|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 190 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 190 vendég :: 1 Bot A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
| I don't like parasites or children of the night
| |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Kedd 14 Aug. - 10:01 | | Íróasztalán tükör, benne egy kétségektől mentes arc - Averyék utolsó, és most már egyetlen gyermeke precízen, inkább megszokásból fésüli haját, de szemei nem önmagukat kutatják a sima felületen, csak azt figyeli, hogy mozog a szája, halkan énekel, számolja a szótagokat, képzelete bizonyára valahol egészen távol jár a rég látott szobától, messzebb a tetőnél és azon dolgoknál, melyekkel foglalkoznia már nem csak ildomos, de feltétlenül szükséges - napok kérdése, és annak az intézménynek tagja lesz, amelynek rokonai őelőtte, de most ez sem foglalkoztatja, talárjai szépen, simán lapulnak a szorosra zárt szekrényajtó mögött, de az ő pórusai mind egy ballada után szaladnak, hiábavalóan, ígéri számára a megszokás, hogy része még a világának, része a nagy közös fantáziának, amit bárdoktól, dalnokoktól, kötetektől tanult el, de mindig csak szemlélőjük lesz szereplőjük helyett. Pedig ajkai épp úgy kerekítik a magánhangzókat, magánhangzók támpilléreit, mintha ő lenne a lovag, aki utolsó csatájába indul - de ő jó gyermek, persze, hogy nem ismeri az ilyen szenvedélyt. - Anyám, azt hittem, ma délután nem leszel itthon. - néz fel, de meg nem áll, és már úgy hallatszik, mintha nem is esne nehezére tegezni az édesanyját, pedig nem az ellenszenv teszi, tenné, ha ennek helye lenne köztük, csak a megszokás: ő az egyetlen felnőtt, akit tegez, szakítva a hagyományaikkal. - Segíthetek neked valamiben? Eleinte valami növekvő izgalommal hitte, hogy a távol töltött évek majd megszínezik az angolságát, majd apró devianciával hímzi tele a kiejtését, de ez legfeljebb épp magában a franciában érte utol, anyanyelve változatlan maradt - hajlíthatta volna ugyan a hangját, az kezesbárány volt, mint az érdeklődő szembogarai, amivel hátranéz most a válla felett - de ugyan minek. Távol álljon tőle a lehetőség is, hogy másnak nézzék, mint ami: dehogy ég benne mélyen valami megmagyarázhatatlan, nem takarja szándékait és vágyait balladai homály. - Apám itthon vacsorázik ma? Azt ígérte, még elmondja a kívánalmait az iskolával kapcsolatban. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Robin Wright
| » » Vas. 21 Okt. - 23:12 | | Három gyermekem van. Sem több, sem pedig kevesebb. Három gyermekem van, bárki bármit mondjon. Három, s ezen semmi sem változtathat. Richard és Rigel a fiaim, Rhea a lányom. Büszke vagyok rájuk, büszke vagyok, hogy az anyjuk lehetek, még ha nem is én vagyok, soha nem is én voltam a legjobb nevelője egy gyermeknek. Látom a hibáimat, tisztában vagyok azzal, hogy nem álltam ki soha gyermekeim mellett. Tudom, hogy erre még csak mentség sincsen, mégis, talán azt felhozhatom, hogy Luther szemében én csak egy hitvány asszony vagyok, aki selejteket nemzett neki. Nem adtam neki méltó utódokat, mondja ő, pedig látom, hogy Richard milyen lelkiismeretes és jószívű. Látom Rigelben a talpraesettséget, az ambíciót. Rhea előtt pedig ott a jövő, hogy bebizonyítsa, méltó tagja a társadalomnak és az Avery családnak. Luther hálás lehet, hogy legalább a lánya szereti őt és mellette áll. - Lemondtam a találkozót Mrs. Lestrange-dzsel. - sosem kedveltem azt a nőt. Mindig csak az érdek vezényelte. Sosem láttam az arcán aggodalmat, szerelmet, bánatot, kétségbeesést vagy bármi egyéb érzelmet. Általában úgy ült, és prédikálta férjeink szavait, mint a kártyajátékok mestere. Soha eszébe sem jutott, hogy mosolyogjon, és ez idegenné tette számomra. Beljebb lépek a szobában, és körbefuttatom tekintetemet az előkelő, díszes ugyanakkor ízléses enteriőrön, s csak ezután lépek lányom mögé. - Összepakoltad már, mit viszel a Roxfortba? - kérdem, mert nem látom a szobában bőröndjét. Bizonyára a szekrényben van vagy üresen, vagy már