@Anathema Avery
@Marlene McKinnon
@Morgana Walsh


Még mindig kritikus szemmel nézem magamat a tükörben, miközben a kezemben tartott pálcával szárítom a hajamat, de azt hiszem, valamennyire sikerült megbékélnem a helyzettel, mióta rájöttem, hogy anyám tíz éves munkája talán nem okozott végleges károkat a hajamban. Egyre kevésbé érzem a viszketést, egyre kevésbé korpásodik, köszönhetően azoknak a varázslatoknak, amiket a nyáron beszerzett könyveimből tanultam, és úgy tűnik, hogy az új sampon tényleg elkezdett hatni, talán tényleg van valamiféle hajnövesztő hatása.
Ahogy befejezem a szárítkozást, belebújok a sötétvörös hálóingbe, ami alá idén ma először nem csak egy pólót és egy bugyit vettem fel, hanem azt a bézs színű pizsamát is, amit nagyanyám küldött születésnapomra. Bármennyire jól fűtenek a varázslatok és a szoba közepén álló kályha, hideg van, főleg a torony tetején. Nem fáztam ennyire azóta a hülye erdő óta. Megborzongok kicsit, azután belebújok a meleg, hosszú szőrű piros mamuszba, amin jó adag macskaszőr is van, úgyhogy tudom, hogy párnának is kényelmes lehet.
Még a hajamat igazgatva sétálok ki, oda az ágyamhoz, hogy egy könnyed mozdulattal lerántsam és a földre terítsem a takarót, és hosszú pakolás után az összes párnát elhelyezzem, és leüljek közéjük törökülésbe, kicsit hátradőlve, az egyik lábamat kihúzva a papucsból. Őszintén örülök ennek az estének, amit az sem ront el, hogy Lily nem tölti velünk, valószínű járőröznie kell. Rosszul érzem magam miatta, hogy pont így alakult, de azt hiszem, amúgy sem tölt szívesen időt velünk azután, hogy egyértelművé tettük többször előtte, hogy nem gondoljuk, Anathema családja bármi rosszat tett volna. Biztosan sokszor érzi magát rosszul amiatt, hogy mugli születésű három aranyvérűvel egy szobában, és bármennyire kedvesek voltunk vele, idén úgy tűnik, hogy jobban preferálja a fiúk társaságát. Amit meg is értenék, ha nem azokét, akikét. James Potter, Sirius Black meg a csúnya barátjuk szoros versenyben legyőzik Theodore barátait is lúzerségi versenyben.
Előhúzom az ágy alól, még a tegnapi roxmortsi kimenőn, a Szárnyas Vadkanban vásárolt alkoholt, amit a tulajdonos annak ellenére adott el, hogy nem lehetett biztos benne, hogy tényleg tizenhét vagyok-e. A galleon az galleon, gondolom. A becsempészéstől féltem, a gondnok szeret mindenkivel kellemetlenkedni, de végül sikerült besorolnom a leginkább idiótáknak tűnő mardekáros fiúk mögé, akik reményeimnek megfelelően kellő időre lefoglalták, amíg bejutottam. Tudom, hogy büntetőmunka, pontlevonás, és apának írt levél járna érte, de ha már a nyárnyitó elmaradt, azt akartam, hogy a Halloweent méltón ünnepelhessük a barátaimmal ezen a szombat estén.
Már előre mosolygok, miközben beteszem középre az innivalót, illetve a közösnek szánt édességet, például a többnyire nem túl édes Mindenízű Drazsét, elengedem magam. Nem aggódok, hogy mit gondolnak most a szobatársaim, amiért a lábfejem közelebb tolom a kályhához, hogy mennyire lehet most össze-vissza a hajam, és ami a legfontosabb, nem jut eszembe anyám sem. Nem idegeskedek, nem teljesítek, csak önmagam lehetek. Elvárásaim voltak ezzel az estével szemben, azt akartam, hogy örökre emlékezetes maradjon, de miközben Anathemára mosolygok, nem érzem azt sem, hogy baj lesz, ha ez is csak egy lesz a szép esték között.
- Ezt mutattam már? Mr. Hennessy küldte a születésnapomra.- még mindig a töredéke a parfümjeim száma Anathema, vagy a legtöbb lányos lány gyűjteményeihez képest, most viszont nem érzem magam úgy, ahogy általában szoktam, amikor megmutatok egy parfümöt. Eleinte úgy éreztem, hogy gyengeség használni, azután úgy éreztem, hogy nem szabad olyat használni, ami másnak megvan és nem én választottam, most viszont nem érzem, hogy bármi rossz lenne benne, hogy egy népszerűbb darab, és tetszik az illata. Erős, édes, fűszeres illata van, amiről eszembe jut valami- talán egy nyár hét évvel ezelőttről.
