugyanabban a pillanatban, amikor az ajtóban újabb ismeretlenül ismerős arc tűnik fel; nem néz rám, mégis apró mosolyra késztet a megjelenése, megjegyzése pedig aprócska kacajra, mert mennyire igaza van...! Egy pillanatig még ízlelgetem is a nyelvem hegyén az apró, gonosz megjegyzést, amit hozzátehetnék, de végül csak a cigarettámba szívok bele, még egyet, egy utolsó, mielőtt a csikket elpöckölném a terasz korlátján túlra, a sötétségbe.
- Mikael, szia. - Pillanatnyi csupán a szemkontaktus, és igazából én szakítom meg, abban a naiv reményben, hogy így majd egyszerűbb lesz visszaölteni magamra a házigazda szerepét, hiszen én magam invitáltam őket, én, önzésből és magányomban, abban a hitben, hogy majd kísérőként hozzák magukkal a többieket is, lelki szemeim előtt láttam Andrine és Hella alakjait a tömegben, az est csillagjai lehettünk volna, de a lányok jelenléte nem ragyogta be a termet, valahol messze voltak, az iskola falain belül, én pedig rájövök, hogy igazából szar házigazda lennék, ebben sosem fogok felérni anyám szintjére.
- Megkérdezném, hogy vélekedtek anyám partijáról, de az a pezsgőmennyiség sok mindent elmond. - Szemöldököm a magasba vonom, valahol a szarkazmus és szórakozottság között félúton; megfordul a fejemben még, hogy felajánljam, lógjunk meg, ismerek egy másik utat apám boros pincéjébe, senki sem tudná meg, ha rájárnánk, legalábbis nem a következő napokban, talán hetekben is, de a torkomon akadnak a szavak; zavartan simítok egy hajtincset a fülem mögé, újabbat kortyolok a pezsgőmbe, és egy kicsit a halál nemesebbik testrészére kívánom azt, aki kitalálta ezeket az apró adagokat, pedig úgy igazából nem is akarom magam leinni a sárga földig. Meg hát mennyi alkohol kellhet egy ilyen apró, madárcsontú testbe?
- Amúgy... Nem volt még lehetőségem megköszönni, hogy végigszenveditek velem ezt az egészet. - Megint csak az önzés beszél belőlem, persze, hogy miattam jöttek, mi másért jöttek volna? Malaya biztosan másodlagos indok volt, már ha egyáltalán ismerték jobban, mint csak látásból, anyám pedig túl magas lépcsőfok lett volna ahhoz, hogy bárki is meglépje, meg hát gondolom, ha kitudódott volna tényleges kora, nem is akarná már senki meglépni azt a lépcsőfokot, apámon kívül talán, mert hát... Oké, ezt talán itt érdemes lenne félbeszakítani, mielőtt kielemezném a szüleim szexuális életét, amikor lehetne ennél sokkal jobb dolgom is: példának jogán mondjuk szóval tartani ezt a két jómadarat, ha már végre előkerültek.
- Szóval, hogy telik az estétek? - Magabiztos, ragyogó mosollyal fordulok feléjük, regisztrálva az apró részleteket, amikre eddig nem figyeltem fel, a saját, kis világomba zuhanva: Ragnar elkószáló pillantását a ruhám dekoltázsán, a nyakkendőt, ami kilóg Mika zsebéből; de aztán elszakítom tőlük a tekintetem egy apró, halk sóhaj kíséretében. Mibe pakoltam én bele magam...?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ragnarök Sigur Nygård

