Küllem: 172 centi magas, arányosan vékony, izmos, nyúlánk testalkatú fiú. Jól kviddicsezik, így nem mondható nyápicnak, ám fehér bőre egyértelművé teszi, hogy nem tölt sok időt az amúgy is szűkmarkú skót és angol Nap alatt. Hosszúkás arca előkelő vonásokkal rajzolt, puha, barna haja szertelenül hullámosodik, hagyja félhosszún tekergőzni az arca körül, leginkább azért, mert lusta ezzel a problémával foglalkozni. A szemei kékek, hosszú szemöldöke egyenes, a szája élénk színű. Noha kifejezetten jókedélyű, energikus, előretekintő fiú, az arcán gyakran tükröződik oly rideg megvetés és utálat az egész világ felé, mintha legalábbis százennyit megélt volna már ebből a korból.
Mindkét keze egyformán ügyes, párbajozáshoz, bűbájoláshoz mégis inkább a jobb kezét használja, míg a bájitalokhoz kapcsolódó varázslatokat bal kézzel veti ki, és a jobbak fogja a keverőkanalat. Elsődleges erőssége az alkímia és bájitalfőzés, ám nagyon jól párbajozik, ez mondhatni presztízskérdés.
Kiválóan beszél angolul, franciául és oroszul a családjának szétszórt, de összetartó ágai miatt.

Nagy a család, és éppen olyan sokszínű. A Salvinokat sose lehetett azzal vádolni, hogy nem gondoskodtak a mágusvér öröklődéséről, bár a szaporaságuk egyáltalán nem volt esztelen. Gondosan ügyeltek a házasságaikra, sőt, még a fattyaikra is, ha csak lehetett a balkézről való gyermekek is tiszták voltak, és aranyvérűek, amennyire lehetséges. Persze, manapság már szinte nincs olyan család, amelyik ne tagadná le a soraik között felbukkanó félvéreket és kvibliket, így van ez velük is. A sötétebb korok ártatlanok vérét siratják a meg sem rajzolt családfaágakon, rügyeken és kishajtásokon.

Mervyn az apjával, az anyjával, két apai nagybátyjával, az egyik feleségével és két gyermekével, valamint három húgával él együtt a család walesi kúriájával. Aranyvérűnek vallják magukat, bár a nagybácsi felesége félvér, így az unokatestvérei sem annyira szívesen látottak, különösen nem a jelen politikai helyzetben. A családfől, Mervyn édesapja, Sigurd nyíltan szimpatizál a Sötét Nagyúrral és az aranyvérű ideológiával, a gyermekeit is ebben a szellemben nevelte, hiszen nincs semmi új ezekben az eszmékben, évszázadok óta képezik az angol mágia alapkérdéseit, még ha csak most is kaptak egy arcot, egy nevet, egy sötét varázslót, aki kiáll a célokért és a maga hatalmának gyarapításán keresztül gondozza a hagyományokat.
A család vagyona ismereten eredetű, de elvitathatatlan gazdasági erő az Abszol úton, résztulajdonosok a legtöbb bájital-alapanyaggyártónál és egyedi céhnél, maguk is termelnek és szállítanak, külföldi kapcsolatokat ápolnak, előkelő mivoltuk nem akadályozza meg őket a kérlelhetetlen üzleti szemléletben. Két házimanójuk van, mert a családba két generációval ezelőtt beleolvadt a kihaló Norell varázslócsalád, akik korábban neves alkimistákat adtak a világnak.

Mervyn egyfajta feketebárány, hiszen az apja, a nagybátyjai, de még a húgai is a Mardekárba jártak, míg őt magát a Hollóhátba osztotta a süveg. Szégyenére válik ez a kiváltság, noha nem volna miért szégyenkeznie, született tehetség bájitalkeverés és alkímia terén, már gyerekkorában méregkeverő nagy-, déd-, és ükanyái körül sündörgött, akiket közben elvitt az idő, a változás, a walesi esők, vagy éppen a rosszindulat és a méreg, amit magukban is fortyogtattak buzgón és bőszen, akár az üstökben. A gyermeki szeretet persze csodásnak látta őket, és beitta a lényüket, ennek megfelelően Mervyn természetes vonása a kötekedésre való hajlam. Önnön igazában mindig teljesen biztos, a tehetségében teljesen megbízik. Már fiatal korától kezdve rendkívül céltudatos, elszánt és akaratos. Csak a legjobb az elég jó neki.

***
- Rendkívül hosszú, igen, szokatlanul hosszú pálca ez Mr. Salvin, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül választotta éppen önt - a pálcakészítő visszaadta a hosszú, fehér ujjak közé a vöröses varázseszközt, és azon fehér folyadék ömlött végig, a padlóra hullva a cseppjei fekete virágokat hajtottak magukból. - Rendkívül rugalmas, azt kell mondjam, kész arra, hogy vezette a kezét, és azt, hogy elfogadja, hogy ez a kéz vezeti majd. A sárkány, aminek a szívizomhúrja volt egy igen egzotikus sárkánynak volt mondható, kedvtelésből tartották egy magángyűjteményben, sose ismert szabadságot, ellenben körülvette a mágia, áthatotta és kiegészítette a természetes bűbájosságát. Jó társa lesz, remek kiegészítője a vörös tölgy, bár igen pattogós, kapkodós fa, gyors, jobb ha kettőjük helyett is igen átgondolja, hogy mit cselekszik elébb!
***
- Ez olyan igazságtalan - egy 11 éves fiú teljes önérzetével ez a kijelentés a Hollóhát asztala felett kering, mint egy tékozlóan fekete halálmadár, ám az általános ünnepi lakoma, derű és az évnyitó felfokozott hangulatorkánja szanaszét szórja a gondolatot. Az ifjú varázsló kénytelen-kelletlen foglal helyett a kékszegélyesek között, drága talárjának ujját felhúzza, fehér kezei végigsimítanak maga előtt az asztalon, a tányér két oldalán, mintha csak azt fontolgatná, hogy felborítja az egészet a méltatlan döntés árnyékában. Sóhajt aztán, az elvarázsolt mennyezet felé emelve a pillantását, megrovó pillantást vet a körülötte ünneplő elsőstársakra, hideg szemeiben nincs semmi barátságos és megnyerő, vajon mit keres ez itt, éppen itt...? Akárhogy is, a süveg döntött és ő kénytelen beérni ezzel a döntéssel, kicsi, szimbólumokkal telefirkált füzetet húz elő a talán belső zsebéből, és a tökleves kancsónak támasztva olvasgatni kezdi. Szólhat ez az első este a barátkozásról, ám ha nincs hozzá kedve, egyetlen Salvint sem lehet rákényszeríteni arra, hogy ezt tegye.
***
- Fogalmam sincs arról, hogy hívnak, de... ez a tied? - vádó mozdulattal tartotta a szobatársának orra alá a fehér hajszálat, a szeme egészen sötétnek látszott. Alig lehetett karácsony, ugyan miért kellett volna törődnie a többiekkel a baldachin alatt? Ám minden csak egy hajszálon múlik, szokták mondani, és mennyire igaz! Elég volt egy félvérű véla haja egy hozzáértő kölyök kezében, és máris kész a baj, kiforrt az üst, fel kellett súrolni a padlót, megégett egy helyes kölyök arca, Madam Pomfreynak harmadévre sikerült eltüntetnie a hosszúkás vörös foltot Mervyn arcáról, ám ez a bélyeg egyáltalán nem viselte meg a fiú lelkét. Inkább kíváncsivá tette, és az érdeklődésének dús, szemtelen fellege ráterült Nathanielre, és menthetetlenné lett. Mintha csak ekkor vált volna valóságossá számára, hogy idegen gyerekek között van, akik mások, mint ő, és talán-talán érdemes volna foglalkoznia velük is.
***
Évre év és hóra hó, a roxforti éveket mindig jellemezte egyfajta varázslat az összes boszorkány és varázslótanonc életében. A tanulás és a felkészülés dinamikus egyensúlya a szabadidővel és játékkal egy olyan harmonikus helyzetet teremt, amiben az egyének dönthetnek arról, hogy mivé is válnak. Mervyn nagyon hamar megbizonyosodott arról, hogy mivé nem akar válni, a lustaság és megelégedettség sose vált a lényének természetes részévé. Kiválóságra törekedett minden téren, a saját tudásának lenyűgözöttjeként kifejezetten kellemetlen társasággá vált azok számára, akik ennek az eszményi tehetségnek nem adták meg a kellő tiszteletet. Ám az érem másik oldalán kifejezetten jó barátja volt mindazoknak, akik hajlandóak voltak erre. Segítőkész azokkal, akiket érdemeik szerint kiválaszt, és elutasító mindazokkal, akik túl keveset érnek az ő szemében, és ráadásul képtelenek a fejlődésre. Fakó külleme meglehetősen szenvedélyes lelket takar, amihez azonban nem érhet hozzá senki és semmi, amíg keresztül nem hatol örökölt arroganciájának százrétegű pajzsán, vagy ez a pajzs meg nem nyílik előtte. Éppen csak olyan, mint bármely ifjú az ő korában, tehetséggel, bátorsággal, és akarattal felvértezve.
***
A hatodév sem több, sem kevesebb, sem jobb, sem nem rosszabb a többinél. Fokozott terhelés, és halmozódó szociális problémák, Mervyn legnagyobb bosszúságára a külvilág cseppet sem építő jelleggel szivárgott az ódon falak közé, feszültséget és hanyagságot hozott magával. Rossz helyen van, egyértelmű, a Hollóhát torony egy olyan hely, ahol kifejezetten más elvek és mozgató alapján szemlélik a kívülről kapott híreket, a családok másféle tanácsokkal látják el a gyermekeiket, mint őt, ez pedig felbosszantja. Sokat bosszankodik ebben az évben, de amikor csak ketten vannak a hálóteremben van oka mosolyogni.
Elnyúlik a hátán Nathaniel mellett, megoldja a sálat a nyakán, aztán maga mellé ejti a kezét, inas kézfeje természetesen pihen el az oldalán, az ujjhátai végigsimítanak a bordák felett, és míg odafent a varázsolt ég fagyosan ragyog, gondos kezeknek és kettőjük közelségének hála idelent meleg van, és nyugalom, és béke. És szavak.
- Ch - oldalra fordítja a fejét, csettint a nyelvével bosszúsan, a keze megemelkedik, végigsimít a fiú fakó száján. - A jövő tartogatja azokat a pillanatokat, amiket élvezni érdemes Nate. Bölcsebb lenne, ha inkább alig tudnád kivárni, hogy eljöjjenek... de... - felkönyököl - fogalmazz világosabban ha aggaszt valami, és megoldjuk - könyörtelenül.