Egy nagy köteg iratcsomaggal a kezemben haladok végig a Minisztériumi Titkárság folyosóján. "Ezeket pedig kérem továbbítsa Mr Scabior-nak. Ha ezzel megvan, mára végeztünk is." Fogalmam sincs, hogy egy képzésen résztvevőnek miért kell még ezzel is foglalkoznia, ahelyett, hogy az órákra, fontosabb gyakorlati dolgokra koncentrálna, de egy szavam sem lehet. Mint a családom utolsó tagja, egyszerűen nincs annyi hatalmam, hogy beleszólásom legyen, miképpen is bánnak velem. Itt pedig, hiába is vagyok aranyvérű, semmit nem változtat megint csak a helyzetemen. Talán még kelletlenül is néznek rám, igazság szerint mindig próbáltam kerülni mások tekintetét. Hiszen nincs miért tagadnom, édesapám tett eleget ahhoz, hogy a Kama név hallatán mások arcára ne egy nosztalgikus mosoly kússzon. A legvégéig kitartott az aranyvér-felsőbbrendűség eszméi mellett, még ha nem is hangoztatta, az embereit, az alatta dolgozókat egyértelműen ez alapján értékelte. Mindenki tisztában volt vele, hogy büszke volt, makacs és megkérdőjelezhetetlen, még ha tévedett is, senki nem tudta erről meggyőzni. Ezért is egy szavam sincs arra, hogy mit bíznak éppen rám. Ha kiszúrás, ha nem, el kell fogadnom, hiszen nem ellenkezhetek. Én akartam itt tanulni, és a jövőben itt dolgozni. Még ha jelenleg nem is tudok valamit, idővel majd pótolom ezt a hiányt. Egyelőre gazdálkodom a megkapott alapvető tájékoztatásból, a megkapott órarendünkből, az azon szereplő nevekből. Jelenleg nem igazán volt senki, akitől érdeklődhettem volna a többiről, hogy pontosan miből is fog állni ez a képzés. Ahhoz pedig még túlságosan is újonc vagyok, hogy bárkit is ismerjek. Egyelőre még a saját tanáraim nevének és arcának való megjegyzésével is problémáim vannak. Felsóhajtok. Sok mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy előrébb jussak. Kettőt kopogok az iroda ajtaján, amint megérkezem. Mély levegőt veszek, mielőtt benyitok, és határozottan szólalok meg. - Jó napot, Helene Kama vagyok, a Minisztériumi Titkárság továbbképzésén elsőéves. A szomszéd irodából küldött Mr Whitewater. Mr Scabiornak kell átadnom ezeket a dokumentumokat. - Még nem volt szerencsém az itt dolgozókkal megismerkedni, abban sem vagyok biztos, hogy kit kell keresnem, ezért lassan hordozom végig a tekintetemet a jelenlévőkön. Keresve, ki is reagál majd a neve hallatán.
I solemnly swear
I am up to no good
Alastair Scabior
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
19
▽ Avatar :
Dylan O'Brien
»
»Szomb. 20 Feb. - 12:15
Ms Kama & Mr Scabior
Looks can be deceiving.
Csupán három napot volt távol azután a szerencsétlen eset után, azóta pedig teljes gőzerővel azon dolgozott, hogy kiderítse, mégis ki volt a felelős azért, hogy rájuk találtak. Az asztala mögött ülve fekete tintát csepegtetett egy üres pergamenre, miközben azon gondolkozott, hogy meglátogatja a Varázsbűn-üldözési Kommandónál lévő barátját. Ahogy a tintacseppek szétfolytak, annál elvetemültebb ötletei támadtak az információszerzés módjaival kapcsolatban. A körülötte ülők beszélgetésére egyáltalán nem figyelt, hiszen egyre azon járt az esze, hogy Lord Voldemortnak bizonyíthasson, így nem csoda, hogy Ms Kama felbukkanására összerezzent. Egészen előtte ültek ketten, így épphogy elcsípte a saját nevét. − Kellemes napot, Ms Kama. Én volnék az – törölte le a pennája végéről a tintát, majd helyezte a pergamenre. Ezek után felállt az asztaltól, hogy Ms Kama számára egyértelmű legyen honnan jött a hang. A kezét nyújtotta, ahogy átvehesse a dokumentumokat, azonban a munkaideje végén nem volt hajlandó bármibe is belekezdeni már. − Köszönöm szépen – bólintott udvarias mosollyal, miután elvette a papírokat, és az asztalára helyezte őket. Emlékezett még arra az időre, amikor neki kellett mindenféle apró-cseprő üggyel szaladgálni az irodák között. − Mondja Ms Kama, hogy tetszik a továbbképzés? Esetleg segíthetek valamiben? – érdeklődött udvariasan, hiszen maga a név ismerősen és befolyásosan csengett a számára, így mindenképpen hajlott arra, hogy bájcsevegést indítványozzon.