Peace is a lie. There is only Passion. Through Passion I gain Strength. Through Strength I gain Power. Through Power I gain Victory. Through Victory my chains are Broken.
Becenév:
Yves
Kor:
Épp 21
Származás:
Félvér
Jellem
"Van az a típus, aki negyedórával a randevú előtt mondja le szenvtelen hangon, minden magyarázat nélkül." Rólam mindenkinek megvan a véleménye - nem állítom, hogy sok jóra számítottam, mikor a testem lett a munkaeszközöm, de azért jóval izgalmasabb történeteket hallok vissza, mint amilyeneket akár részegen megvalósíthattam volna. Néha szeretném, ha igazak volnának, de ennyi szexre egy háremnek nem jutna ideje, ennyi szerre pedig a Napkirály vagyona is kevés volna. Kedveltem azt a férfit, mintha kötelező volna, kedveltem, mintha a magzatvizem pezsgő lett volna. Ritkán kedvelek férfiakat, ők többnyire mind halottak: II.Fülöp, Sir Francis Drake, Napóleon. Igazán nem tehetek róla, hogy a mostaniak szó szerint eltévesztik, hányas a kabát, és rám agarják aggatni a magukét - modell vagyok, nem feleség.
"Az a típus, akinek a szája a politikáról, ám a szeme a szexről beszél." Számtalan és sokáig válogatott rossz tulajdonsággal rendelkezem: képtelen vagyok rendet tartani magam körül, így aztán lényegében minden törekvésem eltemetődik valahol a depresszió mélyén - de remekül tudok bocsánatot kérni, a ne haragudj, hogy elfelejtettem a születésnapod pirítósom bűnös élvezet. Bármikor elkészítem, főleg, mert abszolút ötletem sincs, mikor van a születésnapod, ki vágyik rá, hogy tudassák, gratulálunk, még egy évvel hamarabb meghalsz? Ellenben tudok a cseresznye szárára a nyelvemmel csomót kötni, anyám húslevesét úgy készíteni, mintha megtanította volna, és tudom, mikor volt elég az ital. Utóbbi kivételes képesség, sok gyakorlást igényel, esetleg egy átlagosnál nagyobb lelki problémát, de nem szívesen árulnám el a siker receptjét.
"Az a típus, aki a meztelen igazságot mondja, és aki simán válaszol nagyon rosszul-t arra a kérdésre, hogy hogy van." Kedvelem a gyerekeket, jól átsütve, hagymával, és vallom, hogy a fekete humor olyan csak, mint a láb: nincs mindenkinek. Ha volna internet, az összes ismerősömet törölném, aki kölykedzik, azokért pedig imát mondanék, akik tőlem kérdezik a méhem állapotát: áldassanak meg valami hobbival helyettem. Ellenben macskákra, kutyákra, nagymamákra szívesen vigyázok, még egy pásztoróra után a kandalló felé osonva is alkalmas vagyok udvarias párbeszédekre az időjárásról, számtalan szeretőm nagyikájának küldök lapot Karácsonykor. Családcentrikus vagyok, de általában inkább másoké, szolgálhatok vállal a sírásra, füllel a hallgatásra, egyebekkel a családapáknak felejtésre, de csak ha már menthetetlen a helyzet, véget ért a komédia. Klasszikus zenei képzést kaptam: senki nem énekli szebben a házasságod búcsúdalát, ha úgy kívánod.
"Az a típus, aki tényleg elfelejt melltartót húzni nyáron." Szórakoztatóan hiú is vagyok: nálam mindig jó helyre lel egy újabb rúzs, aztán az újabb és mégújabb, szinte az összes csak vörös... Sosem értem még időben oda sehová: a bátyám születését is lekéstem kerek hét perccel, pedig engem jósoltak korábbra, aztán talán ráérezhettem, milyen egy dráma bemutatkozás - néhányak szerint lekésem majd a saját temetésem is. Az egyetlen határidő, amelyet tartok, a vázlataim leadásához kapcsolódik. Nem tudom, mikor jöttem rá, unalmas mindig csak látszani, kifutón vonulni, láttatni is akarok, de Londonban már megvetettem a lábam egy harminchatos louboutinban, és szívesen bizonyítom, hogy az csak időtöltés, hogy lefekszem időnként a mesterrel, enélkül is erre születtem. Az inspiráció amúgy is ott terem, abban a két másodpercben, míg beakad a slicc, és útját állja a hangulatnak: az alkalom szüli a tolvajt, és a divattervezőt is.
