Hiányzik ama csodálatos tevékenysége, az ivás, mostanában sokszor gyakorolja, mert akadt több dolog is, ami szinte kiborította, legalábbis annyira, hogy az neki indok legyen szinte kétségbeesni.
Ragnarnál minden éppenhogy karcolja az érzelmek határvonalát, hiszen de erős és legyőzhetetlen ő, sérti, hogy bármi is sértheti Önnön legyőzhetetlenségét és csak nagy, karcos levegővételekkel, sok-sok szesszel bírja leküzdeni az érzelmi ingereket.
Mert mostanában gyakran betolakodik ennek a társaságnak vaskos kérdőjele, mennyire lojális benne mindenki, résen kell lenni, különben akárki benne „hátha basz” mert én Ragnar közvetítőjeként, Ragnar gondolataival élek.
Akad alkalom, jó lesz most meginni a magáét, elszakadni ettől, lerázni mindennek láncát, ne mindig a többiek pofájába vigyorogjon és játssza el, semmi sem számít a világon.
Mert hiszen most is csak annyi, amíg megissza a legtüzesebbet alapozni és kezében egy sörrel indul majd ütősebb anyagért, poénból balhézni, hogy megmutassa mennyire kemény.
Tenni valami egészen felháborítót, ez mindig megnyugtatja, kiborítani a világot és felborítani a konvenciókat, ezen keresztül frusztrációt dolgozni fel, ő ezt nem is tudja, a gyengeség szinonimáit szótárából végleg eltiporta.
Itt most a konyhában nem számít senkire, hogy valakit pont hátrahagytak, pedig amint belép, látja Saffit.
Sebaj, ő nem számít, nő, amolyan tabu-tartozék, éppen jó bármihez, ami történhetne vele és mert kvázi tiltott
hirtelen nagyon érdekli.
Nyár lévén egy térd alá érő bővebb halásznadrág van rajta a hűvös estéhez, mellkasnál kigombolt ing, mert az izmokat mindig láttatni kell, szellőzni.
Leveti magát mellé, útba ejtve a hűtőt tűzkonyakkal és jéggel, poharat hamar talál, beletölti, rutinos csuklómozdulat. Abban biztos, a lány nem alkoholt iszik, az üveg kívánós nyaka lustán nyújtózik felé.
-Kérsz?
Meg aztán a kommunikáció, mert az neki mindig nagyon megy.
- Hátrahagytak? Mert akkor nincs sok választásod, mint velem lógni.
Mosolyog rá féloldalasan, nők társaságát jobban viseli mostanság, ott a lyuk, a rengeteg lehetőség és ez különben is micsoda megtiszteltetés vele lenni.

Mert ő mindig vendéglátó, ugyebár, gazda, főmufti, ez a szerep sajátja és jól áll neki, minek panaszkodni?
Fontosnak kell lennie, nagy célokra és nagy arccal született. Itt van megint mindenki és őt kérdezik, a fontosat, merre az ez és merre az az.
A whisky lelőhelye, tömény gyönyörök, hálószoba és ki fontossal mikor illik találkozni, hogyan.
Azt képzeli igazi organizátor és az előző esték mindig vad gyönyörökbe fúltak, még ha legtöbbször Hellával is Drina helyett, aki tilos, és az a gyümölcs  mindig édesebb.
Hát másnapos, nem kelt fel időben, de a lelkiismeret furdalás messze áll attól, aki nem szeretne a lélekről tudomást venni, pont elég, hogy fájó fejéről, forgó világáról viszont kénytelen és mi mással is orvosolhatná, mint csak mégjobban pörgővel?
Ő nem ment, reggel még öklendezett, amíg a szükséges bájitalt fel nem hajtotta, de ez sem hat azonnal és nem oldja meg az üres gyomor problémáját, mely az émelygés múlása után figyelmeztetően kong.
Lemegy a konyhába, nem számít senki másra, különben ügyelt volna rá, hogy nadrágja csípője alatt kezdődjön, teljesen félmeztelen legyen, kevésbé kócos, szemtelenebb vigyorral.
Mert persze a legjobb mégis a folytatás, mintha nem történt volna semmi és ő sem lenne makrancos, hogy hátrahagyták, tudnak egyáltalán létezni nélküle.
-   Mindenki.
Olcsó kijelentés egyetlen szóban. Bevallja? Lehet neki egyáltalán rosszul érezni magát? Persze a lányok szeretik, ha a leggyőzhetetlen férfiak is elgyengülnek néha-néha.
-   Rosszul voltam. Te? Mit iszol?
Azért ő beleszagol, de borzasztó és neki is valami ilyesmi kéne.
-  Akkor együtt fogunk csinálni valamit.
Közlés és furcsa lesz, mert Saffival soha nem csináltak még együtt semmit. De kénytelenek, mert bármit csak ő ne legyen egyedül és ez egy jó lehetőség is megismerni egymást.
Bulizni fognak. Mert mi mást csinálnának?
- De előtte meg kell gyógyulni.
Nekik, együtt, egymással.