tapmancs úr hangot kíván adni afeletti megrökönyödésének, hogy egy ilyen címeres ökör katedrát kapott.
Becenév:
Tapmancs
Kor:
16
Származás:
wannabe véráruló
Jellem
- Mr. Black, a viselkedése a Roxfortban megengedhetetlen és elfogadhatatlan! Mégis miből gondolta, hogy ez a magatartás elnézésre kerül majd? - Gondolta a jó hippogriff az égben, hölgyem, nem számítok én már semmire. Szerény, csendes diák vagyok, ráérő időmben ingyenkonyhán dolgozom.. Rendben, nézze, nyilván ismer már, mint a rossz knútot, sosem kedveltem az öntelt alakokat, mármint a többi öntelt alakot magamon kívül. Az egyik nehezen viseli a másikat, de a barátaim a legfontosabbak, még ha ennél pofátlanabb közhelyet most hirtelen nem is tudnék mondani, bár ha személyesen ismerné a rokonságomat, tudná, mindenre létezik még EGY. Az aranyvérűek egy részével van némi nézőpontbeli eltérésünk: ők életben látják magukat, én pedig őket nem, vagy legalábbis kevésbé. Valami azt súgja egyébként, hogy ez az érzés kölcsönös lehet, de a nagyságot viselni tudni kell. Gondolom. Tudja, velük az a gond, hogy csak úgy szabadon grasszálhatnak köztünk, és úgy gondoltam, ha már a Süveg volt olyan bűbáj, és ide juttatott immár hatodik éve, akkor hű maradok magamhoz, meg nemes és ősi hagyományainkhoz. Tudja, professzor, az ilyen ügyek csak úgy megtörténnek velem, egy olyan közegből jövök, már ha nem tekintjük fontosnak a tényt, hogy minden második nap kitagadnak, ahol az teljesen normális, hogy lenézünk bárkit, aki nem találtatik elég nemesnek és nagy múltúnak, vagy ami még ennél is rosszabb, elrontja, melyik villával ildomos a homárhoz érni. Én nem vagyok ilyen, és életemben először úgy lehetek deviáns, ahogy csak akarok. Bocsássa meg nekem, amiért élni kívánok azzal, amivel sokaknak már lehetőségük volt, már természetesen mindenki úgy rontja el az életét, ahogy úri kedve tartja, csak Mr. Black nem, nem, Mr. Black az anyja útmutatása alapján hajt a szakadékba különben remekült megbütykölt motorjával... Akarom mondani, szekerével. Biciklijével. Korának és az iskola szabályainak megfelelő eszközzel, és véletlenül sincs semmi köze ahhoz az emlékezetes esethez, amelyben egy lovagi páncélt valaki megbűvölt, hogy az körberepülje az épületet.
Család
- Mr. Black, minden bizonnyal tudja, miért van az irodámban újfent, térjünk a tárgyra. Hallgatom a magyarázatot a történtekre. - Nos, lássuk csak.. Anno 62'ben időszámításunk előtt egy napos, kellemesen meleg szerda délelőttön - amely már a nyár közelgő ígéretével bírt, Mr. és Mrs. Black belemélyültek a gyermeknemzés nemes művészetébe... - Mr. Black, kérem, kíméljen meg a fantazmagóriáitól! Arról szeretnék hallani, mégis mi történt a harmadik emeleti folyosó bal részlegén egész pontosan. - Hát ha ragaszkodik hozzá, professzor asszony. Tehát mint említettem korábban, akadt némi nézeteltérésem néhány mardekáros társammal, de igazán semmi komoly, apró csevely még apróbb dolgokról. Szóba került köztünk a családunk eredete, Phineas Nigellus Black, az iskola valaha volt legkevésbé népszerű igazgatója, Alphard bácsikám, aki illetlenül sok időt töltött férfiak társaságában, Hesper Black, aki nőkében, a vér idézőjeles minősége hat generációra visszamenőleg, azért lássuk be, Blackékről mindenkinek van legalább egy jó sztorija, vagy kevésbé jó sztorija, mi vagyunk a varázsvilág azon macskája, amelyik beleül mindenki ölébe, és további kellemes, teához illő témák, amelyeket úriemberek rajonganak megvitatni, köztük én a leginkább, természetesen szofisztikált hangnemben. Aztán hogy, hogy nem, azon kaptam magam, hogy egy párbajba bonyolódom, aztán az események csak úgy követték egymást, dolgok történtek! Tudom, azt gondolja, hogy azon kaptam fel a vitriolt, amit az a kurafi.. pardon, úriember az anyámról és az apámról mondott, de az éppenséggel igaz volt, még helyeseltem is, mert tényleg mindketten kellemetlen alakok, akik jóval fontosabbnak ítélik meg az ember vérének tisztaságát, mint a jellemét, ráadásul anyám bizonyítottan képes túlordítani egy sárkányt is, mint kiderült, mikor tavaly nyáron egy rezervátumba vetett bennünket a balsors. A sárkány balsorsa, főleg, apám dísztalárja bánta, mert szegény pára - a sárkány, nem apám, bár - frászt kapott, Regulus öcsémet meg elsodorta a farkával. Nem mintha ő sokkal jobb volna, az ellenséggel cimborál, nézzen csak rá, még tisztességesen azt sem mondhatom neki, hogy a hippogriff fedezze az anyád, félő, hogy az én kreativitásom nem vetekszik sértések terén felmenőimmel, akik kedvenc éjjeli olvasmánya a Csillagászat for dummies lehetett, következtetvén a neveinkből.. Pardon, elnézést, szánom-bánom, professzor, lehetséges lenne, hogy ezúttal nem von le a botlásért? És ha szépen kérem? Ebben a történetben én csak a sárkány vagyok.
Lojalitás
Dumbó
Képesség:
illegális animágus
Csoport:
griffendél
Élettörténet
- Mr. Black, őszintén bízom benne, hogy ennek a kínos beszélgetésnek a végén még arra is fény derül, amiért itt van. Nem tudom, látja-e, hogy ez nem egy teadélután. - Ó hogyne, asszonyom, remek megfigyelő vagyok, nálam jobban aztán soha senki nem tudja, hogy lehet a legjobban kikerülni a prefektusokat dohányzás.. akarom mondani friss levegő ügyében. Szívügyem a friss levegő, naponta fogyasztom kétszer. Tudja, rólam elsőre könnyű eldönteni, hogy problémás alak lehetek, még otthonról is kidobnak gyakorta, mint a rossz üst tartalmát az ablakon, de soha nem voltam igazságtalan vagy agresszív, és legnagyobb bűnöm legutóbb is az volt, hogy megunván anyám önkiteljesedésem elleni rombolását, felragasztottam a házunk zászlaját a falra. Arról igazán nem tehetek, hogy visszavonhatatlanul odaragadt, hát, végül is, egy ragasztónak ez a dolga. Bármit is mondanak, gyerekként sem jártam el csak úgy az igazságtétel dolgában, pedig az öcsém aztán bőven rászolgált volna, vannak arcok, amik kívánják magukra az ember öklét, ebben azért megegyezhetünk, ugye. Ugye? A szüleim a legvidámabb alakok, valóságos komédia őket hallgatni, már ha mi vagyunk a téma, és elfogadom, vannak itt hátrányosabb helyzetű diákok is, de meggyőződésem, hogy ha anyám hangerejét valahogy a köz szolgálatába állíthatnánk, jövő ilyenkor megszűnne a szegénység és kitörne a világbéke. Nem mintha anyám olyan jótékony energia volna, de nevezhetnénk örögmozgónak is, sosem fárad el. Nem állítom, hogy jól értesült lennék a muglik szociális rendszerét illetően, de erre találták ki a gyermekérdemiseket, nem? Ha élhetek a javaslattal, hozzunk létre egy ilyen gyermekérdemis csoportosulást az iskolában is az olyan Malfoy-féle alakok ellen, az ő puszta létezésük felér egy nagy sértéssel. Nos, enélkül az intézmény nélkül az első éveim a varázslatos rokonságom körében teltek, meg azzal, hogy a lehető legtöbb műtárgyat tegyem használhatatlanná a házban. Úgy vélem, ez utóbbiban kiemelkedő teljesítményem okán igényelhetnék egy helyet is a csokibékás kártyák egyikén, mit gondol? Hát csak sóhajtson, asszonyom, az élet nehéz, még egy kisfiúnak is, aki kétpofára tömi ezt a bizonyos csokit, és közben összezárva kénytelen utazni mindenféle Snape-szerű entitásokkal. Lelkem rajta, én helytálltam, a várakozásokkal szemben senkit nem átkoztam meg a pálcám kézhezkaparintásának hetében, becsületemre legyen mondva, sok családtagom tetemes összegektől volt kénytelen megválni az erre kötött fogadások miatt. Alphard bácsikánk aztán jól meg is szedte magát, és egy bagoly útján biztosított, hogy megemlékezik majd rólam, bár most belegondolva, mióta coming outolt, amúgy sem sok utódra kell számítani tőle.. de maradjunk témánál, az érdekli, miért átkoztam szénné azt a három köcs.. népművészeti műalkotást. Úriembert. A kérdés egyszerűbb, mint hinné: sárvérűnek neveztek egy számomra fontos illetőt. NEM, nem megint nőügyek, nincsenek nőügyek, nem voltak és nem is lesznek, úriember vagyok, legnagyobb hibám a hatalmas szívem. Mindenki belefér. Nem, nem úgy. Elnézést.
- Tehát ha jól értem, más diákok sértegetni kezdték egy társát, és ön ahelyett, hogy szólt volna egy tanárának vagy prefektusnak, úgy döntött, önbíráskodik majd. - Nos, így is lehet nézni, meg úgy is, tisztelt asszonyom, hogy az ember szíve néha gyorsabb, mint az esze, nekem néha még a szám és a kezem is, nem véletlenül nem viselek kék szegélyű talárt, ugye. Magunk között szólva imádkoztam a süveghez, hogy csak ne a Hollóhátba, ne a Hollóhátba, de a barátaim szerint ettől amúgy sem kellett tartani. Tehát, nem volt több néhány stupornál, és ha engem kérdez, az a kis fogás, amit a múltkor órán tanított, igen hasznosnak bizonyult...! - Mr. Black, az átváltoztatástan RAVASZ-szintű tananyagait kis fogásnak titulálni éretlen és méltatlan. Tíz pont ismét a Griffendéltől! - Elnézést, asszonyom, véletlenül sem becsmérelni akartam a nemes művészetét, épp hogy kiemeltem, milyen kiválóan a segítségemre volt, amikor lelöktem Morelt a lépcsőn. Illetve ez puszta spekuláció, az elveknél tartottam, azok kifejezetten fontosak számomra, majdnem annyira, mint a friss levegő és a szabályok betartása. A nevem jól bejáratott mindenki számára, aki bűnbakot keres, és engem ez őszintén nem érdekel, ha csináltam valamit, vállalom a büntetést érte, tessék csak. Szeretem ezt az iskolát, a barátaimat, a házamat, és rosszul viselem, ha ezeket bárki meg akarja sérteni. Tényleg, olvasta a beadott formairatomat a pályaválasztásról? - Olvastam, Mr. Black, de azóta is próbálom feldolgozni, miért akar maga biztonságiőrnek kiképezi trollokat. - Tisztességes munkának tűnik, hát nem? Trollok mindig lesznek, őrizni is lesz mit, kiváló szakma, remek előrejutási lehetőségekkel. Kérem, ne mondja, hogy legyek auror, én csak egy csendes lakást szeretnék, motorozni, és kívül kerülni az egész hisztérián, amit az én drága anyám szabadítana rám ellenkező esetben a száztagú cigányzenekarral fémjelzett esküvőn. Legyen csak az öcsém a kicsi kincse, az unokanővéreim majd öregbítik a hírnevet is a házasságaikkal és csimotáikkal, én meg békében öregszem meg, vasárnaponként kacsákat etetek az asszonnyal és legurítok néhány sört a gyerekekkel.. vagy fordítva, még minden részletet nem találtam ki, de érti, ugye? Semmi felhajtás, semmi felesleges feszültség, csak a végtelen béke és nyugalom. Esetleg motorozás. Akkor már mindenképpen legálisan. - És ha ilyen ambíciói vannak.. mi ez a sok hiányzás, ráadásul éppen a barátaival egyszerre? - Nézze, asszonyom, az szerintem vitán felül áll, hogy az életben a legfontosabb kapcsolatokat a Roxfortban alakítjuk ki, és hogy ezek örökre elkísérnek, ráadásul valamiért minden mágus csak azzal hajlandó vérszövetséget kötni, akivel első útján egy kupéban ült le.. A filozófiától eltekintve állampolgári kötelességemnek érzem, hogy minden létező percet velük töltsek, hiszen az idő oly drága és oly... igen, ez a kis beszámoló itt a falusiaktól történetesen igaz, lehetséges, hogy a múlt héten jártam ott, az is lehetséges továbbá, hogy nem volt épp kimenőnk, de az ilyen jellegű dolgok csak úgy megtörténnek, mindenkivel megtörténhetnek. Ne kérdezze, miért éreztem szükségét annak a kirándulásnak, a kamaszkor kiismerhetetlen még az átélőjének is, bizony, erről kiváló kötetek találhatóak a könyvtárban, ahová egyébiránt gyakran járok, jó ott is a friss levegő és remekül lehet szabályokat betartani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lupin barátom azért tett egy kísérletet a lebeszélésemre, úgyhogy ő teljesen megérdemelten viseli a jelvényét, és megengedem, elképzelhető, hogy Jamesnek nem volt muszáj velem tartania, de ilyenek az igaz barátok, és Petert hibáztatni sem lenne fair... Ó, hogy ők nem szerepelnek a szemtanúk leírásában? Akkor tekintse is tárgytalannak, puszta spekulációnak a fejtegetést. A büntetés az enyém. Mikorra jegyezhetem elő, asszonyom? - Ne szemtelenkedjen velem, Mr. Black.. hogy érti, hogy mikorra jegyezhet elő?! - Hát ami azt illeti, lehet, hogy kicsit zsúfolt mostanában a menetrendem büntetések tekintetében. De a régi jó dolgok sosem változnak, igaz? - Mit tegyek most magával, Mr. Black.. maga szerint mit kellene tennem most? - Mit szólna hozzá, ha mondjuk pusztán preventív jelleggel... most kivételesen elengedné a büntetéseket? Látja, a beszélgetésünk alatt milyen szépen megírtam a múltkori házidolgozatom? Nem, ez nem az, amiért egyszer már leültünk beszélgetni. Dehogy, miből gondolja? Rendben, ez nem a legjobb érvem... és ha szépen nézek? Kérem?
Kezdőlap
- Mr. Black, őszintén bízom benne, hogy ennek a kínos beszélgetésnek a végén még arra is fény derül, amiért itt van. Nem tudom, látja-e, hogy ez nem egy teadélután.
