Teljesen lenyűgöz a kocsi lámpája, ami egy pillanatra bevilágít a fürdőszobába, ahogy elhalad az utcán. Lenyűgöző lehet egy mugli otthonban felnőni és élni, nagyon különlegessé teheti az életet a Roxfortban, hogy ennyire különbözik az otthonod a házadtól. Mintha egy másik világban élnél. A zene is egészen hihetetlen, ami lentről szól. Nagyon örülök, hogy elfogadtuk Évivel és Morccal Oliver kihívását erre a házibulira, a mi terveink egészen máshová vezettek volna minket Szilveszterkor.
Lehúzom a vécét, és miközben kezet mosok, megnézem magamat a tükörben. Akármennyire kiakasztottam vele Ameliát, a sötét haj, amit enyhén hátrasimítok, határozottan jól áll, jobban, mint a vörösesbarna, amivel születtem, és fogalmam sincs, hogy miért akasztottam ki vele ennyire. Veszélyesnek tűnök így, úgyhogy biztos, hogy lehetetlen lesz levakarni a lányokat magamról. Különösen az új bőrkabátomban és a fekete, tépett Weird Sisters pólóban és tépett farmerban, amik pár, ujjnyi helyen betekintést engednek a bőrömre. Ellenállhatatlan vagyok ma, úgyhogy ellenőrzöm is a bőrkabátom felső zsebében elrejtett kis fiolát, amit annyira nehezen szereztem be, és ami elvileg védelmet nyújt nem várt terhességek ellen, ha megiszom. Több különböző helyről is úgy tudom, hogy határozottan működik, bár a biztonság kedvéért azért van egy óvszer is a farzsebemben.
Miután megigazgattam a hajam, lesietek a lépcsőn, és töltök magamnak egy pohár bort az italos asztalról. Messze van még éjfél, a legtöbben beszélgetnek, tánc meg nem tudom, hogy lesz-e, házibuliban az sokszor furcsa, főleg azzal a rengeteg tereptárggyal. Mugli otthonban sokkal gázabb, főleg, hogy ami eltörik, törött marad, úgyhogy tényleg igyekszem magam ma kicsit visszafogni, nem akarom bajba keverni Olivert, így is tök menő tőle, hogy bevállalta ezt a bulit. Látom is, hogy kicsit arrébb éppen Évivel beszélget, úgyhogy teszek egy kört, mielőtt az egyik félreeső kanapé felé veszem az irányt, ahol csak egy ember ül.
Nem ismerem túlzottan Oliviát, ha jól tudom, még csak nem is szobatársak Morccal, és nem hiszem, hogy túl sokat beszéltünk, leszámítva persze a válogatók előtt. Mindketten imádjuk a kviddicset, bár engem nem kedvelnek annyira, mert még mindig nem kerültem be a házunk csapatába, csak a tartalékba. Most főleg amiatt jöttem ide, mert kicsit igazságtalannak érzem, hogy láthatóan nem érzi jól magát.
- Hali! Nagyon menő házatok van.- iszok egy kortyot, azután felkínálom ugyanazt a poharat a lánynak. A pia mindig segít ellazulni, még a leginkább aggódó házigazdáknak is, akik végül hajlandóak holnapi énjükre traktálni a felelősséget. Nem erőltetem ugyanakkor annyira az egészet, ha bármilyen okból nem kér. Szélesen mosolygok, miközben keresztbe teszem a lábam, és rá nézek. - Hihetetlen voltál a legutóbbi meccsen. Remélem, hogy nemsokára lesz lehetőségünk együtt játszani.

- Nem, nem igazán. De nagyon tetszik, hogy ilyen közel vannak a kocsik. Mindig ki akartam próbálni egyet.- olyan furcsa még mindig számomra, hogy valami, ami rohadt nehéz, nem hajtja varázslat, és nem húzza semmi állat, ilyen sebességgel tud haladni, még világít is, sőt, állítólag még meleget is csinál belül. Egyszer vennék egyet, bár fogalmam sincs, hogy mire használnám, és ahogy hallom, szinte megfizethetetlenek egy diák számára. Még sokkal drágábbak, mint egy seprű.
