Vége van a világnak! Alig bírom ki, hogy ne fújjam ki annyira hangosan a levegőt, hogy apa észrevegyen, és csak szuszogjak a lépcsőfordulóba bújva, miközben apa lerobog a lépcsőn. Korán van, a többiek még alhatnak, de akkor is tudom, hogy apám abban a vendégszobában aludt, ahol a szeretőjét tartja. Egyszerűen hihetetlen! Hogy lehet ennyire indiszkrét ennyi év elteltével? Hogy gondolhatja, hogy nem is rejti el előlünk, hogy lecserél minket?
Semmi problémám nem lett volna a tudattal, hogy apám esetleg lefekszik valakivel. Természetes dolog, nem öreg még, tizenháromtól felfelé mindenkinek vannak bizonyos szükségletei, úgyhogy megérteném, ha felhozná a szeretőit magához, sőt, még azt is elfogadnám, hogy a vendégszobájában alszanak el. Azt viszont nem tudom elfogadni, megérteni, hogy a vendégszobában alszik ő maga is a nővel. Hallatlan! Utoljára anyával aludt együtt.
A beszélgetés hangjai kicsaltak a szobából, tudom, hogy vissza kéne mennem felöltözni, mert amúgy soha nem jönnék ki a szobámból a bundás papucsban és fürdőköpenyben, amit hirtelenjében kaptam magamra. Félek ugyanakkor, hogy elszalasztom a nőt, ha el akar menni, akkor még a gyors, öt perces átöltözés-parfümözés is komoly időveszteség lehet, és biztosan elszalasztanám. Evain nője is hihetetlenül halkan osont ki mindig a házból, ezek a szerető típusok tudják, hogyan kell rejtve maradni. Csendben várom.
Talán tíz-tizenöt perc is eltelik, közben pakolás hangjait, a reggeli készítésének zajait hallgatom. Lassan felébred a ház- most vagy soha. Szinte hányingerem lesz a gondolatra, hogy mi van, ha a nő már annyira behálózta apát, hogy konkrétan itt lakik, és nem is jön ki. Hihetetlenül megbotránkoztató, de félelmetes lehetőség, ami viszont annyira nem is irreális azután, ahogy apa rám nézett azután, hogy elbőgtem magam. Evain nyilván nem alkalmas az értetlen hisztije miatt a Parselia felé vezető út mutatásához, Ness és Aurora pedig lányok, úgyhogy simán lehet, hogy akar még több gyereket, ha bennem sem bízik. Lehet, hogy azt gondolja, hogy hisztis vagyok? Hangosan kifújom a levegőt.
Hosszú másodpercekig visszafojtott lélegzettel figyelem a vörös hajú, fehér bőrű nőt, aki becsukja maga után az ajtót. Nagyon fiatal, alig lehet idősebb nálunk, ha egyáltalán, úgyhogy biztos, hogy apa terve, hogy gyerekeket szül majd neki. Az mondjuk tény, hogy nagyon jól néz ki. Biztos, hogy apa pénzéért és hatalmáért van csak vele, egy ilyen nő bárkit megkaphatna. Megigazgatom a fürdőköpenyem, ahogy tett pár lépést, és előjövök a rejtekemből- úgy teszek, mintha meglepődnék, hogy látom.
- Oh... elnézést, kisasszony! Nem tudtam, hogy apámnak vendége volt.- miközben kicsit közelebb sétálok, tényleg azon gondolkozok, hogy mi a francot is akarhatna apától a pénzén kívül? Semmit, ugye? Tényleg gyönyörű és fiatal, normális esetben még Evain mellé sem tűnne kifejezetten idősnek. Nyelek egyet. Bizarr elképzelni őt meztelenül apával egy ágyban.