Ragnarök Sigur Nygård

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Simon Loof

»
» Kedd 21 Május - 6:49


- A faszt.
Kellemes, elegáns válasz tőle ismét. Mert nem lenne gyenge soha semmihez, ő abban hisz az istenek alkonya valóban, bármi az övé, mert benne elég affinitás van, temérdek fekete tűz lobog, abból a fajából, amit nem lehet eloltani.
Mert Mika folyamatosan alábecsüli és sérti ez, mintha minduntalan véresre karcolná vastag egórétegét és micsoda önpusztító ő, hogy mégsem mozdul el mellőle, micsoda hősnek képzeli magát, hogy ő kibír mindent különben is és hiszi magát ádázul sokkal keményebbnek.
Ragnar olyan sok mindenben hisz, hogy vallást alapíthatna…
A préda úgy vonul el előtte vörösben, hogy benne minden részecskéje belerezzen, torokhangon hallat arról, ami minden férfinek olyan nyilvánvaló, aki nem fordul utána, buzi.
De a józanság megint megfordul előtte, noha jól tudja ő mekkora harc lenne bármi ilyet tenni, de nem a család miatt. Szarik ő nagy ívben minden ilyesmire, fogadná melldöngetve ezt is, mint kihívást.
- Az lenne az asszonyka legjobb estélye.
Húzza ki magát, vigyorog gonoszan arra, akit szinte testvérének tart, lehet ezért is a néma rivalizálás köztük, állandó vibrálás, mintha egymás gyújtói lennének.
Tudja ő, hogy Mika is megnézi, akinek nem szabad, ott van Drina és gondolatai rögtön szállnának, ha az az álmodozó hőstípus lenne, de ő erőszakosan visszarántja magát a valóságba, az erkély talajára, elegáns léptei, az ő lehengerlő kisugárzása csóvájába, ahogy Valky felé lépdel.
Lépdelne, miközben jéggé fagy és a döbbenet különös kifejezést varázsol arcára. Szeretne nyomban visszavágni, akár pofán tockolással, elheherészni, mert egy barom ez, ez a másik, de Ragnar szokott gondolkodni, még ha első látásra nem is feltételezné róla senki.
- Hagyjál már. Nem kapta senki. Legfeljebb lesz egy rakás fattyam, tudja mindegyik, hogy szarom én le a családalapítást egyelőre.
17, hol van még mindettől és mégis annyira frusztált lesz, hogy szinte remeg. Itt, ráadásul Miss érinthetetlen előtt.
Legalább az üvege nekicilingel, legalább tekintete lesheti lopva, végig és gyönyörködve, miközben acizmai maradnak, ő nem árulja el, hogy érez, ami tetszik, csak egy-egy szemvillanással, hogy még véletlenül se vetkőzze le önnön stílusosságát.
A baba szó szinte sérti, érzi, hogy Mika megint tőrt döfött bele, ott tekereg a sebében ráadásul mindenféle torz képzettel, hogy őt majd megkeresik a „megdugottak” undorítóan felpuffadt hassal, aztán valami rongyba bugyolált szörnnyel, hogy nesze, baba.
Kirázza a hideg.
- Aha… Az előbbit nem hallottad, ugye? Amit ez a seggfej mondott. Nekem nem lesz gyerekem, kizárt!
Felhajtja az egészet, mondhatni húzóra és idegesen áll a korláthoz, feszülten markol a perembe, mintha hülyét csinálnának belőle, csak azért mert kefél. Pedig ez csak azt jelenti élvezi az életet, a carpe diem nagymestereként. Gyerek sosem szerepelt a történetben, ő nem fogad el semmit, ami magatehetetlen és csak bőg.
- Ja a pezsgő jó és ja, végigszenvedünk bármit. Nem elviselhetetlen ez, itt az erkélyen egész tűrhető.
Vigyorog Valkyra féloldalasan, bár a látvány, az üres pohár nem dobja fel, ezért a lányból merítekezik, még egyszer az isteni dekoltázson lovagol, csak egy percig, nehogy potenciálja leessen mínusz száz alá. Ennyi alkoholmennyiség neki nem elég, hogy kellemesen elzsibbadjon, de oldalpillantása máris monitorozza hogy áll ezzel a törékeny véla-származék.
- Fel kell dobni, egyértelmű.
Fordul most felé, mintha olyan rendíthetetlen tényeket közölni, mint kétszer kettő, ami sosem lehet öt. Ráadásul van nála, mindig, mint mentőöv, egy doboz sodort spangli.
Úgy mutatja, hogy csak Valkye lássa, ezek más végű cigik és Mika, ha közelebb jön. Lehet itt még este, babák nélkül, édeshármasban.





Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mikael Åkerman

Mikael Åkerman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Fabian Gray

»
» Csüt. 23 Május - 22:29


Ezért nem hívnak minket elit bulikra.
Vagy sehova
⋉ ❈ ⋊


- Hát higgy ebben akkor, egyszer valaki csak belefojt a combjai közé – tudja, biztos ezt tartaná az egyik legszebb halálnak, kellemesebb, mint egyedül a párnák között, miközben alul-felül jön ki minden és szép lassan a fonnyadt testből minden lélek kimászik. Észre sem veszi a baszogatást, sem azt, hogy hova tiporja, mert igazából ez nincs benne a pakliban, az egyszerű beszólások egyszerű szavak csupán, ezekkel nem akar ártani, de mégsem mondhat kedveset, vagy azt, hogy segít neki, esetleg tán még gyertyát is tart. Azok nem ők, ennyi kell, egészséges egocsípdesés, semmi több, az, hogy ez a másikat hol és milyen érinti meg, tudatáig sem jut el, nem úgy ismeri, mint aki amúgy sírva fakad, mert lehülyézi. Ha mégis ilyen történik, előkapja a bájitaloskönyvet és megkeresi, hogy melyik méreg okoz ilyesmit, vagy épp átok, mert holtbiztos, hogy akkor nem lesz magánál, már rég túl vannak azon a korszakon, amikor sírdogálnak, már ha létezett ilyen egyáltalán, ő gyereknek is csendes volt és egészen jól bírt mindent, akkor sem sírt, amikor odalökték az apja elé, amikor átadták, mint valami csomagot, hogy kezdjenek valamit vele és amikor valódi anyját utolsónak látta. Egy pillanatra rémlik fel előtte az alakja, de nem a törékeny amelyet utolsónak látott, hanem az, aki előtte volt, amikor még azt hitte, hogy a furcsa mágiája nem létezik, amikor a sötétebb bőre csak a nap miatt van, a szőke tincsek pedig szintén, amikor még rendben volt. Ragnar arra is biztos rámozdult volna, ugyan nem érdekelte volna, a kötődés fura dolog és hát neki mindig az volt, abban viszont biztos, hogy szerette az anyját, az, hogy most mit érez, már jó kérdés. De azért jobban belerúgott volna, ha azt a prédát akarta volna a farkára húzni, ezt azonban már sose tudja és látja meg, megrázza a fejét, hogy ezek a hülye képek eltűnjenek onnan, mert minek és felesleges, majd ismét rátekint. Szemeit forgatja, horkant, bár tény, hogy ő sem mondana le a dologról, ha arról van szó, csak ő csendesebben nyilvánítja ki, kevésbé állatiasabb, ha ilyenről van szó, a sors vagy az alkotók Ragnar kosarába tették a több és vadabb vágyakat, míg ő talán a gyilkosból kapott többet, a csendes fajtából, amely rosszabb, mint bármi más. De akármilyen ő, nem mondana nemet, ha az a piros ruha a földre kerülne és ez valahol kaparja bent, hiszen neki más piros ruháját kell a földre kívánni, és bassza meg ez az egész, hogy ide jut, mégiscsak pasi és ösztönlény, ebben nem sokkal különbözik a másiktól. Ehh.
- Honnan veszed, hogy neki te lennél az? Lehet én. Önző vagy, hallod-e – csóvál fejet, mintha számítana, igazából ő mindig mindenkit meghagy neki, nem tudja, észrevette-e már, ha valamit művel is és aztán mégsem, átengedi a terepet, mint aki csak megágyaz és mégsem dől le aludni. Mi ez, ha nem a tökéletesség, ami őket érintheti ebben a formában? Vagy valami elbaszott játék, ki minek nézi, ő nem is figyel tudatosan, neki nem kell senki, van neki valaki, aki az övé, akárhogy is alakulnak a dolgok, amiket nem mond ki. Mert ez így van, de a szemét nem szúrta ki, nem tette üvegbe, hogy csak egyet nézhessen, akármennyire okozott ez keserű szájízt, vagy most épp azt sem. Kellemetlenebb.