Furcsa belegondolni, hogy mennyire nem beszéltem sokat Morganával, akivel névrokonok vagyunk. Többnyire persze azzal a két fiúval van, és leginkább azt gondoltam róla, hogy fura és ostoba játékokat játszanak együtt, amit negyedikben egyszer nem túl kedves stílusban meg is mondtam neki. Mindig úgy éreztem, hogy négyük közül vele leszek a legkevésbé közeli viszonyban, de úgy tűnik, hogy Lily tett róla, hogy ne így legyen.
- Mindenki elkészült? Marlene?- egy pillanatra összerezzenek, ahogy a macska farka végigsiklik az arcomon, azután elmosolyodok a saját ijedtségemen. Magamhoz veszem az egyik sötét színű, karcolásokkal teli, de drága üveget, amiért három galleont hagytam ott, és egy pálcamozdulattal kihúzom a dugót a vörösborból. - Arra gondoltam, hogy adjuk körbe elsőre. Tud valaki valami jó ivós játékot?

Ha úgy állok hozzá, előnyei is vannak, ha bizonyos szobtárs rászokik, hogy a hagyományos csúcsidősávban foglalja be a fürdőszobát napjában hetekre, hogy épületlebontási varázslatokkal se lehet kirobbantani, ameddig nem végez. Mármint légyszi, ötfős lányszobáról beszélünk. De ilyenkor legalább kitapasztalod, a napnak melyik szakában érsz is rá a magad wellness-rituáléira, és nincs forgalom se.
Ha őszinte lennék, végülis nem panaszkodhatnék jogosan az időmennyiségre, amit Nott újabban magára szentel, és igazából a türelmetlenségből kialakulni képes lincshangulatot is leszarnám, ha nem kéne azzal számolni, hogy hét év lakótársairól van szó. Általános "nem szarsz oda ahonnan eszel" szituáció, hogy inkább békésen, rugalmasan alkalmazkodok. Vagy, horribile dictu, megkedveltem volna őked az eddigi öt évünk alatt hogy jó szivemből legyek engedékeny velük? Talán ha lenne olyanom.
Így délután helyett én most tudok le ilyen fontosabb iskolai teendőket, mint a házik ...kárára inkább egy Kapisztránt is végre rendesen megizzasztó boss-mechanika kidolgozása, amin nem fog tudni végre hülye szerencséből keresztülgázolni, hanem kénytelen lesz gondolkodni is.
Ezt így most ágyban ülve, a világ, de legalábbis a szoba legelegánsabb hálótalárjában, ameddig a többiek, minusz Evans, összekaparják magukat erre a vad, tabukat nem ismerő házibulira, ami minden bizonnyal fel fog érni egy egész babazsúrral végül.
Leteszem végül a következő csodafegyverem terveit, és előkászálódok már tényleg megnézni, milyen macifröccsöt hozhattak, hogy már most a detoxtól tartanak, lassan kezd érdekesen hangzani ez a szeánsz.
-Ugyan már, négyen vagyunk rá, ha nem fagyálló van benne, akkor fejenként ez alig lófasz.
Aztán még eszembe kell jusson, feltehetőleg nem fogják érteni mi a fagyálló, pont az az egy delikvens nincs ma jelen, akiről feltételezném, hogy hallott már a fogalomról. Legfeljebb ha felmerül a kérdés, majd elmagyarázom, hogy a muglik azt használják akkor, ha télen nem jégtömbbel akarnak ablakot mosni.
McKinnon meg hogy zavarba jött attól, hogy ismeri az üvegezést... mondom én, hogy babazsúr lesz itt maximum.
-Hát vannak még ezek a mindenkori "igyunk, amikor..." listák, de ahhoz minimum egy csomó közös belsős poén kéne, ésvagy valami, ami tele van klisékkel.
Egyet mondjuk biztos ők is ismernének, "...Walsh megint kurvára indokolatlanul beszél csúnyán", de ahhoz hordót kellett volna hozni az üveg helyett.
-Titeket ismerve szerintem totál biztonságos az az üvegezés.

- Minden rendben? Szétszórtnak tűnsz.- pislogok csak kettőt, miközben elrakom a parfümös üvegcsét, és leülök Anathema közelében. Persze, nem meglepő, hogy ilyen rosszul és szétszórtan érzi magát, minden bizonnyal nagyon megviselte, hogy ma apával meglátogatták a házukat. Ott halt meg anya, ott látta talán utoljára a családját, és apa bármennyire igyekezett vigyázni rá, biztosan látszik rajta, hogy nem élnek már ott emberek.
