|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 375 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 375 vendég A legtöbb felhasználó ( 412 fő) Szer. 30 Okt. - 5:17-kor volt itt. |
|
| Molly Eleanor [Prewett] Weasley
| |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : Arthur Weasley
Gideon Fabian Prewett
▽ Avatar : Rose Leslie
| » » Hétf. 19 Aug. - 18:32 | | Molly Eleanor Prewett-Weasley Ide oda repkedő dolgok, az idő pedig tova száll Becenév: Mol Kor: 29 éves 1950. október 30. Származás: Aranyvér Lojalitás: Család Képesség: Tanult gyenge Legilimencia és Okklumencia Csoport: Főnix Rendje Play by: Rose Eleanor Arbuthnot-Leslie Karakter típus: Canon Anya: A megtestesül példa. Felnéztem rá? Igen, minden alkalommal, mivel a munka és az anyaság harmóniában állt. Babázós korszakomba nem láttam meg a hibáit. Még mindig szeretem, még mindig tisztelem, de tudom minden ember más, minden ügy más, minden élet másképp végződik. Az enyém is lehetett volna hasonló, mint az övé én más döntést hoztam meg, ahogy ő is mindig dönt az ügyek felet úgy magam is ezt teszem. Tisztes és egyenes nőt faragott belőlem, amit apa még egy kicsit megcsavart és megfűszerezett sajátos walesiséggel. Apa: Ő adott hatalmas szívet nekem. Ő adta a bátorságot és a szenvedélyt, miatta érzem magam királyi sarjnak. Szeretetét adta oda nekem, a képzelet erejét, az álmok és remény kiolthatatlan tüzét. A walesi nép varázslatosságát
Fabian és Gideon: Születettek 1948. 06. 03. az ikrek jegyében. Két báty, aki két évesen kaptak ajándékba engem. Húguk vagyok míg ők, pedig az én lovagjaim. Védenek, szeretnek és védenek és mind jobban szeretnek, hisz ez a z idősebb fivérek dolga. Én pedig viszont jobban szeretem és védem minden maradék erőmmel őket. Annyi trükköt tanultam el az alatt, amikor mellettük az iskolába jártam. Hogyan lógjak meg a folyóson figyelő bátyáim szemei elől? Micsoda évek voltak azok, mikor mindhárman a házunk kviddics csapatát erősítettük játékunkkal. A gyerekkor és a tizenéves évek szép emlékei mind miattuk olyan vidám. Fabian cikkeit nap, mint nap olvasom, ahogy Gideon ügyeiről is tudomásom van. Büszke vagyok arra, hogy a húguk lehetek. Fabian Fred és Gideon George keresztapja.
Arthur Weasley: Született 1950. február 6. a vízöntő jegyében. Mai napig emlékszem rá mennyire utáltam azt a srácot, aki mesélte társainak, hogy egy csöppnyi erőfeszítés nélkül és tanulás nélkül kisujjból kirázta a varázslatot az órán. Csak egy év választott el tőle, de az önteltsége nem tetszett nekem. Hogy sikerült elcsavarni a fejem? Hogy sikerült más véleményt kialakítanom róla? Már nem tudom. A titkos találkák a randik jól sikerültek. Mi pedig megszerettük egymás álmait, bolondságait. Felnőttünk. Felességgé váltam mellette. Emlékszem 1969-es évre az eljegyzésre a téli esküvőre. Gyermekeket kaptam. Rengeteg bánatot és örömöt osztottam meg vele. Szívemet lelkemet adtam neki és ő is viszonozza ezt. 10 éve házasok vagyunk már. Ezer és ezer emlék kötődik hozzád. Még milliókat szeretnék csak veled és általad kapni.
William Arthur Weasley: Született 1970. November 29. a nyilas jegyében egy Glasgow környéki házban. Az első fiam, az elsőszülöttünk. A legidősebb gyermekünk. A tanulópénzünk.
Weasley Charles Weasley: Született 1972. December 12. a nyilas jegyben St. David's kisfalujában, szeles esős időben. 13 nappal karácsony előtt. Harmadik fogantatás, második fiúgyermekünk, vörös, fürtös hajú kis királyfim.
