Lehetne egy sor logikusnak látszó kérdésem azzal az ökörséggel kapcsolatban, amire készülünk, de konzekvensen elfojtom magamban mindet. (Hát, ha az elfojtás olimpiai sportág lenne, én biztosan aranyérmet nyernék.) A taláromtól már megszabadultam, nem vagyok hajlandó hosszú lebernyegekben mászni a Tiltott Rengeteg magas aljnövényzetében - az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem megyünk be a fák közé, legalább is terveink szerint erre nem lesz szükség. A Mardekár klubhelyiségéből felérve azonnal konstatálom, milyen hihetetlenül nagy szerencsénk van, mivel a mi házunk diákjai alszanak legközelebb a bejárati csarnokhoz. (Egy óriáspolip alatt, ami nem ront különösebben a hely hangulatán.)
Megpróbálom megállni, hogy hátrapillantsak a vállam felett, miközben gyors léptekkel lesietek a bejárati csarnok lépcsőjén, majd a hatalmas, kétszárnyú ajtót éppen csak résnyire tárva csúszok ki a szabad ég alá. A telihold ezüstös derengésbe vonja a fákat. Összeszorul a torkom. Remélem, Raphael már ott vár, és gyorsan végezhetünk. Nem szokásom a szabályszegés - leginkább önvédelemből nem. Hiszen milyen bájosan egyértelmű is lenne, ha a Tiltott Rengeteg mellett görnyedve érne utol egy roham?
Miközben a kabátomban vacogva átvágok a park árnyékokkal szabdalt füvén, Madam Pomfrey szavai visszhangzanak a fejemben. Nem reagál a szervezeted a gyógyszerre. Négy bájitalt próbáltam ki, de mind hatástalan. Javasolni fogom Dumbledore professzornak, hogy vonja be Slughorn professzort, hátha... Nincs hatalmam fölöttük. Nm tudom késleltetni őket. Már abba is nehezen egyeztem bele, hogy a javasasszony unszolására beszéljek Dumbledore-ral - aki a reakciójából ítélve már egyébként is gyanította a helyzetet -, de hogy még Slughorn is? Bár ő a házvezetőm, nem bízom benne. Nem akarok a polcára kerülni, csak mert látó vagyok, és ezáltal nagyjából egy egzotikus madárral egyenértékű.
- Raphael!- suttogom, mikor az erdő szélére érek. Ekkor ugrik be, hogy nem hoztam kosarat. Én hígagyú! Mindegy, majd megoldjuk másként! Összerezzenek egy közelben gubbasztó bagoly huhogására. Ki hitte volna, hogy ilyen félelmetes a rengeteg?
Én tényleg nem akartam a Tiltott Rengetegbe menni. Én nagyon szuggeráltam Merlint, hogy ne azt a főzetet kapjuk meg Albával, amelyiket, hogy ne kelljen megint szabályt szegnem. De persze, hogy Merlin pont engem nem hallgat meg, miért is hallgatna, annyira szép egyszerű lenne akkor minden, hogy az már fájna. Igazából magam sem tudom, miért indultam el később, mint akartam. Azt tudom, hogy nem akartam kijönni a nagyteremből, mint Ő, és nem akartam, hogy lássa, kikkel eszem együtt, mert újra kerülni fog. De mikor már Ő is eltűnt az asztalok mellől, és Alba szőke hajzuhatagja se mosolygott rám négy székkel odébb, éreztem, hogy talán, egy egészen csöppet késésben lehetek. Úgyhogy, jóval vacsoraidő lejártával felpattantam a székemről, és a tarkómat vakargatva indultam meg az erdő felé, hogy újra ne aludjak kellemesen a szobámban, és átjárjon az a kellemes érzés, hogy tilosban lopózom, és bármikor elkaphatnak. Azt sejtettem, hogy Alba már kint lesz, engem várva, és még most is vallom, hogy az a pillanat volt életem legjobb döntése, amelyikben megkértem, legyen ő az állandó partnerem bájitaltanon. És az a pillanat volt az egyik legfelemelőbb, mikor ő igent mondott. Kicsit hunyorogva fókuszálok rá az alakjára a sötétben, halkan lopózva mögé, magamban kuncogva halkan, nehogy meghallja, és a vállára teszem a kezem. - Bú! – Súgom a fülébe, mosollyal a hangomban, majd elé ugrok, és vigyorogva széttárom a karjaimat, hogy beleugorhasson, ha az előbb túlságosan megijedt volna. - Nyugi, megvédelek mindentől, nem hagyom, hogy elraboljon egy kentaur. – Kacsintok rá, amit ebben a sötétben valószínűleg úgysem lát, így előkapom a pálcám, és elsuttogva egy Lumos-t, körbefordulok, hogy felmérjem, tényleg nem tartózkodik erre senki se, és újra felé fordulok. Végignézek rajta, és nem kerüli el a figyelmem, hogy még kabátban is remeg a válla, ami csak csöppet kezd aggasztani, elvégre nem szeretném ha megfázna. Valamiért úgy érzem, nem lenne neki túl kellemes, így a számba fogva a pálcám lekapom magamról a bőrdzsekimet, és a vállára terítem, majd visszafordulok a fák felé, és elindulok a sűrűjébe. - Szóval... hogy is néz ki a gaz, amit jelenleg keresünk?
Kezdőlap