Kiverem a fejemből a furcsa közjátékot, és igyekszek az estére fókuszálni.
 - Szerintem sem lesz semmi baj. Négyen vagyunk tényleg, holnap meg vasárnap van. Szerintem mind megérdemeljük, hogy elengedhessük magunkat egy kicsit. Öhm... mi az a fagyálló?- az utolsó kérdést Morgana felé intézem, biztos vagyok benne már a válasza előtt, hogy valamiféle ismeretlen, talán muglik által kevert és használt méregről lehet szó. Esetleg valami erősebb alkoholról.
Hosszan nézem Anathemát, akinek még mindig vizes a haja, és szemmel láthatóan nem jött rendbe teljesen, bármennyire közelít az első kviddics meccs. Tudom, hogy nem akarja kihagyni, de aggódok érte, azt hittem, hogy ennyi idő elég lesz neki, hogy teljesen rendbe jöjjön, és aggódni kezdek, hogy ez eddig elhúzódik. Csak akkor engedem el magamban a dolgot, amikor rákérdez az ital eredetére.
Anathema kérdésére az illendőnél talán kicsit büszkébben mosolyodok el- nagyon régen nem szegtem meg a házirendet, igyekeztem kerülni a büntetőmunkát és a pontlevonást az elmúlt években, ami eddig sikerrel is járt, de kicsit tartanék a dolog bevallásától, ha Evans itt lenne. Még ha nem is kezdtünk volna eltávolodni egymástól, akkor is úgy érezném, hogy kényszerhelyzetbe hozom azzal, hogy tudomására hozok valamit, amit jelentenie kellene.
- Igazából nem volt bonyolult. A kocsmáros a Három Seprűben elég könnyen elhitte, hogy nagykorú vagyok, az meg gondolom nem érdekelte a legkevésbé sem, hogy mit csinálok vele. Frics meg nem volt nehezen átverhető, csak be kellett sorolnom a mardekáros évfolyamtársaim mögé, azok a fiúk mindig felkeltik a figyelmét.- megforgatom az ujjaim között az üveget, ami könnyen végezhette volna Frics fogai között, és tényleg őszintén büszke vagyok magamra, hogy sikerült ezt elintézni. Nem mintha nem állt volna az első négy évem szabályszegésből, de akkor nem számoltam a következményekkel. Most számoltam velük, és sikeresen el is kerültem őket. Marlene felé fordulok. - Ki ez a rejtélyes „osztó?” Nagyon nagy embernek képzeli magát.
Nekem is van néhány ivós játék ötletem, de ahogy végiggondolom, valószínű tényleg az üvegezés lehet a legjobb kezdés: beszélgetünk, ellazulunk, és megtudunk egymásról dolgokat, amiket amúgy nem tudnánk meg. Felbontom az üveget, a pálcámhoz nyúlok, és miközben kicsit ügyetlenül, Morganát majdnem el is találva magunkhoz hívok négy poharat a szekrényem mellől, végignézek a lányokon.
- Akkor kezdjük szerintem ezzel, aztán majd alakul valahogy. Legyen akkor úgy, hogy aki nem akar válaszolni, vagy nem akarja megcsinálni, amit kap, lehúzza a pohara tartalmát.- azt hiszem, eredetileg az a szabály, hogy aki nem csinálja meg, amit adnak neki, vetkőzik, bár lehetségesnek tartom, hogy Adrian találta ki az utolsó buliban, amiben majdnem le is feküdtem vele. Őszintén szólva örülök neki, hogy ott nem ez volt a szabály, akkor valószínű túl részeg lettem volna hozzá, hogy rájöjjek, mekkora hülyeséget csinálok éppen.
Kitöltöm a négy pohárba a bort, azután az üressé vált üveget beteszem középre, és egy határozott kézmozdulattal megforgatom. Figyelem, ahogy pörög, ahogy a kicsi, pár cseppnyi még bent maradt bor permetként szétoszlik a levegőben. Nem vagyok igazi szakértő, de a szaga alapján kifejezetten középszerű italról van szó. Nem jó, de nem is tragikus. Kipörgetem Marlene-t.
- Felelsz vagy mersz? ... Jó... hány évesen csókolóztál először?- iszok egy kortyot, közben elgondolkozok rajta, hogy mennyire bizarr, hogy milyen régen vagyunk barátok, és nem tudom, hogy mikor, ha egyáltalán valaha. Ijesztő, hogy éveket élhetsz valakivel egy fedél alatt anélkül, hogy megismernéd. Morganáról azt sem tudom, hogy szűz-e. Leteszem a borospoharat, és csendben, érdeklődve figyelem a következő köröket.
