Amikor kilépek a függöny mögötti örök sötétségből, rendszerint borús, gyéren világított éjszakába érkezem. A fények bágyadtan pislákolnak, elhaló léptek visszhangjai zörrennek. Néma halál itt is. Az emberek nem mernek utcákon kóricálni, elhagyatottak a macskakövek. Cégérek lengedeznek lustán Roxmorts utcáin, feltűnik pár kóbor kísértet, hogy nyikorgást zenéljen egy hintán. Átvándorolok London utcáira, mert a halál után rendszerint életre vágyik az ember és vak muglik közt botorkálva, London belvárosában rábukkan a nyüzsgésre. Unalmas koncertek, neonfények, miniszoknyák, kidobó fiúk világa, rendszeresen látogatni szoktam. Úgy szopom az éjszakai élet mugli nedvét, mint hetekig éheztetett vámpír. Azon kivételes alkalmakkor, ha sajátjaim között szórakozni tudok, hátat fordítok a fertőnek, melybe olykor örömmel alámerülök, hogy megnézzem magamnak mit alkot „bulizás” címén kedvenc fajom társadalma. Nem vagyok hajlandó mindenféle jöttment kornyikálásán részt venni, egy kedvencem van, a méltán híres The Weird Sisters. A zenekar egyes tagjai bizonyára néma borzongással viseltetnek irányomba, míg másoknak „Duke” van képük egyenesen VIP belépőt osztogatni a Misztériumügy Alfájának. Sok kis szakadt hippi közt különösnek hat elegáns, ránctalanra vasalt fekete ingem vagy drága, hímzéses díszköpenyem. Többen megnéznek, ahogy királyi eleganciával vonulok a válogatottaknak fenntartott helyre, zord mosolyt vetve mindarra, akire nem sajnálom pazarolni. Törékeny, fekete hosszú hajú szépség a sarokban Myron feliratú pólójából dúsan kibuggyanó keblekkel, vagy szelíd mosolyú, magas izompólós legény homlokába szemtelenkedő, kusza tincsekkel. Kirley Dukne-nak is jár egy mosoly, amint feltűnik a színpadon. Elszabadulnak az indulatok, érzések, amint felharsannak az első akkordok, mindenki megőrül és én vigyorogva tobzódom a tombolásban, magamba szívva fülledt erotikáját. Mint VIP vendég és mint méltóságteljes nem veszek részt a fiatalok násztáncában, tisztes távolról, de élvezem nézni, ahogy megőrülnek. Kirleyt majd megvárom a koncert végén oldalt, ahol a kivételes vendégek gratulálni szoktak, családtagok könnyes arccal dicsérik rokonuk tehetségét. Talán egy kör autogramosztást is tartanak, az fárasztó lesz, akkor kénytelen leszek szórakozás után nézni, az after party előtt, amire nem mellesleg hivatalos vagyok. Amint Kirley lejött a színpadról, én várom sunyi mosolyommal. - Egészen tűrhető koncertet adtatok Királyi koronám bizonyára leesne magasan tartott fejemről, ha áradozni kezdenék, de Kirley jól tudja mekkora dicséretnek számít ez az én számból.
Zene
Original By: WeiWei
I solemnly swear
I am up to no good
Kirley Duke
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
John Simm
»
»Szomb. 21 Júl. - 22:55
The Weird Sisters. Kedvenc társaságaim egyike, mégha nagyrészt eléggé beteg dolgokkal is találkozok, ha velük töltöm az időt. Sosem zavart, és véleményem szerint mindkét fél jól jár. Én vagyok a józan eszük, ugyanakkor engedik, hogy kitomboljam magam a színpadon, majd méltóságteljesen, ám nagy hanggal távozzak. A mai koncert is ilyen. Mikor lelépek a színpadról, szinte már patakokban folyik rólam a víz, de élveztem, és csak ez a lényeg, nemde? Beletúrok csatakos, szőke hajamba, amint lehetőségem van erre, bár nem hiszem, hogy a színpadon nem arattam volna ezzel sikert. Köztudott ugyan, hogy nem én vagyok az etalon a bandában, de nyilván ha csettintenék egyet egy egyéjszakás kaland reményében, hosszú sorban állnának a jelentkezők. Na, nem vagyok beképzelt, de tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok egy csúnyaság - sem pedig kellemetlen, rossz társaság, bár ezt már néhányan az évek során megcáfolták, így nem vennék rá mérget. - Ja, valami olyasmit. - bólintok, és töltök magamnak vizet, hogy végre valahára szomjamat olthassam. Odafönt ez nem egy bevett szokás, nincs is rá lehetőségem a folyamatos pörgés miatt, de már rég megszoktam. Így jártam, szeretem, nem fogok siránkozni, csak mert nem ihatok. - Itt hátul milyen volt a hangulat? - hordozom körbe tekintetemet, majd Rigelre visszanézve elfintorodok. - Elmehetnénk valahova az after helyett. Nincs sok kedvem ott lenni. - de ha esetleg ő ragaszkodik hozzá, akkor sincs baj, ám ez esetben egyedül lógok meg, és abban gondolom ő és én sem látnánk túl sok pozitívumot. Szeretem én a felhajtást, ha figyelnek rám, de most inkább egy laza beszélgetést, baráti társaságban való berúgást jobban élveznék, mint egy ekkora banzájt. Meghagyom a többieknek a dicsőséget. - Esetleg hozzám is felmehetnénk. Van két üveg lángnyelvem, meg pár doboz söröm. De talán valami minőségit is találunk, ha arra szomjaznánk. - teszem azt, bort. Rég borozgattam otthon. Általában az erősebb italok fogynak, de ha mégsem, akkor is inkább a sör kerül elő, mintsem a bor, így fogalmam sincs, mi van otthon, de a lángnyelvben biztos vagyok, esetleg némi vodkában. Csak egyezzen bele, hogy felmegyünk hozzám. Beszélgetünk egy jót, mindenki elmondja nagyra törő vágyait és az utóbbi időben történteket, azzal boldogan élünk tovább. Számomra egy beszélgetés sokkal többet ér, mint egy céltalan ivászat. És van egy nem túl bizonytalan sejtésem azzal kapcsolatban, hogy Rigel sem élvezné az afteren lévő tagok társaságát...
