Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

martin liam lacke EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

martin liam lacke EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

martin liam lacke EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

martin liam lacke EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

martin liam lacke EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

martin liam lacke EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

martin liam lacke EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

martin liam lacke EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

martin liam lacke EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Martin L. Lacke

Martin L. Lacke

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
levi miller

»
» Hétf. 15 Júl. - 2:43

Martin Liam Lacke


becenév:

martin, marty

kor:

tizenkettő

származás:

varázstalanból mágus

lojalitás:

békés emberiség

csoport:

ilvermorny

rank:

beosztást kérnék

play by:

levi miller

karakter típusa:

keresett



Bármit mondhattok, nincs átlagos családom. Ezt bizonyítja apám, anyám és minden bizonnyal a testvérem is, akit sajnos nem ismerek túl jól. A szüleim hibájából, ami azt illeti. Igen, súlyos vád, mégis igaz.
Kicsi voltam, mikor minden megtörtént, ami lényegesen felforgatta, és ezzel együtt meghatározta a családunk életét. Talán három vagy négy éves lehettem akkor, amikor a nővérem valódi mivolta megmutatkozott a szüleink előtt, és ezt ők a maguk konzervatív, istenfélő természetükkel nem értették, sőt mi több, elrettentek Mirától. Szerettem a testvéremet, már akkor is tudtam, hogy valami nincs rendben, amikor még csak olyan fiatal voltam. Tudtam, hogy nem normális, ha hetekig, lassan hónapokig nem játszik velem, és elkezdtem félni. Féltem nélküle, aki a nővérem volt, az erős, okos, mindig védelmező, és aki már nem volt mellettem annyit, mint előtte. Meg kellett védenem magamat.
Először csak a brokkoli repült önkényesen anyám arcának, majd kezdett elfajulni a helyzet, és kisvártatva rémálmoktól és az ágy alatti szörnytől felbuzdulva porig égettem az ágyamat. Ekkor szentül hittem, hogy a borzalmaknak vége, és a szörny is elmenekült, ám a szüleimet elnézve, az igazi rémálom csak ezután következett. Nem bántottak, sosem történt ilyesmi, de erősen éreztették velem nap, mint nap, hogy csak a bajt hozom a fejükre. Én pedig elhittem, hogy rossz, amit csinálok, aztán minden alkalommal eszembe jutott, hogy Mira hasonlóakat csinált és csinál mint én. Persze, erre ők nem emlékeznek már valamilyen okból kifolyólag, én viszont igen.
Sokáig a pajtában aludtam, és nem is ellenezte ezt senki, hisz nyár volt, de amikor sorra elázott a takarmány, és titokzatos, csak a mi birtokunkat sújtó viharok törtek ki, bizonyára odafönt is megelégelték a helyzetet, és beavatták anyámékat abba, amibe már Mira idején be kellett volna őket avatni - merthogy ő idő közben elszökött otthonról, és ez rám nézve csak borzalmasan tudott hatni. Nem értékelték a poént, ahogy ők nevezték az igazságot, és azóta sem békültek ki a tényekkel, ezért a MACUSA sem erőlteti rájuk az igazságot. Elvégre, könnyebb ösztöndíjat ajánlani Mr. Martin Liam Lacke-nek, és bentlakásos zeneiskolába küldeni, ahonnan csak Karácsonykor térhet haza - még ha a vizuális kultúra ágazataiban hamarabb is talál otthont magának.
Igazából, sokan jellemeztem már sokféleképpen, és egyiket sem tudtam hova tenni. Például volt, aki azt mondta, hogy csak az ösztöneimre hallgatok, és ez milyen rossz. Pedig ez nem is rossz szerintem. Most mi van akkor, ha ösztönember vagyok? Más kérdés, hogy nem vagyok az, de kívülről akár látszódhat is ilyesmi. Igazából mindent legalább négyszer átgondolok, mielőtt bele mernék kezdeni, szóval biztosan nem vagyok ösztöneire hallgató. Nem is értem igazán, hogy miért gondolja ezt rólam akár csak egy ember is.
Abban viszont egyetértek mindenkivel, hogy okos vagyok. Sokan mondták már, és ezek közt voltak tanárok, felsőévesek,, évfolyamtársak, és még legalább egyszer a szüleimtől is hallottam, hogy a helyén van az eszem. Persze ezért teszek is. Minden órára tanulok, és ha ez nem lenne elég, még otthon is vetítenem kell, az sem piskóta, pedig nem szeretek hazudni. Mégis kell, és nem tudom, hogy ezt még meddig bírom tovább. Hisz soha nem akartam ártani senkinek. A stresszlevezetést is ezért intézem olyan csendben, amennyire csak tudom - csak a papír és a ceruzák zaja hallatszik olykor.
Valami azonban mégis van bennem, ami miatt nem barátkoznak velem, vagy csak nem veszem észre. Idén volt egy lány, aki többször is leült mellém a könyvtárban, de nem szólt semmit. Gondolom várta, hogy én tegyem, de hát nem is ismertem, akkor mit csináljak vele a köszönésen túl? Mindegy, egy barátom legalább van. Nekem az is elég.