Vetek egy oldalpillantást Anathemára. Nagyon furcsán viselkedik, és úgy érzem, hogy köze lehet Theodorehoz, esetleg mégis együtt lehetnek valahogy. Ezt a teóriát ugyan töri, hogy láttam azóta is Adoreral, de már semmivel kapcsolatban nem lepődnék meg a bátyámon. Persze, Anathema soha nem menne bele egy olyan kapcsolatba, ahol Theo közben azzal a lánnyal fekszik le.

-Pont aminek hangzik- válaszolok nagyon informatívan a fagyállóról, "mi ebben a kérdés egyáltalán" hangnemben, és eldöntve, hogy ha véletlen Nottot pörgetném és felel, elmagyarázatnám vele, mi a fagyálló. Ki tudja, érdekes következtetésekre juthat segítség nélkül. Már eleve érdekes jelenség, hogy egy dolog az ismerethiány, de a varázslónép valahogy kialakított egy ismerettaszítást, ha a muglikról van szó. Én képmutatásra gyanakszom, "nem, nekünk a középkor óta direkt nincs semmi közünk az ő világukhoz", és mégis valahonnan léteznek bűvölt verziói ilyen középkorinál újabb dolgoknak is, mint petróleumlámpa, gőzmozdony, vagy épp rádió. És akkor a fagyállóban kontextuálisan benne van már most annyi, hogy fagyás elleni alkohol, a fél választ el lehet találni már akkor, hogyha van egymás mellett két agysejted. Azt szabad nem tudni, egészen pontosan hol használják, de ekkora túlcsodálkozás azért fasság.
Végül inkább csak hallgatom az inkrimináló vallomásokat. Egy pontig. Oké, igen, nem bírom én sem akármeddig belefaszkodás nélkül, de Avery hagyta olyan lógva a mondat közepét.
-...és véletlen még kiderülne, hogy igazából én vagyok itt a legártatlanabb kis szendeszűz?- Azon azért én is meglepődnék, de ki tudja mik derülnek ki még itt. -Ez itt partiállat, amaz csempész, a harmadiknak alvilági összeköttetései vannak,..
Vigyorogva nézek végig a többieken, ahogy végigveszem ezeket a sötét kis titkaikat, amiket - gyanítom - exponenciálisan eltúloztam azért.
Az üveg meg se áll még másodjára teljesen, csak már egyértelmű, hogy nem fog továbbfordulni rólam, és McMinyon még teszi föl a kérdést, már vágom rá a "merek"et, egy vigyorral próbálva sugallni, hogy tekerjük feljebb az érdekességét ennek a bulinak, ha kedvenc szinek érdekelnének, az elsősök közé ültem volna be. Bár titkon van egy averzióm ezek iránt a kérdések iránt, erről nem kell tudniuk.
-Náh, egyszerű. Csak ne kövessetek olyan közelről, hogy feltűnő legyen- veszem át az improvizált robbanószert az alvilági kapcsolatokkal rendelkező összekötőtől, egyelőre a hálótalárom ujjába rejtem. Remélem, hogy a feltűnőt értették, hogy arra vonatkozik, hogy őnekik is közük van ehhez, miután sokkal kevesebb diszkrécióval, mint csörtetéssel megindulok a fiúhálók tornya felé. Hiszen nem attól gyanús valami, ha lehet látni, hanem ha és az ismert normákból is kilóg egyben.
-Pakisztrán, hol vannak a vázlataim!? Ne hidd, hogy több esélyed lesz megúszni őket, ha lenyúlod, és letagadnod se kell, tudom, hogy te voltál! Pofátlan fasz...
Morgana Walsh obszcén, esetenként hangos, leszarja a másokra tekintettel levést - akik például egy csendes estét szeretnének ilyenkor - ahogy az ez iránti véleményedet is, és eltúlzott prioritást ad az asztali szerepjátékoknak, amit a gyökér kis barátainak mesél. Ezt mindenki tudja, aki úgy kábé egynél több napot lakott a közelében. Case in point, különbség feltűnő és gyanús között.