Weasley
Weasley Percy Ignatius Weasley: Született 1976. Augusztus 22. az oroszlán jegyében Godric's Hollowban. Harmadik fiúgyermekünk. Csodálatos, hű, erősségem. Vörös hajú hercegem. Nagybátyám tiszteletére kapta a középső nevét. Fred Weasley és George Weasley - Születettek 1978. Április 1. a kos jegyében Doverben. Bolondok napja, meglepetés ajándékaink. Negyedik és ötödik gyermekeink az udvari bolondjaim és titkos értelmű rózsáim. Ronald Bilius Prewett: Született 1980. Március 1. halak jegyében a családi Odúban. A hatodik fiú gyermekem. Vörös hajú kincsem. Tavaszi reményem, aki vörös csillag fent a sötét égen.
Septimus Weasley: Apósom, ki mindennél jobban szereti unokáit. Cedrella Weasley: Anyósom, akinek a három fia szeme fénye. Rebellis Blacknek szólítja háta mögött apám. Szeret fontoskodni és piszkálódni. Minden munkámban a rosszat találja meg, így neki soha nem vagyok elég jó. Talán sosem leszek igazán megfelelő Arthur fia mellé.
Bilius Weasley: Sógorom, férjem fivére, aki valami fura fogadás következtében Arthurral megígértette, hogy következő fiú gyermünk a Bilius nevet is viselni fogja. Szerény véleményem szerint, ez egy szörnyű név. Van egy sejtésem, hogy mely szülőtől származik a Weasley fivérek nevei. Agglegény még mindig. Sose tudni hol kódorog és mikor ugrik be hozzánk egy délutáni teára délelőtt tízkor. Mindig szívesen látom, hisz a gyerekek imádják a mókamester nagybátyjukat.
Lionel Weasley: Sógorom, férjem fivére.
Tessie néném: Drága nagynéném, aki segítő és tündéri keresztanyám egyben. Ignatius Prewett: Ő az én drága nagybácsim, ki minden időben kész segíteni felesége Lucretia intései ellenére is. Az igazi romantikus lovagokat mindig róla mintáztam. Szeretném, ha Percy is olyan lenne, mint ő.
Érdekes vagyok, és egyszerű személy. Mindenem a gyerekeké. A boldogságuk az én boldogságom is. A legnagyobb félelmem, hogy elveszítem őket örökre. Háromszor is előfordult már... Állandó aggódásomat próbálom leplezni előttük. Erősnek és határozottnak mutatkozok idegenek és ismerőseim körében. Tudom, a gyengeségem szánalmat gerjeszt másokban. Büszke és makacs vagyok. Talán hiba ez ilyen zavaros világban, lehet jobb lenne megalkudni és be kellene állnom a szürke nők közé, de ez sosem ment. Általában a végletek között csúszkálok. Tudok nyitott szívvel mások felé fordulni és elzárkózni a számomra nem kívánatos emberek elől. Aktív, izgalmas és mozgalmas életmódot folytató és a passzív, nyugalmas, csendbe burkolózó, kötögető, zenét hallgató és kandalló melletti létben lenő anya vagyok. Nőként kívánom az udvariasságot és a megfelelő női társaságot, de egyben túl tudom gondolni mások cselekvéseit ehhez párosul az is, hogy van egy kis üldözési mániám. 29 év alatt rengeteget változtam, mégis vannak vágyaim és álmaim. Lehet sosem leszek átoktörő nagy magiarcheologus, de így is szeretném látni a Kínai nagyfalat és a gízai piramisokat. Tudom, sosem leszek a wizengamot tagja, még se szeretem az igazságtalanságot. Nem szeretnék látni házamban és hazámba rosszat látni. Bátran kiállok a véleményem mellett, és családom védelmében, mert ők számomra a minden. Ha kell magamtól vonom meg a jólétet, hogy ők jobban éljenek. Ez lenne a mindent bele borsos és sós "jellem" levesem.
