Nem igazán emlékszem a dolgokra. Ilyenkor sokszor megesik velem, elszalad a ló, átesem a túloldalra... de soha nem vagyok képes arra, hogy visszafogjam magam. Az utolsó tiszta emlékem, még Ragnar szobájában volt, talán a drog hatása előtt, utána már csak bevillanó képek, és most az ébredés utáni fejfájás. Csupán néhány órát aludhattam amúgy, de persze ez vajmi kevés volt ahhoz, hogy értelmesebben nézzek ki. Persze még javában tarthat a buli, de inkább elkerültem a kellemetlen helyzeteket és kikerültem a 'csarnokot', csak a doboz cigimet vettem magamhoz és a legközelebb kijáraton, a hátsó udvarra mentem. A friss, hűvös levegő megcsapta arcomat, jólesően szívtam be, kicsit felfrissültem tőle én magam is. Szerettem ezt a kilátást, a tájat, olyan rendezett és tökéletes volt minden, még egy-egy ilyen buli alkalmával is... sokat időztem idekinn. Óvatos léptekkel, elém nézve, és a lehető legegyenesebben igyekeztem elvánszorogni az egyik székig, ott lehuppantam, és egy cigire rágyújtottam, miközben az előttem lévő asztalon ácsorgó piás üveg tartalmát vizsgáltam.
Nem telt el sok idő, mire zajra lettem figyelmes, és a társaságunk másik tagját véltem felfedezni a homályban. Annyi éve ismerjük már egymást, hogy akár ezer közül is megmondanám, hogy Drine az... bár az utóbbi idők történései, eltávolodása nem hinném, hogy jó hatással volt a kapcsolatunkra. Ezzel együtt, igen sok aggályom is felmerül, amiket a lehető legnagyobb törődéssel igyekszem magamban tartani, ennek ellenére nem mindig sikerül. Ahogy figyelem útját, és látom, közeledik, megköszörülöm torkomat, apró figyelemfelkeltés céljából - mondjuk lehet, hogy alapból látta, hogy itt ülök -.
- Drine! Csatlakozz hozzám, kérlek. - Hangomon tökéletesen hallatszik, hogy spicces vagyok - de a részeg jelző jobban illik rám -, majd elnyomom a csikkemet, és egy idétlen félmosollyal köszöntöm a lányt, amikor közelebb kerül hozzám. Nem hinném, hogy bármi jó kisülhet ebből, de hát hinni, a templomba szokás, nem igaz?