Csak a színbombát kell viszonylag diszkréten meggújtanom, pluszminusz bámészkodók okán, az ajtót úgy töröm rá a fiúhálóra, mint a hallottak alapján gyanítható, de a kilincset nem engedem el. Ha a gyanútlan Pisztránggal szembetalálkozok az ajtórésben, mert jogosan felháborodhat az ezúttal koholt vádakon, kap egy bocsánatkérő, bár fél faszt se bűntudatos vigyort, miközben bedobom a tüzijátékot a szobájukba, és már rántom is be az ajtót, csukva tartva, ameddig nem hallom a durranást. Aztán spuri vissza a mi hálókörletünkbe, a nálunk persze csúszdává váló lépcsők biztonsága mögé.
Minek panaszkodjunk kettős mércékre, amikor hasznunkra válnak épp?
Vigyorogva lihegek még, ahogy visszatelepedek az üveg körüli helyemre, mert azért na, két lépcsősoron menekültem végig teljesen indokoltan, pluszminusz pár méter klubhelyiség a kettő közt, engem nem ilyen rohangálásra építettek. Hanem tökéletesre. Ha a kettő között logikai ellentmondást találna bárki, az bekaphatja, mert téved, mert azt mondtam.
De kötekedő gondolatolvasók hiányában inkább pörgetek is.
-Nott?- rövidítem le a kérdést a redundáns mondókáról, mind tudjuk, mit játszunk épp, meg végülis azt is látjuk, kire mutatva állt meg az üveg. Gondolom, udvariasság legalább valamit kérdezni?
De mivel nem felelni akar, a fagyállót így megúszta legalább, nekem meg ki kell találnom valamit. És ha máshogy lettem volna kreatív az előbb, most bedobhatnám, hogy ő meg vigye el helyettem a balhét, de sajnos ehhez túl egyértelműen magam voltam a színbombás incidenshez, hogy működhessen.
De ha már így kriminalizálódunk,..
-Legyen mondjuk... ha ilyen jó csempész vagy, lopj be valamit a Kövér Dámán kívülről.

- Jó.- részemről ennyivel le is zárom ezt a fagyálló kérdést. Őszintén szólva a legkevésbé sem érdekel, hogy mire való, és mire használják a muglik, főleg, mert legalább három varázslat van fagykár ellen, apámat pedig annyiszor láttam használni az egyiket a kinti növényeken, hogy valószínű én is végre tudnám hajtani. Hogy a muglik mivel locsolhatják a sövényüket télen, a legkevésbé sem érdekel.
Gyorsan nyugtázom, hogy akkor, úgy tűnik, üvegezünk. Rámosolygok Anathemára röviden, mielőtt elkezdünk játszani, látom, hogy valamiért feszült, ideges. Morgana, a másik, kicsit offenzívnek tűnik ma este a szokásoshoz képest is, ami régen nem zavart volna, én sem voltam annyira különböző, bár a barátaimmal én is más hangnemet ütöttem meg. Kicsit zavarba is hoz a káromkodása, a szóhasználata, de egyelőre igyekszem kizárni ezt, és Marlene válaszára koncentrálok. Őszintén meglep, amit mond.
- Tényleg leütötte? De miért? Bántott téged?- őszintén nem értem ezt az egészet, és kicsit le is sokkol, hogy Mason ilyen agresszív, és főleg az, hogy nem feltételezi Marleneról, hogy ha akarná, meg tudná védeni magát. Én nagyon kiakadtam volna, ha Theodore rám nyitott volna bármikor, és most is kiakadnék. Gondolom, hogy Marlene sem mondja meg a bátyjának, hogy kivel mit csinálhat, engem teljesen kiborított volna ebben a helyzetben. Főleg, hogy neki valószínű nem lenne kifogása más húga ellen.
Nem követem Morganát a feladata végrehajtásához, csak hátradőlök, és hiszek neki. Sok rosszat lehet mondani róla, de valahogy azt nem feltételezem róla, hogy csalna ilyesmiben, és annyira nincs kedvem vele mutatkozni, mert nem tudom, hogy melyik fiú szobát választja. Gondolom azt, amiben Rosier meg Bones van, velük szokott sok időt tölteni, meg abban a szobában nincs prefektus sem. Nekem nincs kedvem pizsamában végigmenni a fiúk folyosóján, még ha nem is vagyok kifejezetten szégyellős, és nincs kedvem bután vihogva futni, miután el lettek intézve. Kicsit durva ez a dolog, tartanék is retorziótól, de tudom, hogy lehetetlen.
Miközben Morganát várjuk, megpróbálok magamhoz venni a macskát, és miután nem járok sikerrel, és Anathemához menekül, szinte mágnesként vándorol a tekintetem a nyakára. Vetek Marlenera egy oldalpillantást, hogy kiszúrta-e, nem akarom külön zavarba hozni Anathemát, de akárhogy nézem, az nem zúzódás, nem kiütés, nem átoknyom, nem árnyék. Az egy szívásnyom. Adrian hagyott rajtam is két évvel ezelőtt, mondjuk az nem volt ennyire sötét. Érzem, hogy elvörösödök.