Íme a világ egyik legnagyobb partija, Kirley Duke, mint sztárvendég, az agyon ajnározott bájgúnárok díszpolcán és Kirley Duke nem élvezi. Arckifejezésemmel adok hangot döbbenetemnek, kis szemöldökfelvonás, elegáns megragadása egy sajátomnak kinevezett pohárnak, majd apró, ízes kortyolás. Irigylésre méltó minden kis gesztikusom, a megkapó élvezet, ahogy iszom, idolokat megszégyenítő beállásom és persze lényem, az abból áradó elegáns, kéjes virtus. - Itt hátul jó. Ezernyi progeszteronfűtött kiscsaj nyáladzott rád, elégedett lehetsz. Mit neked gondtalan dugás, Hamlet?! Forgatok szemet, igen, pont a mennyezet felé, rocksztár létére micsoda szégyen nem megragadni minden lehetőséget. Kirley Duke kényeskedik, létezik talán sok a jóból szindróma? Szint, amitől a farkad azt mondja ne állj tovább, hagyj egy kis pihenőt? Saját születésnapjáról szökne, elvégre itt ő az ünnepelt. A sztárok az ő jó dolgukban… - Elvégre igen, csak az év legjobb buliját hagynánk ki, pedig kedves Kirley már rég meg akartalak tanítani az orgiaszervezés művészetére… Patetikusan felsóhajtok, éppencsak játékos, messze a visszástól. Italom kellemkedve lögybintem, mintha kavarnám összetevőit. Hülye, úri mozdulat még az apámtól. - Hogy te milyen kényes vagy! Na, legyen! Elvégre, ha én megyek partira az mindig rólam szól előbb-utóbb és senki sem szeretné, ha a The Weird Sisters fénye elhomályosulna. Lépjünk le gyorsan Hessegetem, amíg képes vagyok ellenállni, mert Kirleynek éppen olyanja van, ami felülírja imádtatni való ösztöneim, az a kibaszott barátság… és nagy levegő, ahogy emlékezem nekem nyilván nincs ilyesmire szükségem, de most változatosságot, hülyeséget cselekszem. Szóval menjünk csak, basszunk be és majd elregéli mi ez a feleslegesen emocionális hangulat…
Zene
Original By: WeiWei
I solemnly swear
I am up to no good
Kirley Duke
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
John Simm
»
»Pént. 19 Ápr. - 22:32
Az évszázad afterpartyja, ez tény, és való, mégsem szeretnék ittmaradni. Falra mászok a tömegtől, és csak addig vagyok képes elviselni az embereket, amíg messziről bámulhatom őket. Kifejezetten szórakoztató látvány némelyikük, ezt be kell, hogy valljam, mégis utálok a társaságukban lenni. Elég nekem Rigel. Most speciel a csapat nagyobbik részét sincs kedvem a detoxikálóba vinni, vagy csak vízzé változtatni a bort - bocs, Jézus, remélem megérted! - Nincs kedvem dugni... - vonok vállat, és elveszek a pincértől egy bontatlan sört, hogy végre valahára megkapja a bontott sör titulust, ami számukra a második fok a ranglétrán. A harmadik, egyben utolsó a megivott, emésztés alatt lévő, ami a legnagyobb elismerés Beerlandben. Tiszta agymenés, mit kevertem a reggelimbe? Még dugni sem akarok! Na jó, ilyen azért sokszor van, szóval ha így állunk, akkor mégsincs semmi bajom. - Tudok orgiát szervezni. Egy csettintésembe telne, de nem akarok most ilyesmit. - azzal lehajtom a sör felét legalább. Borzalmas íze van, vitathatatlan. Soha nem szerettem a sört igazából, de most valamiért rákívántam. Kár volt, ami azt illeti. Inkább gyorsan le is teszem, aztán valami erősebbet veszek magamhoz, természetesen üvegestől. Mondjuk rögtön vodkát, bár orosz nem vagyok, ez tény és való. Mindegy, azért bírom a piát. Mindenesetre nem lenne rossz az a bor, vagy a már emlegetett lángnyelv. Még a nyál is összefut a számban a gondolatára. Baszki, Rigel! Haladjunk már hazafelé! - Na végre! - azzal karon ragadom, és már húzom is kifelé az egyik mellékutcába. Nem telik bele fél percbe, már a lakásomon is vagyunk, én pedig hatalmas elánnal kutatok a kibaszott lángnyelvem után. Gyerünk, itt kell lennie! Ééééés megvan! Király. - Egészség!
Kezdőlap