- Carvin Rosier. Örülök, hogy megismerhetem, Ms. ...?- nem ismerős az arca, és ha egy lenne a huszonnyolcak közül, biztos, hogy legalább látásból meglenne. Az azért még nem merül fel bennem, hogy apa szeretője nem aranyvérű, de igazán bizarr látni, hogy talán az alacsonyabb rangú nők közül választ tartós szeretőt, új feleséget. Nagyon kétségbe lehet esve, főleg, hogy be sem mutatta, arra kényszerített, hogy egy szál fürdőköpenyben fussak össze vele.
Vetek egy pillantást a testvéreim szobái felé, akik bizonyára a reggelihez készülődnek, öltözködnek. Nem szokott senki pizsamában lejönni, én a magam részéről két éve nem is hordok pizsamát, úgyhogy különösen megalázónak hat a lehetőség, az ajánlat, ami kifut a számon. Ha visszafutok átöltözni, persze, akkor simán elszalaszthatom, és minél többet meg kell tudnom erről a nem kívánatos helyzetről.
- Marad reggelire?

Annyira meglepődök a váratlan akcentuson, hogy szinte el sem jut a tudatomig, hogy a nő megjegyezte, meztelen vagyok a fürdőköpenyt leszámítva. Fogalmam sem volt róla, hogy külföldi is, ami persze jelentheti, hogy mégis aranyvérű, ugyanakkor valamiféle veszélyt is magában hordozhat. A külföldiekben nehéz megbízni.
Nem túlzás azt mondani, hogy leesik az állam, ahogy megemlíti, hogy apám eljegyezte. Ösztönösen mondanám ki, hogy hazudik, de igazság szerint ez a hazugság túl abszurd lenne, úgyhogy végül csak nézek rá továbbra is tátott szájjal. A legdurvább félelmeim igazolódtak be ezzel. Azután, hogy mindent megtettünk érte, hogy apa különlegesnek lásson minket, simán megkerülne, simán félreállítana, hogy egy új nő szüljön neki gyerekeket. Mélyen beszívom a levegőt dühömben, miközben őt nézem, és végre összezárom a számat. Velünk meg sem beszélte!
- ... nem. Néhány perc, és lent leszek az északi konyhában. Ott szoktuk elfogyasztani a villásreggelit. Kérjen nyugodtan egy teát, a manó biztos kedves lesz, és segít Önnek!- hihetetlen, ez egy tragédia! Már most kioktat, mintha az anyám lenne, pedig sokkal inkább van abban a korban, hogy én vagy Evain feleségül vegyük. Ahogy elmegyek mellette, megérzem rajta azt a parfümöt, amit apám használ, amikor dolgozni megy- undorító egyszerűen! És még Ő oktat ki engem az illemről? Ez az én házam is, itt születtem meg, itt éltem egész életemben, az apám vére folyik bennem, az apám nyelvén beszélek. Ez a nő még a disznók nyelvén sem tud rendesen.
Akaratomnál erélyesebben csukom be az ajtót, dobom az ágyra a fürdőköpenyt, azután berobogok a fürdőszobámba. Beleütök a falba- csak egy kicsit, hogy ne fájjon, dühös vagyok, hülye azért nem. Engedek egy kis vizet, iszok pár kortyot, azután megmosom az arcomat, és nekinyomom a homlokom a tükörnek. Ki fog tagadni minket! Egyikünk sem alkalmas számára, hogy Parseliába vezessük a családod, ki fog tagadni minket! Lehet, hogy már most teherbe ejtette a nőt, apám nem túl járatos a biztonságos szeretkezésben, nem hiszem, hogy valaha csinálta. Még egy házasságon kívül fogant botrányt is jobban akar, mint engem!
Ahogy lassan megnyugszom, a ruháimért nyúlok. A lehető legcsinosabban, legelegánsabban öltözök fel, úgy, ahogy azzal is elégedett lennék, ahogy eltemetnének. Nemsokára talán el fognak, apám elég drasztikus a módszereivel, és nyilván nem akarná, hogy új gyermekei olyan hatalmas ellenségeket szerezzenek már születésükkor, mint én például. De akkor sem fogom hagyni magam. Felveszem a legszebb nadrágomat, azt a kényelmetlen fekete cipőt, a legtisztábbra vasalt inget, fölé pedig azt a most kissé túl meleg, de Rosier címeres talárt, amin kis hímzések vannak. Igazi, klasszikus elegancia. Nem értem, miért mondták a szobatársaim, hogy olyan vagyok benne, mint egy díszfazék vagy mi.