- Ana... te meg Theo... van most köztetek... bármi?- nem tudom elképzelni, hogy ki más lehetett volna a tettes, zavarban vagyok, miközben óvatosan megérintem a saját nyakamat ott, ahol Anathemáén a szívásnyom van. Mindig szurkoltam nekik, mindig úgy éreztem, hogy Anathemának és Theodorenak egy párnak kell lenniük, de azután, hogy lefeküdt Adoreral, és azóta is együtt van vele, valahogy nem tűnik már olyan boldognak a gondolat. Hihetetlenül tisztességtelennek tűnik a bátyám részéről, ha tényleg mindkettejük érzéseivel játszik, mert, gondolom, Adore sem csak a szexért van vele, Anathemát pedig könnyen belezsarolhatja érzelmileg bármibe azzal, hogy milyen régóta fontosak vagyunk egymásnak. Undorító gondolat, nem is feltételezném normál esetben a bátyámról, de már semmin nem lepődnék meg sajnos vele kapcsolatban. Nem szeretném ugyanakkor most, mások előtt kikérdezni Anathemát, úgyhogy remélhetőleg sikerült úgy feltennem a kérdést, hogy ne vonjam feleslegesen magunkra a figyelmet, és ahogy csokoládét ad, meg is köszönöm, török belőle, és hagyom, hogy elterelődjünk.

Egy pillanatig gondolkozok rajta, hogy elutasítom a kapott feladatot, és lehúzom a jó háromnegyed pohárnyit bort, amiből így is iszok egy kortyot. Nem szeretném tönkretenni a reputációmat azzal, hogy rajtakapnak kinti mászkálással, ami egy csomó házpont elvesztésével, büntetőmunkával, és apámnak írt levéllel járna. Viszont rögtön ki is találom, hogy mi a legközelebbi biztonságos tárgy, megiszok egy fél pohár bort, azután sietve, szó nélkül elindulok, úgy, ahogy vagyok, pizsamában és hálóköpenyben, csak egy papucsba bújok be.
Hideg van kint, ki is vagyok pirulva, ahogy elsietek két, nálunk valamivel fiatalabb, a klubhelyiségben lévő fiú mellett, akinek érzem a tekintetét a hátamon, ahogy kinyitom a festményt. Szinte hallom, ahogy azon gondolkoznak, utánam szóljanak-e, jelezzék, hogy takarodó volt, nem mehetek ki, mert az házpontlevonással jár, de végül nem teszik. Arrébb tolom a Kövér Dáma festményét, amit valamiért nem zártak le, nem csináltak meg úgy, hogy ne lehessen ilyenkor kinyitni. Talán azért, hogyha egyszer vészhelyzet lenne, menekülhessünk, de valószínűleg nem lenne rá szükség.
Eléggé fázom a sötét folyosón, kicsit visszatér az emlékeim közé az egész dolog a Rengeteggel, és nem is a kentaurok, hanem az a lény jut eszembe, ami Anathemáékat üldözte végig a sötétségen. A valódi veszélyt persze Frics jelenti, úgyhogy nem is megyek többet két saroknál. Távolról, talán egy folyóval arrébb hallom is két prefektus beszélgetését (az egyik talán Lily), ahogy elveszem az egyik lovagi páncél kezéből a buzogányt, ami kis mérete ellenére meglehetősen nehéz, azután sietve indulok vissza. A szívverésem csak akkor lassul le valamennyire, ahogy visszazárom magam mögött a klubhelyiség ajtaját, és kipirulva, kicsit talán túl büszkén mosolygok a két tátott szájjal bámuló fiúra, ahogy a zsákmányommal felsietek a lépcsőn. Meg sem állok a szobánkig, ahonnan talán ha hat-hét percig lehettem távol, talán túl lendületesen nyitom ki az ajtót is, és visszatér valamennyi a régi énemből, ahogy nemtörődöm módon Morgana lábfejéhez kicsit talán túl közel ejtem a földre a buzogányt.