Kicsit meglepődök, ahogy Olivia visszautasítja a piát, amiből iszok egy kortyot, azután leteszem az asztalra magam mellett. Azt hiszem, hogy értem, hogy miért nem iszik, biztosan azt gondolja, hogy ha józan marad, jobban meg tudja védelmezni a házat a részeg kortársaitól, akik minél többet isznak, annál jobban szétbarmolnak mindent. Borzalmas szerep lehet ez egy buliban, egyszer vállaltam fel fél órára valaha életemben, és tényleg rosszabb, mint egy büntetőmunka. Ha te nem bulizol, minden értelmetlennek tűnik, nem érted, ők mit élveznek, csak irigy, szomorú és ideges leszel. Egyelőre viszont nem firtatom, eleve azért jöttem ide, hogy kizökkentsem kicsit ebből.
- Aha, én is főleg azért az érzésért kviddicseznék. Bár tényleg kipróbálnám magam egy meccsen... azt mondjuk nyilván nem akarom, hogy valakinek baja legyen vagy ilyesmi, de tényleg remélem, hogy nemsokára azért játszhatok. Még mindig nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen lehet, amikor mindenki rám figyel.- kicsit irigy vagyok Oliviára, bár azt hiszem, hogy tényleg nem edzettem annyit, hogy őszintén és magabiztosan azt merjem mondani, hogy én vagyok a legjobb és legalkalmasabb játékos a posztomra, vagy bármelyik posztra. Főleg, hogy vannak többen, akikkel nem hiszem, hogy lehet versenyezni.
- Igazából nagyon tetszik a buli, nagyon jó a helyszín meg jó arc mindenki. De neked valami nem oké benne, nem? Azért aggódsz, hogy esetleg eltörik valami vagy ilyesmi, azért nem bulizol? Mert segítünk mindent helyrerakni, az egyik srác mondta, hogy betöltötte a tizenhetet, ha úgy alakul, hogy bármi tönkremegy, holnap megjavítjuk, nem riasztana a nyomjel. Meg amúgy is... gondolj bele, az évezred utolsó negyedévszázada kezdődik éjfélkor. Azért ezt csak meg kell ünnepelni.- kedvesen mosolygok, érzem, hogy kicsit megütött már az italkeverék, talán enyhén meg is pirította az arcomat, és valószínű a kedves mosolyom a szokásos hülye mosoly inkább. Tényleg szeretném, ha Olivia is jól érezné magát, bár azért részben van abban valami, hogy azért is empatizálok ennyire vele, mert nagyon csinos. Bár ha fair akarok lenni magammal, nem szeretem, ha bárki rosszul érzi magát egy buliban, szóval lehet akkor is idejövök, ha nem egy jól kinéző csaj lógna ki ennyire a tömegből.
Igazság szerint korábban is feltűnt, hogy Olivia meglehetősen jól néz ki, úgyhogy kicsit meg is lep, hogy nem emlékszem, hogy valaha próbálkoztam volna nála bulikban. Könnyen lehet persze, hogy nem is voltunk együtt buliban még soha, nem emlékszem rá, hogy mikor láttam őt bárhol, akár egy házibuliban is. De hát, most itt vagyunk.
- Akarsz táncolni? Nem tudom, hogy ez egy olyan buli lett volna-e, de gondolom a tesód nem bánja, ha kicseréljük a zenét. Mondjuk lehet túl sokan vagyunk hozzá.- biztos, hogy némi pakolást igényelne, hogy kialakítsunk egy helyet, ahol táncolhatunk, és gondolom, ha ideges, az utolsó dolog, amit szeretne most, az a bútorok ide-oda tologatása. Pár másodpercig gondolkozok, azután felkínálok egy alternatívát.  - Esetleg megmutatod, hogy hol szoktál gyakorolni? Azt hiszem, hogy nem edzek eleget a kviddics válogatókra, azért végzem a cserepadon mindig. Esetleg adhatnál pár tippet.

- Hú, te vezettél már?- érzem, szinte csillog a szemem, ahogy rácsapok a mondatra, pedig teljesen simán lehet, hogy csak félreértettem valamit. Egyszer egészen biztos, hogy vezetni szeretnék, és nagyon örülnék, ha egyszer birtokolhatnék egy saját autót. Persze, tudom, hogy az utazással kapcsolatos problémáim, kifogásaim lényegében el fognak tűnni, amint megtanulok hoppanálni, és biztosan gyorsabb is lesz, mint az autó, de attól még hihetetlenül izgalmasnak hangzik.