"Az a típus, aki a vitás helyzeteket szexszel dönti el, nem pedig megbeszéléssel." Ha szereted a könnyű ítéleteket, az, hogy vörös rúzsokat és rövid, fodros zoknikat gyűjtők, a bűn egyértelmű jele: szeretek az asztalon táncolni, és pontosan tudom, hogy egy fogas nem csak ruhák tartására alkalmas, sőt... Ha inkább kreatív típus vagy, nevezz frankofónnak, elbeszélgethetünk a munkámról, a szenvedélyeimről, leszek a modelled, a játszótársad is - percekre, azt hiszem, rossz vagyok az elköteleződésben. Ezt nem osztaná az ex-vőlegényem, akit egy rúzzsal felírt üzenettel köszöntöttem születésnapja alkalmából, de mire olvashatta, rég bőrönddel a kezemben a zsupszkulcsomra vártam, csak oda, csak Párizsba, csak el innen, ebből a folyton esős pusztulásból és a konzervatív családmodellből. Nem szeretek, emiatt nem is tudok felelősséget vállalni, de nem vagyok kegyetlen, mindig visszadobom az éjszaka után a halat a vízbe, nem hitegetem és ámítom reggelik, közös mozizások reményével. Talán sem tett kifejezetten jót, hogy a második vőlegényem öngyilkos lett - de szívesebben szexszelek, mint gyászolok, és tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül. Ebben sem vagyok egyedül.
"Az a típus, aki egy ismeretlen karjába kapaszkodik, amikor magas sarkúban megy lefelé a lépcsőn." Gondolhatod, indokolatlanul jártas vagyok a filozófiában, az irodalomban, a szabad művészetekben, bájitalfőzésben és jóslástanban, de mágiatörténetből csak a szennyes kis sztorikra emlékszem. Már mindenkinek annyiszor okoztam csalódást a szerintük csodás eszem nem kihasználásával, hogy nem számítanak semmire, én pedig nem bánok semmit sem. Rendben, talán azt, hogy nem voltam soha szelíd, barokk-körmondat szépség, sikerre szerény, biztonságos. Olykor szerettem volna megváltozni, férjhez is menni talán, nem folyton fennakadni a saját természetemen és a tetteimen, de mi lett belőle. Csak a baj meg a szégyen. Gondolj csak, amit szeretnél: leszek a barátod, a reggeli felett kávét kortyolgató szeretőd, ábrándos arcú kishúgod, az, aki új talárt álmodik neked: de kérlek, egyetlen percig se hidd azt, hogy egy létező személyiség vagyok. Az lehetek, amit elhiszel rólam.
Család
Apám egyszer valakinek a fia volt - vállalhatatlan mintájú ingeket viselt, rockzenét üvöltetett a rádióból, lázadt konzervatív szülei, meg a nővére géniusza ellen. Aztán apám valakinek a pasija lett, olyan parfümöt fújt magára, amellyel előtte hajat és fel is mosott, hülyén vigyorgott egy kápolna ajtajában, karján anyám, aki valakinek a barátnője volt, szőkén, szélesen mosolyogva, kezében virágot szorongatva. A nagynéném egy fiú nagynénje lett, hangosan nevetett és még mindig okosabb volt mindenkinél, aztán tanárnak ment, nem nevetett többé, csak a közelünkben: az ütője ott áll a padláson, és egyszer kicsapom vele a konyhában az ablakot. Akkor apám üveges, anyám a falu boszorkánya lesz, ketten együtt szigorúak, bár sosem annyira, mint mikor az első, idősebb bátyám leszáguld a lépcsőn régi babakádunkban, és összetöri azt is, magát is.