- Ez jó lesz?- rögtön magamhoz veszem az üveget, és kipörgetem Anát. Amikor elmondja, hogy felel, egy pillanatra eszembe jut az a szívásnyom, de rögtön el is vetem, hogy bármi azzal kapcsolatosat kérdezzek esetleg. Nem akarom kiszolgáltatott helyzetbe hozni, úgyhogy miközben mosolyogva, a plafont nézve gondolkozok lehetséges kérdéseken, inkább teljesen más irányba indulok. Nem akarok valami teljesen ártalmatlant vagy semlegeset kérdezni, de az a célunk, hogy jól érezzük magunkat. Iszok egy kortyot, és újratöltöm a poharam, mielőtt kérdezek. - Ha választanod kéne, Snapepel vagy Bones-szal csókolóznál inkább?

-Mi? Ne mondjátok, hogy ez ilyen komoly buli, hogy még viccelni se lehet.- Mondjuk várhattam volna, hogy a babazsúron csak cuki biztonságos humorérzékre érdemes számítanom, az is igaz.
-Milyen más? Bevallottan mindig fasz vagyok, csak általában másik társaságban. És ez csak egy kis csipkelődés volt- teszem hozzá vállat vonva. Gondolom cuki gesztus, ha Anathema itt tényleg meg akarná váltani a lelkem, ha hagyom, de majdnem inkább értük aggódok, ha ennyi túl sok nekik. Még kifejezetten obszcén vagy ellenséges sem voltam, és mi lesz velük odakint a kemény valóságban, ha valaki élesben barátságos velük annyira, mint én szoktam lenni.
Nem mintha a lelkemre vettem volna a sorsukat hirtelen, csak mondom.
Jó tudni, hogy a szvam ér annyit, hogy becsületkasszára is elhiszik, hogy nem csalom el a feladatomat, bár valószínűbb, hogy inkább csak nem tüntetik fel magukat bűntársként az én oldalamon, szintén érthető mondjuk.
-Woó!- Ahogy Nott tér vissza a maga szuvenyírével, reflexszerűen húzom közelebb a lábam a törökülésben, de azért elismerő félmosollyal emelem fel az elém dobott buzogányt kíváncsiságból. És örülök a ténynek, hogy nem vagyok végtelenül hajlékony, mert nehezebb, mint számítottam, és úgy most pofára borultam volna ültömben.
Aztán inkább csak a végére állítom, és a nyelére könyökölve hallgatom a további vallomásokat-megoldásokat, mérsékelve a témához szólást. A szobatársaimmal talán tényleg nem egy körön belül kellene megutáltatnom magam, még két évet le kell húznunk itt együtt.
-Cső beléd is- köszönök Collinsnak, ahogy meglepetésvendégként becsatlakozik. -Még nem sokról.
Ha lent tanult eddig, minden bizonnyal az én feladatomat is minimum hallotta, McMinyon szerelmeslevelét meg még talán elkaphatta befele jövet, ha érdekli eléggé.
-Nos, a szabály eredetileg vetkőzést mond arra az esetre, ha nem vállalnád be a kihívásod, de ez amúgyis csak biztosíték- vetem föl az ivás helyetti alternatíva gyanánt, amit amúgyis megúszhat, ha nem rettentik el az enyhén talán ciki kérdések. -...Igen, továbbra is csak a gyökér humorom- teszem hozzá lábjegyzetként az érzékenyek számára. Mármár lehetnék robot valami szarabb sci-fiből, ami minden mondatához szóban hozzáteszi a használati utasítást, hogy "kérdés:" meg "észrevétel:". "Faszkodó humor:", csak hogy tudják, hogy nem ad hominem szánom.

Mosollyal az arcomon figyelem, ahogy a macskám közelebb megy Anathemához, akit valahogy mindig kifejezetten imádott. Biztos, hogy jelentős szerepe van ebben annak, hogy Anathema nem akarja mindig felvenni, a macskák pedig sokszor békésebbnek érzik azok társaságát, akik békében hagyják őket.
A Mason-dologhoz nem szólok hozzá. Hihetetlen mértékben zavarna, ha a bátyám beavatkozna a magánéletembe, főleg úgy, hogy ilyen indokolatlan durvasággal bánt valakit, aki közeledni mert hozzám. Gondolom, ha Marlene kiütne egy nőt, aki megcsókolná őt, mielőtt ők ketten egyáltalán meg tudnák beszélni az egészet egymással, akkor nem kezelné ennyire könnyedén ő sem. Fogalmam sincs, hogy ezt Marlene hogyan nem látta hihetetlenül irritálónak, én még akkor is felpofoztam volna ezért Theot, ha amúgy a srác irritálna. De nem firtatom az egészet, mert nem ismerek minden részletet. Azért örülök neki, hogy Theodore, minden rossz tulajdonsága mellett, soha nem próbált ez a hegyitroll lenni, aki buzogánnyal a kezében védelmezi a szüzességemet minden másodévestől, aki rám mer nézni. Túl sok ilyet láttam és ismerek.