-Látod, rajtam a fáradtságot!? - kérdeztem vissza felháborodott hangon a nőtől, aki velem szemben ült. Tényleg kimerült voltam, a szülés, a kis Ronald gondozása és a többi öt is elvette az erőmet. Azt se gondoltam, hogy túl éli az apró, kis hajas babám azt az éjszakát, mivel korábban jött a világra és nehezen. A tavasz első napja volt. Will igazán nagy fiúként viselkedett az nap. Szeretettel ölelt át engem, mivel nem akkorák a kezei, hogy átérjen így csak kikerekedő pocaklakó kapott egy nagy ölelés erre mosolyra derült az orcám. Tudtam, hogy nem zokoghatok előtte. A falon függő órára pillantottam, mit Arthur mackótól kaptam. A férjem mutatója mindig veszélyben feliratnál állt. - Anya, miben segíthetek? - lágy hangon érdeklődte meg tőlem, míg fülelte a hasamban mozgolódó kisöccsét. Már minden készen állt a reggelihez, hisz korábban megterítettem már kint volt az asztalon a vekni frissen megsült kenyér és felszeletelve várta az éhes gyerekszájakat. A tükörtojásnak való tojások is és a szalonna is előkészítettem a tűzhely mellé az álomszuszékoknak, így sóhajtottam egyet és válaszoltam neki. -Hát, rajzolhatnál nekem valami szépet. William egyet bólintva el is indult a papírért és a ceruzáiért. Hajnali öt volt. Tudtam, hogy reggel átjön plusz segítségnek Tessie néném is. Hétvégén mindig jól jött egy plusz kéz a három kicsi és a két nagy mellé. Nehezen bírom ezt egyedül, hiszen már 4 hónapja eltűnt és ... Ajkamba haraptam szemeimet lecsuktam. Nem tehetem mást már. Legszívesebben én magam is kint lennék és keresném a férjemet, de majdnem elvesztettem őt is, az aggódásom közepette, megsimogattam a mozgolódó csöppségemet. Mi lesz így velem... velünk? Nyílt a hátsó ajtó. Felnyitottam könnybe lábadt szemeimet. Tessie lépett be. A papucsomba bebújtattam feldagadt lábaimat és felálltam, hogy üdvözöljem a keresztanyám. - Mollykám, Mollykám, itt vagyok már. Miben tudok segíteni?- kérdése után átölelt szorosan és hosszan. Hagyta, hogy zokogja a vállán. Az erős nőnek mutatkozó nő most nem volt jelen bennem. - Pihenj le, nézd a gyerekek játékát. Hát nem szégyenled magad, még kenyeret sütsz ilyen állapotban. - megrovóan szólt rám néném. A naptári tavasz első napja van, de már virágok egy hete a konyha ablak alatt nyílni kezdtek. Újjá éled a természet, így reméltem, hogy hazatér a házastársam is ő majd segít a kertet rendbe tenni. Egész télen porosodtak a sufniban a mugli ketyeréi is. Pár alkalommal ki látogattam a kis kajibához. Láttam a megbütykölendő félbe hagyott tárgyait. A másik felem vele tűnt el és egész embert kíván öt... vagyis hat gyerek. Jóságos Merlin szakállára. HAT. Hamarosan hazatér. Az órára pillantottam, nem változott a mutató helyzete. - Már megint máshol jár az eszed Molly. - Szólt felém megrovó tekintettel Cedrella. Feketébe öltözött az anyósom, mintha gyászolni kéne Arthurt. Még él és ezt biztosan tudom. A lelkem azt súgja, hogy dobog a szívem másik fele. - Anya, Ronald sír. - jön be hozzám William illedelmesen köszön még nagyanyjának is, majd visszatér a nagyszobába testvéreihez és Septimus nagyapjához. Felpattanok a székből, hisz tudom etetés idő van. - Apa kell a fiúknak, Molly. Ezt így nem folytathatod sokáig.
