A személyiségemet úgy tudnám meghatározni, mint amilyen a fejünk felett lévő égbolt: tudod, hogy ott van és látod is a különböző színeknek, visszaverődéseknek köszönhetően mégsem ismerheted meg igazán. Főleg az éjjeli, igazi oldalát. Néha a jobb felső sarokban lévő csillag fénylik jobban, szebben és ez rám levetítve lehet pont a közvetlenségem, kedvességem vagy a családiránti szeretetem megtestesítője, de máskor a lustaságom, negatív szemléletem és a gyávaságom rejtőzik alatta.
Sosem tudhatod, hogy melyik orcámat mutatom pont, milyen lábbal keltem ki az ágyamból és hogy nem-e ejtettek valamit a fejemre, amitől morogni fogok egész álló nap. Amúgy szeretem a napomat ugyanúgy kezdeni, kicsit a szokások megszállottja vagyok és ha valami miatt nem sikerül ugyanúgy végig zongorázni, akkor bekerülök a szerencsétlen spirálba. Néha kétbalkezes vagyok ez pedig akkor jön ki mikor a rossz napjaimat kezdem el élni; olyankor elfelejtek dolgokat, nem rakok cukrot a kávémba és kiesik a kezemből minden. Borzasztó vagyok, negatív, nem tudok szépen beszélni olyankor a társaimmal és szeretnék elvonulni minél hamarabb a hálókörletembe, hogy elbújhassak a világ elől.
A jobb napjaimon pedig szárnyalok, poénokat – néha vicceseket is – lövök, van motivációm arra, hogy jól teljesítsek és társadalmi életet is éljek. Igazából nagyon nem szeretnék belemenni a milyen is vagyok kérdésbe, mert úgyis mindig változok, fejlődésben vagyok és nem szeretném a szokásos közhelyeket újból és újból leírni csak más sorrendben.
De pár, fontosabb dolgot elárulok magamról.
Amortentia: sár és fű keveréke némi vérszaggal együtt, lime-mentás pite, kolumbiai vaníliás kávé dohánnyal
Mumus: repülés közben leesni a seprűről és csak zuhanni a semmibe, ami sohasem ér végett
Edevis tükrében édesanyámat és Sawyert látom a karácsonyfát díszíteni miközben mi, apával popcornból készítünk fűzért, kötözzük a szaloncukrokat és az egész nagyon békés. Kellemes karácsonyi dalok mennek, odakint havazik, érződik a mézeskalács finom illata és az egész kép árasztja magából az otthon melegét.

Ha memoárt kéne írnom magamról – nem hiszem, hogy kéne, de most eljátszok a gondolattal – akkor a Családom és egyéb állatfajták című fejezet alatt szerepelnének a kedves rokonaim. Nem azért, mert különlegesek lennének bármilyen okból kifolyólag, hanem azért, mert számomra többet jelentenek, mint az átlag muglik és varázslók.
Édesanyám, Celeste Rakepick, tehetséges és kedves mosolyú, félvér családból származó boszorkány, aki előtt hatalmas jövő állt volna a varázslótársadalomban, ha nem szeret bele a mugli születésű, fogorvosként tevékenykedő Grayson Maxim Ellis-be, az édesapámba. Együtt körbejárták a világot és édesapám minden egyes perccel beljebb húzta anyámat a muglik világába, végül teljesen beleszeretett és felhagyott mindenféle „hókusz-pókusszal”.
Gyönyörű időket töltöttek el kettesben, de mint minden könyv-szerinti házasságban náluk is elérkezett az a rész, hogy gyermekvállalásba kezdve gyarapítsák családi házukat. Így születtünk meg mi, én és a fivérem, akivel ennyire nem is különbözhetnénk egymástól. Sawyer Marcus Ellis, a Hollóhát ház egyik dicső tagja, aki átoktörőnek tanul, mint Patricia Rakepick nagynénénk. Amikor anyáék tartották a kapcsolatot a nagynénémmel, akkor sokszor mesélt a foglalkozásáról, arról milyen lényekkel és különleges dolgokkal találkozik utazásai során így nem csodálom, hogy a bátyám ezt az utat választotta.
Az már jobban meglepett, amikor anya halála után fogta magát és elzárkózott mindenkitől, tőlem is.
Igen, anya meghalt úgy tizenhárom éves korom magasságában, alig három éve és azóta apám tovább is lépett egy Irina nevű mugli hölggyel. A kapcsolatunkat inkább nem jellemezném, elviseljük a másikat, tisztában vagyunk a létezésükkel, de nem lettünk sosem puszipajtások. Igazán még annak sem tudtam örülni, mikor megszülettek az ikrek, Ace Weston és Beau Easton Ellis, mindkettőnek stílus nevet adtak, hogy még véletlenül se maradjanak le. Ők viszont nem varázslók, legalábbis eddig nem derült ki róluk bár az is igaz, hogy csak egy évesek múltak. Még van idejük, nem?
Jelenleg a kicsinyke családom ezekből a tagokból tevődik össze: egy mugli apa, egy halott boszorkány édesanya, egy édestestvér, aki kizárt az érzéseiből és az életéből, mióta meghalt az édesanyám; egy új anya és az ő két porontya, akik a mi féltestvéreink. Ők mit sem sejtenek erről az egész jó és rossz közötti harcról így nem tudok róluk nyilatkozni, de mi, a fivéremmel, egyértelműen a jót szolgáljuk. Anya mindig erre tanított minket.

Egy minimum 300 szavas, de kötetlen élettörténet, amiben az alkotó fantáziát lát. Amennyiben a karakter valamilyen rangot visel, vagy ezt igényli (auror, a Rend tagja, vagy halálfaló) ez képezze a részét, mindenképp kerüljön magyarázatra. Ugyanez vonatkozik mindazokra, akik képességeiket születésük után szerezték, lsd. animágusok, és azokra, akikkel együtt született, lsd. részben vélák, látók. Az előtörténet ezen minősége kihat a rangokra, így a bírálat után egyből elérhetőek, amennyiben az előtörténet alátámasztja.