Otthon, édes... otthon. Vagyis hát csak majdnem. Furcsa visszatérni ide úgy, hogy már tudom, mi is vagyok igazából, és ezt még csak el sem mondhatom senkinek. A saját szüleimnek sem.

Kinyitom a kaput, és belépek a már jól ismert farmra, ahol felnőttem - úgy mondom ezt, mintha már legalább hetven éves lennék, hát szent egek, miért csinálok úgy? Elképesztően fura és idegen érzés ismét itt lenni. Legutóbb karácsonykor találkoztam a szüleimmel, és most egy egész nyarat kell majd együtt töltenem velük. Nos, ami azt illeti, nem hiányzik. Mármint, nem azt mondom ezzel, hogy nem szeretem őket, de nem tudom, hogy meddig bírom magamban tartani, hogy nem is művészeti iskolába járok, hanem mágusképzőbe. És itt biztosan idiótának néznének, és elvinnének egy pszichiátriára, hogy aztán soha ne engedjenek vissza az Ilvermorny falai közé, pedig már annyira megszerettem, hogy el sem tudom képzelni anélkül az életemet. Hisz ott a helyem még hat évig!

Belépek a szobámba, és az ágy végéhez tolom a súlyos bőröndömet, amit az ajtóig szerencsére apa hozott, mert én nem valószínű, hogy elbírtam volna. Szomorú tény, de gyenge vagyok, mint a... erre van egyáltalán hasonlat, amit ismerek? Nem hiszem. Nem is számít akkor. Csak az a fontos, hogy itthon vagyok, és kelleni fog egy tökéletes terv, hogy miként is bújok majd ki az iskolával kapcsolatos kérdések alól, és ami ennél is fontosabb, mégis hogyan töltöm itthon a lehető legkevesebb időt úgy, hogy anyáék se elégedetlenkedjenek emiatt. A kamubarát egynek jó lehet, de nem akarok mindig hazudni nekik. Sőt, egyáltalán nem akarok, de muszáj.

Majd eljárok lovagolni. Úgyis olyan rég találkoztam Fanny-val, és bár eddig bele sem gondoltam, de tényleg hiányzott a kedves kis jószág, aki állítólag az enyém. Pont ezért leveszem a falra akasztott cowboy-kalapomat, és a fejembe húzom. Ez elengedhetetlen kellék egy farmon, legalábbis a tévében mindig van kalapjuk a farmon dolgozóknak, pedig ez nálunk nem is annyira elterjedt. Én szeretem, mert így érzem magam valakinek - holott most már tudom, hogy tényleg vagyok valaki.

Kalappal a fejemen szinte kirontok a szobámból, és csak egy Nem vagyok éhessel intézem el a vacsorát, mert nem igazán érdekel. A zeneiskoláról már egyébként is meséltem a kocsiban, és eszem ágában sincs a vacsoraasztal mellett gitározgatni. Inkább Fanny hátán töltök egy kis időt. Talán a végén el is vágtatok vele...


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Csüt. 18 Júl. - 19:57

   
Gratulálunk, elfogadva!

   
Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


   
Kedves Martin!

Igen, az Önök szülei magnixek, ahogy arrafelé mondják, igen megértéssel kell fordulni feléjük, igen, nagyon lehet utálni őket, amikor a babonák és dogmatizmus felülírja józan eszüket. Maga még gyermek, ragaszkodjon és szeressen, csak nekem engedje, hogy haragudjak kicsit.
Kíváncsi vagyok ki a barátja és számomra nem is volt kérdés melyik házat kapja okosként. Hiszen a lányokkal is ráér még, vagy hát a szarvas kígyók éppen azok, akiknek problémáik akadhatnak velük.
Tanárai biztosan szeretik, ahogy az Ön életében legfontosabb ember, a nővére szintén. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan alakul majd kettejük kapcsolata, olvashatunk-e nagy, könnyes egymásra találásokról.
Legközelebb ki tudja, talán a nyarat is meg tudják oldani együtt, ellovagolni egy megértőbb vidékre.
Mindenesetre Önt üdvözöljük itt az oldalon és odaát Amerikában egy egész iskola várja legújabb tagját.

Üdvözlettel:

Clive S. McGonagall



    Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Eddig történt A Főnix Rendje listája

   

   
Vissza az elejére Go down

martin liam lacke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Liam Fletcher
» Martin Vortiger Claudio Nott
» Mira Luna Lacke
» Az ifjú Lacke különös bájolási esete

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-