Az már nem, amit kiváltanak a szavai. Gonosz vigyor, hát még a lány is hallotta, kellene ennél szebb mára? Röhög egy sort, tudja, mi az, ami megijeszti, egy üvöltő kisember, az kellene most a kezébe, akkor már le is sápadna, mindenkinek van gyengepontja.
- Az előbb még fattyakról szónokolt, nézd el neki. Nem tudja, hogy örüljön vagy ne a jóslatnak. Lehet mégsem kellett volna kibaszni engem jóslástanról? Hmmm – vigyorog megint, már csak arra is, amikor kiadták az útját, miután teleröhögte az órát, beleböfögött vagy hát nemes egyszerűséggel elaludt nem egyszer. Hát, megpróbálta, már csak viccből is, Drine miatt is, miért ne, de ez nem az ő asztala, viszont zsigerelésből és egyéb érdekesebb dolgokról nem tartanak órát, pedig az anatómia vicces dolog. - Ne fossál, ha szerencséd lesz, mint fiú és olyan mint te, teleszórod a világot és uralkodsz a kis seregeddel – ő maga már más tészta, ő mindig is ridegebb volt, az, hogy neki mit hoz a jövő, jó kérdés, nem is a gyerek téma a fura, hanem az, hogy ha ő kapná meg ezt a sorsot, egy hasonlót mint ő maga, el tudná-e viselni, nem akarná e inkább a kádba fojtani, mint riválist, mert ő csak egyedüli lehet. Szerencsére ez a téma nem, vagy sose került elő, és inkább ne, könnyebb lesz így. Inkább iszik ő is, le a tetejét, majd mélyebbre, tényleg finom ez a vacak, még ha édes is, holnap tuti forogni fog a gyomra egész nap.
- Csodás egy parti, pazar, de igazából nem tudom, milyenek a jó partik. Az otthoniakból az én anyám kihagyott, vagy ha nem, akkor hát... az inkább halotti tor – nem azért iszik, mert olyan szar lenne, hanem mert nem tud viselkedni, neki nem ez a közege, ő most is inkább izzadt lenne, koszos és valahol máshol, szorítja ez az egész csicsás öltözet, letépné inkább, de hát na, ennyi szorult belé, marad így, úgy se figyeli senki, ha meg igen, ő nem figyel rá.
- Áhh, hagyd el. Nem szenvedünk mi, amíg van inni meg enni, meg nem mész mittudomén milyen családi kupaktanácsra. Másnem majd egyszer valamikor valamelyikünk eluntat egy hasonló bulival – von vállat, lépked közelebb immáron, a lány másik oldalán, így a legkényelmesebb, meg minek legyen Ragnar seggében, így jobban is mutat, a lány a két testőrrel, akik úgy kilógnak ebből a társasából, ahogy illik, lehet, ha díszvacsora lenne most, kézzel kezdene el direkt enni, hadd lássa az arcokon a döbbenetet. De ami késik...
- Bent is egész tűrhető amúgy, tény azonban, hogy ennek itt van helye. Nos, akkor szenteljük fel – azzal már le is csap a dobozra, húz ki belőle egyet, majd előbb kiissza a maradék italát a pohárból. Kézfejével törli meg ajkait, a poharat meg, nemes egyszerűséggel a háta mögé hajítja, a korláton túlra, mintha csak papírpohár lenne, nem az övé, mit szarozzon. Megigazgatja a tölteléket, majd meggyújtva avarja fel, hamarosan kövér füstfelhő száll fel ajkaiból, de mert csak az első slukk a kellemetlenebb, még egy apró, aztán pedig a lány felé nyújtja, a finomabb részéből kapjon ő elsőnek. Már ha benne van, és a vadakkal táncol, ennyi figyelem mellett.

@Ragar & Valkyrie
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Valkyrie Nordahl

Valkyrie Nordahl

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
lily macapinlac.

»
» Pént. 31 Május - 18:46
whenever there's a party i'm the first one with my drink in the air ----
Egy hosszabb pillanatig elgondolkodok azon, vajon bele kéne-e szólnom a kis eszmecseréjükbe a gyerekekről; játszi könnyedséggel kitalálhatnék valami csípős kis megjegyzést, amivel még jobban kiüthetném Ragnart a metaforikus nyergéből, mert így, társaságon kívül végre meglenne a lehetőségem rá, mert nem kellett senkin se átbeszélnem, senkit se túlkiabálnom, valahogy mégsem éreztem helyénvalónak, hogy ezt megtegyem, bármennyire is szórakoztatott Ragnar gyerekiszonya. Azt hiszem, életemben legelőször találkoztam valaki olyannal, aki ennyire rettegett volna tőlük; én a magam részéről, így jobban belegondolva, sokkal inkább a terhességtől féltem, mint magától a gyerektől, mert ez utóbbiakból elég sok volt a családban ahhoz, hogy megszokjam a jelenlétüket - minden esetre tizenhét éves fejjel még eszem ágában sem volt gyereket akarni, főleg úgy, hogy igazából még az első csókomon sem voltam túl. Elég kínos lett volna egy házasságon kívüli gyerekkel elindulni a nagykorúságba, főleg, hogy valahol mélyen meg voltam győződve arról, hogy anyám már rég gondoskodott arról, hogy a megfelelő kort elérve tökéletes, aranzsált házasságom lehessen valakivel, aki eleget ígért neki cserébe azért, hogy a lányát érintetlenül kapja meg. A nővéreimmel legalábbis így volt, akkor velem miért lett volna másképp? Minden esetre egy apró fejrázással űzöm el ezt a gondolatot egyelőre, visszatérve a jelenbe, a fiúk társaságába; pont időben ahhoz, hogy elkapjam Mika megjegyzését a gyerekseregről és elmosolyodjak rajta, érdeklődve billentve félre a fejem, ahogy elképzelem, egy ilyen szituáció vajon mennyire is lehetne abszurd, ha sor kerülne rá.
- Egy egész seregnyi pici Ragnar? Biztos vagy benne, Mika, hogy kellene ez a világnak? - A feltett kérdéssel együtt fordulok felé, tekintetem egy hosszabb pillanatra rajta tartva, mielőtt más irányba néznék végül, az erkély ajtaján át a bent lévőkre; határozottan azt a látszatot keltették, hogy jobban szórakoztak, mint mi még percekkel ezelőtt, és valamennyire talán irigyeltem is őket ezért. Nem, mintha bántam volna azt, hogy idekint voltunk, de néha szerettem volna odabent is legalább ennyire jól érezni magam, nem elveszni a tömegben, próbálva levegőhöz jutni; az ilyen pillanatokban köszöntek vissza egész gyermekkorom betegségei, a gyengeségek, amiktől azt hittem, rég megszabadultam már, de még mindig ott rejtőztek bennem, csupán a megfelelő pillanatra várva ahhoz, hogy előjöhessenek.
