A jó idegenvezető a legnagyobb baklövését is igyekszik a maga javára fordítani.
Noha végeredményben megbuktam, de nem csüggedtem el teljesen. Van még egy éven bohóckodni és volt egy tanár is aki azt mondta vállal velem némi különórát, mert látja a pálcával is vannak gondjaim, talán ha veszek némi különórát jól megleszek. No meg Amával maradok, még jó hogy alattam jár eggyel, évfolyamtársak leszünk! Meg hát Dessel is és Seth-tel is lóghatok még, annyira nem para. Otthon annyira mondjuk nem örültek, de üsse kavics. Max anya érthetné miről beszélek de vele meg logikusan nem beszélgetek erről. Amolyan csöndben elfogadta mindenki, apa benyögte ő sem volt jó tanuló mégis van mit ennünk és ennyivel letudtuk. Attól még a kirándulásra eljöhettem, végtére is nem lazsáltam én. Pár haverral mikor megláttuk van tengerpart meg strand rögtön erre sereglettünk, Amát menet közben valahol elhagytam de talán mintha valami csajjal látták volna, szóval nem piszkálunk abba bele. Des meg Seth-tel lóg. Már dobjuk is le az inget, hogy fürdőgatyában fussunk a partra és no lám, ki van itt! Potts! De rég láttam! -Vigyázz, ne hasast ugorj Potts, szeretnénk ha maradna a tengerbe víz nekünk is! - Futok el mellette, majd pár srác felröhög odébb állunk meg. Elkezdik taglalni imádják a strandszezont, mire röhögve közlöm hogy na igen, alig várom Destinyt elhozzam fürdeni! Persze rögtön jön a kérdés, hogy na, megvolt-e már a csaj, de csak vállat vonok és rávágom a csaj még nem érdemelte ki "ezt", azzal végigmutatok magamon elégedetten. Kiröhögnek persze és megkapom béna vagyok, de csak letaplózom őket. Szóval irány a tenger! Legalább is ha nem kezdek csigát hányni vagy valami, de megkértem Aaront, ha Potts ártást küld valami visszaverő átokkal küldje már vissza a feladónak, szóval magabiztosabb vagyok!
Mondhatni eléggé vártam már a nyarat, vagy legalább is annak azon szakaszát, amikor végre nyaralhatok, lubickolhatok valami hűsítő vízben és közbe a nap csodás aranybarnára süti a testemet. Nem voltam soha az a magamutogató típus, a bikinim is eléggé visszafogott volt az idomaimhoz képest, sőt mi több, még hatalmas kalapot is tettem mindig a fejemre, mert ezzel igyekeztem megvédeni magam a napszúrástól. Az már más kérdés, hogy az ember lánya sajnos csak ezzel tudott védekezni, na meg mondjuk egy kis szúnyogirtóval, ha már túlzottan elszaporodtak a vérszívók... illetve... Talán a koton sem ártott volna néhány alkalommal, vélekedem, miközben gyilkos pillantást lövellek Bowman irányába. Nem gondoltam, hogy ő is itt lesz ezen a nyaraláson. Igaz három napról van szó, de reméltem hogy a bukottakat nem engedik emberek közelébe, mivel hogy inkább tanulniuk kellene, de hát a remény hal meg utoljára, legelsőnek meg a jókedvem.
Látványosan elhúzom a számat, miközben öt éves gyerek módjára elhúz mellettem és közben nem túl kedves szavakat vág a fejemhez. Egy pillanatig elgondolkodom azon, hogy megátkozzam-e, de túl sokan vannak, és biztos nem én jönnék ki belőle jól, úgyhogy inkább szó nélkül hagyom az egészet. Mondjuk ettől függetlenül eléggé szarul esik. Mert én vagyok mindig a közutálat tárgya, a dagadt tehén, a bálna - jelen esetben - és mégis én voltam, aki félre tette a büszkeségét és segített neki a bűbájokban, hogy legalább az esélye meglegyen arra, hogy levizsgázzon. Akkor érdekes módon nem voltam túlzottan rossz arc, sőt mi több, még talán kedvelt is, mert nem hagytam hogy egy hétig úgy nézzen ki, mint egy levelibéka.
Csak tárgyilagosan felemelem a kezem, és persze egyértelműen megmutatom a középső ujjam, hogy tudja, mit gondolok róla, majd hátat fordítok és inkább elvonulok kicsit távolabb. Köszönöm nem kérek belőle... Nem kell a bunkósága... Legalább a kedvességem után lehetne annyira normális, hogy ha már nem bírja visszafogni magát, akkor legalább a kellemetlenkedést akkor teszi, mikor én nem vagyok ott, nem hallom, vagy egyszerűen csak úgy csinálja hogy ne vegyem észre. Ekkora taplót....
A jó idegenvezető a legnagyobb baklövését is igyekszik a maga javára fordítani.