Ront karjaim közé veszem. Olyan kicsi és törékeny, de hangja az már most is olyan nagy, hogy túl szárnyalja bátyaiét is. Leülök a hintaszékbe vele. A széket még William születése előtt hozta Arthur egy mugli bolhapiacról Cardiffból. A tökéletes hintát kereste nekem a gyerekeink dajkálása mellé. Gyönyörű florális mintákat festek rá és néhány rápreparált medve domborművet is elhelyeztek rajta a szék háttámláján. Visszajön tudom és a nevére vesz apád téged is, kicsi Ronald Bilius. Ron homlokára adok egy gyenge puszit. Szegénykém sírdogál, mivel hasfájós az én drágám. Egy régi walesi népdalt kezdek el halkan énekelni a walesi corgikon lovagló tündérekről. Lassan betotyog a két másik, akik saját nyelvükön motyognak egymásnak. Dörzsölik álmos szemüket. Esti mesét szeretnének tőlem jól tudom. A harmadik fiú is bekukkant a öccsei után. Mindegyikük engem kíván és rám vár. Hallgatják a balladát így-úgy nyúzzák egymást az ikrek. Percy az ágyunkba bújik a takarót magára húzza, de a két rosszcsont a másik végén húzza lefelé a meleg pokrócot. Charlie is megérkezik egy kenyeret majszolva, amely morzsáit a sötétbarna hajópadlóra szórja. Leül elém és hallgatja még a számára mindig érthetetlen dalom. William is megérkezik szája fölött fehérlik kis bajusza. Feltuszkolja az ágyba Fredet és George-ot, majd szépen megpróbálja betakargatni őket, kudarcot vall és inkább keresztbe fekszik a matrac végén és dúdolja a régi dallamot. Családi esti idill az egész. Mind itt vannak. Mindegyiknek hiányzik az édesapja, aki hazahoz egy fura szerkezetet, amit telefonkagylónak hív, egy búgócsigát és sok érdekes mugli játék csodát. Bárhol is van Arthur a corgin lovagló tündérek keresik az erdőkben, hogy hazahozzák feleségének és gyermekeinek. Fáradt vagyok, a dalhoz is, átírom a szövegét is, nem veszik észre fiaim. Ron már szépen alszik karjaim között. Lecsukódnak már nekem is a szemeim. Kérlek, térj vissza hozzám másik felem! |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 6
▽ Avatar : luca hollestelle
| » » Kedd 27 Aug. - 12:37 | | Gratulálok, elfogadva! A szív bőségéből szól a száj. Az egyik legidegesítőbb dolog számomra abban, amit Rowling post-Harry Potter művelt az utóbbi években - már azon túl, hogy minden próbálkozása szánalmas és nevetséges -, hogy az olyan karakterek, akik érdekesek, fűszeresek a saját jogukon, eltűnnek az érdekeltség süllyesztőjében. Talán tévedek, de én Molly Weasleyt is ilyennek látom - feleség, anya, aki hat gyerekkel zsonglőrködik, remekül ért a háztartástanmágiához, a szívén viseli mindenki sorsát, törődő, gondoskodó, harcias, tele van élettel és tűzzel. Miért nem kap több figyelmet? Miért nem kapja meg azt, ami jár neki?
Örömmel látom, hogy hasonlóan gondolkodunk a háttérben húzódó szereplőkről, a motivációkról, az örökségről, amit Molly olyan nagy szeretettel dédelget. Olvasva az előtörténetedet számos olyan részletet vettem észre, ami újat mondott erről a mindannyiunk által ismert nőről. A walesi származás, a népdalok, a bátyjaihoz fűződő viszonya, az eltűnt férj - micsoda hiány ez egy olyan életben, ami a hiánytalanság mintaképe is lehetne! Az Arthur-alakú űr meglepő fordulat, kíváncsi vagyok, merre fut majd veled az az út. Ezekkel a gondolatokkal engedlek tovább! (Ó, le kell gyűrnöm még egy kötelességet, mert valahogy szokássá vált elfogadószövegekben a választott pb-t méltatni: Rose Leslie számomra mindig olyannak tűnt, mint akit áttoltak egy iratmegsemmisítőn. Ötször. Te mégis elérted, hogy egy szerethető Molly arcaként őt is elfogadhatónak szerethetőnek lássam.) Na, puszi!
Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje |
| | | | Molly Eleanor [Prewett] Weasley | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |