sono fuori di testa

Narcissa Elladora* Black

E tu sei fuori di testa, ma diversa da loro
Siamo fuori di testa, ma diversi da loro

becenév:

cissy, cissa

kor:

16 év

származás:

aranyvér

Jellem

Nem az vagy, akinek hisznek - de az sem vagy, akinek te hiszed magad.
Nem vagy a tükörben mosolygó, drága és felesleges ajakbalzsamot ajkaira ütögető szépreményű, és nem vagy az ellenkezője, a vörös rúzst csókkal hevesen elkenő sem. Kint vagy - a postás hozott, mondta Bella, senki nem tudja, miért lettél szőke - és bent vagy - mire megszülettél, volt örökös a családban, te a harmadik vagy, a harmadik lány.

Szereted, ha szeretnek, ha gondolnak rád, ha hiányzol valahonnan - másnap már idegesít, miért keresnek, miért nem lehet barátságokat, családtagokat pár hétre elfelejteni, ott felvenni majd a fonalat, ahol, mintha nem történt volna semmi. Nem vagy hűséges barát, jó testvér, hűséges, vagy jó pedig egyáltalán nem. Néha bánod, néha, mikor tudod, már egyedül vagy az iskolában, akkor beléjük akarsz kapaszkodni, mégis unalmasak a leveleid. Nem tudod azt mondani senkinek, szeretlek, hiányzol, bocsáss meg. Néha azért reméled, tudják akkor is.. ők mind hűségesebbek és jobbak nálad.
Jellegzetes vagy, feltűnő nem: csak egyedül, csak sötétben, csak míg kurvának állsz, akkor feltűnő igen, jellegzetes nem. Vannak ruháid, amiket a szekrény hátuljában, az ágy alatti kilazult deszka rejtekében, a ládád mélyén tartasz, ott lakik az a Cissa, akit te ismersz.

Vakmerő vagy, rátarti, unalmasan kiszámítható, alacsony, a kézírásod férfi pénzügyminiszterektől ered - valahogy sosem tudod biztosan, mit kellene mondanod, ezért inkább hallgatsz, rejtélyesnek hisznek, pedig csak tömény anxiety vagy. Szeretnél látszani, szeretnél kártyát vetni, pontosan érteni, ki vagy és mit csinálsz itt, de egyszerre idegesít a sok hagyomány ízléstelensége és a sok csövesbánat lázadó is, sehol nincs helyed, csak valaki mögött.
Tizenhat vagy, annak tankönyvi - szeretsz csak azért megemlíteni dolgokat, mert valakit zavarnak, visszavonni, ha azt hiszik, komoly vagy, nevetni, mikor illetlen, megjegyzéseket tenni mások súlyára, és a sajátod miatt elbújva bőgni, míg a hajadat vagdosod egy körömvágóval a fürdőszobában.

Ellentmondásos vagy, mert elhiszed még, hogy neked mindent szabad, de tudod, hogy valójában semmit sem: érted, hogy nem létezik valódi szerelemre épülő házasság, de neked azért olyan lesz. Talán mégsem. Kit érdekel?
Fogalmad sincs az élet fontos dolgairól, még a kevésbé fontosak is elszállnak a fejed felett, a füled mellett: nem vagy Bella, nem érdekel a politika, nem vagy Meda, nem érdekel a saját boldogulásod. Kicsit nihilista vagy, de a szó eredetét nem ismered, abban a szakaszodban vagy, amikor minden kis fájdalomcsillapító eufória, a hiányuk pedig világszakadtság. Akarod, hogy valaki ismerjen meg, szeressen, tartson szorosan - de üssön is meg erősen, ne kérjen bocsánatot, tegyen a lázálma részévé, az élete értelmévé.
Valójában persze nem vagy érdektelen, de nem tudod kifejezni, nincs senki, akit érdekelne valójában.

Félsz a háborútól, félsz a szeretteid halálától, félsz az ismeretlentől: mégsem teszel semmit, hogy elkerüld, azok közé tartozol, akik pontosan értik, nehéz lesz majd a bűntudat, de valami perverz örömmel mégis megvárják, amíg ideér. Hatalmas veszekedésekre vágysz, drámai jelenetekre a repülőtéren, szétszórt gyógyszerek felett, de gyáva vagy, hogy ennyire közel merészkedj valakihez, a lelked mélyén sejted is, hogy egészségtelen. Csak reméled, hogy ez az, amire vágysz, de biztos nem vagy benne.
Halálosan unatkozol, de azzal mondasz le nem tetsző programokat, hogy nem érsz rá: utána bámulod a plafont, ügyetlenül kifested a körmeidet, megkeresed az elrejtett laposüveget, nézed, hogy változik a nap útja a szobád falán, bénán önkielégítesz. Azt tanultad, először magadat kell szeretned, és te nagyon szereted is magadat: ezért vagy olyan kegyetlen magadhoz.

Van egy listád, ezeket kell kipróbálnod, mielőtt férjhez adnak: talán a végére elégedett leszel. Vagy halott.
Még nem döntötted el, tizenhat vagy, mindenre ráérsz.

család

Nem emlékeztetsz a Blackekre: és pont ezzel nagyon is, egyik Black sem idézi a másikat, amíg valaki nem remek megfigyelő, de pont azokat üldözi el az állandó önsorsrontás, ami a véretekben van. Egymást sem tudjátok elviselni, de egymás nélkül nem létezik igazán élet.. még a kitagadás után sem. Soha nem fogtok megszabadulni egymástól.
Még nem döntötted el, örülsz-e ennek.

Az apádra nem emlékeztetsz: pont olyan gyávának érzed magad, mikor elkezdődik a vita, te is csak a szalvétát nézed, a mások szerint kurva szalvétát, és nem nagyon érted, pontosan miért is tört ki megint a vihar, biztos van valami nagyobb értelme az egésznek, de arról lemaradtál, abból téged kihagytak. Azért jól szórakozol, ez a szereped a dologban, neked fognak mindjárt odaszólni, miért nem mondasz semmit, miért nem reagálsz, téged nem is érdekel ugye, felelőtlen vagy, ostoba vagy. Tulajdonképp igen, mindketten elég ostobák vagytok, hogy díszlet lettetek, de közönség nélkül kinek játszik a társulat.

Az anyádra végképp nem emlékeztetsz: te is sokszor veszed már észre, a mások az pont ugyanolyan, mintha virágokról, könyvekről, használati tárgyakról lenne szó, a mások az megfoghatatlan, értéktelen, pótolható, a mi, na az nem. Látod, milyen rossz egy heves jellemnek bezárva lenni ugyanazokba a vitákba, a körforgásból te sem tudsz kitörni, te is függője vagy ennek az önmagunkba belecsípésnek, önmagunk boldogságának messzire űzése az egyik dallam, amire elalszol. Te vagy a harmadik kockadobás, háromból az ízetlen csirkemell, veled jó munkát végzett, ha hallgatsz rá, már nyomokban sem tartalmazod azt az indulatot, ami őt nem hagyja nyugodni még most sem.

Senkit nem emlékeztetnél Bellára: ezt ő állítja a leghangosabban, nézni is tereh, ahogy rója a köröket, mint egy bezárt állat a ketrecében. Mikor mégis megszólítod, nincs bennetek közös, mindketten akartok valamit, valami igazán nagyot, mindketten keresitek, mindketten kiléptetek már a számotokra ígért homokozóból, mindketten szívesen átgázoltok bárkin, mindketten vesztesei vagytok a saját hibáitoknak.
Láthatatlan vagy mellette, mikor kinyitja a száját, ő láthatatlan melletted, mikor te nyitod a sajátod, de mert két véglet vagytok, könnyű azt körnek látni, könnyű megérteni, ami úgy igyekszik egymástól elfelé, előbb-utóbb összeütközik. Te megbújsz a hangja mögött, ő megbújik a viselkedésed mögött, mindettek jó példa vagytok, csak különböző dolgokra.

Medára sem emlékeztetsz, nem, egyáltalán nem: mindketten nagyokat hallgattok rossz pillanatokban, az ő hallgatása tartalommal teli, te pedig a buta legkisebb vagy. Borzasztóan makacs, ezt te is látod, míg a kezét nézed, talán ő a legmakacsabb köztetek, pedig abból eddig sem volt hiány, legfeljebb verseny, aztán szépen előzött, és most hallgat. Ha igaz is valakire, hogy nem döntésével dönt igazán, rá mindenképp, bár mindig hülyeségnek tartottad ezt a mondást, bőven elég idő van még hátra, mire bármi komoly lesz.

Senkire nem emlékeztetsz: pont ezért emlékeztetsz mindenre és mindenkire.
Nagyon szereted őket, és ők is téged: pont ezért kell megismerned magad nélkülük.

lojalitás:

márkahűtlen

képesség:

-

csoport:

döntsd el

zitti e buoni

Ebben a fényben mindenki egészen másnak tűnik: a fiú, akinek nem emlékszel a nevére, már nem a creep, aki eltépte a harisnyád, elnyomta rajtad a cigarettát, látod a tekinteteket, tudod még az utolsó undorító, keserű felesed után is, mit gondolhatnak. És nagyon szeretnéd, hogy pontosan azt gondolják.
Távol vagy az otthonodtól, bűzlesz valaki kiöntött sörétől, a szemfestéked morzsaléka kaparja a szemed, hánynod kell és szeretnéd, ha valaki kézen fogna és hazavezetne...

Ha lenne pénztárcád, elhagytad volna: nem ismered meg az alakot egészen a mosdó tükrében, a mögötted állva hugyozó férfiakat sem. Egyiküket sem zavarod, nem, te nem olyan vagy, mint mindenki más, szemérmetlen vagy, érdekes, vulgáris, az imént kérte meg valaki a kezed a lépcsőnél, megpróbáltál táncolni a rúdon, meghívtak ingyen körökre. Fiatalkorú vagy, ezért sérthetetlen - ellopod valaki kabátját, mert csak, elszívod a cigarettáját, pedig ügyetlen vagy vele, egyszer azt mondták, szájrákod lesz, de az még messze van, az este pedig közel.
Nappal eltűnsz, túl sok a hangos, jelentőségteles személyiség, ez a játékod, mondanád, ha kérdeznék, de nem kérdezik, magától értetődő, hogy egy vagy köztük, Ms. Black, a szelíd, kicsit ostoba hatodéves egy kiváló iskolában, ronda a kézírásod, soha nincs zsebkendőd, de van egy listád arról, ki nem akarsz lenni, mikor téged néznek, de nem látnak. Tavaly kezdődött, már kihúztál tizenöt tételt - eleinte azt hitted, nem megy majd, de még annál is könnyebb a második, harmadik után. Ebben jó vagy, és nem ismersz senkit, akivel versenyezned kellene.

A poharat a szádhoz emeled, olyan szaga van, mintha megölni akarnának vele, de lehúzod, tapsot akarsz, csodálatot, az izzadt testedre tapadó kezeket, hallani akarod, hogy rajonganak érted, akarnak téged. Különben mi értelme lenne az egésznek?
Vörös a szemed, utálod a szájszagod, fázni fogsz hazafelé, és nem akarsz megint ennek a pöcsnek az ágyában aludni - ha még egyszer ellopod a pizsamáját és kizárod a szobájából, beváltja az ígéretét, és tényleg nem hoz el többet, nélküle nem fogsz bejutni. Az szórakoztatja, hogy nem vagy magadnál, azt ígéred a haverjának, hogy majd leszopod a mosdóban, de sosem mész utána, táncolni akarsz, és sajnálni magad.

Próbálsz eltűnni a lopott kabátban a vonatra várva - néhány állomás múlva elég közel leszel, bemászol majd a házba, lemosod az arcod, megkeresed a pálcád, valaki leszel, akinek hisznek, és akire vár egy szép, elrendezett élet, és valaki, aki szeretnéd, ha igaz lenne. Az igazság az, hogy nem vagy elég: elég jó, hogy észrevegyenek a nővéreid mellett, elég ügyes, hogy kiváló jegyeid legyenek, elég művelt, hogy jókat vitatkozz legalább.. de elég rossz, hogy belevéssék a neved az egyik padba, elég szép, hogy megkérjenek, vagy elég kreatív, hogy ne közhelyekkel szórakoztasd magad: SEM.
Futás vagy és nikotinszagú ujjak, gyűrött ágynemű, bárki által megvalósítható, egy a sok között. Meghánytatod magad, megmosod a hajad, megírod a házifeladatodat: az a Ms. Black, akinek lenned kellene, aki lehetnél, elég jó, hogy megfeleljen a szüleinek, elég jó, hogy remek hallgatóság legyen, elég jó, hogy mindenkit megverjen bújócskában.
Senki sem kérdezi, miért csinálod.
Senkit nem érdekel a harmadik lány.

rang:

-

played by:

Giulia Maenza

karakter típusa:

saját canon

Gratulálunk, elfogadva!

üdvözlünk köreinkben

Kedves Ms. Black,

az Ön korában sokan keresik önmagukat, nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak pontosan kezdeni az életükkel, remélik, hogy a mérleg egyik felére helyezett tökéletességet kiegyensúlyozza majd a másik serpenyőre helyezett lázadás. Persze, ez nem így műdködik, de talán nem is lehetséges megtalálni a tökéletes egyensúlyt hibák nélkül.

A süveg bizonyára hosszan gondolkozhatott a házán, mielőtt kiválasztotta azt Önnek. Legerősebb, legközpontibb tulajdonsága talán az a vakmerőség, amivel beleveti magát az életbe, még ha nem is tudja biztosan, mi fogja várni önt a zuhanás végén. Az ön háza a

sono fuori di testa 71qheAe%2Bf6L._AC_SY450_