elkészítve. Ha valamit itthon hagy, szíves örömest utána küldöm, de a legelőnyösebb az lenne, ha minden szükséges ruhát, cipőt, tanszert és piperét összerakna. - Itthon. - bal kezemet megtámasztom bal vállán, de az csak remeg szüntelen. Már nem zavar, megszoktam, belenyugodtam az aggodalomba, beleszoktam ebbe az őrületbe, de a testem még remeg, jelezvén, hogy ébredjek fel. Jelezvén, hogy álljak végre a sarkamra, én mégis… - Készíthetnénk desszertet édesapádnak. Van hozzá kedved? - mindig is az apjához ragaszkodott inkább, de néhány apró pillanatot szeretnék lopni belőle önnön magamnak is. Remélem, hagyja ezt. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Hétf. 22 Okt. - 9:55 | | Van valami kellemetlenség is abban, ahogy megszólítja, magától értetődően, mintha köztük nem szakadt volna meg a folytonosság távozásával: máig nem érti, miért küldték el máshová tanulni, hogy jogilag miként forgatták a szálakat, nem is lényeges, valami okból kifolyólag jobbnak látták távol neveltetni, leveleik pedig szűkszavúak voltak - elég szűkszavúak ahhoz, hogy hazatértével ne lehessen megülni rajtuk a régi melegségben, kimaradt égszakadásból és az Avery-ház alapjainak megremegéséből, az anyja azonban épp úgy szólítja, mint amikor először engedte el.. - Talán nem is szerencsés szoros viszonyt ápolnunk velük. - állapítja meg a nyilvánvalót, habár természetesen ők is kitagadták a maguk szégyenét, bizonyára nevetségre adnak okot mások előtt ezzel a talán nem is feltétlenül nosztalgiával. Az édesanyja empátiája úgy tűnik, tovább szedi áldozatait, és csak lényeges alkalmakkor hallgat, és milyen szerencsés, minél több időt tölt delíriumban, annál kevésbé kell sajnálnia, annál nagyobb biztonságban van a valóságtól. - Összekészítettem lista szerint, de ha kívánod, be is pakolok azonnal. Őszintén kétli, hogy a beszélgetés valóban a ruhák és tanszerek miatt esik meg közöttük, de nem hibáztatható a magányos lélek, ha párra igyekszik találni a nélkülözésben, jelentse ez akár azt is, hogy miután évek óta nem volt lehetőségük érdemben eszmét cserélni, most igyekezzenek bepótolni a bepótolhatatlant. Az anyja nem hibás.. illetve nem itt hibázott, valahol évekkel ezelőtt ejthette a vészes öltést közös életük falravalóján, helyre ugyan nem hozhatja, ez is engedmény, de ki haragudhatna teljes lélekkel érte, ki lenne olyan szívtelen, hogy ennyi idő elteltével kéri számon kizártságát, hogy a kopogásra udvarias közöny volt a válasz, most várható közelsége, most már csak ő maradt, azt ragadjuk hát meg, ami kéznél van, amiért más nem csap a miénkre.. Megrezzen azért, mikor hozzáér, ez a kéz lényegében vetélytársa, ha le nem is lökheti, ha félre nem is teheti igazán, összeköti őket a szükség, és részéről valami elfogódottság, utálat nem társul a sajnálathoz, bárhogy környékezze is a féltékenység. - Persze, nagyon szívesen. Szeretném megtanulni mindezt, rég elszoktam e ország konyhájától. - feláll, ha engedi, követi akárhová, mert ugyan hasznos a tudás, amivel jár kettejük ténykedése, de még nagyobb lehetőséget ígér bizalmába férkőzni, megismerni gondolatait.. felmérni, anyja merre helyezkedik a táblán, következő lépései lesodorják-e esetleg őt is akaratlagosan, mert ez a bolond nyilván szeretetből képes és még a végén kijátssza őket az apja kegyéből, hát ezt jó előre tudni, kegyesebb az ő árulása, mint a férfi haragja lenne. Ő még dühében sem tud olyan sebet ejteni, amit a férfi egyetlen mozdulata, és imádattal lesné.. de nem lenne elégtétel a gyenge elpusztulásában. Szánnivaló-e törekvése, nem gondol vele, nincs dicsőség annak legyőzésében, aki már évekkel ezelőtt legyőzte saját magát. - Bizonyára te is szeretnéd elmondani intelmeidet a.. körülmények miatt az iskolával kapcsolatban. Ígérem, tekintetem sem vetem arra, akire nem szabad és illik, főleg nem arra, aki meghalt számunkra. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | | | | | I don't like parasites or children of the night | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |