I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Pént. 24 Május - 21:31 | | Bassza meg, oké. Tudod mit? Mikor elkezdtünk dumálni, még fogalmam sem volt, hogy csak huszonnégy. De amúgy is, mit számít ez? Mármint, bassza meg, ő szólított le, akkor biztos nem érdekli, hogy én már harminc vagyok. Vagy pont, hogy ez érdekli! Végső soron ki ne akarna maga mellé egy érett, gyönyörű nőt, akit már nem kell betörni, meg aki… ööö…. hát, szóval biztos szólnak érvek mellettem. Meg amúgy is, ha már összeházasodunk, és nagyon öregek leszünk – mondjuk ha elérem úgy a negyvenet – akkor már mit sem fog számítani az a hat év közöttünk. Mármint… az tényleg nem olyan sok. Egy olyan világban élünk, ahol a hetven éves apám kikezdett már egy tinivel – NEM VICC, pedig Merlinre, bár az lenne! – szóval szerintem ez tényleg nem olyan gáz még, csak meg kéne tanulnia – de a franc essen bele, tényleg meg kéne tanulnia – hogy mikor megcsókol, mindkettőnknek sokkal jobb lesz az élmény, ha nem dugja a nyelvét közben a torkomon, mert amúgy is mi a francra gondolt, senki, SENKI nem szereti, ha nyelveznek csók közben, de nem hibáztatom, huszonnégy évesen még én is hittem az ilyesmiben, azóta némileg egyszerűbb ember lettem, és sokkal jobban értékelem, ha egyszerűen inkább csak kinyalnak (bár az sem megy mindnek túl jól), és oké, ahhoz képest, hogy apámmal kezdtem ezt a mondatot, azt hiszem, picit elkanyarodtam, a legrosszabb az egészben pedig az, hogy eleve nem is erről akartam beszélni, hanem hogy…
hát, hogy annak ellenére, hogy csak huszonnégy, én igenis lendületesen karoltam a nyakába, és próbáltam a fejét valahogy a melleim közé nyomni, hogy nyugi, kölyök, NYUGI, nincs semmi baj, menjünk csak szépen haza inkább. Jó lesz otthon, meleg ágy, még egy pohár bor (bár az a nő lennék, aki borokat tart otthon, nem csak megbontott, de különösen olcsó whiskyt vagy vodkát), és onnantól ellazulhatunk, bármit is hallasz most, nem kell berezelj tőle, ez csak a… hát öhm… hát szóval könnyen lehet, hogy mikor azt mondtam neked, hogy néha látom a halott nagyanyám szellemét, azt nem csak olyan képletesen értettem, hogy bevágódjak nálad, hogy ilyen spirituális csaj vagyok. Sőt, simán lehet, hogy éppen most is látom, de neked egyáltalán nem kell az ő jelenlététől kiakadni. Sőt, jobban értékelném, ha inkább te próbálnál megvédeni engem, nem csak frászolva a melleim közé bújnál, mert a fene essen bele, hát hogy adjak neked így bort? (Jó, jó, whiskyt vagy vodkát.)
Sőt, még inkább lehet, hogy mikor azt mondom, hogy most is látom, akkor valóban ott állt mellettem Redwine nagyi, az is lehet, hogy épp fáradtan meredtem rá, mert már közel, tényleg nagyon közel jártam ahhoz, hogy végre legyen egy jó estém, és erre… - Most muszáj ezt? – sóhajtottam. - Bocs, csak… - kezdte a srác a melleim között. - Nem te. – Tovább bámultam érzelemmentes arccal Prudence-re.
|
|