Az ikertestvérem nem lett, mindig valakinek az ikertestvére volt, kicsit idősebb, kicsit sárga, de az enyém: fehér volt, gyakran beteg, pirospozsgás a napsütésben, szeplős állandóan és szomorú, amikor nem küldtem neki képeslapoknál többet az ünnepeken. Lelkész létére valakinek a haragosává tettem volna, ha megismeri, akivé felnőttem, és rájött volna, hogy a sok pajzán poénom mögött pezsgő van. Sok pezsgő. Yves alkoholista is lett mellettem, csak éppen egészséges és boldog nem. Húgom akkor lett, amikor nem akartam, és vekni kenyérhez hasonlítottam, javasoltam, vigyék vissza, mert nekem ugyan nem kell. Tényleg a húgom akkor lett, mikor elesett a játszótéren, kinevették, és megvígasztaltam. Erről azóta sem beszélünk, de rég nem láttam őt - még nem felnőtt, de már nem gyerek, és mellettem csak romlott lehet. Öcsém akkor lett, amikor kérdéseim a biológiai nemekről, kukikról és puncikról, anyámnak mellé migrénje lett, apámnak meg elege a sok gyerekből, és ott volt a punktum, többen a kocsiba sem fértünk volna be. Talán olyan okos lett, mint a nagynénénk, talán olyan buta, mint amilyennek ő láthat minket, de a testvérem, ideje hiányában, sosem eléggé. Talán ő járt a legjobban.
Lojalitás
svájci vagyok
Képesség:
Szabadulóművész
Csoport:
Mágiát használok
Élettörténet
[+16!] "Tisztelt ms.McGonagall, John Doe nyomozó vagyok, és Mr. B halálának ügyében keresem. Többször próbálkoztam a lakásán, de ott azt az információt kaptam, hogy elköltözött: jól tudom, hogy ön angol állampolgár? Megkérdezhetem, három éve miért nem jelentkezett ki, amikor elhagyta az országot? Kerestem családja otthonában is, de ők sem hallottak önről ebben az időszakban képeslapoknál többet, így az ő aggodalmukat is tolmácsolom. Csak néhány kérdésről lenne szó, biztos vagyok benne, hogy nem rabolom az idejét. Kérem, mihamarabb keressen fel az irodámban, az alábbi címen:"
"Jackie, rohadj meg. ez az utolsó levelem, biztos volt időd valami új faszt találni ebben a két és fél évben, és azóta titkolni, mi bajod volt velem. annyi sem volt benned, mint egy olcsó kurvának, hogy elmondd, mit akarsz, és ne ezt a faszságot csináld, mint valami mugli drámában. annyiszor basztalak meg, ahányszor akartad, megkedveltetted magad apámmal, a kurva életbe, el akartalak jegyezni, segítettem volna a karrieredben, és ez a hála. remélem, megfulladva találnak meg egy francia fasszal a szádban. W."
"Szia, te vagy a lány a tegnapi koncertről? Nem emlékszem kb. semmire, bocs, csak az arcodra, hogy sikítasz, és táncolsz a színpadon.. asszem... leöntöttelek sörrel, bocsi ezért is. Sosem láttam szebbet nálad, de a fiúk mondták, hogy azzal a tervezővel vagy, az öncsonkítóssal, aki mindig jön a közhelyes öngyilkossággal, aki kitalálta a jelmezeinket, ugye? B, vagy mi a neve. Mi a frásznak akar folyton erről beszélni? Mindegy. Csak képzeltem, hogy direkt rám mosolyogtál? Ennél kínosabb üzenetet nem írtam még soha, harmadszor is bocsi, de muszáj volt megkérdeznem. Állati szerencsés az a csávó, eddig azt hittem, buzi. Minden tervező buzi, hát nem? Mindegy. Ha tényleg rám mosolyogtál, keress meg, itt a számom."
"Jacqueline, nem jövök haza, elmegyek a koncetre. Tudom, hogy azt ígértem, hogy most három nap után fogok aludni, de látnom kell a jelmezeimet a színpadon, akkor is, ha senkit nem érdekel egy középkategóriás rockopera. Sajnálom, amit az öngyilkosságról mondtam. Igazad van, aki meg akarja tenni, az nem fenyegetőzik vele, és fogalmam sincs, mi ütött belém - nem akartam, hogy sírj, egy szar alak vagyok. Ha hazaértem, mindent megbeszélünk? B."