- A családi kupaktanács már megvolt. - Mondjuk inkább családi egymáson-át-üvöltés volt, mint általában az efféle, népes famíliák köreiben, ahol a szülőkön és gyerekeken kívül még a gyerekek férjei is jelen voltak és mindenki megrögzötten próbálta kimondani a saját véleményét, lehetőleg túlkiabálva másokat; mellettük esélyem sem volt szóhoz jutni, így ilyenkor legtöbbször csak csendben nézelődtem közöttük ide-oda, ugyanúgy, mint ahogy azt a kis baráti társaságunk köreiben is tettem mindig. Lehet, egyszerűen csak nem voltam nagyobb társaságokba való? - De amúgy bármivel eluntathattok, csak ne legyen annyira zajos és zsúfolt, mint ez a mostani.
Egy pillanatig viszont elbizonytalanodok, amikor a cigarettás doboz megjelenik a látóteremben; amennyire csak tehettem, igyekeztem elkerülni a tudatmódosító szereket, mert fogalmam sem volt, a szervezetem hogyan reagálna rájuk, jobban belegondolva az alkoholt sem viseltem annyira jól, mint szerettem volna bizonyos pillanatokban, de hát mit tehettem? Nem vallhattam csak úgy be, hogy igazából eléggé féltem a potenciális következményektől, így jobb híján a pezsgőm maradékába próbálom fojtani a kétségeimet, mielőtt az üres poharat félretenném a korlátra, elfojtva közben egy apró, rezignált sóhajt. Nem egészen tudom, mit kéne tennem; bár lehet, először is célszerű lenne elszakítanom a tekintetem Mikáról, a változatosság kedvéért inkább a cipőm apró, ezüst díszítéseit figyelni... De aztán kezem az övéhez ér, mikor elveszem tőle a cigarettát, és beleszívok, egy hosszabb pillanatra lehunyva a szemeimet, hogy elmantrázhassam magamnak párszor, hogy nem lesz semmi baj, a tetteimnek nincsenek következményei; ezzel a gondolattal adom tovább a szálat Ragnarnak, ahogy a füstet az éjszakai ég felé fújom és lélekben elmondok egy imát mindenféle istenségeknek, hogy ne engedjék, hogy teljesen szétcsapjam magam és valami afféle komplett hülyeséget csináljak, amit megbánhatnék majd másnap. Bár így jobban gondolva, mi lehetne a legrosszabb, ami történhetne velem mellettük? ...leszámítva azt a rengeteg negatív forgatókönyvet, amit a szociális fóbiám már rég megírt és még betűrendbe is rendezett a fejemben.
- Szóval... - Megszokásból, kényszercselekvésként simítok el néhány nem létező gyűrődést a ruhámon, simítok el néhány kósza hajtincset az arcomból, mivel a pezsgős poharam nélkül nem igazán tudok mit kezdeni a szabad kezeimmel; sőt, szívem szerint a magassarkút is levenném már, de akkor már főleg eltörpülnék a fiúk mellett, így ezt még nem teszem meg, legalábbis nem itt, arra mondjuk a télikert valamelyik padja lenne jó, vagy valami félreesőbb hely, de csak szigorúan azután, hogy rájártunk arra a boros pincére... és azt hiszem, igazából túl hosszú távra tervezek. - ...nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már nem tervezek oda visszamenni.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ragnarök Sigur Nygård