Elindulok lefelé, de ahogy kimegyek, és megérezni vélem apám parfümjének maradványait a levegőben, újra felbosszantom magam. A lépcső helyett a folyosóra fordulok, kopogok, és szinte választ sem várva lököm be Ness szobájának ajtaját. Nem érdekel, ha most meztelen, ha még alszik, semmit nem tud csinálni, amit ne láttam volna még, és ami kínos lenne. De tudnia kell! Tudnia kell erről az egész tragédiáról!
- Ness! Apánk megnősül!- becsukom az ajtót, amikor rájöttem, elég hangos voltam hozzá, hogy halljon minket a számító lentről. Érzem, megint eluralkodik rajtam a kétségbeesés, a pánik, rögtön végig is gondolom, hogy mivel mérgezhetném meg, de sajnos nincs egyetlen igazán hatékony kész mérgem sem, amiről azt lehetne hinni, hogy csak váratlanul rosszul lett és meghalt. Nem mintha megmérgezhetném, apa biztosan rájönne, hogy én voltam - Lent van a nő! A mi reggeliző konyhánkban, apánk parfümje csak úgy bűzlik rajta! Együtt aludtak, Ness! Még csak nem is közölte velünk! Most mi lesz?

18+

Kicsit meglep, lebénít, hogy Ness meztelen, de végül csak becsukom az ajtót, és ráfordítom a zárra a kulcsot. Végignézek a testén, miközben lehuppanok az ágyra, és meghallgatom a válaszát. Az elmém félúton van- egyrészt még mindig nagyon ki vagyok akadva, de Ness teste eltereli a figyelmemet a közvetlen problémáról.
- Nem esküvőre. Csak úgy érzem, hogy én reprezentálom ma a Rosier házat az asztalnál, és nyilván nem fogok valami hétköznapi, egyszerű öltözékben kimenni.- végig szemmel tartom Nesst, de belül újra a szörnyű lehetőségre gondolok: apám azzal, hogy új nőt fogad maga mellé, bizonyára döntést hozott azt illetően, hogy milyen jövő vár ránk. Biztos, hogy eltávolít minket maga mellől, a lányokat gyorsan férjhez fogja adni, engem és Evaint pedig eltávolít valami hozományszerűséggel a tarisznyánkban.
Fújtatok, nem igaz, hogy nem érti, hogy mekkora tragédia történt! Apánk soha nem aludt együtt senkivel, és szerintem annyira kevéssé érdekli a szex, amennyire csak ignoráns lehet valaki eziránt. Ha új nőt újított be, akit el is akar venni, akivel együtt hál, az az ő esetében egészen hihetetlenül komoly dolog.
- Nem hiszem, hogy szerető lenne csak. Ő maga mondta, és amúgy is! Hány szeretője volt eddig apánknak? Auroráról előbb hinném el, hogy szeretőket fogad éjjelente, mint apánkról.- még mindig fújtatok, miközben Ness szemébe nézek, de kezdek megnyugodni kicsit. Végül is, vannak opcióink, hogy megoldjuk a problémát. Ez a fiatal nő biztosan nagyon naiv és könnyen manipulálható, valószínű új az országban a beszéde alapján, és valószínű szeretne jó viszonyt ápolni velünk. Talán ki is használhatjuk, hogy meghiúsítsuk apánk tervét. Ha pedig ez a dolog nem jönne be, mindketten nagyon jól keverünk mérget, és van egy kígyó a pincében, aki biztos, hogy nagyon szívesen eltüntetné őt.