"Tisztelt Ms. McGonagall, örömmel értesítem, hogy felvételt nyert tervezői képzésünkre! A legfontosabb információkat hamarosan levélben küldjük önnek, addig is kreatív ötleteket és sok türelmet kívánunk a szakma szépségeihez! C.C. Intézet"
"[...] szóval ebbe az iskolába jár az az alak, de ha engem kérdezel, senki sem akar dugni Edgar Alain.. Allen? Poeval. Még a neve is kurva hülyén hangzik. Jó, az a kis előadása II. Filipről vagy kiről tényleg érdekes volt, a történelmi-beat nem olyan szar, igazad van, de muszáj megkeresned? Minden divattervező buzi, és még micisapka is volt rajta. Nem tudlak lebeszélni sehogy? Szerető barátnőd"
"Üdv Párizsban, J! Nem, tényleg azt hittem, hogy csak szórakozol, hogy ideköltözöl, de egyáltalán nem fogod megbánni! A kulcsokat a postladában hagytam, péntekenként felugrom majd néha, buli előtt, megnézni, hogy vagy éppen. A pasid tényleg meg akarta kérni a kezedet, és mégsem fog utánad jönni? Vagy szakítottál vele? Annyira értelmetlen volt az utolsó leveled, hogy azóta se jöttem rá, most akkor mi van éppen, de hagyd a fenébe, új város, új szerelem. Holnap eljöhetnél velem arra a castingra, olyan lányokat keresnek, amilyen te is vagy. Remélem, tényleg nem vagy szégyenlős, Párizsban fehérneműben is befotóznak, ha kellesz nekik, ez a feltétele, hogy leszerződj. Ha kell összeillő, tudok adni néhányat, de megtarthatod őket ;P Biztosan hamar találsz munkát, addig meg lakj nyugodtan a lakásban, majd ráérsz rendezni! Szerető barátnőd"
"jackie! A bátyád azt mondta, elköltöztél Párizsba.. ez igaz?! Csak így leléptél egyetlen szó nélkül?! Azt hittem, időre van szükséged, vagy valami... hetekig vártam rád, és te már egy másik kontinensen vagy?! Nem írok többet neked, mert felesleges. Nem tudom, miért titkoltad, hogy nem vagy boldog velem, észre sem vettem semmit, én.. meg akartalak kérni. Erről van szó? Hogy megtaláltad a gyűrűt a komódban? Hát igazán sajnálom, hogy szerettelek, ezt tényleg nehéz lehetett feldolgozni. Remélem, ez megint csak valami hülyeséged, és észhez fogsz térni, és hazajössz. Akkor beszélünk. W."
"Jackie, Eleinte vicces volt, de most már egy hónapja nem jöttél haza, és ha ez valami játék, elvesztettem, elismerem, csak fejezd be végre. Megint nyomokat hagytál a lakásban, amiket nem vettem észre? Legalább valami támpontot adj, te is tudod, hogy béna vagyok ezekben, és igazságtalan, hogy addig nem jössz haza, amíg magamtól nem jövök rá. Ha közben mégis, tej a hűtőben, és NE nézz bele a komódba. Komolyan. Csókol, de kezd ideges lenni, W."
"Baby, Most az ágyunkban alszol, és csak azért akartam írni neked, hogy meglepetés várjon, amikor felébredsz. Még mindig alig hiszem el, hogy összeköltöztünk, és sikerült mindent elintéznünk ilyen hamar az iskola után. Apám megjegyzéseivel ne törődj, mindig bénán fejezte ki, ha kedvel valakit, de nem hozott volna ajándékba bort, ha így lenne. Nézlek, ahogy alszol, és itt van előttem minden tanév, az elsőtől az utolsóig - mindig rejtélyes voltál, mindig azt hittem, hogy aki végül megszerez, egy Vidámparkban fog élni, és minden sarkon várja valami új élmény. Hát, itt vagyok, a Vidámpark kapujában, és nem is lehetnék, lehetnénk boldogabbak. Szeretlek! Este jövök. A komód tiltott terület. W."
Rang:
Művész
Played by:
Lily James
Karakter típusa:
Sajátságos
Lily Evans and Alecto Carrow kedveli
I solemnly swear
I am up to no good
Robert Blynberch
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
Ben Whishaw ▪
»
»Hétf. 28 Dec. - 22:15
Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk köreinkben
Kedves ms. McGonagall!
Minden elismerésem a családjának és önnek is, hogy kölcsönösen elviselték egymást. Nem szeretnék azonban hosszú életvezetési tanácsokat adni, elvégre erre van jobb ember önök között, aki minden bizonnyal hamarosan segít - amennyiben kéri. Mindenesetre ez az előtörténet megérdemli az elfogadást.
Kezdőlap
[+16!]