Semmi átok juhú! Épp csak a középső ujját mutogatja nekem, mire hatalmas vigyort kap tőlem jutalmul. Én már nem változom, megszoktam beszólok neki, meg amúgy is, attól hogy egyszer kisegített még nem fog megkedvelni, tisztában vagyok vele továbbra sem tart semmire, tehát miért is én lengessek fehér zászlót? Még mit nem! Egészen elmerülünk a csajok kapcsán mindenféle témákban a haverokkal, közben belerohanunk a vízbe, jól lehűlök legalább, a hajam is csöpögve köpi ki magából a vizet. Kinn az egyik srác rohan hozzánk hogy hú, talált a fák mellett kókuszt, tök baró, egy suhintással léket váj belé és adja nekem. Megszagolom, de... -Ennek ilyennek kell lennie? - Rávágják hogy naná, ez az érett verzió, teljesen jó, én meg vállat vonok. Gonosz vigyor terül el arcomon és odasprintelek kedvenc bálnácskám mögé, hogy hátulról kapjon egy jeges-nedves ölelést, a mellei között meg nem messze a kókusz landol. -Kókusztej! Ajándék, hogyha már ennyire egyedül vagy legyen Wilson helyett valakid, szegényke! - Nevetek a füle mellett míg ölelem, hú de jó forró a teste, azt hiszem hirtelen hűltem le hogy jól esik. -Az íze szerintem fura, de hát érett meg eredeti, meg hasonlók, talán még egészséges is! Nem értek hozzá. - Vonok vállat majd elengedem, hogy szembe tudjon fordulni velem ha akar. Persze kapok pár hujjogást és hogy "a csajod meg ne tudja" de nem foglalkozom velük. Még. Vissza fogok még menni!
Nem vártam én hogy fehér zászlót lengessen, ahhoz, hogy normálisan viselkedik és nem úgy, mint egy gyökér nem nagyon kell baráti viszony. Ellenben ő már megint olyanná vált, akinek a segge rákerült az arcára, így tehát nem csoda, hogy a középső ujjammal integetek felé ezzel is jelezve hogy igazán elszúrta. Biztos nem hatja meg, mert ha meghatná, akkor nem kiabálna olyanokat amilyeneket, és én sem érezném magam kellemetlenül. Mert hát a dühön túl nagyon is éket ver belém minden egyes szava, és már-már zavartan nyúlok a fürdőruhám után, hogy azt még jobban magamra igazgassam és ha ezen túl vagyok, inkább nyakig merülök a hűsítő vízben, hogy senki ne lássa azt a testet amit takargatni kell.
Persze a nyugalom nem tart éppen túl sokáig, mert érkezik egy kókusz, meg egy baromi hideg test, ami hozzám tapad, és bár először csak felsikkantok a meglepettségtől, utána le is fejtem magamról a kezét, amivel szorongat, mert hát valami mást szorongasson, ne engem. - Megőrültél? Az előbb még te voltál a világ legnagyobb gyökere, és most meg itt taperolsz? - kérdezem meg teljesen egyszerűen, és most épp nem bunkó módon. Tényleg érdekel, hogy mi lelte! Hiszen én próbálkoztam már a múltkor is. Lényegében béke jobbot nyújtottam, és oké, belefér a kettőnk kapcsolatába a piszkálódás, de tényleg, azért azt nem vártam volna, hogy bálnának fog hívni. Én sem mondok rá semmi olyat, ami bánthatja. Vannak határok.
- Hát kössz! Sokkal jobban érzem magam a szánakozásod miatt! - húzom el a számat, mert az már biztos, hogy nem lesz jókedvem ezek után. - Na add ide, hagy kóstoljam meg! - mondom szemforgatva, majd iszok a kókusztejből pár kortyot, ami kissé édes, kissé fura, és nem is tudom.... vajon ilyennek kell lennie? - Én sem értek hozzá, de hát... végül is iható...
A jó idegenvezető a legnagyobb baklövését is igyekszik a maga javára fordítani.
-Jujjujuj, valakinek üvegrepesztő a hangja! Bár ezt már tudtuk! - Nevetek, hogy sikongat, csak mert hideg vagyok, örüljön, hogy nem meleg! Hány lány sírna értem! Seth meg örülne, gondolom, de sss. Tehát hagyom elhessegesse a kezem, de attól még megkapja a kókuszt. -Hú, ki lehetsz éhezve, ha Neked ez már taperolás, szedj össze valami hapsit csajszikám! - Nézek rá hogy hol é ez? A marson? Épp csak átkaroltam, ha taperolnék a melle és a feneke élvezkedett volna a tenyerem alatt! -Tudom, azért vagyok itt. Leszek a hős Williamed! - Egész jól hangzik, mint valami szuperhős név! Aztán már el is marja a kókuszt és iszik belőle, érdekel milyen fejet vág, én elsőre elég furán nézhettem ki, mert csúnyán kiröhögtek a többiek. Potts jobban bírja, nem ér! -Az hát, van még, gyere! De sikongatni nem ér, ideje korán elrepednek a kókuszok, akkor nem lesz mit inni! - Nevetek tovább és húzom a csuklójánál jöjjön már, játssza itt a számkivetettet, komolyan! -Jelentkeztél arra az egyetemre amit mondtál? - Kérdezem közben, mert hát Ő nem bukott meg, akart is tovább tanulni, szóval... hátha összejött neki és felvették!
Kezdőlap