Ness szeméről levándorol a tekintetem, veszek egy mély levegőt, és a melleire, a hasára, majd a szeméremdombjára nézek. Nem tudom elképzelni, hogy bárki felé akár csak hasonló vonzalmat érezzek, és bármilyen utat választunk arra, hogy örökre együtt maradhassunk, a mostani lépés is be kell, hogy kerüljön a számításokba. Felállok.
- Azt hiszem, igazad van, Ness. Valahogy mindenképpen alkalmazkodnunk kell ehhez. De most felejtsük el egy kicsit.- odalépek az ikertestvéremhez, először gyengéden átölelem, de gyorsan lecsúsztatom a kezeimet, megragadom a fenekét, és az ágyékomhoz rántom. Így ölelve, fogva őt vezetem az ágyhoz, ahová egy finom, kissé talán játékos lökéssel borulunk le. Megcsókolom, hosszan, miközben mozogni kezdek, a nadrágon keresztül hozzáérve. Nem maradok persze így sokáig- azóta a nyár óta nincs túl sok időnk. A több idő több esélyt jelent a lebukásra.
Elindulok lefelé, beleszívok az egyik mellébe, megcsókolom a köldökét, azután az ágy elé térdelek, és hosszan megcsókolom lent is. Imádom az érintését, azt a semmihez sem hasonlítható ízt, ahogy megérintem a nyelvemmel. Az egyik karommal átkarolom a combját, szabad kezem ujjaival pedig simogatni kezdem őt.
- Vártál rám ma reggel?- visszatérek a csókokhoz, és egy határozott mozdulattal betolom az ujjaimat. Felizgat a nedvessége, ahogy a reggeli napfény sugarai ránk sütnek. Úgy érzem most, hogy örökre együtt leszünk, ahogy benne vagyok.

18+

- Igen. Bemutatkozott. Koldovstoretz.- szinte csak most tudatosul bennem igazán, hogy honnan ismerős a név. Akkor tényleg aranyvérű, és tudom, hogy a róluk elnevezett iskola még üzemel, bár afelől, hogy valóban igazat mondott-e, vannak kétségeim. Nem tudok sokat a Szovjetunióról, de arról elég híresek, hogy irtják a kiváló embereket, és csak a hitványakat hagyják élni hagyni. A Koldovstoretz család kiemelkedett az átlag közül, úgyhogy nem lepne meg, ha nem csak felvett név lenne.
- Én nem kétlem annyira. Lehet, hogy elégedetlen velünk.- belegondolni is rossz, de tényleg nem lep meg annyira, hogy apa nem osztotta meg velünk ezt az egészet. Valószínű tudja, hogy elleneznénk, és nyilván a pozíciónkra veszélyesnek látnánk ezt a dolgot, úgyhogy logikus, hogy a hátunk mögött csinálja. Kicsit furcsa is, hogy nem várta akkor meg a Roxfortot, akkor már esélyünk sem lenne. Így is kevés időnk maradt arra, hogy megszervezzük az ellenállást.

Az együttlét lehetősége elfeledteti velem az egész külvilágot. Bármilyen rossz éppen a világ, bármi bárhogyan alakul, úgy érzem, hogy egy kis oázisban találom magamat, amikor letérdelek Nesta elé, semmi nem létezik, csak mi ketten. Nincs jövő sem, ami fenyegetne minket azzal a kegyetlen lehetőséggel, hogy szét fognak minket választani, és nem lehetünk együtt. Most nincs semmi más.
Jól esik az érintés, jól esnek az illatok, nevetek a megjegyzésén- ritkán nevetek és mosolygok, talán mondhatjuk, hogy soha, ha nem vagyok Ness-szel éppen. Úgy érzem, mintha örökké együtt lettünk volna, mintha egymásnak teremtettek volna minket, és akkor logikus is, hogy egyszerre születtünk, egy helyen, hogy ne téveszthessük el egymást. Az soha nem zavart, hogy testvérek vagyunk, az átlagos emberek átlagos morálja soha nem állított meg semmiben.
- Igaza van, hölgyem.- felállok, játékos mosollyal az arcomon nézlek, miközben hagyom, hogy levetkőztess, éppen csak segítek. Játékosan mosolygok, mint amikor azt játsszuk, hogy ki tudja előbb levetkőztetni a másikat, és magamban elismerem a vereségem, a mindenkori vereségem ebben a játékban. A ruha talán gyűrött és koszos lett, de nem érdekel. Nem is igazán számít most, ahogy alig néhány másodperc múlva meztelenül kerülök Ness alá. Hangosan felnyögök, ahogy rám ül, ahogy belé hatolok, ahogy megérzem azt a szűk, forró, feszülő testet magam körül. Hangosan nyögök, ahogy hátrafeszítem a fejem, megragadom a haját, vörös csíkokat húzok a derekára, miközben durván, szenvedélyesen mozogni kezdek.
Érzem, hogy kivörösödik az arcom, ahogy mozogsz rajtam, látom ezt a tiéden is, a hangok, amiket kiadunk, összekeverednek. Hangos vagyok, egyre gyorsabb, egyre szenvedélyesebb, de nem sietek annyira, ahogyan azt eredetileg terveztük, és ahogy ajánlott lenne most, hogy betolakodó van a házunkban. Ki akarom élvezni minden pillanatát, és nem akarom, hogy végül csak nekem legyen jó. Ismerek minden hangot, minden nyögést, minden gesztust, minden rándulást, és elveszítem az időérzékemet is, ahogy közelebb és közelebb viszlek az orgazmushoz. Megmarkolom a feneked, még mélyebbre kényszerítem magam, többször megütöm a bőrt, megmarkolom a torkodat, megszorítom. Elfelejtem egy pillanatra a történetünket, a személyiségünket, a brilliáns elmét, ami ebben a testben lakik, engedek azoknak az ösztönöknek, amik általában semmit nem váltanak ki belőlem. Most egy gyönyörű, forró test vagy, amit magamévá teszek. Másodpercekkel azelőtt, hogy elélveznék, magamat is szépnek érzem, úgy érzem, mindenkinek látnia kellene, ahogy a magamévá teszlek, te pedig engem a magadévá. Könnyes a szemem az intenzív érzéstől, hangosan nyögöm a nevedet.
Amikor úgy érzem, hogy közelebb jutottál, nem tartom vissza többet: néhány határozott mozdulattal elmegyek benned, és folytatom a mozgást, amíg az inger abba nem marad. Utána sem húzom ki magam azonnal, mozgok is még kicsit, hagyom, hogy tovább ülj rajtam, az erekcióm pedig nem múlik el. A testem azt akarja, hogy így maradjunk, bármennyire fáj a durvaság után a testem több pontja.
- Hú... gyakrabban kéne rád törnöm... reggelente.- a kifulladt, mosolygós nevetés olyan idegen tőlem, mint tőled a káromkodás, hétköznapokon mindig komoly, talán kicsit mélabús vagyok. Talán haragos. Neked nevetek és mosolygok csak őszintén, szélesen. Hangosan kifújom a levegőt. - Maradjunk itt! A nő ráér.

18+


Az orgazmust követően visszatér az a pillanatnyi bűntudat és félelem, a bizonytalanság, ami az egész életünket jellemzi, de hagyom, hogy az eufória győzzön felette. Ahogy rajtam ülsz, a testünk még lüktet és érzékeny minden mozdulatra, nem számít a holnap, hogy napról napra élünk szinte koldusokként, várva, hogy mikor fogy el az életünk, a jövőnk, mikor választanak szét minket örökre. Elutasítom a gyűlölt és rettegett gondolatot, a mumust, az elegánsan öltözött, konzervatív lényedet, a megtestesülését annak, hogy ez az egész egyszer talán nem lesz több, csak egy titkolt és tagadott fejezet a múltunkban, mi pedig olyan távol szakadunk egymástól, amennyire csak lehetséges testvéreknél. Elfelejtem ezt most, benned maradok, amíg kéred, még mozgok is, mintha még lenne bennem elég hozzám egy második orgazmushoz- ahhoz most biztosan pihennem kellene.