- Hát... igazság szerint szeretem. Bár tényleg szívesen játszanék akkor is, ha nem annyira a figyelemről szól.- csak miután kimondom, amit kimondok, jövök rá, hogy mennyire egoista, magamutogató gyökérnek tűnhetek most, még ha őszintének is. A hangerő alapján, amivel beszélek mindenkihez (vagy mondhatjuk, hogy amin kiabálok) biztos egyértelmű lehet számára is, hogy szeretem a figyelmet.
Kicsit furának érzem, hogy Olivia nem akar bulizni, bár őszintén szólva nem tartom meglepőnek, hogy házigazdaként nehezen engedi el magát, főleg, ha nem egészen erre kapott engedélyt a családjától. A szüleim kinyírnának, ha ilyen bulit tartanék úgy, hogy nem engedték meg. Oliver nem annyira ideges, de mindenki máshogy reagál. Valószínű a pia segít benne.
- Igen, tényleg jól érzi magát.- nem hozom fel, hogy ő nem, és amikor végül felajánlja, hogy megmutatja, hogy hol szokott kviddicsezni, felállok, és mosollyal az arcomon követem őt; tényleg érdekel, hogy mit ronthatok el, hol gyakorolnak nálam sikeresebb kviddicsezők, és ha kicsit feloldódik, valószínű jobb hangulatban jön vissza a buliba is.
Elég meglepetten nézem a kis hátsó kertet, ahol ugyan valóban lehet gondolom edzeni, de a kerítés valóban nem takarná el a muglik elől, ha itt gyakorolná a repülést. Fogalmam sem volt róla, hogy vannak olyan kviddicsezők, akik úgy ennyire jók, hogy nyaranta nem gyakorolnak repülni, mert fontos a labdakezelés, de nekem a repülés tűnik az összetettebb résznek.
- Akkor hogy lehetsz ilyen jó, ha nem repülhetsz nyaranta? Mármint, akkor te hihetetlenül tehetséges vagy. Játszanál iskola után is, profiként?- teszek egy lépést kifelé, megnézem magamnak a kertet, ahol a hinta alapján gyerekként is játszhattak a testvérével és a barátaival. Furcsa lehet, hogy mugli barátai voltak, akikkel azután meg kellett szakítania a kapcsolatot, bár az én legrégebbi gyerekkori barátaim sem maradtak meg. Sem Ewaint, sem Morganát nem ismertem még régen.
Észreveszem, hogy fázik, és erre nyilván logikus megoldás lenne, hogy visszamenjünk, de kellemes kint, és elkap valamiféle lovagiasság, úgyhogy leveszem a bőrkabátom, és ha nem ellenkezik, a hátára terítem. Tényleg elég hűvös az idő, de nem fázom még annyira, valószínű főleg az alkohol miatt, és valahogy természetesnek hat a gesztus, ahogy megigazgatom rajta a kabátot.
- Ha szeretnél, nyáron átjöhetnél hozzánk repülni néha. Nem mondom, hogy nagyon sokat lehet repkedni, nem akkora a hely. Akarsz most dobálni párat? Ígérem, hogy nem török el semmit.- elég sötét van, úgyhogy eldöntöm, hogy tényleg nem fogok erőset dobni semmire, ha szeretne játszani. Elég idegesnek tűnik így is.
Egy kicsit kezdem érezni a hideget, de csak kinyújtom a karjaimat, és lehajolok a labdáért, nem akarom, hogy rosszul érezze magát emiatt is, és most nem szeretnék visszamenni a házba. Jól érzem magam kettesben vele, és vonzóbbnak látom amiatt, hogy a körülmények miatt egyértelmű, hogy még jobb kviddicsező, mint hittem. És a külseje amúgy is elég vonzó már. Meglendítem a labdát, gyengén, évesen, ami nekicsapódik a karika alatt a hinta állványának, és puffanva visszagurul a lábunk elé.
- Fura, hogy korábban nem beszélgettünk többet. Biztos nagyon jól ellettünk volna már elsőtől kezdve.- felveszem a labdát, és átnyújtom neki.