I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Csüt. 13 Jún. - 22:23 | | dolica peach buckley make your mama sad type, make your girlfriend mad tight, might seduce your dad type Becenév: doll Kor: 26 Származás: fél Lojalitás: életben maradós Képesség: animágia (páva) Csoport: mágiahasználó Rank: művész Play by: edie sedgwick Karakter típus: saját Német arisztokratának hazudja magát bárkinek, aki kérdezi, és annak is aki nem, függetlenül attól, hogy három mondatnál többet nem tudna mondani, de azt akcentust tökéletesen utánozza.
Blakeney-ben nőtt fel, félvér szülők (Jo és Joe, 57 és 62, a környék legkevésbé felkapottabb kocsmájának büszke tulajai), három fiútestvér (Joe II., 35, munkanélküli; Radley, 33, átoktörő; Pegsley, 29, cukrász) mellett.
A világ csak még elkeseredettebb hely lenne, ha bármelyik oldalnak kellenének, de jó pénzért bárkit szívesen rejtegetnek a kocsma padlásán. Csodálatosnak tartja magát.
Mások nem mindig értenek egyet vele.
A lábamat simogatta a homok, a hullámok és a sirályok elnyomták a házból kiszűrődő zenét, és meg mertem volna esküdni - azt hiszem, meg is tettem, amikor Nico mellém ült -, hogy ez életem legszebb napja, és sosem hagyom el többé ezt a helyet, amire ő mondott valamit arról, hogy örökké maradhatok, csak kezdjek el fizetni lakbért, vagy legalább szopjam le néha. (Nico huszonnyolc éves önjelölt zenész és minden máshoz is értő művész. Sosem hallottam játszani, de talán más sem, elméletileg Párizsban egy sikeres zenekar basszusgitárosaként futott be, majd a hirtelen hírnévtől az énekes fejbe lőtte magát egy pisztollyal, ő pedig azóta is a parton él, de bárkit kérdeztem, még életében nem hallott róla.) Igazából nem hazudtam túl nagyot - francia tengerpartokat és muglizene-foszlányokat emlegetnék fel, ha a boldogságról kérdeznének, de valamikor eltelt fél év azon a parton ülve (lehetett akár száz is, nem tudom, Leaf már nem volt ott, hogy számon tartsa az időt helyettem), és a púderszínű ingét áztattam szempillafekete foltokban addig, ameddig rám nem unt. Úgy két óra múlva jött vissza, a kezében egy lilás löttyel, amit Billy készített szüzek könnyéből és angyalok nyálából a pincében (ő legalább is ezt mondja, többnyire whisky és levendula íze volt), és olyan két perccel azelőtt borítottam az arcába, hogy megkértem, hogy vigyen haza, bárhol is van az. (Billy maga Merlin fia - a történet szerint egy nevadai hippi lakókocsijában látott meg egy zsupszkulcs Fabergét, amikor egy orosz-angol szótár lopása közben készült levenni a polcról, de a tojás a kezében maradt, ő pedig a francia Riviérára került szótár nélkül.) Kijelentettem, hogy nem fogom megkeresni Leafet. (Ki az a Leaf?) És akkor ott álltam két nappal később egy londoni sikátorban, közelébe sem nézve a színházból maradt szemétnek, és nem akartam semmi mást, csak egy szál cigit és Leafet a közelemben tudni (esetleg még némi hírnevet és pénzt, bánom is én, de vele együtt). WALDO: Néha úgy mesél, hogy a legvégén odaképzeled a nevét a Broadway kivilágított tábláira, abba a hitbe rángat, hogy valami filmcsillag, és hálás lehetsz, hogy egy levegőt szívhatsz vele, aztán-- szóval láttam egy darabban, csak ácsorgott itt és ott egy árva sor nélkül, aztán a vége felé sikított egyet és a földre esett, de egy ideig nem voltam biztos, hogy az egyébként a darab része.
CECILE: A legjobb műsor volt, tényleg - arra már nem emlékszem, hogy miről szólt, de utána elkötöttünk egy mugli Impalát és, és, és csak zseniális volt az egész.
PAUL: Addig nézhető, amíg kussban van.
SID: Lenne benne a potenciál, hogy vigye valamire, csak elköveti azt a hibát, amit minden hasonszőrű picsa, és elhiszi magáról, hogy már vitte. Harminc előtt ki fog égni.
JUNE: Én élveztem a darabjait, néha, azt hiszem, aztán csak... eltűnt? Valakitől azt hallottam, hogy felcsináltatta magát valami hetvenes, olajmágnás faszival, és Skóciába költöztek, hogy egy vidéki kúriában nevelje a kölyköt, amíg ki nem nyiffan az öreg. Valaki más azt mondta, valahol Bordeaux közelében van. Cecile szerint háborús hősként halt meg nemrég, de... kérlek, találkoztál te már Doll Buckley-val?
Remegett a szám sarkában a cigi, amikor valaki keze és egy égő öngyújtó elkapta a végét - tíz perccel ezelőtt még szívtam, meg mernék esküdni, hogy szívtam -, és valami olyasmi mondat közepén lehettem, hogy jobb ez így, nyilván, jobb ez így, jobb lesz nekünk - arra már nem emlékszem, hogy ebbe a mondatba mikor kezdhettem bele, talán egy perce, talán múlthéten, de ez már annyira nem számít, mint bármi más sem. Leaf a karomnál fogva próbált elhúzni onnan, én pedig bele akartam kezdeni a következő kör jobb lesz így-be, le-le pillantva az öngyújtóra, mintha lángokban állva még lehetne egy utolsó dobbantása a helynek, mielőtt patkányinvesztált szemétdobként végzi, hogy aztán--- Végül csak elbőgtem magam, és valahol Párizs környékén hagytam abba. |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Griffendél Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû ▽ Reagok : 47
▽ Avatar : Josephine Langford
| » » Szomb. 15 Jún. - 11:32 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Kedves Doll! Csöppet sem kételkednék abban, hogy micsoda művész lélek és tehetség vagy amikor összetalálkoznánk az utcán. Elsőre biztosan én is csodálatosnak tartanálak, mondjuk biztos, hogy ettől több is van benned, de mit számít az, hogy mások mit gondolnak, nem igaz? Kifejezetten tetszett, ahogy felépítetted az előtörténeted. Ennyi épp elég is volt, hogy megtudjunk életet állomásairól ezt azt, hogy megismerjük az embereket, akik közel állnak hozzád - vagy épp nem annyira -. A bemutatások jól sikerültek, így teljesebb lett az összkép, és hát a vélemények! Már igazán várom, hogy többet megtudhassak a művészetedről. Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Eddig történt • A Főnix Rendje listája |
|