Toujours pur.
Voltak napok, amikor vagy felöltöttem a kikészített, elegáns talárt, vagy lefekhettem volna meghalni. Bellatrix manipulatív és céltudatos. Narcissa elbűvölő és törékeny. Csak én állok közöttük, mindenkori villámhárítóként, kopottan, zavarodottan, mert sosem lehetek elég fényes, sosem lehetek alkalmas. Gyermekkoromtól fekve ismertem a nekem kiutalt bársonyszéket -  kevésbé impozáns, mint a nővéremé, és kevésbé kényelmes, mint a húgomhoz tartozó. Belesüppedtem, belekeseredtem.

Tizenhét éven keresztül hallgattam a habzó szájjal zengett dicshimnuszokat. Kislányként, mielőtt a Roxfortba kerültem, nem zavart. Természetesnek, mi több, jogosnak és érthetőnek tűnt. Ám az iskola falai között már a "társaság jelentősen felhígult a sárvérű fattyakkal" - megboldogult nagyapám ezt a kifejezést módfelett szerette -, és változnom kellett. Lassan. Eltagadhatatlanul.

Nézd a nővéredet, végy példát a hűségéről! Bella bizony lojális. Meg egy kicsit neurotikus és közveszélyes, ennek dacára mégis morbid testvéri szeretetet érzek iránta. Elsiratom azt a fiatal lányt, akivel egymás haját fontuk a réten ülve, egy boldogabb korban.

Nézd a húgodat, végy példát az engedelmességéről! Cissy ennél megadóbb aligha lehetne. Igen, atyám, ahogyan te gondolod. Kész vagyok áruba bocsátani az életemet, Lucius valóban megnyerő, boldogság és gazdagság vár rám a feleségeként! Bár észhez tudnám téríteni! Hiszen joga van, igen, joga van a tiszta szerelemhez! Joga van egy olyan férfi szerelméhez, aki önmagáért, nem pedig vérvonalának egyengetéséért húz majd karikagyűrűt az ujjára.

Bella a saját vérszomjának fogja lesz. Cissy díszes váza egy vitrinben. A füst lazán tekereg az ég felé. Sosem gyújtottam még rá, és valószínűleg nem is fogok rászokni. De szükségem van erre, hogy érezzem: valódi vagyok.

Andromeda gyenge pillanataimban egészen kétségbe ejt. Egykor úgy véltem, jó munkát végeztem vele, ma már azonban nem vagyok biztos. Talán túlságosan szem elől tévesztettem őt, miközben Bellát csiszoltam. Ő remekmű - nem olyan finom és nőies, mint Narcissa, de a veleszületett büszkesége és magabiztossága kelendővé teszi őt. Az ifjú Lestrange már évekkel ezelőtt elnyerte a kezét, őszinte megelégedésünkre. Bízom Bellatrix neveltetésében, sziklaszilárd jellemében.
Andromeda mindeközben szánt szándékkal bosszantja fel a férjem, s vele engem is. Küllemre egészen elfogadható, de amint kinyitja a száját, többé senkinek sem kell. Ha a vére nem juttatja révbe, fogalmam sincs, milyen szégyen vár a családra! Cygnus biztosan nem fogja szó nélkül hagyni a leány engedetlenségeit, és szó, ami szó, az én idegeimre sincs tekintettel!




Bellára mindig is büszke voltam. Nem töltöttem túl sok időt az asszonynéppel, de az biztos, hogy legidősebb leányom minden elismerésre méltó. A lelkében lobogó vad tűz remek, hűséges szolgájává avanzsálja a Sötét Nagyúrnak. Narcissa mindig is a nejem hatáskörébe tartozott, lévén, sosem vitt rá a lélek, hogy oly' jelentéktelen dolgokról fecsegjek, mint a legutóbbi divat szerint szabott talárok, vagy előkelő süvegek. Andromeda azonban mérhetetlenül sok fejtörést jelent, Druella nem képes elbánni vele egyedül. A kezéért pályázó ifjú Nott, bár nem volt kifejezetten meggyőző, de nem is érdemel mindenki olyan jelentőségteljes kérőt, mint Bellatrix... nos, a kérő visszamondta szándékát. Úgy véli, Andromeda radikális nézetei nem tennék lehetővé a békés családi életet, és képtelen megadni az urának járó tiszteletet. Ennél nagyobb szégyen már rég nem ért! Amennyiben a lányom a második delikvenst is messzire űz, kénytelen leszek komolyan elbeszélgetni vele, azon a nyelven, amit felfog.


Megtanultam, mi tetszik az atyának, aki nemzett, és az anyának, aki a méhében hordozott. Légy örökké hálás, add kezükbe a gyeplőt, ez a legkevesebb azok után, hogy tizenhét éven át ruháztak, etettek, neveltek - pálcával, elzárással, büntetéssel, engeszteltek gyöngyökkel, porcelánbabákkal, tisztavérű játszótársakkal. Anyám számára botránnyá lettem. Apám pedig nem lát bennem mást, mint a nővérem selejtes képmását. Csipkébe, selyembe burkolt vicc vagyok. A farmernadrágokról, melyeket a szekrényemben elzárva tartok, egyikük sem tud. A szívemről, melyet egy pislákoló tűz fényénél igyekszem megolvasztani, még annyira sem.