Érezhetően zavar, ahogy Morgana beszél, biztosan főleg azért, mert én is így beszéltem régen, és tudom, ha egyszer igazán elengedném magam, ha fáradt lennék és nem figyelnék, én is ilyen könnyedséggel használnám ezeket a szavakat. Ezek hosszútávon nagyon ártalmasak, és nagyon bánom, hogy beengedtem őket az életembe, és nem tanultam meg kivezetni őket. Azt hiszem, néhányan elsőben túl sok pozitív visszajelzést adhattak nekem.

Csak pislogok egyet, ahogy Anathema eltereli a szót, de nem firtatom. A tekintetemből úgyis tudja, hogy tudom, hogy van valami a szívásnyom mögött, és ha nem Theodore, hát nem tudom, hogy ki csinálta volna. Logikusnak tűnik, bármilyen idiótán is viselkedik, bármennyire próbál meggyalázni mindent, ami valaha fontos volt a családunknak, ha az elveinket el is dobja, tudom, hogy mit érez Anathema iránt. Valahogy logikus egyszerűen, hogy összejönnek, mintha a sors is így akarná, és nem tudok elképzelni egy olyan jövőt, ahol ez végül nem történik meg.
- Ennek a tanévnek a végére már nem lesznek együtt. Talán a téli szünetre.- ha félre is teszem az összes ellenérzésem Adore iránt, még ha akarnám is, hogy ő legyen az a lány, akit a bátyám maga mellé vesz majd, még ha nem is érdekelne semmi, is tudnám, hogy nem működhet sokáig közöttük semmi. Adorenak, amennyire tudom, szexpartnerei voltak, nem szerelmei, Theodore pedig biztos, hogy mást akar. Előbb-utóbb lecseng benne ez az egész, és ha visszatér a régi viselkedéséhez, ő is kiábrándul Adoreból, ha a lány nem teszi ezt meg előtte.

- Aha, értem. Köszi!- mosollyal az arcomon bólintok, azzal a mosollyal, ami azt mondja, hogy nem hiszek neki. Anathema nem az a típus, aki csak úgy elmenne valamelyik fiúval, talán nem is az a típus, aki Theoval kavarna, amíg barátnője van, de az egy szívásnyom. Volt már rajtam is, még a legrosszindulatúbb könyv sem képes ilyet hagyni rajtad. Ha nagyon vastag, nagyon hosszú, és nagyon sok benne a latin nyelvű kifejezés, és nagyon el kell olvasni egy héten belül, okozhat váratlan sírógörcsöket és idegösszeomlást, de a nyakadat nem szívja ki. Snapet meg nyugtázom, nem tudom, miért kérdeztem egyáltalán. Egyikükhöz sem nyúlnánk hozzá. - Én talán Snapet. Bonesnak túl nagy az egója.- természetesen én is elkérem Marlenetól a pergament, amikor végez, és több másodpercig forgatom, mielőtt tovább adom.
 - Ki ez a fiú? Már ha nem titok.- nem emlékszem rá, hogy Marlenet valaha fiúval társaságban láttam volna, úgyhogy valószínűnek tartom, hogy ez a dolog plátói lehet, tényleg csak fizikai vonzalom. Nem erőltetem túl sokáig az egészet ugyanakkor, ha nem válaszol, ráhagyom.
Kicsit elterelődök Anathema nyakáról, boldog mosollyal üdvözlöm Oliviát, aki rögtön jelzi ugyan, hogy nem iszik, de az eddig történtek alapján amúgy sem tartom valószínűnek, hogy bármelyikünk berúgna. Eszembe is jut, hogy láttam visszafelé, hogy tanul, és kicsit bánom, hogy nem hívtam magamtól, de örülök, hogy jött.
- Nem kell inni. Meg vetkőzni sem, hideg van, és azt a vetkőzést amúgy is csak akkor érdemes csinálni, ha vannak fiúk is. Gondolom.- vettem már részt ebben a játékban vetkőzéssel, fiúkkal, és utólag belegondolva, meglehetősen bánom minden pillanatát annak a másfél éves estének. Különösen, hogy nem is emlékszem rá, hogy a melltartó lekerült-e rólam, vagy csak az ágyamba visszakerülve szabadultam meg tőle, és elveszett valahol a rendetlenségben. Annak is örülök, hogy a legbizarrabb fiús szituáció kérdést nem én kaptam. Azért eldöntöm, hogy bárki pörget legközelebb, felelek.