Ragnarök Sigur Nygård

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Simon Loof

»
» Csüt. 6 Jún. - 22:50


- Menj már a picsába!
Ma is milyen szofisztikált, igazán elővette vaskos szótára válogatott szavait, hogy egymás mellé illessze a legocsmányabbakat. Dehogy fullad ő, hiszi, hogy agyondugja a világot, amíg mozog, bár az igazán komoly ambíciókig nem jut el, csak csinálja és lazán, ami jól esik.
Most meg vigyorog, meg oldalba böki a mellette haladó dögöt, mint akiről lepereg már minden sérelem, acélból van, faragták és ha fel is fogja, hogy valami sérti, sosem vallaná be.
Ő mindenre képes és ezt tudniuk kell, egyszerű nyilvánosságra hozatalként. Egyszer majd eléri, hogy belássák, rá figyeljenek és akkor letolja a nadrágját és megmutatja meztelen seggét a világnak.
Véla és ki az isten ne nézné meg? Ilyen egyszerű tények szerint működik ez az univerzum: nő, farok, áll.
Honnan venné, honnan, hát önnön tökéletességéből ered minden hiedelme.
- Mert én vagyok a legjobb, azért! Ja. Erre se most jöttél rá gondolom. Persze utánam használhatnád te is, nem tennék rá zálogot.
De már el is illan és álom marad mindkettejüknek, legalábbis addig, amíg rá nem bukkannak fiatalabb verziójára és Ragnar mindjárt úgy csinál, mintha nem tárgyként kezelné a nőket.
Milyen szemét ez a Mika már megint, hogy elevenébe lépett, célszerű lenne elköttetni magát, csak azt a szülei mégis tiltanák, kell az örökös, ő is tudja.
Azért nem örül, hogy beparáztatták, ráadásul a lány előtt, hogy magabiztossága akár egy percre is meginog.
Ráadásul a másik kettő rajta szórakozik, így a legjobb stratégia ilyenkor úgy tenni, mintha ezen is felülemelkedne. Különben sem arról híres, hogy foglalkoztatnák a következmények.
- Örüljél neki, csak a buzik járnak jóslástanra.
Mert ez mindig beválik, szidja, ami nem kemény és férfias, bámulni a ködszerű gömbökbe és kártyákkal riogatni egymást, éppen ebbe a kategóriába esik.
Valky megjegyzésén kényszeredetten elvigyorodik.
- Félted a világot, mi? Én egyeduralkodó vagyok, de mi lenne ha ejtenénk ezt a témát, mielőtt valaki teherbe esne egyetlen pillantásomtól?
Tekintete Valky felé vándorol, mással nem fordulhatna elő jelen erkély népessége szerint, s az sem titok, hogy a babacsinálás folyamatára bármikor vevő lenne, akár helyben is, közönség előtt. Mika úgysem látott még ennyire jó pornót, könnyebben ellophatná a seggét.
Az kicsit meglepi, hogy Mika vallani kezd az otthoni toraikról, nem is tud érdemben reagálni rá, valami olyasmi lenne „naés” vagy hogy „ugye nem kezdessz el lelkizni” amit ők nyilvánvalóan nem szoktak, ami szintúgy olyan feltérképezhetetlen terület számára, mint egy kisbaba, hiszen jó nevelést kapott, szépen megtiltották neki, hogy érzései legyenek.
- Csak a magad nevében beszélj untatásról.
Mert ő szép nőket soha, ő hiszi, hogy mindig megtalálja a módját hogyan szórakoztassa őket, kivéve Lars prűdkurváit, kevésbé tetszik neki mostanában, hogy még csak tisztességes buzi sem vált belőle. Hozott anyagot, úgy repülnek rá mint éjjeli lepkék a fényre, hol lenne unalmas éppen ő, akinél mindig van megfelelő szórakozás?
A kis szikrát a másik kettő közt nem veszi észre, elfoglalja magát azzal, hogy Mika után hajítsa poharát, bosszankodva, hogy nem ő itta ki hamarabb és nem neki jutott előbb eszébe agyondobni valakit. Majd jön a szál is, jól megszívja, hogy beszédüljön, egyből kellemesebb színben izzik fel a valóság.
A csikket aztán átadja Valkynak szokásos, csábos mosolya kíséretében, ez most ingyen jár.
- Léphetünk az éjszakába, mihez van kedve a hölgynek? Táncolni? Inni? Felrúgni egy muglit?
Hogy lehetne velük unalmas? Micsoda buta opció, hiszen Valky még választhat is és Mika is jönni fog, ebben biztos, ő is csak férfiból van.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

ménage à trois

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-