- Jó... felveszek valami egyszerűbbet. Ne vegyünk a ruháinkkal ennyire abszolút álláspontot.- hagyom, hogy leszállj rólam, de nem keresek ruhát, csak simogatlak fekve, amíg arrébb nem mész, utána pedig nézlek, ahogy a napfény játszik a bőrödön. Ritkának látom ezt rajtad, mert szinte mindig éjjel szeretkezünk, mint a tolvajok, akik valami rosszat tesznek, és el kell bújniuk a napfény elől, ami, mint vámpírt égetné porrá őket.

A vízsugár, a közös zuhanyzás mindig rendkívül izgalmas volt számomra, és nem csak azért, mert büntetlenül és ellenállás nélkül tapinthatom végig a testedet. Szeretem, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, hogy ha most törne ránk Evain, Aurora vagy apa, vagy akár egy házimanó, semmiféle magyarázatunk nem lenne erre, mi mégis durván és szenvedélyesen kockáztatunk valamit, ami logikai alapon sehová nem vezet. Most viszont, ahogy beszélni kezdesz a jövőről, a potenciális tényekről, amit a nőszemély érkezése jelenthet, nem örülök ennek. Úgy érzem, mintha a végéhez közeledne a világ, és minden triviális dolog hatalmassá nő, ahogy nem tudom, hogy ez lesz-e az utolsó alkalom, hogy ebben a pozícióban lehetünk egymással. Talán most dugtunk utoljára reggel, talán most zuhanyzunk együtt utoljára és látlak hajmosás közben, talán most voltál utoljára úgy felül, hogy egyszerre volt orgazmusunk. Minden véglegesnek tűnik, mintha az életünk a végéhez közeledne, én pedig érzem, hogy a szememet átszakítva kitörni készül egy könny a felhozott témától.
- Hát... ja. Gondolom, ha megnősül, akkor minket a házon kívül akar tudni. És mi ketten vagyunk az elsők, kétségtelenül.- fogalmam sincs, kit utálnék a legkevésbé. Kedvelném Averyt, akinek a családja hősként száll szembe az új rezsimmel, és aki rendkívül intelligens. Kedvelném azt a Lestrange lányt, aki prefektus lett, és aki hihetetlenül intelligensnek tűnik. Kedvelném Shackleboltot, aki hihetetlenül éles és lángoló elme. Kedvelném mindannyiukat, mint tanulótársat, filozófiai vitapartnert, barátot, és ha bármit változtatna a világon, ha csak a család múlna rajta, hajlandó lennék megdugni és teherbe ejteni is bármelyiküket. De egyikük sem te vagy, téged senki nem pótolhat, és ahogy eszembe jut, hogy egy másik test vonaglik alattam, egy másik lány nyögi a nevemet, nem érzek semmiféle vágyat. Nem éreznék igazi vágyat, ha Avery vagy Shacklebolt széttenné előttem a lábát, nem okozna semmiféle érzést, hogy hogyan érzik magukat alattam, és ami a legfontosabb, semmit nem éreznék feléjük, miután elélveztem, menekülnék abból az ágyból, mint égett hús a forró vastól mugli tűzpróba után.
- Nem gondolkoztam rajta... nem igazán. Nincs senki.- megsimogatom a hajad, amit gyönyörűvé, még szebbé varázsol a sárkányvér sampon, érzem a lüktetést a hasamban, ahogy lecsúsztatom szappanos kezem a tiéden, és ahogy lenézek rád, merevvé válok újra, hozzányomom magam a combomhoz. A vágyam úgy űzi el az undort, mintha soha nem lett volna, hasonlóan a jövő gondolatához, miközben átkarolom a derekad, durván menekülök ismét a jelenbe. Szinte kérdés nélkül nyúlok a combjaid közé, hogy kitapintsalak, és a szeméremajkak közé nyomva a középső ujjamat, újra masszírozni kezdjelek. - Annyira gyönyörű vagy.