|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 232 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 232 vendég A legtöbb felhasználó ( 412 fő) Szer. 30 Okt. - 5:17-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Csüt. 23 Május - 9:51 | | Alecto Carrow-Yaxley ... Becenév: Alecto Kor: 23 Származás: Aranyvér Lojalitás: Voldemort Képesség: - Csoport: halálfalók Rank: halálfaló Play by: giza lagarce Karakter típus: Canon Azt sem tudja, élnek-e még. Azt sem tudja, ha élnek, visszafogadják-e majd. Hiszen elhagyott mindenkit. Mindenkit aki számít. Így most nincs családja, csak egy törött hite, egy reménye, és talán egy férje. Meg valahol egy testvére. Óh, a testvére… Ha tudná, ha érezné, hogy vágyik rá, ugyanúgy mint régen, mint gyermeken. Egyedül van. Sosem sírt. Már nem a régi. Visszavágyik.
A régen vad, gonosz gyilkos megtört. Megtörte az idő, összezavarta a kudarc és elszívta az erejét a magány. Nem tud már szenvedésen kacagni, nem jár emelt fővel, pálcája nem libben könnyedén bármely átokra. Gondolkodik, néha még érez is. Tudatlan, elveszett, összezavarodott. Törékeny. Eltört valamikor nem olyan régen. Veszettül próbálkozik, hogy minden a régi legyen, de már ő maga sem a régi. Nem tudja feldolgozni ezt a változást, nem érti, nem szereti. Dacol. Harcol. Végül veszít. És mindent elveszít.
Egyedül volt. A hideg falak közötti fuga réseken keresztül beszűrődött a hold jéghideg sugara. Minden pillanat nagyobb és nagyobb teherként zuhant a vállára, ahogy a végső pakolásban kapkodva rakta a csorba gyertyatartókat a ládába. Nem is értette, miért viszi magával. Hiszen otthon is vannak gyertyatartók, tökéletesek, épek és valószínűleg sokkal értékesebbek mint ez itt. Az egész volt élete sokkal értékesebb mint ez itt. Ő mégis elhagyta, mégis azt gondolta megéri Miatta mindent feladni majd kudarcot vallani. Sosem sírt. Erre volt a legbüszkébb egész életében, egyetlen könnycsepp nélkül mindent végigcsinálni. Egyenes háttal, összezárt sarokkal. Mintha a könnyei maró savból lennének, mintha félne, hogy nyomot hagy rajta, mint az eskü Iránta. De a torka szorította, az az érzés, ami sírás előtt fojtogat. Tépi a bőrt, mintha csak kiszabadulni készülni. Hónapok óta küzdött ellene, ha nem egy éve már. Nem is tudja már az időt, a napokat, a hónapokat. MInden perc egyforma, ugyanolyan lassan telik. Már nem volt a régi.
Nem tudta mi történik. Nem tudta, miért téveszt pozíciót hopponáláskor, vagy épp miért akad meg félúton. Nem értette, miért nem működik a hangkizáró bűbáj, vagy épp miért nem tudja begyújtani a tüzet. Tanácstalanul próbálkozott minden nap, hiszen hozzá nem jutottak el a hírek. Csak annyit tudott mi van Vele, a világ többi része elzárta híreit előle. Visszavágyott. Bár tagadta. Érezte, mennie kell, de tagadta, és minden pillanattal jobban fáj a szíve ahogy a múltra gondolt. Mindig is fel akart nőni, mégse tette sose. Hangoztatta, ő bizony felnőtt, ő érett és felelősségteljes. Tapasztalt és bölcs. És mégis, valahol elbújva pakolgat halkan, ő maga se tudja pontosan hol, pakol, hogy visszatérhessen és ne változzon semmi. Nem tudja, hogy változni tud-e. El tudja-e viselni a változásokat. Ő sem várja, hogy ne legyenek változások, hiszen hónapok, ha nem évek teltek el. Csak nincs rá felkészülve. Hónapok óta először szólal meg. Először jön ki hang a torkán, és a hang ami régen oly megszokott volt, amit régen annyira nagyon hallatott, idegen és hideg számára. Mégis beszél...az túlzás. Pár szót mondd. Neki, aki előtte áll, Neki, akit oly szeret, talán jobban mint a testvérét, pedig ez valaha elképzelhetetlennek tűnt. Neki, akitől reméli, minden olyan lesz mint régen. Aki nem érezteti vele, hogy bukás, aki bevezeti újra abba, amit életnek lehet nevezni. Mert semmit nem tud. Semmit se ért. Összezavarodott. Tanácstalan. Fél. De már nincs egyedül |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Állomány A csapat tagja vagyok ▽ Reagok : 3
| » » Pént. 24 Május - 16:44 | | Gratulálok, elfogadva! alea iacta est Ms. Carrow,
elképzelhető, hogy a megszólítással megsértem, ez esetben elnézését kérem - leendő játékaira vár családi állapotának, országban elfoglalt helyének tisztázása, és ahogy sorai pontosan előrevetítik, ez útregényekhez illő monumentalitás lesz. Habár nem vagyok benne egészen biztos, kihez tért vissza, abban megegyezhetünk - már amennyiben nem kívánja a fejemet eltérő politikai nézeteink miatt - hogy pontosan fogalmaz, és pontosan tudja, kicsoda Alecto, bizonytalan világ közepén szilárd pont, nagyon is érthető emberi félelemmel telve. Nehezen találom a megfogalmazás módját, de bízom benne, érti, mikor azt mondom, az unszimpatikusság olyan tulajdonság egy karakter jellemében, amely kiemeli őt a tökéletesség tengeréből: íróján múlik, melyik értelemben. Gratulálni szeretnék önnek, Ms. Carrow, ön megkapó az unszimpatikusok között, részletgazdag, törékeny a szó nemes értelmében, mert a legnagyobb erő mindig abban rejlik, ami gyengeségünk, de előnyünkre válhat. Köszöntöm ismét közöttünk, és köszönöm, hogy ismét emlékeztetett, miért vagyok még itt. Kívánom önnek a legjobbakat. A.M. Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |